A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (VI. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A levonási jog keletkezésének anyagi feltételei közé tartozik az is, hogy az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást utóbb adóköteles tevékenységéhez használja fel.

Anyagi feltételek: keletkezett-e egyáltalán levonási jog? (folyt.)

Adóköteles tevékenységhez történő felhasználás

Ezen feltétel kapcsán számos aspektust vizsgált az EUB. Megállapította egyebek közt, hogy e feltétel teljesüléséhez nem szükséges, hogy az adóalany az adóköteles tevékenysége során hasznot realizáljon, és nem alkalmazandóak az észszerű gazdálkodás követelményei sem. Az adóköteles tevékenység tekintetében elegendő, ha annak végzését tervezi az adóalany, nem szükséges, hogy ténylegesen meg is kezdje. Nem zárja ki továbbá a levonási jog keletkezését önmagában az, ha a beszerzett terméket az adóalany kezdetben nem adóköteles tevékenységhez használja. Az adóköteles és magáncélt egyaránt szolgáló tárgyi eszközök kapcsán az EUB az adóalany választási jogát emelte ki.

Jövőbeni gazdasági tevékenységhez történő beszerzések

A C-268/83. sz. Rompelman ügyben az EUB kimondta: a vállalkozások adóterhét illetően a héasemlegesség elve megköveteli, hogy az olyan előkészítő lépések, mint a folytatni kívánt gazdasági tevékenységhez szükséges vagyontárgyak beszerzése, gazdasági tevékenységnek minősüljenek, következésképpen az ezekhez kapcsolódó előzetesen felszámított héa tekintetében azonnal megnyíljon a levonási jog. E tekintetben nem szükséges különbséget tenni az ilyen előkészítő cselekmények különböző jogi formái között, különösen az ingatlan jövőbeni tulajdonjogának átruházásához való jog megszerzése és magának az ingatlannak a megszerzése között.

A héasemlegesség elvével ellentétes volna, ha úgy tekintenénk, hogy a gazdasági tevékenység csak az ingatlan tényleges hasznosításának időpontjában, tehát az adóköteles bevétel keletkezésekor kezdődik meg. Bármely más értelmezés a gazdasági szereplőt anélkül terhelné a gazdasági tevékenysége során felmerülő héa költségével, hogy lehetőséget adna neki az adó levonására, és önkényesen tenne különbséget az ingatlan tényleges hasznosítása előtt, illetve a hasznosítás folyamán felmerülő beruházási kiadások között. Még abban az esetben is, ha az előkészítő ügyletek után befizetett adót visszatérítik az ingatlan tényleges hasznosításának megkezdése után, az első beruházási kiadás és a hasznosítás megkezdése közötti időszakban az ingatlant pénzügyi teher sújtaná, amely adott esetben jelentős is lehet.

Mindazonáltal az adóhatóságok megkövetelhetik, hogy az adóalany objektív bizonyítékokkal támassza alá az adóköteles hasznosításra irányuló célt, például annak igazolásával, hogy a megépíteni tervezett helyiségek kifejezetten alkalmasak a kereskedelmi célú hasznosításra.

A C-280/10. sz. Kopalnia Odkrywkowa Polski Trawertyn P. Granatowicz, M. Wąsiewicz spółka jawna ügyben az EUB a Rompelman ügy logikáján továbbhaladva levezette, hogy bárkit, aki egy ingatlan jövőbeni hasznosításához szorosan kapcsolódó és ahhoz szükséges beruházási cselekményeket valósít meg, a hatodik irányelv értelmében adóalanynak kell tekinteni.

Rámutatott továbbá, hogy korábban (a C-137/02. sz. Faxworld-ügyben) már megállapította: a héasemlegesség elvének értelmében az olyan adóalany, amelynek kizárólagos tevékenysége egy másik jogalany gazdasági tevékenységének előkészítése, és amely semmiféle adóköteles ügyletet nem végzett, jogosult lehet a levonásra a második adóalany által végzett adóköteles tevékenységek vonatkozásában.

A fentiek értelmében az uniós előírásokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé sem a társaság tagjai, sem pedig a társaság számára azt, hogy az e tagok által a szóban forgó társaság bejegyzését és héaalanyként történő nyilvántartásba vételét megelőzően a társaság érdekében és gazdasági tevékenysége céljából viselt beruházási költségek után fizetett héa levonásának jogát érvényesítsék.

A C-153/11. sz. Klub ügyben a Klub OOD 2009 májusában lakás céljára egy kétszintes ingatlant vásárolt. E vásárlás tekintetében gyakorolta héalevonási jogát, az adóhatóságokhoz nem nyújtotta azonban be az e lakás utáni helyi adó megfizetésére vonatkozó adóbevallást. Nem változtatta meg ezen ingatlan rendeltetését, és nem jelentett be víz- és villamosenergia-fogyasztást sem. Az adóhatóság azt a következtetést vonta le, hogy az alapügyben szereplő ingatlant lakhatás céljára szánták, nem pedig gazdasági tevékenység körében való használatra, ezért a vásárlás kapcsán nem keletkezett az előzetesen felszámított héa levonásához való jog.

Az EUB szerint ugyanakkor, ha az előzetesen felszámított héa levonását megtagadnák az adóalanytól a későbbi adóköteles üzleti tevékenység keretében történő használat vonatkozásában, annak eredeti szándéka ellenére, hogy a szóban forgó eszközt – jövőbeli tevékenységekre tekintettel – teljes egészében a vállalkozása vagyonának körébe vonja, az adóalany nem mentesülne a gazdasági tevékenysége céljából használt eszközt terhelő adó egésze alól, és a gazdasági tevékenysége adóztatása kettős adóztatást eredményezne, ami ellentétes a közös héarendszer alapját képező adósemlegesség elvével. 

Márpedig a vállalkozások adóterhét illetően a héasemlegesség elve megköveteli, hogy a vállalkozási célból felmerült beruházási költségeket olyan gazdasági tevékenységnek tekintsék, amely lehetővé teszi az előzetesen felszámított héa azonnali levonását. Ennélfogva az ingatlant a gazdasági tevékenységéhez megszerző magánszemély adóalany minőségében jár el még akkor is, ha az eszközt nem azonnal használja fel a gazdasági tevékenység céljára.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 27.

NAV-Figyelő 21. hét: Változott a jegybanki alapkamat, adó-amnesztia, üzemanyagárak

A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.

2024. május 27.

Év végi záráshoz, év eleji nyitáshoz kapcsolódó teendők a társasági adóban

A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.

2024. május 24.

Az Európai Tanács új szabályokról állapodott meg a forrásadó-eljárásokra vonatkozóan

A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]