Meghatalmazott általi számlakibocsátásnál a gyakorlatban felmerült kérdések érintik az alkalmazandó devizaárfolyam és az adatexport funkció témakörét.
| Releváns jogszabály: |
A sorozat előző részeit itt találja.
Devizaárfolyam
A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy önszámlázás esetén, ha az ellenértéket külföldi pénznemben határozták meg, a számlakibocsátást végző vevő, igénybevevő milyen devizaárfolyamot alkalmazzon.
Az adóhatóság a 2017/46. Adózási kérdésben rámutatott, hogy az önszámlázás ténye (vagyis amennyiben a vevő/szolgáltatást igénybevevő a részére teljesített ügylettel összefüggésben maga bocsát ki számlát) kizárólag a bizonylatot fizikai értelemben véve kibocsátó adóalany személyét illetően eredményez változást az Áfa tv. 159. § (1) bekezdésben említett főszabályhoz (ti. amikor a számlakibocsátásra a termékértékesítő/szolgáltatást nyújtó részéről kerül sor) képest, melyből következően az említett bizonylat (az Áfa tv. 169. § l) pontjában előírt „önszámlázás” kifejezés szerepeltetésétől eltekintve) adattartalmi szempontból nem különbözhet attól a bizonylattól, melyet alapesetben, azaz önszámlázás hiányában az ügyletet teljesítő adóalany maga bocsátana ki az adott ügyletről.
A fenti rendezőelvet, valamint azon tényt figyelembe véve, hogy az áthárított adó az Áfa tv. 169. § k) pontja értelmében a számla kötelező adattartalmi elemének minősül, és annak forintban történő feltüntetését az Áfa tv. 172. §-a abban az esetben is megkívánja, ha a számlán található egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek, megállapítható az, hogy az adóalap (adó) forintban történő megállapításához önszámlázás esetén is azon árfolyamot szükséges alapul venni, amely az ügyletet teljesítő adóalanyra nézve irányadónak tekinthető.
Amennyiben tehát az ügylet adóalapja külföldi pénznemben kifejezett, és az ügyletet teljesítő adóalany például az Áfa tv. 80. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyam alkalmazásáról tett előzetes bejelentést, az önszámlázást végző adóalany abban az esetben is ezen árfolyamot kötelezett figyelembe venni az adóalap (adó) összegének forintban történő meghatározása során, ha a saját maga vonatkozásában egyébként ettől eltérő árfolyam – például az Áfa tv. 80/A. § szerinti, az Európai Központi Bank által az Áfa tv. 80. § (1) bekezdése szerinti időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam – alkalmazását választotta.
Megjegyzendő, hogy habár az Adózási kérdés önszámlázás kapcsán fejtette ki a fentieket, azok értelemszerűen akkor is irányadóak, ha nem a vevő, igénybevevő, hanem más végzi meghatalmazás alapján a szállító helyetti számlakibocsátást.
Példa5:
A Kristálytűz Kft. 10.000 euro értékben adott el drágaköveket és gyöngyöket az Ékítsdmagad Kft. részére. Az eladó helyett önszámlázás keretében a vevő végzi a számlakibocsátást. A Kristálytűz Kft. az MNB árfolyam alkalmazását választotta, míg az Ékítsdmagad Kft. az EKB árfolyamáét.
A teljesítéskor érvényes árfolyam az MNB-nél 391,25 HUF/EUR, az EKB-nál 389,5000 HUF/EUR.
Jóllehet a számlát a vevő bocsátja ki, de az eladó helyett, ezért az eladó árfolyamválasztása irányadó a forintosítás során. A 10.000 euro így átszámítva 3.912.500 forint lesz.
Adatexport
A Számlarendelet 11/A. §-a szerint a számlázóprogramnak olyan önálló, de a programba beépített, „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval kell rendelkeznie, amelynek elindításával a Számlarendelet szerinti adatexport végezhető.
A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy kinek a felelőssége az adatszolgáltatási funkció végrehajtása, amennyiben a számlakibocsátás meghatalmazott útján történik.
A Számlarendelet szerint „adóhatósági ellenőrzési adatszolgáltatás” elnevezésű funkcióval a számlázóprogramnak kell rendelkeznie, vagyis ez egy számlázóprogrammal szembeni követelmény.
Meghatalmazotti számlázás esetén a számlát a meghatalmazott számlázóprogramjával állítják ki, technikailag az adatot is csak a meghatalmazott számlázó rendszere tudja biztosítani, miközben az adatszolgáltatás kötelezettje az az adóalany, akinek a nevében a számlát kiállítják.
A cikksorozat I. részében leírtak szerint a számlakibocsátáshoz fűződő, jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítéséért – így az ellenőrzési adatszolgáltatás jogszabályi előírásoknamegfelelő tartalommal és szerkezetben történő teljesítéséért is – a kötelezettel együtt a meghatalmazott egyetemlegesen felelős, tehát mulasztás esetén az adóhatóság bármelyiküket bírságolhatja.
Mindazonáltal, ha a felek közötti megállapodás egyértelműen rögzíti, hogy a meghatalmazott felelőssége az, hogy az adatexport funkciót biztosító számlázóprogramot használjon, az adóhatóság dönthet úgy, hogy a mulasztásért ténylegesen felelős meghatalmazott terhére szab ki mulasztási bírságot.
