Alultőkésítési szabály helyett kamatlevonás korlátozása 2019-től

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Országgyűlés 2018. november 13-i ülésnapján elfogadott adóváltozásokat tartalmazó törvényjavaslat a Magyar Közlöny 2018. november 23-i 184. számában került kihirdetésre. A 2018. évi LXXXII. törvény számos újdonságot hozott a társasági adó területén, melynek egyik fontos eleme az, hogy 2019. január 1-től a társasági adóalanyok esetében fennálló, kamatok levonhatóságára, elszámolhatóságára vonatkozó szabályok jelentősen megváltoznak.

Az alultőkésítési szabályt abban az esetben szükséges alkalmazni, amikor nem áll rendelkezésre elegendő saját forrás a működéshez, és ezért a saját tőkéhez képest jelentős külső forrásra is szükség van. Egy olyan vállalkozásnál, ahol a finanszírozást főként külső forrásból oldják meg a saját források helyett, túlzott mértékű kamatráfordítás jelentkezhet. Ezzel csökken a társasági adó alapja és ez által a fizetendő társasági adó is. Az alultőkésítési szabály azt kívánja megakadályozni, hogy külső források bevonása általi kamat ráfordítás elszámolásával adóelkerülés valósuljon meg.

Az eddigiekben (2018-as adóévben utoljára) az ún. „alultőkésítési szabály” volt érvényben arra vonatkozóan, hogy egy vállalkozás által fizetett, fizetendő, járó kamatok milyen mértékben számolhatóak el költségként. Az alultőkésítési szabály szerint az adóévben ráfordításként, vagy eszköz bekerülési értékeként elszámolt kamat (illetve a Tao. 18. §-ban foglaltak szerint megállapított szokásos piaci kamat – kapcsolt vállalkozások között) arányos részével meg kell növelni az adózás előtti eredményt, ha az adózó kötelezettségeinek adóévi napi átlagos állománya meghaladja a saját tőke adóévi napi átlagos állományának háromszorosát:

Növelő tétel = (kamat + 18. § alapján csökkentő tétel) x [kötelezettségek – (3 x saját tőke)]

                                                                                                                  kötelezettségek

A nemzetközi káros adógyakorlatok elterjedése és egyre nagyobb mértékben történő jelenléte miatt az Európai Unió is lépéseket tett, melynek egyik eredménye a TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (a továbbiakban: „Irányelv”.)

Az Irányelv fő célként megfogalmazta, hogy „biztosítani kell az adóknak a nyereség és az érték keletkezése helyén történő megfizetését, és szabályokat kell megállapítani a belső piacon tapasztalható agresszív adótervezés elleni védelem átlagos szintjének megerősítése érdekében. Mivel ezeknek a szabályoknak alkalmazására 28 különböző társaságiadó-rendszerben van szükség, általános rendelkezésekre kell korlátozni őket, míg a végrehajtást a tagállamok hatáskörében kell hagyni, mivel tagállami szinten megfelelőbben lehet az említett szabályok konkrét elemeit oly módon alakítani, hogy azok a lehető legjobban illeszkedjenek az adott társaságiadó-rendszerhez. E célkitűzés elérhetővé válna azzal, ha uniós szinten kialakításra kerülne a nemzeti társaságiadó-rendszerek minimális szintű védelme az adókikerülési gyakorlatokkal szemben.”

Az Irányelv szerint a következő területeken van szükség szabályokra, amelyek hozzájárulnának e célkitűzés eléréséhez: kamatok levonhatóságának korlátozása, tőkekivonás megadóztatása, visszaélés elleni általános szabály, ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok és a hibrid struktúrák kezelésére vonatkozó rendelkezések.

A kamatok levonhatóságának korlátozására szolgáló eszköz volt tehát a korábbiakban az alultőkésítési szabály a társasági adó rendszerében, melynél fontos kitétel volt, hogy a banki kölcsönök, hitelek kamatát nem kellett a számításnál figyelembe venni.

