A pult másik oldala – mi is legyen a borravalóval?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A borravaló a pincér számára jövedelem-kiegészítés, van annak ezer helye, míg az adóellenőr szemével nézve ok a bírságra. Persze ez utóbbi nem mindig „jön be” a revizoroknak. Mondjuk akkor nem, ha ezt a pénzt is szabályosan kezeli a cég.

Évi, Zsuzsa és Zoli osztálytársak voltak a vendéglátó-ipari szakközépiskolában. Jó ideje nem találkoztak már, de most összefutottak egy kávéra.

 Természetesen kizárólag csak szakmai okokból, de hallgassunk csak bele a beszélgetésükbe!

 – Nemrég ellenőrzés volt a sörözőben, ahol Zsóka, a barátnőm dolgozik pultosként. Az ellenőrzéskor 1.400 forinttal több pénz volt a kasszában, mint ami be volt ütve. Zsóka ugyan mondta az ellenőröknek, hogy ő minden vásárlást beüt a gépbe, és ez a pénz csak a váltópénz lehet, de ez nem hatotta meg őket. Ha megbüntetik a céget, szegény barátnőmet biztosan kirúgja a főnöke… – mesélte Zoli szomorúan. A fiú egy jól menő budai étterem séfje, és ők is kaptak már hasonló okból bírságot.

– És mi van a borravalóval? Az is lehetne az a pénz, nem? – kérdezte Évi, aki egy belvárosi cukrászdában felszolgáló.

–  Lehetne, csak azt külön kell tárolni, nem a kasszában – felelte Zoli. Nálunk 50 ezerbe fájt a főnöknek egy hasonló eset. Pedig azért volt bent plusz pénz, mert előző napi számlát utólag fizetett ki a vendég. Mint kiderült, be kellett volna azt is ütni a kasszába, mint pénzbetétet.

– Na, ezt nem tudtam – lepődött meg Évi.

– Nekünk is a NAV tanította meg, csak kicsit sok volt a tandíj – jegyzete meg Zoli.

Zsuzsa, aki eddig csodálkozva hallgatta a beszélgetést, felháborodva szólt közbe:

– Én is pultos voltam a gyerekek születéséig, most decemberben lesz negyedik éve, hogy gyesen vagyok, de nem hiszem, hogy azóta sokat javult volna a helyzet.

Önkiszolgáló étteremben dolgoztam, iszonyú volt a hajtás. Reggel 10-től este 6-ig egyszer tudtam kiszabadulni pisilni, ebédet is két órán át ettem, mert nem volt idő leülni, annyian voltak.

Ha eközben kaptam volna ellenőrzést, akkor mi van? Hogy szedjem ki a borravalót? Ez nekem magas!

– Ami a számlán van, azt beteszed a kasszába, a borravalót meg a zsebedbe, a tárcádba…- javasolta Évi.

– Évike, ezek szerint te egy álommunkahelyen dolgozol – mérgelődött Zsuzsa-, de ha

40 ember áll sorban előttem, és mondjuk a fogyasztás 4.150 forint és a vendég ad 4.300-at, vagy 4500 forintot egy 5000-sel fizet, visszaadok neki, utána kezdjem el kibogarászni a kasszából, hogy mennyi is volt a jatt… 150 vagy 350. Miután visszaadtam és becsuktam a kasszát, az záródik, csak akkor tudom nyitni, ha új tételt ütök be. A főnököm le is szedte volna a fejem, ha menet közben túrom a kasszát a jattért.

Titkos bevétel vagy legális jatt?

A borravaló vagy „lehazudott” bevétel kérdése mindig is az adóhatóság egyik kedvenc kérdése volt a vendéglátósok ellenőrzésekor. Az online pénztárgépek bevezetésével még inkább előtérbe került ez a kérdés.

A Kúria nemrégiben – 2019. október 31-én – hozott döntése ismét ráirányította a figyelmet a „borravaló a pénztárgépben” problémára.

A nevezetes döntésről az Adó Online is beszámolt – ami egyébként a jogi álláspontját tekintve nem hozott újat, a Kúria 2010-ben ugyancsak e tárgyban hozott ítéletéhez mérten -, az alábbiakban, dióhéjban mégis összefoglalom, miről is volt szó, mert témánk szempontjából természetesen lényeges.

