IFRS – US GAAP konvergencia: a lízingügyletek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az IFRS és a US GAAP konvergencia folyamatának kiemelt területe a lízingelszámolás újraszabályozása. A változásokat a lízingbevevő és a lízingbeadó oldaláról célszerű értelmezni.

A lízing konvergencia program célja a lízingszerződések elszámolásának javítása, valamint új,egységes modell kidolgozása, amely biztosítja, hogy min­den lízingszerződésből származó eszköz és kötelezettség bemutatásra kerüljön a mérlegben. A lízingek Nyilvános tervezete (Exposure Draft, ED) 2010 augusztusában jelent meg, a széleskörű véleményezésre válaszul a testületek 2012 második felében teszik közzé átdolgozott javaslataikat.

A hatályos IAS 17 szerint a lízingek két típusát különböztetjük meg: a pénzügyi lízinget és az operatív lízinget, amelyek számviteli kezelése eltér. A tervezet szerint viszont lényegében egy modell vonatkozik majd minden lízing típusra egy pénzügyi lízingszerű modell keretében. A tervezetben a testületek a használati jog (right-of-use) számviteli modell alkalmazását javasolják, amelyben a lízingszerződésekből származó eszközök és kötelezettségek a lízingbeadónál és a lízingbevevőnél is egyaránt rögzítésre kerülnek.

A lízingbevevő oldaláról

A tervezet a lízingbevevő oldalán nem tesz különbséget a pénzügyi és az operatív lízing között, hanem egy modellt alkalmaz, így egységes lesz a beszámolás. A lízingbevevőnek tehát a mérlegben meg kell jelenítenie a használati jogot tükröző eszközt és a lízingdíj fizetési kötelezettséget is, amelyeket az operatív lízing esetében eddig nem kellett azon logika szerint, hogy az eszközhöz kapcsolódó kockázatok és hasznok továbbra is a lízingbeadónál maradnak. A használati jogot tükröző eszköz rendszerint a lízingdíj fizetések jelenértékén kerül rögzítésre. Az eszközt a lízing futamideje alatt amortizálják, majd tesztelik az elhasz­náló­dottságát. A lízingelt eszközt el kell különíteni a lízingbevevő tulajdonában álló eszközöktől. A kötelezettség szintén a lízingdíj fizetések jelenértékén kerül bele a mérlegbe, vagyis az eszköz és kötelezettség a kezdeti közvetlen költségek figyelembe vétele nélkül megegyezik. A kötelezettséget a lízingbevevő szintén amortizálja, és kamatráfordítást számol el az effektív kamatláb módszerével.

A lízingbeadó oldaláról

A lízingbeadó két modell közül választhat, amelyet az határoz meg, hogy maradnak-e a lízingbeadónál a lízingelt eszközökhöz kapcsolódó jelentős kockázatok és hasznok vagy sem. Ha a lízingbeadó megtartja a lízingelt eszközzel kapcsolatos jelentős kockázatokat vagy előnyöket, akkor a teljesítési kötelezettség módszert kell alkalmaznia. A lízingbeadónak minden más esetben a kivezetési módszert kell választania. A teljesítési kötelezettség módszer szerint a lízingbeadónak teljesítési kötelezettsége van arra, hogy a lízing futamideje alatt lehetővé tegye a lízingelt eszköz használatát. Ezért a tervezetben a használati jog modell logikája szerint kötelezettség és követelés kimutatása szükséges, ezzel növekszik a mérlegfőösszeg.

MEGJELENT – dr. Szakács Imre: Számvitel A-tól Z-ig – 10. bővített, átdolgozott kiadás A Számvitel A-tól Z-ig tizedik kiadását az olvasók visszajelzései alapján dolgozta át a Complex Kiadó A kiadvány a számviteli törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok alapján mutatja be a számvitel lényegét, összefüggéseit és alapvető tudnivalóit – részletes magyarázatokkal és példákkal. A Kiadvány a Complex Kiadó webshpojában megvásárolható.

A kivezetési módszer esetén a lízingbeadó átadja az eszközhöz kapcsolódó jelentős kockázatokat és hasznokat a lízingbevevőnek, így a lízingbeadó lényegében eladja az eszközt. A tervezet szerint a lízingbeadó megtartja a mérlegben az eszköz bizonyos részét (ún. maradványeszközt), ez a futamidő végén az eszközhöz kapcsolódó jogot testesíti meg. Összefoglalva, a tervezet a lízingbeadó oldaláról nem a pénzügyi és operatív lízinget illetően tesz különbséget, hanem a használati jog modell alapján dönt.

A lízingügyletek nemzetközi elszámolásának várható változásairól két részben olvashatnak: Szimornyi Edit cikkében, amely a Számviteli Tanácsadó 2012/7-8. számában jelent meg, és Madarisné Dr. Szirmai Andrea cikkében, amelyet a Számviteli Tanácsadó 2012/9. számában találnak.

---