Az Irányelv a következőket fogalmazta meg, mint kitűzött változás:

„A vállalatcsoportok – annak érdekében, hogy összesített adókötelezettségüket csökkentsék – túlzott mértékű kamatfizetés révén egyre gyakrabban folyamodnak adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz. Az ilyen gyakorlatoktól való visszatartás érdekében van szükség a kamatlevonás-korlátozási szabályra, vagyis annak korlátozására, hogy milyen mértékig vonhatóak le a nettó hitelfelvételi költségek. Ezért meg kell határozni egy levonhatósági rátát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti adóköteles eredményének (earnings before interest, tax, depreciation and amortisation, EBITDA) függvényében.

A tagállamok a magasabb szintű védelem biztosítása érdekében ezt a rátát csökkenthetnék, határidőkhöz köthetnék, vagy összeghatárt határozhatnának meg az elhatárolható, illetve visszamenőlegesen elhatárolható le nem vont hitelfelvételi költségekre vonatkozóan. Mivel a cél minimumszabályok megállapítása, a tagállamok számára teret lehetne biztosítani egy olyan alternatív intézkedés elfogadására, amelyben a ráta alapját az adózó kamatfizetés és adózás előtti eredménye (EBIT) képezi, és azt úgy rögzítik, hogy egyenértékű legyen az EBITDA alapján megállapított rátával.

A tagállamok továbbá – az ebben az irányelvben meghatározott kamatlevonás-korlátozási szabályon túl – célzott szabályokat is alkalmazhatnak a csoporton belüli idegen tőkével való finanszírozás ellen, különösen ami az alultőkésítési szabályokat illeti. Az adómentes bevételek nem számolhatóak el a levonható hitelfelvételi költségekkel szemben. Ez azért van így, mert csak az adóköteles jövedelmet kell figyelembe venni annak megállapításakor, hogy a kamatokat milyen mértékig lehet levonni.”

Az új törvényben Magyarországon ez a következőképpen került megfogalmazásra az Irányelv részletes ajánlásaival összhangban, létrejött egy társasági adóalap növelő tétel, illetve párjaként egy társasági adóalap csökkentő tétel.

A Tao. törvény 8. § (1) bekezdés j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt növeli:)

„j) a – pénzügyi intézmény, a befektetési vállalkozás, az alternatív befektetésialap-kezelő, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetés vállalkozás alapkezelő társasága, biztosító és a viszontbiztosító kivételével – nettó finanszírozási költségnek a kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény 30 százaléka és 939 810 000 forint közül a nagyobb összeget meghaladó része, azzal, hogy a meghaladó részt csökkenti – legfeljebb annak összegéig – a megelőző adóévben (adóévekben) keletkezett kamatlevonási kapacitásnak az a része, amely az adózónál vagy jogelődjénél, valamint az átruházó társaságnál e rendelkezés vagy a 7. § (1) bekezdés ny) pontja alapján még nem került felhasználásra.”

A Tao. törvény 7. § (1) bekezdése a következő ny) ponttal egészül ki:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„ny) legfeljebb az adóévet megelőző adóévben (adóévekben) a 8. § (1) bekezdés j) pontja alapján alkalmazott adóalap-növelő tételnek az adóévet megelőzően e rendelkezés szerint az adózó vagy jogelődje, valamint az átruházó társaság által figyelembe nem vett része, azzal, hogy az e rendelkezés szerint csökkentésként figyelembe vett összeg nem haladhatja meg az adóévi kamatlevonási kapacitás összegét.”

A fentiek értelmezéséhez szükség van az egyes – újonnan bevezetett – fogalmak áttekintésére.

Nettó finanszírozási költség: az az összeg, amellyel az adózó vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült finanszírozási költségei meghaladják az adózó adóköteles kamatbevételeit és a gazdasági értelemben azzal egyenértékűnek tekintendő, adóköteles bevételeit, azzal, hogy adóköteles bevételként figyelembe kell venni a 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján növelésként elszámolt összeget is.

Finanszírozási költség: a kamatráfordítás, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű költség, ráfordítás, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben elszámolt költség, ráfordítás, ideértve az eszköz bekerülési értéke részeként és a 18. § (1) bekezdés a) pontja alapján csökkentésként elszámolt összeget is, de ide nem értve az olyan finanszírozási költséget, amelynek célja hosszú távú állami infrastrukturális beruházás finanszírozása, feltéve, hogy a beruházás üzemeltetője, a finanszírozási költségek, a beruházás részét képező tárgyi eszközök és az annak kapcsán keletkező jövedelem egyaránt az Európai Unióban található, illetve merül fel.

