Az összehasonlító elemzés jelentősége a transzferárazásban – 1. rész

Lakatos Zsuzsa
Szerző: Lakatos Zsuzsa
Dátum: 2018. július 23.
Címkék: , ,
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kapcsolt vállalkozások között megvalósult ügyletek árazásánál és az alkalmazott ár tesztelésénél kiemelt jelentőséggel bír az összehasonlító elemzés elvégzése, melyre már az új transzferár rendelet is utal.

Az összehasonlító elemzés fogalmát nem találjuk meg a hazai jogszabályalkotásban (sem a Tao. tv-ben, sem a 32/2017. NGM rendeletben). Ahhoz, hogy tisztában legyünk ezzel a fogalommal, az OECD Transzferár irányelveit szükséges ismernünk, majd ez alapján végezhető el a kapcsolt vállalatok közötti ügyletek értékelése, és a megfelelő összehasonlítható adatok beazonosítása.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteket ellenőrzött ügyleteknek is nevezhetjük, az ellenőrzött ügyletekben alkalmazott árak pedig az ellenőrzött árak vagy transzferárak. Annak a meghatározásához, hogy az ellenőrzött árak megfelelnek-e a szokásos piaci ár elvének, általában független felek között létrejött ügyletek kerülnek figyelembevételre.

Nem mindegy azonban, hogy a független ügyletek milyen körülmények között és milyen feltételek között jöttek létre, és hogy azok vajon megfelelnek-e a kapcsolt vállalkozások között létrejött ügyletek körülményeinek és feltételeinek.

Fontos alapelv, hogy az eredményes összehasonlításhoz szükséges, hogy az ilyen módon összehasonlított ügyleteknek gazdaságilag lényeges jellemzők alapján összemérhetőnek (összehasonlíthatóknak) kell lenniük. Ha az ügyletek összehasonlíthatóak, akkor ez azt jelenti, hogy a feltételek és / vagy körülmények közötti eltérések sem olyan mértékűek, hogy azok lényegesen érintenék az árakat vagy az árképzés elveit, vagy éppenséggel ezek az eltérések megfelelő és mérhető módon kiigazíthatóak és a kiigazítások után az árak összehasonlíthatóvá válnak.

Az összehasonlító elemzés tulajdonképpen az a folyamat, amelynek során a potenciálisan összehasonlítható ügyletek (és vállalkozások) értékelésre kerülnek, hogy a fentiek szerint megfelelő alátámasztási (összehasonlítási) alapot képeznek-e a szokásos piaci ár meghatározásához vagy sem.

A gyakorlatban mindig azt szükséges mérlegelni és egy szinten modellezni, hogy független vállalkozások összehasonlítható körülmények között hogyan jártak volna el. A szokásos piaci ár meghatározására irányuló módszerek általában abból a feltételezésből indulnak ki, hogy egy független vállalkozás egy adott ügylet megkötése előtt megvizsgálja a számára rendelkezésre álló lehetőségeket, mérlegeli azokat kockázat, haszon, költség és hozam (vagy egyéb) szempontból, majd azt a lehetőséget választja, amely számára a leginkább „megéri”.

Tehát érdemes modellezni, hogyan járt volna el az ügyletben résztvevő mindkét (vagy több) fél, ha a tranzakció független felek között valósult volna meg. Vizsgáljuk tehát meg mind az eladó (szolgáltatás nyújtó), mind a vevő (szolgáltatás igénybe vevő) oldaláról a lehetőségeket, mérlegeljük az egyes lehetőségeket és a megfontolásokat vezessük is le.

Korábban talán gondolhattuk, hogy ezeket a feltételezéseket elegendő szóban majd elmondani az adóellenőrnek a vizsgálat során, vagy esetleg kifejteni azt a vizsgálat észrevételezési vagy fellebbezési szakaszában. Az új transzferár rendelet azonban már egyértelművé teszi, hogy az átláthatóság és a rendezettség elvét kell követni, tehát minden előfeltételezést, véleményt, mérlegelendő tényezőt, okot és indokot le kell írni a transzferár nyilvántartásban: milyen feltételeket, tényezőket vettünk figyelembe, ezek alapján milyen következtetésre jutottunk, és ez hogyan jelenik meg az ügylet ellenértékében.

Másrészt az Art. változásai is azt eredményezik, hogy minden új tényt, körülményt már az észrevételezési szakaszban be kell tudni mutatni, így már valóban egyre kevesebb ideje és lehetősége lesz az adózóknak az álláspontjuk alátámasztására. Ezért is fontos, hogy a transzferár dokumentáció a kellő részletezettséggel kerüljön elkészítésre az összehasonlító elemzés tekintetében is – ami mondhatjuk, hogy a transzferárazás szíve-lelke.

Ha az ellenőrzött ügyletet megfelelő mélységben megvizsgáltuk és modelleztük, független felek hogyan jártak volna el összehasonlítható körülmények között, akkor áttekinthetjük a rendelkezésre álló független ügyleteket és megvizsgálhatjuk az ellenőrzött ügyletek és független ügyletek közötti eltéréseket.

Az összehasonlító elemzés kidolgozása nemcsak az összehasonlító árak módszerénél, hanem a viszonteladási árak és a költség és jövedelem módszer esetében (melyek a bruttó árrést, vagy hasznot vizsgálják), és az ügyleti nettó nyereség módszernél (mely a nettó hasznot vizsgálja) is alkalmazandó.

Mi az az öt fő vizsgálati szempont, amit az összehasonlító elemzés során vizsgálni szükséges?

  • A termékek vagy szolgáltatások jellemzői
  • Funkcionális elemzés
  • Szerződési feltételek
  • Gazdasági körülmények
  • Üzleti stratégia

Következő cikkünkben megvizsgáljuk az OECD irányelvek részletes iránymutatását az összehasonlító elemzés elvégzésre és esettanulmányokon keresztül tekintjük át az egyes módszerek esetén a fenti öt lépést.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.


Kapcsolódó cikkek:


NAV: ismét teljes körű az ügyfélfogadás Pest megyében
2020. május 29.

Június 2-tól a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) valamennyi Pest megyei ügyfélszolgálatán újra fogadják az ügyfeleket, akiket ugyanakkor arra kér a hivatal, hogy részesítsék előnyben az elektronikus vagy telefonos ügyintézést.

4,8 százalékos magyar visszaesést vár idén a Moody’s
2020. május 29.

Közép-Európa EU-gazdaságai sem tudják elkerülni az idén a koronavírus-járvány okozta mély recessziót, de a térségi gazdaságok zömének államadós-profilja képes ellenállni a növekedést és az államháztartási mutatókat érő rövid távú sokknak. A hitelminősítő szerint a legmélyebb recesszió Horvátországban lesz, a magyar gazdaság idén 4,8 százalékkal esik vissza.

Adózás koronavírus idején (4. rész)
2020. május 29.

A koronavírus-helyzet sokba kerül! Általában az egész emberiségnek is, de szűkebben Magyarországnak vagy akár az egyes családoknak, személyeknek is. A halálos áldozatokon túl az egészségügyi ellátás, a gazdasági visszaesés, a kilábalás költségei a legjelentősebbek. Ezeket a költségeket finanszírozni kell. Ideális esetben a teherviselő képesség alapján, amelynek megvalósítása kormányzati feladat. Erre Magyarországon felhatalmazást kapott a kormány a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvényben.