Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gazdasági szereplők befektetési döntéseiben nem játszik szerepet az, hogy tulajdonosaik jövőbeni halála után az örökösnek öröklési illetéket kell majd fizetnie. Ráadásul a magyar szabályozás szerint a gazdasági társaság vagyoni betétjének öröklése mentes az illeték alól – a szabályozással kapcsolatban kialakult tévhiteket dr. Kovács Anikó igyekszik eloszlatni az Adó szaklap 2007/4. számában.
Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkező ingyenes vagyonszerzés, azaz vagyongyarapodás. Az öröklési illeték azonban – nevétől eltérően – nemcsak az öröklés jogcímén bekövetkezett vagyonszerzést tekinti tárgyának. Az öröklési illeték tárgya: az örökség – ideértve a haszonélvezeti jog megváltását, valamint az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását is -, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a köteles rész szerzése, továbbá a halál esetére szóló ajándékozás is.
Halál esetére történő vagyonszerzés bekövetkezhet egyéb jogcímen is. (Például az életbiztosítás körében a biztosított elhalálozásakor a biztosítás kedvezményezettjét – ezen a jogcímen – illeti a biztosítási összeg.) Ezért fontos hangsúlyozni, hogy öröklési illetékkötelezettség csak az illetéktörvényben nevesített vagyonszerzésekre áll fenn. Így a biztosítási jogviszonyra – kedvezményezetti pozícióra – tekintettel történő vagyonszerzés nem tárgya az öröklési illetéknek, mint ahogyan nem tárgya a magánnyugdíj-pénztártag számláján felhalmozott összeg kedvezményezett általi megszerzése sem.
A legnagyobb gondot annak megértése okoz, hogy mi is lesz az a tényleges érték, ami után a hagyatékból bármilyen jogcímen szerzőnek öröklési illetéket kell fizetnie.
Az illeték alapja a vagyonszerző által megszerzett vagyon ún. tiszta értéke, szemben a forgalmi értékkel. Ez a hagyaték forgalmi értékének és az azt terhelő tartozásnak különbözete. A hagyatéki terhek terhelhetik a hagyaték egészét, és kapcsolódhatnak kizárólagosan egy meghatározott vagyontárgyhoz is. Így például a temetési költségek (kivéve, ha az örökösök közül csak egy valaki állta azokat), a közjegyzői díjak az egész hagyatékot terhelik, míg például egy lakáson fennálló banki tartozás kizárólag az adott lakás tiszta értékének megállapítása során vehető figyelembe.
Lényeges továbbá, hogy az örökség egészét terhelő hagyatéki terheket meg kell osztani az illetékmentes, illetve az illetéktörvény hatálya alá nem tartozó, és ezért illetékterhet nem viselő vagyon (például külföldön lévő ingatlan vagyon), valamint az illetékköteles vagyon között. Ezek a terhek ugyanis függetlenek attól, hogy kell-e az adott vagyontárgy megszerzéséért illetéket fizetni, az illetékmentes vagyontárgyat a közjegyző éppen úgy adja át, mint az illetékköteles vagyonelemeket. Így ezek a terhek a hagyatékot, mint egészet terhelik, így azokat a hagyatékba tartozó valamennyi vagyontárgy értékéből arányosan kell levonni.
A fizetendő illeték egy adott vagyonszerző vonatkozásában több körülmény függvénye. Az öröklésnél a törvény a vagyonszerző (örökös, hagyományos, köteles részre jogosult stb.) és az örökhagyó közötti rokonsági fok, a megszerzett vagyontárgy jellege, valamint az egy örökös által megszerzett vagyon értéke szerint differenciál.
Mentes az öröklési illeték alól:
Dr. Kovács Anikó írása teljes terjedelemben – magyarázatokkal és számítási példákkal – az Adó szaklap 2007/4 számában olvasható.
A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.
A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.
A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
