Az adóhatósági végrehajtás

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A közigazgatási végrehajtást a közigazgatási ügykörben keletkezett követelések behajtása érdekében erre feljogosított szervezetek folytatják le. Jelenleg az állami adóhatóság, az önkormányzati adóhatóság (az önkormányzat jegyzője) és a vámhatóság jogosult ilyen eljárás lefolytatására. Az Adó szaklap 2010/11. számában megjelent írás az adóvégrehajtás szabályait ismerteti ezek közül.

Az általános illetékességi szabályok szerint az adóvégrehajtás minden esetben az elsőfokú adóhatóság feladata. Speciális előírás érvényesül a végrehajtások ütközésénél: ha ugyanazt a vagyontárgyat más adóhatóság is lefoglalta, a végrehajtást az állami adóhatóság folytatja, ha viszont az ütközés az APEH és a bírósági végrehajtás között áll fenn, az eljárás folytatására az önálló bírósági végrehajtó jogosult.

Az állami és az önkormányzati adóhatóság között annak megfelelően történik a feladatmegosztás, hogy az adott adót vagy költségvetési támogatást melyikük tartja nyilván. Az APEH-hez tartoznak ezen felül a társadalombiztosítási szervek megtérítési (visszatérítési) igényei, a szociális biztonságról szóló nemzetközi egyezmények alapján történő megkeresések, a vámhatóság ingó- és ingatlan-végrehajtásra vonatkozó megkereséseinek, valamint az EU behajtási jogsegély alapján történő végrehajtás lefolytatása. Törvényi felhatalmazás alapján számos más közigazgatási szerv is kérhet adóhatósági végrehajtást az általuk jogszerűen előírt és meg nem fizetett, adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősülő fizetési kötelezettségek esetében.

A végrehajtás feltételei
Az eljárás akkor indul meg, ha a köztartozás végrehajtható okiraton alapul, és egyébként a végrehajtásnak törvényben rögzített akadálya nincsen. Köztartozás változatos módon keletkezhet, a lényege, hogy az adózó (kötelezett) valamilyen fizetési kötelezettségét az esedékesség időpontjáig nem teljesítette. A köztartozás fennállását gondosan kell vizsgálni, hiszen gyakran előfordul, hogy a tartozást az esedékességet követően, de mégiscsak kiegyenlítik, és ilyenkor a végrehajtás megindítása indokolatlan. (A késedelemnek természetesen ilyenkor is van szankciója).

Végrehajtó okiratnak minősül bármely fizetési kötelezettséget megállapító jogerős határozat (végzés, fizetési meghagyás), vagyis nemcsak a „klasszikus” revíziós határozatok, hanem a bírságot, költséget, mögöttes felelősséget megállapító jogerős aktusok is; a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallások, ideértve az önellenőrzési bevallást is; az adók módjára behajtandó köztartozásoknál pedig a behajtást kérő megkeresése. Végrehajtható okirat ezen felül az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás is, amikor a magánszemély jövedelemadóját kérelmére, a rendelkezésre álló adatok alapján az adóhatóság állapítja meg. (Semmiképpen nem tévesztendő össze a fentebb írt határozatokkal!).

Nem indulhat végrehajtatás ugyanakkor a folyószámla és a folyószámla-egyeztetés jegyzőkönyvei alapján, hiszen oda az adatok már eleve valamely bevallás vagy határozat, illetve a hozzá kapcsolódó pénzforgalom alapján kerülnek. Szintén nem végrehajtható okirat a fizetési halasztásról, részletfizetésről rendelkező határozat, mivel az eredeti kötelezettséget nem, hanem csak az esedékességet változtatja meg. A késedelmi pótlék végrehajtására az eredeti kötelezettség végrehajtó okirata (bevallás, határozat) alapján kerül sor, hiszen az esedékesség elmulasztása esetén a pótlék felszámítása a törvény szerint automatikus, erről külön határozat (végzés) nem születik.

A végrehajtás megindításának (folytatásának) számos akadálya lehet, ezeket az egyes végrehajtási cselekmények foganatosítása előtt vizsgálni kell, különben a végrehajtás törvénytelen lesz, és mind a végrehajtást elszenvedő, mint a végrehajtó számára felesleges bosszúságot, költségeket okozhat. Így vizsgálandó többek között az elévülés, illetve, hogy történt-e a tartozásra befizetés, javára szóló önellenőrzés, visszaigénylést tartalmazó bevallás? Van-e az eljárás szünetelését, felfüggesztését eredményező tényező (például fizetési könnyítésre irányuló kérelem, hatósági (bírósági) határozat stb.? Nem rendelték-e el közben a gazdálkodó szervezet adós felszámolását? Él-e még az adós (elhunyt magánszeméllyel szemben végrehajtás nem folytatható, de az örökösök felelősségét külön határozattal meg lehet állapítani? Ezeken felül az illetékesség fennállását is folyamatosan vizsgálni kell.

Garanciális szabályok
A helyszíni eljárás időpontja munkanapokon 6 és 22 óra közé eshet, ettől eltérni csak az adóhatóság vezetőjének írásos engedélyével lehet. (Ritka intézkedés, de az eltérést indokolhatja például az adós szokásostól eltérő munkabeosztása). Nem törvényi kötelezettség, de az adóhatósági végrehajtók mindig párban dolgoznak a helyszínen, eljárásuk megkezdése előtt szolgálati igazolványukkal igazolják magukat.

A helyszíni kényszercselekmények lefolytatásánál célszerű lehet az adós jelenléte, ezért az adóhatósági végrehajtó rendszerint értesítést is küld az eljárás időpontjáról. Számos esetben viszont ez elmaradhat, ha a jelek az adós együttműködési készségének hiányára utalnak. Az eljárást ugyanis az adós vagy hozzátartozójának, képviselőjének távolléte nem akadályozza. Hatósági tanú alkalmazása mellett minden végrehajtási cselekmény elvégezhető. A lezárt lakás vagy helyiség, illetve bútorok felnyitására megfelelő szakember igénybevétele mellett lehetőség van, az adós fizikai ellenállása esetére pedig a törvény a rendőrhatóság igénybevételét is biztosítja. A végrehajtó ugyanis fizikai kényszert, személyi motozást nem alkalmazhat.

Ha az adós tartósan külföldön vagy ismeretlen helyen tartózkodik, vagy meghalt, és jogutódja ismeretlen (vagy a céget már törölték a cégnyilvántartásból, de előkerült végrehajtható vagyona), az adóvégrehajtó ügygondnokot rendel ki az adós részére. Az ügygondnok kirendelés másik esete, ha a fenti körülmények mellett az adós részére fizetési kötelezettséget megállapító határozatot kellene kézbesíteni. Ilyenkor az ügygondnok kirendelését az adós utolsó ismert lakóhelye szerinti illetékes gyámhatóságtól kell kérni.

Minden helyszíni végrehajtási cselekményről – a sikertelenekről is – jegyzőkönyvet kell felvenni. A jegyzőkönyvet kézbesíteni kell. Az eljárás menetéről, az egyes végrehajtási cselekményekről az adósnak mindenképpen, ezen túlmenően pedig az egyes érintetteknek (végrehajtást kérő, megkereső, ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogosultak, jelzálogjog jogosultja, önkormányzatok, földhivatalok stb.) a törvény által előírt módon értesülniük kell. A helyszíni eljárás jegyzőkönyvét a jelen lévő adósnak (képviselőjének) át kell adni, minden más esetben részére hivatalos iratként postán meg kell küldeni. (Ha az adós az átvételt megtagadja, ezt a tényt a végrehajtók záradékban rögzítik, ilyenkor a postai kiküldés nem előírás, de az adóhatóság ezt a biztonság kedvéért mégis megteszi).

A hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó rendelkezések szerint a kézbesítés megtörténik, ha az iratot a postai kézbesítés másodszori megkísérlését követő öt munkanapon belül a címzett nem vette át. (Ez azonban csak a nem kereste jelzéssel visszaküldött iratokra igaz, az elköltözött vagy ismeretlen jelzéssel visszaérkezett küldeményre a fenti kézbesítési vélelem nem áll, ilyenkor az adóvégrehajtónak az adós fellelhetőségére további kutatásokat kell folytatni). A kézbesítési vélelem megdöntésére viszonylag szűk körben van csak lehetőség. Jogi személyeknél és egyéb szervezeteknél akkor, ha maga a kézbesítési vélelem megállapítása a vonatkozó jogszabályok megsértésével történt. Magánszemélyeknél a lehetőség látszólag ennél szélesebb. A vélelem megdönthető, ha az adózó önhibáján kívül nem szerzett tudomást a hivatalos irat kézbesítéséről. Az Art. azonban a szóba jöhető eseteket korlátozza a visszatartásról, a mögöttes és quasi mögöttes felelősségről, valamint a végrehajtási költségről rendelkező határozatok kézbesítésére.

Ha az adós, vagy más személy a végrehajtás folyamatát, az egyes végrehajtási cselekményeket tevőleges magatartással (fizikai ellenállással) vagy mulasztással akadályozza, mulasztási bírsággal sújtható.

A végrehajtási cselekmények jellemzően költséggel járnak, amit a bírósági végrehajtás során a végrehajtást kérő, adóvégrehajtásban pedig az állam előlegez. Általános alapelv mindkét esetben, hogy a végrehajtás költsége végső soron az adóst terheli, sőt a befolyt pénzből elsődlegesen ezeket a költségeket kell kiegyenlíteni. Az adóvégrehajtásban az adóhatóság a költségekről külön végzést hoz, ellene jogorvoslattal (végrehajtási kifogással) lehet élni. Ingó és ingatlan végrehajtása esetén a költség minimum 5 ezer forint.

Régi vita, hogy a végrehajtási eljárás megindítását előzze-e meg fizetési felhívás, illetve az ilyen felhívás a végrehajtási eljárás része-e, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtás sikerét (különösen például egy inkasszó esetén) nagyban veszélyeztetné egy előzetes felszólítás, ugyanakkor az is megfontolandó, hogy ha a felhívás sikerre vezet, nem kell sort keríteni további eljárásra. A kérdést az Art. eldönti azzal, hogy a fizetési felhívást csak, mint lehetőséget tárgyalja, egyúttal kimondja, hogy a végrehajtás nem a felhívással, hanem – külön határozat nélkül – az első végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. (Ez alól kétirányú kivétel van: a helyszíni végrehajtási cselekményeket kötelezően azzal kezdi a végrehajtó, hogy felszólítja az adóst az azonnali fizetésre, a másik pedig, hogy az EU behajtási jogsegély keretében érkező megkeresésekre az adóhatóság végzésben rendeli el a végrehajtást, és csak ezt követi az első végrehajtási cselekmény.)

Dr. Várszeghi György cikke részletesen foglalkozik a jogorvoslatok, az eljárás menetét befolyásoló tényezők (pl. szünetelés, felfüggesztés, elévülés) és a mögöttes felelősség kérdésével, az egyes végrehajtási cselekmények szabályainak az ismertetésével, valamint a biztosítási intézkedésekre, a külső megkeresésre folytatott végrehajtásokra és az adóbehajtási jogsegélyre vonatkozó rendelkezésekkel.

---