A szocializmus építése (1948-56) – Nagy Imrétől Nagy Imréig – 3. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sztálin halála fordulatot jelentett Moszkvában. Ezt a magyar vezetés nagyon nehezen vette tudomásul, de végül kénytelenek voltak visszavonulni, és Nagy Imrét elfogadni miniszterelnöknek. Egyelőre, mert alig két év múlva Nagy Imrét ismét háttérbe szorították, jött a revizionizmus. Ez 1956 elejéig tartott, majd Rákosi már az országot is kénytelen volt elhagyni, de fordulat ekkor sem következett be, egészen 1956 októberéig.
A dolgozó parasztság helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében követeljük a jobbágyrendszerű beszolgáltatás és adózás megváltoztatását, a dézsma eltörlését.
(A Hazafias Népfront Somogy megyei bizottsága elnöksége 16 pontjából a 8.)
Az 1953-56-os években az adózásra vonatkozó változások nem voltak túl markánsak, a megvalósuló gazdaságpolitikában kis, de azért nem lényegtelen szerepet játszottak. A gazdaságpolitikát viszont alapvetően meghatározták a moszkvai események és elvárások.
Sztálin 1953. március 5-én meghalt, Moszkvában hatalmi harc kezdődött az utódlásért. Néhány hét alatt Malenkov és Hruscsov szerezte meg a legfőbb vezetői pozíciókat, a többi aspiránst háttérbe szorították, volt, akinek ez az életébe is került, mert a sztálini időszakban elkövetett törvénytelenségekért felelősségre vonták őket, és a kivégzés lett a sorsuk. A legismertebb kivégzett személy a Sztálin utódlására jogot formáló Lavrentyij Berija volt (Berija 1938 és 1953 között a szovjet titkosszolgálat – NKVD, majd KGB – vezetője volt, Sztálin jobbkezeként közvetlen felelősség terhelte a sztálini terrorért).
A magyar pártvezetést már májusban Moszkvába hívták eligazításra. Rákosiék ezt formális gesztusnak tekintették, és semmilyen változásokat nem kezdeményeztek Magyarországon. Úgy gondolták, hogy a hatalmi harcokat követően Moszkva folytatja a sztálini utat.
A moszkvai vezetés elégedetlen volt a magyar helyzettel, ezért júniusban ismét magukhoz rendelték a magyar pártvezetőket. A hangnem ekkor már egészen durva volt, a magyar vezetők fejére olvasták a túlzott iparosítást, a hadsereg felduzzasztását, az erőszakos téeszesítéseket, az életszínvonal csökkenését, az ellátási zavarokat, a koncepciós pereket, az internálásokat és a párt felső vezetésének (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály) személyei körüli kultuszt. Megfogalmazták az elvárást, hogy Rákosi lépjen vissza, és Nagy Imre legyen az új miniszterelnök. Ez utóbbit a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Nagy Imrét támogató Malenkov terjesztette elő.
Egy korszak meghatározó szereplői – Rajk László, Gerő Ernő, Kossa István, Kovács István, Kádár János, Rákosi Mátyás, Révai József és Nagy Imre
Fordulat a szocializmus építésében – Nagy Imre első miniszterelnöksége
Rákosiék hazaérkezését követően a Magyar Dolgozók Pártja MDP) Központi Vezetősége (KV) megtárgyalta a helyzetet, és 1953. június 28-i dátummal határozatot hozott a változások szükségességéről, irányáról.
A rendkívül részletes és hosszú határozat négy fejezetet tartalmaz:
1. Hibák a párt és az ország irányításában.
2. A hibák okai, a felelősök megnevezése (Rákosi, Farkas, Gerő, Révai).
3. Az ország irányításában és a gazdaságpolitikában szükséges változtatások.
4. A pártvezetésben és az irányításban szükséges változások.
Amikor egy országgal ünnepeltették a ‘NAGY VEZÉR’ születésnapját
A határozat – utólag értékelve is – viszonylag jól feltárja a hibák, problémák okait, eredetét, illetve a szükséges változások irányát, eszközrendszerét.
Legfontosabb célkitűzésekként a túlzott iparosításhoz kapcsolódó beruházások csökkentését, az erőszakos téeszesítés megszüntetését, a mezőgazdaság fejlesztését, a lakosság életszínvonalának növelését, az ellátás javítását, a törvénytelenségek felszámolását fogalmazta meg. A szövegben szó esett Nagy Imre politikai értelemben vett rehabilitációjáról is, amelyet a következő mondat tartalmazott: „A mezőgazdaság társadalmasításának túlzott üteme annál súlyosabb hiba volt, mert a párt vezetésén belül Nagy Imre elvtárs fellépett ez ellen a politika ellen, de ahelyett, hogy a párt vezetése álláspontját magáévá tette volna, ezt az álláspontot helytelenül „opportunistának” minősítette és szervezeti rendszabályt alkalmazott Nagy elvtárssal szemben.”
Az okok megjelenítése mellett számos relativizáló, a felelősséget elhárító megfogalmazás található a dokumentumban. A kialakult helyzetért gyakran a külső körülményeket, az időjárást stb. teszik felelőssé. A „zsíros paraszt”, a „kulák” szavak használata többször is előfordul a határozatban, és egyáltalán nem úgy, mint kerülendő kifejezések.
A határozatban sokszor egészen apró, egy országvezetéshez igencsak méltatlan példákat is felsorolnak, amikor a gumicsizma, a hócipő, a gombok, kötő- és horgolótűk, sőt kávédarálók termelésére is kitér (miközben az ország jó részében a valódi kávé ismeretlen fogalom volt akkoriban).
A közteherviselés körében is több megállapítást tett a határozat. Hibának találta a beszolgáltatások gyakori változásait, a beszolgáltatásoknál elkövetett önkényességeket. Célul tűzte ki a határozat a beszolgáltatási rendszer stabilitását (megszüntetésről még nem lehetett szó, mivel a lakosság – különösen élelmiszerrel való – ellátásának biztonsága szükségessé tette ezt a rendszert), az önkényeskedés miatt kiszabott büntetések eltörlését, a termelési feltételeknek megfelelő beszolgáltatási mértékeket.
Az egyéni parasztgazdaságokra vonatkozott a következő részlet: „Jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy fejleszthessék gazdaságukat, teljesíthessék beadási kötelezettségüket, megfizethessék adójukat és hogy ezenfelül, valamint saját szükségleteik fedezésén túl a szabadpiacra is jelentékeny mennyiségű árut vihessenek. … meg kell szüntetni a kulákok zaklatását. Ennek érdekében meg kell szüntetni a kuláklistát is. Az új begyűjtési rendszerben csökkenteni kell a kulákgazdaságok beadási kötelezettségét s hasonlóképpen adózási terhelését is. Az ily módon, a tényleges teherbíró képességnek megfelelően megállapított kötelezettségek teljesítését azonban feltétlenül és maradéktalanul meg kell követelni.”
Megfogalmazta a határozat a burkolt áremelések formáit, a túlmunkára, vasárnapi munkára kényszerítéseket, ezek visszaszorításának szükségességét is. (Ezek sajátos rejtett adózást valósítottak meg.)
Az intézkedésekhez az ipari beruházások csökkentésével, egyes beruházások leállításával (budapesti metró, Lenin Kohászati Művek stb.), a hadsereg létszámának csökkentésével kívántak forrásokat teremteni.
Elég egyértelműen kiáll a dokumentum amellett, hogy az iparosítás, a téeszesítés (stb.) nem voltak hibás cél, csak azok sebessége és módszerei nem voltak megfelelőek.
A határozatot – évtizedekig – nem hozták nyilvánosságra, első teljes szövegű megjelenése az MSZMP Propagandista c. belső folyóiratában volt 1986-ban.
A közvélemény a változásokról Nagy Imre 1953. július 4-i expozéjából értesülhetett, amelyet a Szabad Nép július 5-i száma közölt. Az 1945-ös földosztó miniszter miniszterelnökségének hírére sok helyen alakult ki ünnepi hangulat, „Megbukott a Rákosi-kormány!” adták hírül egymásnak az emberek.
Nagy Imre miniszterelnöki expozéja
Nagy Imre a határozatban megfogalmazottakat elkezdte végrehajtani. Eltörölték a kuláklistákat, három évre előre meghirdették a beszolgáltatási kötelezettséget, a felgyülemlett tartozásokat eltörölték, amnesztiát hirdettek a korábbi bírságokra és egyéb büntetésekre. Több nagyberuházást leállítottak, csökkentették a parasztság, a magángazdálkodók, a kisiparosok, a magánkereskedők adóterheit. Lehetővé tették a termelőszövetkezetekből való kilépést, a termelőszövetkezetek feloszlását is. A tsz-ek taglétszáma 370 ezerről 230 ezerre, földterülete 2,5 millió holdról 1,6 millió holdra csökkent. A lakosság életszínvonala emelkedett.
Nagy Imre menesztése, Rákosiék újbóli térnyerése
Nagy Imre miniszterelnöki pozíciója már a kezdetektől támadásoknak volt kitéve. A párt első embere továbbra is Rákosi volt, Gerő Ernő a belügyminiszteri tárcát kapta, csak Farkas Mihály és Révai József távozott a legfelső vezetésből. Moszkva támogatása ugyanakkor sokat segített, 1954 őszéig számíthatott a Kreml támogatására.
Az MDP KV 1954 október 1-3-i ülésén már bírálta a kormányprogram végrehajtását, ennek fő felelőseként Nagy Imrét is. A mezőgazdaság fejlesztése lassabb volt a tervezettnél, az alapanyag termelés, az ipar sem volt képes teljesíteni a terveket. A lakosság életszínvonal-növekedésének szinte egyetlen forrása az elmaradt beruházásokra betervezett források felélése volt.
A Szovjetunióban Malenkov pozíciói már 1953 nyarán meggyengültek, végül 1955. február 8-án menesztették a minisztertanács éléről. Erre várt Rákosi és köre. Nagy Imrét 1955 április 18-án felmentették miniszterelnöki megbízatása alól, utóda a 33 éves Hegedűs András lett. Nagy Imrét szép lassan minden pozíciójától megfosztották, 1955. december 3-án a pártból is kizárták, beszéd- és cikkgyűjteményét betiltották. Nyilvános önkritikára akarták rávenni (szép kommunista hagyomány!), de ő erre nem volt hajlandó.
A bevezetett reformintézkedéseket megállították, megnövelték a beszolgáltatási kötelezettségeket, ismét elkezdődtek a kuláküldözések, a korábbiaknál is erőteljesebben folytatták a termelőszövetkezeti tagosításokat, megszigorították a kilépés feltételeit. Felemelték a nyugdíjjárulékot, a jegyeztetendő békekölcsön összegét, bővítették a gyermektelenségi adóra kötelezettek körét, burkolt áremeléseket hajtottak végre.
Meglehetősen cinikus volt a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójáról szóló 1955. évi 35. törvényerejű rendelet preambuluma (bevezetője):
|
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa – a mezőgazdasági lakosság jogos kívánságának eleget téve – elhatározta a mezőgazdasági ingatlan műveléséből származó jövedelem adóztatásának lényeges egyszerűsítését. Ennek megfelelően megszünteti a mezőgazdasági ingatlannak a tiszta jövedelem alapján való adóztatását és a növénytermelés átlagos jövedelmét adóztatja évenként megállapítandó adótételekkel. Az adótételeket a földterület terjedelme, művelési ága és kataszteri tiszta jövedelmének átlaga határozza meg. Az állatok közül csak a két évesnél idősebb lovak (öszvérek) után kell adót fizetni. Az adórendszer egyszerűsítése lehetővé teszi, hogy az adót maguk az adózók is kiszámíthassák.
|
A parasztság iskolázottsági szintje, írás-olvasási készsége ezt a „kiszámítást” sokszor nem tette lehetővé.
Az új rendelkezésekben felemelték az adótételeket, a legmagasabb adókat a jogszabályban is nevesített kulákoknak kellett fizetni:
|
8. § (1) A mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának a növénytermelés átlagjövedelme alapján járó tételeit a következő birtokcsoportok szerint kell fokozatosan emelkedően megállapítani:
I. 1. kat. holdnál nem nagyobb gazdaság,
II. 1. kat. holdnál nagyobb, de 3 kat. holdat meg nem haladó gazdaság,
III. 3. kat. holdnál nagyobb, de 5 kat. holdat meg nem haladó gazdaság,
…
IX. 25 kat. holdnál nagyobb gazdaság,
X. Kulák gazdaság.
|
Az újabb fordulat ismét Moszkvában következett be. Az SZKP XX. kongresszusán (1956. február 14-25.) Hruscsov meghirdette a békés egymás mellett élés elvét (nem kellett már a III. világháborúra készülni), illetve zárt ülésen négy órás beszédben ítélte el a Sztálin diktatúráját, személyi kultuszát.