Hosszú távú állami infrastrukturális beruházás: olyan, a társadalom egészének közös érdekét szolgáló tevékenység, amely jelenértéken legalább 100 millió eurónak megfelelő értékű tárgyi eszköz létrehozására, fejlesztésére, működtetésére vagy karbantartására vonatkozik.

Kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény: a 6. § (1)–(4) bekezdései szerinti adóalapnak a nettó finanszírozási költséggel, az e törvény szerinti értékcsökkenési leírás adóalap-csökkentő tételként elszámolt összegével és a 7. § (1) bekezdés ny) pontja alapján adóalap-csökkentő tételként elszámolt összeggel növelt, továbbá a 8. § (1) bekezdés j) pontja alapján adóalap-növelő tételként elszámolt összeggel csökkentett összege, azzal, hogy nem vehető figyelembe a hosszú távú állami infrastrukturális beruházásából származó jövedelem és az olyan jövedelem, amelyet társasági adókötelezettség nem terhel.

Kamatlevonási kapacitás: az adóévi kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti eredmény 30 százalékának az adóévi nettó finanszírozási költséggel csökkentett összege.

Számítási lépések:

Az összes kamatráfordításból le kell vonni az összes adóköteles kamatbevételt, és ha az egyenleg pozitív, megkapjuk a nettó finanszírozási költséget.

+ Összes kamatráfordítás (kivéve hosszú távú állami infrastrukturális beruházáshoz kapcsolódó)

– Összes adóköteles kamatbevétel

= Nettó finanszírozási költség (ha az egyenleg pozitív)

Ezt követően ki kell számolnunk az EBITDA értékét, mert ez lesz az egyik korlátja a nettó finanszírozási költség elszámolhatóságának.

+ Tao. tv. 6. § (1) – (4) szerinti adóalap

+ Nettó finanszírozási költség

+ Tao. tv. szerinti értékcsökkenés

+ Tao. tv. 7. § (1) bekezdés ny) pontja szerinti adóalap-csökkentő tételként elszámolt összeg

– Tao. 8. § (1) bekezdés j) pontja alapján adóalap-növelő tételként elszámolt összeg

= Kamatfizetés, adózás és értékcsökkenés előtti adóévi eredmény (EBITDA)

Korlát:

EBITDA * 30% vagy 939 810 000 forint közüli nagyobb összeg.

A korlátot meghaladó rész lenne az adóalap növelő tétel, de ez csökkenthető a megelőző években keletkezett és még fel nem használt kamatlevonási kapacitás összegével.

+ Nettó finanszírozási költség

– Korlát

= Meghaladó rész

+ EBITDA 30%

– Nettó finanszírozási költség

= Kamatlevonási kapacitás

+ Meghaladó rész

– Még fel nem használt kamatlevonási kapacitás előző évekről

= Adóalap növelő tétel

Tehát a gyakorlatban évről évre vezetni szükséges az ehhez kapcsolódó analitikus nyilvántartást és számításokat, mert a kamatlevonási kapacitás évről évre átvihető, sőt, adóalap csökkentő tételként is felhasználható (lásd fentiekben bemutatott Tao. törvény 7. § (1) bekezdése ny) pontjában foglalt új rendelkezés).

Az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoport tagjára vonatkozó szabályok

A Tao. törvény 8. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoport tagja

a) az (1) bekezdés j) pontját nem köteles alkalmazni, ha igazolni tudja, hogy saját tőkéje adóévi átlagos állományának a teljes eszközállománya adóévi átlagos állományához viszonyított aránya egyenlő a vállalatcsoportra számított, ennek megfelelő aránnyal vagy magasabb annál, vagy

b) az (1) bekezdés j) pontja alkalmazásakor a nettó finanszírozási költségeket azon összegben érvényesítheti a társasági adóalapjában, amely egyenlő a csoportszinten vett harmadik felekkel szembeni nettó finanszírozási költségek összegének és a csoport kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés előtti eredményének a hányadosa valamint az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenés előtti eredménye szorzatával.”

Tehát mentesülés állhat fenn a csoporttagnál, ha saját tőke adóévi átlagos állománya / teljes eszközállománya adóévi átlagos állománya = vagy > a csoport saját tőke adóévi átlagos állománya / csoport teljes eszközállománya adóévi átlagos állománya.

