Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az általános forgalmi adó alanyainak, ha terméket értékesítenek vagy szolgáltatást nyújtanak valaki másnak, az ügyletről bizonylatot kell kibocsátaniuk. Ez lehet számla, nyugta vagy (egyéb) számviteli bizonylat. De mikor melyiket kell kiállítani, és mely esetekben van választási lehetősége az adóalanynak?
Külföldön teljesített ügyletek
Cikksorozatunk előző részében említettük, hogy a számlakibocsátási kötelezettség főszabály szerint belföldön teljesült ügyletekhez kapcsolódik. Bizonyos esetekben azonban a belföldön kívül teljesített termékértékesítésekről, szolgáltatásnyújtásokról is ki kell állítani a magyar előírások szerinti számlát.
Külföldön teljesített termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra is kiterjed a magyar szabályok szerinti számlakibocsátási kötelezettség, ha az adóalanynak belföldön van az ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye (ennek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye).
Ha az ügylet az Európai Közösség másik tagállamában teljesült, további feltétel, hogy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás a teljesítés tagállamában fordított adózás alá tartozzon, tehát az ügylet utáni adófizetési kötelezettség ne a belföldi számlaadásra kötelezettet, hanem a másik tagállambeli termékbeszerzőt, szolgáltatás-igénybevevőt terhelje.
A kivételek
Számlázási joghatóság
A számlázási joghatóságra vonatkozó EU-s előírásokkal harmonizált szabályok (Áfa tv. 158/A. §) értelmében az ügylet belföldi teljesítése ellenére sem kell a magyar előírások szerinti számlát kiállítani akkor, ha
2019. január 1. óta továbbá nem a magyar szabályok szerinti számlát kell kiállítani a belföldi teljesítésű ügyletről akkor, ha nem adóalany részére távolról is nyújtható szolgáltatásról van szó, és a szolgáltatás másik EU-tagállamban nyilvántartásba vett nyújtója az ún. egyablakos rendszer segítségével a regisztráció tagállamának adóhatóságán keresztül tesz eleget a magyarországi adófizetési kötelezettségének. Az Áfa tv. ugyanis a vonatkozó közösségi szabályokkal összhangban azt írja elő, hogy ilyenkor az ügylet bizonylatolására annak a tagállamnak a szabályait kell alkalmazni, ahol az adóalanyt az egyablakos rendszerbe regisztrálták (letelepedése szerinti tagállam).
Mentesített esetkörök
Cikksorozatunk előző részében már volt szó arról, hogy előlegfizetésnél csak meghatározott esetekben kell számlát kibocsátani. Ha tehát nem adóalany vagy adóalanynak nem minősülő jogi személy partner fizet előleget, annak összege nem éri el a 900 000 forintot, és a partner nem is kéri számla kibocsátását, akkor a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának nem kell előlegszámlát kibocsátania. (A pénz átvételét ekkor nem az Áfa tv., hanem az adóalanyra irányadó előírások szerint kell bizonylatolni, az Szt. hatálya alá tartozó adóalany esetén például számviteli bizonylattal.)
Míg az említett mentesülés indirekt módon olvasható ki a jogszabályból, az Áfa tv. 165. §-a explicit módon is meghatároz olyan esetköröket, amikor az adóalany mentesül a számlakibocsátás alól.
Az első esetkört a jogalkotó nemrégiben, 2020. július 1-jén szűkítette. Ezt megelőzően ugyanis általános jelleggel kimondta a törvény, hogy az adóalany mentesül a számlaadási kötelezettség alól az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében, amely a tevékenység közérdekű illetve egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes, feltéve, hogy az ügyletről az Szt. rendelkezéseinek megfelelő bizonylatot bocsát ki. Idén júliustól azonban egyes az említett jogcímeken adómentes ügyletekről, amelyekről eddig elég volt számviteli bizonylatot kibocsátani, immár kötelező számlát kiállítani: számlaköteles lett a nem közszolgáltató által végzett humán-egészségügyi ellátás, fogorvosi ellátás, az Áfa tv. 85. § (2) bekezdése szerinti egyéb oktatás (pl. felnőttképzés, nyelvi képzés), az együttműködő közösség által a tagjai részére adómentesen nyújtott szolgáltatások, valamint az adómentes ingatlanértékesítés.
Ha az ügylet a számlázás alól mentesített körbe tartozik, a tevékenység közérdekű vagy speciális jellegére tekintettel adómentes ügyletekről akkor is elegendő számviteli bizonylatot kiállítani, ha a partner számla kibocsátását kéri, mivel e körben a jogalkotó a bizonylat típusáról történő döntést az értékesítő kezébe helyezte.
Ha az igénybevevő nem kéri, nem kell számlát kibocsátani az Áfa tv. 105. §-a alapján adómentes nemzetközi (külföldi indulási és/vagy külföldi érkezési helyű) légi személyszállításról, feltéve itt is, hogy az adóalany az Szt. rendelkezéseinek megfelelő számviteli bizonylat kibocsátásáról gondoskodik. Lényeges, hogy az adómentes nemzetközi légi személyszállításról – a számlázás alól mentesített, a tevékenység közérdekű vagy speciális jellegére tekintettel adómentes ügyletekkel ellentétben – nem állíthat ki számviteli bizonylatot az adóalany, ha a partner számla kibocsátását kérte, e körben tehát, ha a szolgáltatás igénybevevője kéri, kötelező a számlázás.
Mind a tevékenység közérdekű illetve egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes ügyletek, mind az adómentes nemzetközi légi személyszállítás esetében igaz, hogy a számlakibocsátás alóli mentesülés független attól, hogy a vevő, igénybevevő adóalany vagy adóalanynak nem minősülő jogi személy, avagy e körbe nem tartozó egyéb személy, szervezet-e, továbbá az ellenérték összegétől is.
