Digitalizálódó áfa az Európai Unióban 3. rész

Korábban már említésre került, hogy az elektronikus számlák adott országban érvényes szabályozása tagállami hatáskörben marad, ezzel együtt minden tagállamnak tekintettel kell lennie az Európai Bizottság 16931-es szabványára. Az alábbi cikkben ennek a kevésbé ismert szabványnak az ismertetésére kerül sor, ugyanis néhány éven belül minden közösségi ügyletet bonyolító adóalany át kell térjen – közösségi ügyletei tekintetében – az elektronikus számlázásra, amelynek kereteit ez a szabvány fogja meghatározni.

A szabvány felállítását az az igény generálta, hogy az eladó minél jobban tudja automatizálni a számlázási folyamatait, ugyanazt a formátumot tudja használni több partnere esetében is, függetlenül azok illetőségétől vagy egyedi igényeitől. A szabvány azonban nem csupán az eladó igényeire van tekintettel, ugyanis meghatározza azt a minimális adattartalmat, amelyet a vevőnek meg kell kapnia, hogy a szabványnak ő is megfelelhessen. Ezen felül azonban lehetővé teszi a főszabálytól való eltérést, amellyel speciális megrendelői igények vagy adott országban érvényes specifikus jogi szabályozás teljesítését is szavatolja. Ennek talán leggyakorlatibb megjelenése az országok közti áfa-kulcsokban ragadható tetten, hiszen bizonyos áruk, vagy szolgáltatások nem minden országban adóznak ugyanazzal a kulccsal, amit az elektronikus számlának is kezelnie kell tudni. Ez másik oldalról azt is jelenti, hogy az eladó is biztos lehet benne, amennyiben a szükséges adattartalmat rendelkezésre bocsátja, akkor megrendelője képes lesz fogadni az elektronikus számlát és meg tud felelni az elvárásoknak.

Az elektronikus számlázásra vonatkozó szabvány három szinten határozza meg a megfelelést, amelyet minden félnek minden szinten teljesítenie kell. Az első szint a számla szintje. Az elektronikus számlának tartalmaznia kell, nevezzük így, a törzsadattartalmat, illetve, ha attól eltérnek bármilyen okból, akkor az eltérésre vonatkozó specifikációkat. A számla szintje magába foglalja a kötelező adattartalmat, az értékek meghatározásának módját, illetve az információk kódolását. Az elektronikus számlák minimális adattartalma a következő lesz: számlasorszám, számlázási időszak, az eladó és a megrendelő adatai, kedvezményezett adatai, az értékesítő adóügyi képviselőjének adatai, szerződés hivatkozási száma, szállítási információk, fizetési rendelkezések, jóváírásokra vagy terhelésekre vonatkozó információk, a számlán szereplő tételekre vonatkozó információk, a számla végösszege, az áfa részletes lebontása.

A második szint a gyakorlatba ültetés szintje. A bevezetés módját, illetve annak időzítését nem csupán a szabvány határozza meg, de az Uniós keretszabályozás is, hiszen el kell kerülni azt a helyzetet, hogy a szabályozás már kötelezné a feleket az elektronikus számlázásra, azonban az egyik fél esetleg még nem áll készen akár a számla kiállítására, vagy annak fogadására. Ezen a ponton 2028-as évet érdemes megjegyezni, hiszen ettől az évtől lesz kötelező az elektronikus számlázás közösségi viszonylatban.

Az utolsó szint az eltérések szintje. Ahogy az előbbiekben már említettem vannak ország-specifikus szabályok, amelyeknek az elektronikus számláknak is meg kell felelniük.

Szerző: Molnár Péter független adótanácsadó

---