Ha nem áll fenn a fenti mentesülés, akkor adózó nettó finanszírozási költségei = csoport nettó finanszírozási költségei / csoport EBITDA * adózó EBITDA.

Az arány megállapításakor az eszközök és kötelezettségek értékét az összevont (konszolidált) éves beszámoló meghatározásakor alkalmazott számviteli módszertannak megfelelően kell meghatározni. Az adózó adóévi átlagos saját tőkéjének az adóévi átlagos teljes eszközállományához viszonyított aránya akkor is egyenlőnek tekintendő a vállalatcsoport üzleti évi átlagos saját tőkéjének az üzleti évi átlagos teljes eszközállományához viszonyított arányával, ha annál legfeljebb két százalékponttal alacsonyabb. Amennyiben az összevont (konszolidált) éves beszámoló az adózó társasági adóbevallásának benyújtására előírt határidőben még nem áll rendelkezésre, akkor az adózó az arányszám meghatározásához felhasználhatja az összevont (konszolidált) éves beszámoló készítésére kötelezett gazdálkodónak a felhasználandó adatokat tartalmazó nyilatkozatát, amelyet az összevont (konszolidált) éves beszámoló elkészítését követően e beszámolóval igazol.

Az adóéve napjainak többségében adózási szempontból különálló adózónak minősülő adózó összevont (konszolidált) éves beszámolóként az általa alkalmazott számviteli szabályozásnak megfelelő beszámolóját veszi figyelembe.

Adózási szempontból különálló adózó: olyan adózó, amely nem tagja összevont (konszolidált) éves beszámolót készítő vállalatcsoportnak, nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban más személlyel és külföldön nem rendelkezik telephellyel.

Átalakulás, egyesülés, szétválás esetén a jogutód a 7. § (1) bekezdés ny) pontját és az (1) bekezdés j) pontját úgy alkalmazza, hogy a jogelődnél figyelembe vett (1) bekezdés j) pontja szerinti növelő tételt és a jogelődnél a korábbi adóévekben keletkezett, de még fel nem használt kamatlevonási kapacitást a jogelőd vagyonából a vagyonmérleg szerinti részesedése arányában számított összegében veszi figyelembe.

Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság a 7. § (1) bekezdés ny) pontját és az (1) bekezdés j) pontját úgy alkalmazza, hogy az átruházó társaságnál figyelembe vett (1) bekezdés j) pontja szerinti növelő tételt és az átruházó társaságnál a korábbi adóévekben keletkezett, de még fel nem használt kamatlevonási kapacitást az önálló szervezeti egységnek betudható összegben veszi figyelembe. Ez a rész kiválás esetén a jogelőd, kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaságnál figyelembe vehető összeget csökkenti.

A kamatlevonási kapacitásokat a keletkezésük sorrendjének megfelelően, legkésőbb a keletkezésük adóévét követő ötödik adóévben lehet felhasználni.

A csoportos társasági adóalany tagjai az (1) bekezdés j) pontját az egyedi adóalap megállapítása során úgy alkalmazzák, hogy a 939 810 000 forintnak a csoporttagnál felmerülő nettó finanszírozási költségnek a csoportos társasági adóalanynál felmerülő összes nettó finanszírozási költséghez viszonyított arányában számított részét veszik figyelembe.

A Tao. törvény 18/C. § (15) és (16) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(15) A 18/A. § (1) bekezdése szerinti adózó a 8. § (5) és (5a) bekezdés szerinti saját tőkéje adóévi napi átlagos állományát a számvitelről szóló törvény 114/B. §-a megfelelő alkalmazásával állapítja meg.

(16) A 18/B. § (2) bekezdés g) pontja szerinti növelő tételt figyelembe vevő adózó a 8. § (1) bekezdés j) pontját az adóévben ráfordításként, eszköz bekerülési értékeként elszámolt kamatnak a 18/B. § (2) bekezdés g) pontja szerinti összeg levonása után fennmaradó részére alkalmazza.”

Források:

• 2018. évi LXXXII. törvény az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról

• A TANÁCS (EU) 2016/1164 IRÁNYELVE (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.