A láncértékesítés szabályai az áfa rendszerében (2. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A legnagyobb kihívás, és egyben legnagyobb kockázat a közbenső szereplőknél merül fel, hiszen ők akár vevői, akár eladói minőségben is meg tudnak jelenni a láncolatban. Azonban az axióma kimondja: csak egyetlen értékesítés minősülhet fuvarozással egybekötött értékesítésnek.
Ahogy azt már legutóbbi cikk kapcsán is hangsúlyoztam, a láncértékesítés során különös jelentősége van a fuvarozással egybekötött termékértékesítés beazonosításának, nem csupán azért, mert ez az értékesítés adómentes, de ha ez az ügylet a láncolat közepén történik valahol, akkor az azt megelőző, illetve követő láncszemek teljesítési helyének meghatározása különös figyelmet igényel.
A bonyodalmak ott szoktak kezdődni, hogy különbséget kell tenni a fogalom hétköznapi jelentése, illetve adójogi meghatározása között. Előbbi alapján ugyanis könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy az összes láncszem valamilyen módon kapcsolatban áll a fuvarozással, azonban adójogi szempontból csak egyetlen értékesítés lehet, és ez a láncszem veszi fel a fuvarozásos értékesítés jellemzőit.
Röviden a fuvarozásos termékértékesítés az az értékesítés lesz, amelyet akár az eladó, akár a vevő rendelt meg. Természetesen az is lehet fuvarozással párosuló termékértékesítés, amelynek keretében nem harmadik szereplő végzi a fuvarozást, hanem akár az eladó, akár a vevő maga gondoskodik a termék elszállításáról. Az ilyen többszereplős ügyletek esetén gyakran megesik, hogy a fuvar megrendelője, illetve aki a fuvar költségét viseli, nem ugyanaz a személy. Ilyen esetekben az tekinthető a fuvar megrendelőjének, aki a fuvarszerződést megkötötte, azonban ha ez a szereplő nem egyezik azzal, aki a fuvart fizeti, akkor az a fuvar megrendelője, akit a fuvaroztatás felelőssége és költsége ténylegesen terhel.
A láncolat természetéből eredően több értékesítési aktuson megy keresztül a termék. A láncolat minden pontja esetén alakulhatnak úgy a felelősségi és a költségviselői körülmények, hogy a fuvarozásos értékesítés hozzárendelhető lesz adott szereplő tevékenységéhez a láncon belül. Ennek megfelelően, ha az első szereplő fog gondoskodni a fuvarról, akkor ő eladói minőségben fogja ezt megtenni, ennek komplementere, ha a láncolat utolsó tagja gondoskodik a fuvarról, akkor ő vevői minőségében eljárva rendeli meg a fuvart, és akkor a láncolat utolsó szeme fog adómentes értékesítésnek minősülni.
A legnagyobb kihívás, és egyben legnagyobb kockázat, a közbenső szereplőknél merül fel, hiszen ők vevői, de akár eladói minőségben is meg tudnak jelenni a láncolatban, azonban ahogy az axióma kimondja, hogy csak egyetlen értékesítés minősülhet fuvarozással egybekötött értékesítésnek, ezért közbenső vevő esetén ki kell választani, hogy ő eladói vagy vevői minőségében gondoskodott a fuvar teljesítéséről.
2020 előtt a törvényi vélelem azt mondta ki, a közbenső szereplő vevői minőségében eljárva gondoskodott a fuvarról, tehát az az értékesítés lesz adómentes, amelyben a közbenső szereplő megszerezte az áru feletti tulajdonjogot. Ez a vélelem azonban megdönthető volt, amennyiben az eset összes körülményét figyelembe véve a közbenső vevő bizonyítani tudta, hogy ő eladói minőségében eljárva gondoskodott a fuvar teljesítéséről. A gond csak ott volt, hogy bár a törvény lehetővé tette a vélelem megdöntését, abban azonban nem segített, hogy ez milyen módon igazolható.
A közbenső vevők ezt leggyakrabban egy nyilatkozat kiadásával oldották meg, amelyben rögzítették, hogy eladói minőségben eljárva intézik a fuvar teljesítését. A 2020 utáni változásoknak, és azok gyakorlati következményeinek bemutatása lesz a következő cikk témája.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