Az adóhatóság megbírságolt egy kávézót, mert ellenőrzés során eltérést tapasztaltak a pénztárgép kasszája és a pénztárgép bevételéhez képest.

Az adóhatóság álláspontja szerint az online pénztárgépben minden pénzmozgást rögzíteni kell. A tényleges bevétel és a pénztárzárás bevétele közötti eltérés e kötelezettség megszegését, mulasztást jelent, ezért megbírságolták a céget. Az ügy érdekessége, hogy az adóhatósági döntés alapja ugyanaz, mint a pórul járt vállalkozás tulajdonosának fellebbezésében, és a végül másodfokon neki igazat adó bíróság indoklásában előadottak, csak éppen más-más magyarázatát adva a jogszabály ominózus szakaszainak.

A 48/2013. (XI.15.) NGM rendeletről és annak 4. számú mellékletéről van szó. A megbírságolt vállalkozó sajnos a jogszabály tanulmányozásakor ez utóbbit kihagyta az olvasásból – és vélhetőleg a másodfokon eljáró bíró is átsiklott felette -, mert a NAV határozatával szemben a rendelet azon kitételét hozták fel, miszerint a pénztárgép kasszájában lévő pénz mutathat eltérést a bizonylatolt összeghez képest, abban a kivételes esetben, ha ezt a gazdálkodó működési sajátosságai igazolják.

A kávézó tulajdonosa (és a másodfokon őt igazoló döntés) szerint a borravaló megfelel a vendéglátás működési sajátossága kategóriának, míg az adóhatóság szerint ez nem így van.

Bár ők is hivatkoztak a „működési sajátosság” kitételre, a megoldás a már hivatkozott mellékletben rejtőzik: eszerint a borravalót is be lehet/kell(! ) ütni a gépbe, és az, hogy az nem céges bevétel, a megfelelő kódból derül ki. Azaz a „6.5. Pénzmozgás bizonylat, sorszám: 6., befizetés ok: 07 – borravaló” (RSN07) kódot kell alkalmazni, és a borravaló máris jogszerűen „tartózkodik” a pénztárgépben.

Nem lehet a borravaló kapcsán működési sajátosságra hivatkozni – vélte az adóhatóság és a Kúria is -, amely esetleg alapot adhat a pénztáregyenleg és a pénzkészlet eltérésére, ugyanis az „üzemeltető működési sajátosságai” alá olyan speciális esetek tartoznak, ami során a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az ellenérték bevételezése között a tevékenység jellege vagy fizikai jellemzői miatt szükségszerűen hosszabb idő telik el. Tipikusan ilyen lehet például az ételkiszállítás, a csomagküldés.

Jó, szabályos megoldás kell, de mi legyen az?

Három – és mindegyik szabályos- megoldás közül választhatnak az érintettek: a borravalót

• a felszolgálók azonnal elteszik, vagy
• elkülönítve – például egy borravalós dobozkában – gyűjtik, vagy
• bekerül az online pénztárgép kasszájába.

Kiindulópontunk az, hogy az online pénztárgépekben minden mozgás rögzítendő, tehát egy esetleges ellenőrzéskor, pénztárzáráskor a tényleges pénzkészlet és a rögzített bevétel közötti eltérés mulasztást jelent. (Mint tudjuk, a borravalót azzal a bizonyos 07-es kóddal kell beütni. Zoli felvetésére visszautalva, a váltópénznek is van kódja – RSN08- így azt is be kell ütni a gépbe, az sem mentség a le nem papírozott többletre. )

Az első két esetben a pénztárgép nem érintett a dologban, és azt szerencsére nem írja elő semmilyen jogszabály, hogy a jatt egy légtérbe sem kerülhet az online kasszával.

Viszont itt is kérdés, hogy akár pincér (pultos) zseb, vagy dobozka (én inkább a pénzkazettát javasolnám) őrzi ezt a pénzt, miként válasszuk el az ocsút a búzától – céges bevételt a baksistól -, ha olyan kihívásokkal kell szembenéznünk, mint amelyekről a példaként hozott beszélgetésben Zsuzsa panaszkodott.

Könnyű belátni, hogy Zsuzsáék esetében az „azonnal zsebbe vagy a dobozkába” típusú megoldás kivitelezhetetlen, így ők kénytelenek a nehezebbnek látszó utat választani, azaz azt, hogy a jatt a kasszába kerül.

