Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyar szabályozáshoz és áfa rendszerhez szokott olvasó számára érdekes lehet egy kis kitekintés arról, hogyan építették fel más országok (Új-Zéland, Ausztrália, Arab-öböl országai) a saját közvetett adó rendszerüket, illetve milyen változások zajlanak az Egyesült Királyságban a Brexit-et követően az áfa területén. Erről fognak szólni a következő időszak cikkei.
Utazásunkat kezdjük a legtávolabbi országnál, Új-Zélandon, ahol ha valaki adóköteles tevékenységet kezd el folytatni, akkor két módon válhat az ottani termék-szolgáltatás adó (goods and service tax; az európai áfa ottani megfelelője) alanyává. Az első mód az önkéntes regisztráció, míg a másik – sokkal gyakoribb – eset, amikor a gazdálkodó éves forgalma meghaladja az új-zélandi dollárban számított 60,000-es forgalmat (1 NZD ~ 206 Ft). A 60,000 dollár természetesen ekkor még nettó módon számítandó és nem a profitot jelenti, azaz nem lehet vele szemben költséget elszámolni, így ha az adóalany bevétele eléri (meghaladja) a küszöböt, akkor köteles az adó hatálya alá bejelentkezni. Aki utólag veszi észre, hogy egy év viszonylatában átlépte a küszöböt, akkor lehetőség van visszamenőleges hatályú regisztrációra is.
A regisztráció más országokhoz viszonyítva is meglehetősen könnyűnek mondható, hiszen lehetőség van online regisztrációra az adóhatóság oldalán, de aki a papír alapú regisztrációt részesíti előnyben, annak is megvan erre a lehetősége. Az online regisztráció teljesen egyértelmű, hiszen a felület azonnal ellenőrzi a válaszokat, amennyiben nem pontos választ kap felugró ablak segíti a helyes válasz megadását. A papír alapú regisztrációhoz is mindössze egy kétoldalas nyomtatvány kitöltése szükséges, amelyet szkennelve is el lehet küldeni az adóhatóság erre a célra rendszeresített emailcímére, ahol két-három nap alatt is beregisztrálják az adóalanyt, majd értesítik az adószámáról.
Amennyiben az adóalany értesül az adószámáról, regisztrálnia kell az adóhatóság online felületén, létre kell hoznia a saját fiókját, ahonnan képes lesz adóbevallásai beadására, üzenetet tud írni a hatóság részére, néhány adatát akár saját maga át tudja írni. Például egy székhelyváltozáshoz elegendő az online felületen átírnia címét, hogy az módosuljon, nem kell külön nyomtatványt beadni a különböző adatok változásának bejelentésére. A fiók hozzáférését azonban aktiválnia szükséges az adóalanynak, amelyet a fiók létrehozását követő 30 percen belül kell megtennie, különben a fiók törlésre kerül. Az aktiválást pedig az adóhatóság munkaidőben történő felhívásával tudja megtenni. Nem letelepedett cégek számára ez az aktiválás szokott a legnagyobb kihívás lenni azzal együtt, hogy az adóhatóság akár még szombaton is elérhető szokott lenni.
Új-Zélandon is több szemléletben lehet az áfával elszámolni, létezik a magyarhoz hasonló pénzforgalmi szemléletű könyvvezetés, ez az alacsony forgalmú (2 millió dollár) adóalanyok számára egy lehetőség, hogy csak a ténylegesen realizált bevételük után fizessenek adót. A nagyobb forgalommal működő adóalanyok azonban bizonylat-szemléletben számolnak el, azaz a kibocsájtott és befogadott számláik alapján kalkulálják az adójukat. Van egy ún. hibrid-szemlélet is, amely ötvözi az előző két szemléletet oly módon, hogy a bevételekkel bizonylati alapon, kiadásokkal pénzforgalmi szemléletben számolnak el az ezt választó adóalanyok.
Az adóalanyok háromféle gyakorisággal tudnak elszámolni az adóhatósággal. A leggyakoribb mód a kéthavi bevallási gyakoriság, minden adóalany erre a gyakoriságra van beállítva alapból. Azonban ha az éves forgalom meghaladta, vagy várhatóan meg fogja haladni a 24 millió dolláros határt, akkor havi bevallásra lesz kötelezett az adóalany, míg a félmillió dollár alatt forgalommal bíró gazdálkodóknak lehetőségük van hat havi gyakorisággal elszámolni a tevékenységük eredményéről. Létezik a negyedéves bevallás is, ez azonban a kis értékű termékeket Új-Zélandra értékesítő nem letelepedett adóalanyoknak van fenntartva.
Az áfa alanyává nem csupán profitorientált vállalkozások válhatnak, de Új-Zélandon is van lehetőség nem profitorientált entitások adóalannyá válásának, sőt arra is van lehetőség, hogy pl. egy adott alapítvány egy kisebb egysége váljon adóalannyá, amennyiben képes a könyveit elkülönülten vezetni.
Normál vállalkozások is regisztrálhatják például adott üzletágukat az áfa alanyává.
Új-Zélandon is létezik a csoportos adóalanyiság lehetősége. Nagyon hasonló az európai módhoz, azaz közös tulajdonossal kell rendelkeznie minden tagnak, mindannyian az áfa alanyának kell lenniük, és szükséges választaniuk egy képviselőt, aki nyilatkozatot tehet a csoport nevében, ő adja be a csoportos bevallást, ő kezdeményezheti új tagok felvételét és kizárást a csoportból. Minden tag köteles a saját könyveit vezetni, egyenként és egyetemlegesen is felelősek a csoport adókötelezettségeiért, önálló áfa adóbevallást nem adhat be, és a csoporton belüli ügyletek nem tartoznak az áfa hatálya alá.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