Nyikita Hruscsov szakított a sztálinizmussal. Nyolc hónap múlva vérbe fojtotta a magyar forradalmat.
Az új politikai fordulat következménye volt, hogy a Kremlben eldöntötték Rákosi végleges menesztését. A KV 1956. július 18-21-i ülésén Rákosit felmentették első titkári és politikai Bizottsági tisztsége alól, Gerő Ernő lett az új első titkár.
Rákosit különrepülőgép vitte a Szovjetunióba, csak hamvait hozták haza a Farkasréti temetőbe 1971-ben bekövetkezett halálát követően.
1956 októbere
Az 1949-53 között igazságtalanul elítéltek rehabilitációja még 1953-ban elkezdődött, de elég lassan haladt. Az 1949-ben kivégzett Rajk László és társainak rehabilitációja 1955 nyarán történt meg (ezt már nem tudta Rákosi megakadályozni). Rajk László (és társainak) újratemetésére 1956 október 6-án került sor. A temetés százezres, a diktatúra elleni tömegdemonstrációvá alakult át.
A következő fontos esemény, hogy a szegedi diákok október 13-án megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolák Egyesületeinek Szövetségét (MEFESZ), három nappal később nyilvánosságra hozták politikai követeléseiket. Október 17-én a szegediek csatlakozásra szólították fel a többi egyetemet is.
A Sztálin-szobor vége. Saját nagyszerűségének tudatát erőltetette rá Magyarországra (is)
A szegedi 14 pont Budapesten, az Építőipari Műszaki Egyetemen 16 pontra bővült:
|
A műegyetemisták 16 pontja
1956. október 22.
Másold le és terjeszd a magyar dolgozók között!
A MEFESZ építőip. műszaki egyetemi diáknagygyűlés határozatának főbb politikai, gazdasági és eszmei pontjai:
-
Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerződés határozatai alapján.
-
A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetők választását követeljük, ezek a legrövidebb időn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetőséget.
-
A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi-korszak minden bűnös vezetőjét azonnal váltsák le.
-
Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bűnügyében. Rákosi Mátyást, aki első fokon felelős a közelmúlt minden bűnéért és az ország tönkretételéért, hozzák haza és állítsák a nép ítélőszéke elé.
-
Általános, egyenlő és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nemzetgyűlés megválasztása céljából. Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását.
-
Követeljük a magyar-szovjet és magyar-jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.
-
Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával. Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem előtt tartásával.
-
Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerződéseinket és a soha ki nem fizethető jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és őszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteiről, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.
-
Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgős és alapvető rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.
-
Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését és a termények okszerű felhasználását. Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását.
-
Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását. Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.
-
Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot. Követeljük a meglévő káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.
-
Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848-49-es szabadságharc hőseinek és mártírjainak méltó emlékművet emeljenek.
-
A meglévő, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz méltó új egyenruhát követelünk. Követeljük, hogy március 15. és október 6. nemzeti ünnep és munkaszüneti nap legyen.
-
A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.
-
Az Építőipari Műszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága. Holnap, folyó hó 23-án délután. fél három órakor a műszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Műegyetem előtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhatnak.
Fenti határozat teljes, betű szerinti közlését ma este a rádió is, a magyar sajtó is visszautasította, a Szabad Ifjúság csak részleges közlését ígérte meg, főleg az első pont miatt. A határozat szövegének stencilen való azonnali sokszorosítását viharosan követeltük, de az arra vonatkozó utasítást Cholnoky rektor nem merte megadni. A nagygyűlés kb. 2000 résztvevőjének spontán felvonulása még ma este folyamán az egyik nyomda elé és a határozat azonnali kinyomtatása – a résztvevők viharos lelkesedése ellenére a megmozdulásnak nem kívánatos eltorzítása, illetve az esetleges összecsapás miatt – elmaradt. Javaslatunkra a határozat végleges szövegét a plénum előtt mikrofonba diktálták, a résztvevők lejegyezték és egyelőre kézi-gépi másolását a főváros széles rétegeiben hólabda-rendszerrel fogják terjeszteni.