Először nézzük meg, hogy általánosságban nézve, mikor tekinthető ez a megoldás szabályosnak, majd keressük meg a választ arra a kérdésre, hogyan is húzhatja rá mindezeket Zsuzsa a saját helyzetére!

Ha a borravaló bekerül a kasszába, az lehet szabályos és szabálytalan is.

Ez utóbbi akkor, ha nem papírozzák le rendesen a dolgot, mert akkor az esetleges ellenőrzés – összevetve a pénztárgép nyugták szerint indokolt pénzkészletet a ténylegesen ott lévővel – a „felesleget” eltitkolt bevételnek, a gépbe szabálytalanul be nem ütött tételeknek minősíti, ennek minden következményével, jelentős bírsággal egyetemben.

Ahogyan arról fentebb már esett szó, papírozás – pontosabban bizonylatolás – ez esetben azt jelenti, hogy a borravalót is beütik a gépbe, a megfelelő „pénzmozgás bizonylattal” kísérve.

Az előzőekben már kiderítettük, hogy az irányadó rendelet NGM rendelet kategóriái szerint azt jelenti, hogy „6.5. Pénzmozgás bizonylat, sorszám: 6., befizetés ok: 07 – borravaló” kóddal kell beütni a borravalót.

Van, amikor ezt a kasszás megoldást ki sem lehet kerülni, mondjuk akkor, amikor a vendég bankkártyával ad borravalót.

Ha a dolgozókat megillető borravaló összege is a pénztárgépben található fizikailag, akkor azt egyrészt a fentebb említett módon kell a pénztárgépben kezelni, bizonylatolni, másrészt az összeget más nevében és javára beszedett, elszámolási kötelezettség alá eső tételként kell nyilvántartani, elkülönítésének rendjét a pénzkezelési szabályzatában rögzítve.

Ezáltal egy esetleges ellenőrzés keretében lefolytatott pénztár rovancsolás során is egyértelműen elkülönül a pénztárgépben fellelhető borravaló a napi forgalom és a váltópénz összegétől.

Visszatérve Zsuzsa problémájához, fentieket ő – és hasonló helyzetben a vendéglátásban „utazók”-, úgy tudják szerintem testre szabni, hogy

• a vendég fogyasztását egyértelműen be kell ütni a pénztárgépbe, ha
• a vendég fizetéskor több pénzt ad át ennél, és az egyértelműen borravaló (mondjuk, azt mondja, a „visszajárót tartsa meg”), akkor a visszajárót (borravalót) már azzal a bizonyos kóddal kell beütni, ha
• nincs szó borravalóról, azaz a visszajáró tényleg visszajár a vendégnek, akkor pedig az értelemszerűen nem marad meg a kasszában többletként.

Ez persze lehet, hogy igényel némi fejszámolást – egyes pénztárgépekbe beüthető, hogy milyen címlettel fizetett a vendég, és a gép automatikusan kiszámolja a visszajáró összeget-, de mindenképpen egyszerűbb, és főként szabályos megoldás, az egyéb lehetőségekhez képest.

A már említett „zsebbe vagy dobozkába” út természetesen szintén szabályos, csak Zsuzsa esetében tényleg nem járható út az, ha utólag kell „kikaparni” a kasszából a minden papírozás nélkül ott lapuló jattot.

Azt a szempontot már nem is említve, hogy a cégnél alkalmazott, adott esetben szabálytalan, módszer árát mindig megfizeti az az alkalmazott is, aki éppen rosszkor volt rossz helyen, azaz a revizorok akkor csaptak le a cégre, amikor éppen ő állt a pult mögött. Ő lesz az, akinek majd a bírság miatt felháborodott tulajdonos jó eséllyel felmond, pedig a vállalkozás gyakorlata az, ami alapvetően hibás.

Ezért a borravaló kezelését illetően is, a pénzkezelési szabályzat összeállítását megelőzően, célszerű az alkalmazottakat is meghallgatni, hogy és mint mennek a dolgok a gyakorlatban, mi az, amit meg lehet oldani, és mi az, ami kivitelezhetetlen. Mindezeket pedig össze kell valahogy párosítani a hatályos szabályokkal. Nos, ahogy mondják, „erre varrjál gombot”

---