Az e-kereskedelem áfa reformja – Távértékesítés (1. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Részben a tavaly „Az EU Áfa reformja” címmel megjelent cikksorozatom folytatásának, frissítésének is szánva, négyrészes cikksorozatomban az e-kereskedelemi áfa reform legfontosabb intézkedéseit, illetve azok magyar implementációját mutatom be, helyenként kitérve azok gyakorlati alkalmazására is.
Nemzetközi háttér
2021. július 1-jén az Európai Unió (a továbbiakban: EU) tagállamaiban, közöttük Magyarországon is hatályba léptek az e-kereskedelemmel kapcsolatos új áfaszabályok. Ezzel egy többéves jogalkotási folyamat végére került pont.
Első lépésként a Mini One Stop Shop (MOSS) rendszer került bevezetésre 2015-ben, amely 2021. július 1-ig csak az úgynevezett TBE szolgáltatások, azaz a telekommunikációs (telecommunications), rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások (broadcasting), és az elektronikusan nyújtott szolgáltatások (electronic services) körét érintette.
Az e-kereskedelem áfa szabályainak korszerűsítését, egyszerűsítését is célul kitűző 2016-os áfa akcióterv megfogalmazását követően, második intézkedéscsomagot, az úgynevezett e-kereskedelmi vagy digitális áfa csomagot a Tanács 2017 decemberében fogadta el, amely a Tanács (EU) 2017/2455 irányelvét, a (EU) 2017/2454 tanácsi rendeletet és az (EU) 2017/2459 tanácsi végrehajtási rendeletét foglalja magába.
2019. november 21-én a Tanács által elfogadott újabb részletes intézkedések már az e-kereskedelem új szabályaihoz történő zökkenőmentes áttérés érdekében kerültek kidolgozásra. Ezek a Tanács (EU) 2019/1995 irányelve (2019. november 21.) és a Tanács (EU) 2019/2026 Végrehajtási Rendelete (2019. november 21.).
A csomag végül az egyablakos ügyintézés működéséről szóló (EU) 2020/194 bizottsági végrehajtási rendelet 2020. február 12-én történt elfogadásával vált teljessé, amely az egyablakos rendszerbe történő regisztrációt, ideértve a bevallások ezen keresztül történő benyújtásának szabályait részletezi.
Az e-kereskedelmi csomag az eredeti tervek szerint 2021. január 1-jétől lépett volna hatályba, azonban a Covid-19 miatt a Bizottság javaslatára a Tanács további hat hónap felkészülési időt biztosított a tagállamoknak, így a bevezetés 2021. július 1. napjáig tolódott. Ekkor az a digitális áfa-csomag rendelkezései 2006/112/EK tanácsi irányelvbe (a továbbiakban: Héa-irányelv), a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletbe (a továbbiakban: HÉA-vhr.), illetve a 904/2010/EU tanácsi rendeletbe épültek be.
Magyar implementáció
Hasonlóan a többi EU tagállamhoz, a fenti jogszabályokkal összhangban lévő új előírások Magyarországon is az eredetileg tervezetthez képest fél éves csúszással, 2021. július 1-jén léptek hatályba. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) e-kereskedelemmel kapcsolatban ekkor módosult, illetve hatályba lépett főbb rendelkezései a következők.
- A távértékesítés fogalma és teljesítése helye,
- Az elektronikus felületek (platformok) adókötelezettsége,
- Az egyablakos rendszer alkalmazásának kiterjesztése,
- A kisértékű importküldemények áfamentességének eltörlése, és az importáfa megfizetésének új lehetőségei.
A továbbiakban ezeket a változásokat részletezem. Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. előírásai összhangban vannak a Héa-irányelvvel, az alábbiakban külön nem térek ki a Héa-irányelv vonatkozó rendelkezéseire. Helyenként viszont kiegészítem a leírtakat Héa-vhr. kapcsolódó, Magyarországon is közvetlenül hatályos rendelkezésével a teljesebb összkép érdekében.
A távértékesítés új szabályai
A távértékesítés fogalma (Áfa tv. 12/B. §)
2021. július 1-ig nem szerepelt a távértékesítés fogalma az Áfa tv-ben, csak a teljesítési helyre vonatkozó szabályoknál (Áfa tv. 29. §) került meghatározásra, hogy milyen esetekben alkalmazható a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó speciális rendelkezés. 2021. július 1-jétől viszont két új definíció került az Áfa tv-be (12/B. §): a termék közösségen belüli távértékesítése és a harmadik államból importált termék távértékesítése.
Termék Közösségen belüli távértékesítése: termék olyan értékesítése, amikor a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, vagy javára más végzi – ideértve az értékesítő közvetett részvételével történő feladást, fuvarozást is – a Közösség egy olyan tagállamából, amely eltér attól a tagállamtól, amelyben a feladott, illetve fuvarozott termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:….
Harmadik államból importált termék távértékesítése: termék olyan értékesítése, amikor a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását az értékesítő maga, vagy javára más végzi – ideértve az értékesítő közvetett részvételével történő feladást, fuvarozást is – harmadik államból vagy harmadik állam területével egy tekintet alá eső területről a Közösség valamely tagállamában lévő beszerző nevére szóló rendeltetéssel, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:….
Az említett feltételek mindkét esetben a következők:
a) a termék értékesítése
aa) olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére történik, akinek (amelynek) beszerzése, mint termék Közösségen belüli beszerzése után a 20. § (1) bekezdés a) (pl. bizonyos vízi vagy légi közlekedési eszköz üzemeltetését szolgáló termékek, diplomáciai képviseletek vagy nemzetközi szervezetek részére történő értékesítések) és d) (pl. kizárólag levonási joggal nem járó adómentes tevékenységet végző és alanyi adómentes adóalanyok, különleges jogállású mezőgazdasági őstermelők) pontja értelmében nem kell adót fizetnie; vagy
ab) bármely más nem adóalany személy, szervezet részére történik; és
b) az értékesített termék:
ba) nem új közlekedési eszköz; illetve
bb) nem szolgál fel- vagy összeszerelés tárgyául, függetlenül attól, hogy azt kíséri-e próbaüzem, vagy nem.
Amint látható a két fogalommeghatározás nagyon hasonló. A döntő különbség a két tényállás között, hogy a közösségi távolsági értékesítés esetében a terméket már az EU-n belülről adják fel egy másik EU-tagállami rendeltetéssel. A harmadik országból importált termék távértékesítése esetén pedig a termék feladása harmadik országból történik közösségi rendeltetéssel (tehát, ha már az EU területén lévő raktárban van a termék a feladáskor, és azt harmadik országos eladó onnan értékesíti, akkor az ügylet nem importot megvalósító, hanem közösségi távértékesítésként kezelendő, ilyenkor a termék származása nem számít).
Ha pedig a korábbi szabályozással hasonlítjuk össze a két új fogalmat, akkor az is megállapítható, hogy a távolsági értékesítések tényállási elemei lényegében nem változtak 2021. július 1-jétől sem. Továbbra is nem adóalany vagy a közösségi beszerzés után adófizetésre nem kötelezett adóalany vevőknek (ezekre a fenti definícióban felsorolt vevőkre a továbbiakban nem adóalany vevőkként hivatkozok) történő határon átnyúló értékesítésről van szó, és az érintett termékkör nem lehet új közlekedési eszköz, illetve fel- és összeszerelés tárgyául szolgáló termék.
Emellett tényállási elem továbbra is, hogy az értékesítő gondoskodik a fuvarozásról. E tekintetben azonban – összhangban az Európai Unió Bírósága Krakvet ügyben hozott ítéletével – 2021. július 1-jétől pontosítás kerül a jogszabályba, megerősítve, hogy az értékesítő közvetett részvételével történő feladás, fuvarozás is távértékesítésnek számít. Az Áfa tv. nem magyarázza el, hogy mi tekintendő az értékesítő közvetett részvételének. A Héa-vhr. 5a. cikke azonban segítséget nyújthat e tekintetben (bár a felsorolás itt is példálózó).
A Héa-vhr. szerint akkor kell úgy tekinteni, hogy a terméket az értékesítő adta fel vagy fuvarozta el, illetve az értékesítő megbízásából adták fel vagy fuvarozták el, ideértve azt is, amikor ez az értékesítő közvetett részvételével történt
- ha az értékesítő a termék feladását vagy fuvarozását harmadik félnek alvállalkozásba adja, aki a terméket eljuttatja a vevőnek;
- ha a terméket harmadik fél adja fel vagy fuvarozza el, de a terméknek a vevő részére történő eljuttatásáért részben vagy teljes-körűen az értékesítő felel;
- ha az értékesítő számlázza ki és szedi be a fuvarozási díjat a vevőtől, és továbbítja azt egy harmadik félnek, aki megszervezi a termék feladását vagy fuvarozását;
- ha az értékesítő bármilyen módon előmozdítja a harmadik fél kézbesítési szolgáltatásait a vevő felé, létrehozza a vevő és a harmadik fél közötti kapcsolatot, vagy más módon átadja a harmadik félnek a termék vevő részére történő eljuttatásához szükséges információkat.
A Héa-vhr. kimondja továbbá, hogy nem tekinthető úgy, hogy a terméket az értékesítő adta fel vagy fuvarozta el, illetve az értékesítő megbízásából adták fel vagy fuvarozták el, ha a terméket maga a vevő fuvarozza el, vagy a vevő szervezi meg a termék harmadik fél általi szállítását, és az értékesítő sem közvetlenül, sem közvetve nem vesz részt a termék feladásában és fuvarozásában, illetve nem nyújt annak megszervezéséhez segítséget. Ha tehát a vevő fuvaroz(tat), akkor nem beszélhetünk távértékesítésről.
A teljesítési hely meghatározásának újra szabályozása (Áfa tv. 29. §)
A korábban hatályos rendelkezések alapján a távolsági értékesítések teljesítési helye főszabály szerint az érkezés tagállama volt, de ha nem jövedéki termékről volt szó, és az érkezési tagállamban meghatározott értékhatár alatti (tagállamtól függően 100 ezer vagy 35 ezer euró/év) maradt a forgalom (adott naptári évben, áfa nélkül, göngyölítetten), akkor az indulás tagállama volt a teljesítés helye (bár ekkor is választható volt az érkezés tagállamában történő adózás).
2021 július 1-jétől viszont megszűnt a 35 ezer eurós (az EU csatlakozás időpontjában érvényes árfolyamon számítva 8 millió 800 ezer forintos) értékhatár, így a teljesítés helye főszabály szerint a célország lett, azaz a távértékesítés a fogyasztás szerinti adóztatás elvének megfelelően a termék rendeltetésének helyén teljesül, így a rendeltetési tagállamot illeti meg az adóbevétel.
Könnyítés a kisvállalkozásoknak (Áfa tv. 49/A. §)
A kisvállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése érdekében a fenti teljesítési hely szabály alól kivételt képez, azaz a teljesítési helyének az indulás tagállama tekintendő, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:
- az értékesítő csak egy tagállamban letelepedett;
- a terméket ettől eltérő tagállamba értékesíti (ez lehet több különböző tagállam is);
- a közösségi távértékesítés (Áfa tv. 12/B. §) és a távolról is nyújtható szolgáltatások ( Áfa tv. 45/A. §-ának hatálya alá tartozó szolgáltatások) áfa nélküli értéke sem a tárgyévben, sem az azt megelőző évben nem haladja meg a 10 ezer eurónak megfelelő pénzösszeget.
A fenti 10 000 eurós határértéket az Európai Központi Bank 2017. december 5-én érvényes forint/euró árfolyamán kell átváltani forintra (313,96 forint/euró), ami a kerekítési szabályok figyelembevételével 3 100 000 forintot jelent (Áfa tv. 256. § (3) bekezdés).
A 10 000 eurós értékhatár együttesen és nem külön-külön vonatkozik az adóalany által teljesített Közösségen belüli távértékesítésre és a letelepedésétől eltérő tagállamban nem adóalanyok részére nyújtott távolról is nyújtható szolgáltatásokra, ha ezen ügyletek mindegyikét teljesíti az adóalany. A Közösségen kívüli, harmadik államba irányuló termékértékesítés és az ott teljesített szolgáltatásnyújtás ellenértéke viszont nem számít bele az értékhatárba. Továbbá, a 10 000 eurós értékhatárt nem tagállamonként külön-külön kell figyelni, hanem az összes, az értékesítő letelepedésétől eltérő tagállami vevőnek történő értékesítés adó nélküli ellenértékét együttesen kell figyelembe venni. Mivel nincs az Áfa tv.-ben átmeneti rendelkezés, 2021.-ben is a teljes évre vonatkozik a 10 000 eurós határérték, nem kell arányosítani amiatt, hogy a jogszabályváltozás 2021. július 1-jén lépett hatályba.
Ha az adóalany értékesítéseivel átlépi a 10 000 eurós értékhatárt, akkor már annak az ügyletnek az ellenértékére is fel kell számolni a teljesítés helye szerinti tagállam által meghatározott mértékű hozzáadottérték-adót (áfát), amellyel az értékhatárt az adóalany átlépi. Az értékhatár meghaladásáról a bejelentést az értékhatár elérését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz (az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet 16. § (3) bekezdés alapján) az adat- és változásbejelentésre rendszeresített adatlap (pl. T201T) áfanyilatkozatokra vonatkozó lapján. Emellett amennyiben az adóalany el akarja kerülni, hogy közvetlenül bejelentkezzen a teljesítési hely szerinti tagállamba az adófizetési kötelezettségének teljesítéséhez, úgy időben be kell regisztrálnia az egyablakos rendszerbe.
Az indulás tagállamában történő adózás a kis forgalmat bonyolító vállalkozásoknak jelenthet könnyebbséget, azonban számukra sem kötelező. Előzetes bejelentéssel (változásbejelentő benyújtásával) ugyanis a 10 000 eurós értékhatár el nem érése és a fenti feltételek fennállása esetén is választható a célország szerinti adózás. Ettől a választásától azonban az adóalany a választása évét követő második év végéig nem térhet el.
A cikk szerzője, Antretter Erzsébet regisztrált adószakértő, a a Niveus Consulting Group adótanácsadási üzletágának igazgatója.