A magyar sajtóban való teljes közléstől nem tágítunk.
Folyó hó 24-én a MEFESZ a fenti határozat alapján országos vitát kíván indítani a magyar sorskérdésekről és követeljük azt, hogy a Magyar Rádió adjon a nagygyűlésről helyszíni közvetítést, és így a dolgozó nép elferdítés nélkül hallani fogja az ifjúság hangját, és eltökélt szilárd határozata addig be kell váltsa a helyszíni ígérgetéseket, a határozat teljes szövegének a napi sajtóban széles körben való közzétételére vonatkozólag.
E határozat az új magyar történelem hajnalán, 1956. október 22-én született, az Építőipari Műszaki Egyetem aulájában, többezer hazáját szerető magyar ifjú spontán megmozdulásából.
|
A követelések egy része politikai jellegű volt, de több gazdasági követelést is megfogalmaztak a fiatalok.
A hatalom ettől kezdve már nem tudta kezében tartani az eseményeket. Nagy Imre október 24-étől ismét miniszterelnök lett. Október 28-án – visszadátumozva, hogy a jogszerűség látszatát keltsék – Hegedűs Andrással íratták alá a szovjet segítség kérését. Jöttek a szovjet tankok, néhány nap alatt „rendet csináltak”, és elkezdődött a Kádár-korszak. (az események részletes ismertetésétől itt eltekintünk)
Személyes felelősségre vonásra az 1948-1956. október 23-a közötti időszak történései miatt alig került sor. Farkas Mihályt elítélték, 1961-ben amnesztiával szabadult. Rákosi élete végéig a Szovjetunióban maradt. Gerő Ernő és Révai József elkerülte a felelősségre vonást.
Annál nagyobb volt az október 23-at követő események miatti megtorlás. Ennek legemblematikusabb eseménye Nagy Imre sorsa volt, bíróság elé állítása, majd kivégzése. Az 1956-ot követő megtorlás a magyar történelem szégyenfoltja, sem a Rákóczi-szabadságharcot, sem az 1948-49-es szabadságharcot követően nem volt ilyen mértékű megtorlás Magyarországon.
1956 pontjai
Pontokba szedett követeléseket sok szervezet megfogalmazott október 22-én és az azt követő napokban. Volt 8 pontból álló követelésrendszer (Paraszt Függetlenség), de 24 pontból álló is (Gyulaváros dolgozó népe). Ezek közös sajátja volt, hogy a fennálló rendszert nem megszüntetni, hanem megreformálni akarták. Nem kívánták visszahozni sem a két világháború közti úri világot, sem az I. világháborút megelőző rendszert.
A gazdasági követelések között a legfontosabbak a következők voltak:
– sztrájkjog,
– munkástanácsok, üzemi demokrácia,
– bérreform, normák eltörlése,
– beruházások csökkentése, életszínvonal növelése,
– tervgazdasági rendszer felülvizsgálata,
– beszolgáltatási rendszer felülvizsgálata, Begyűjtési Minisztérium feloszlatása,
– egyéni parasztgazdák támogatása, adóterheik csökkentése,
– a termőföld szabad forgalmazása és haszonbérlete,
– magyar sajátosságoknak megfelelő önkéntes szövetkezetek létrehozása,
– gazdasági és politikai perek felülvizsgálata.
A néhány nap alatt nyilván nem lehetett egységes, konzisztens gazdaságpolitikai követeléseket megfogalmazni. A követelések kisebb részben teljesültek a Kádár-rendszer alatt is, de átfogó reformra csak az 1980-as évek végétől kerülhetett sor. Mára egyes követelések életszerűtlenné, az idő által meghaladottakká váltak, mások már teljesültek, de olyan is van, amelyen még ma is el kell gondolkodni.
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, 2000, Budapest, 547-576.pp.)
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században (Osiris Kiadó, Budapest, 2010)
