Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy júniusban meghozott ítéletében az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy önmagában az a tény, hogy valaki nem alá- és fölérendeltségi viszonyban végzi felügyelőbizottsági tevékenységét, nem jelenti automatikusan azt, hogy ő önálló gazdasági tevékenységet folytat az általános forgalmi adó szempontjából.
Fogalmi háttér
Az ítélet (C‑420/18. sz. ügy; IO és Inspecteur van de rijksbelastingdienst) kapcsán mindenekelőtt két fogalmat érdemes tisztázni, amelyek a 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: HÉA Irányelv) 9. cikkének (1) bekezdésében találhatóak, mely szerint adóalany az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Továbbá gazdasági tevékenység a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. A HÉA Irányelv 10. cikke szerint azon feltétel, mely szerint az adóalany a gazdasági tevékenységet önállóan végzi, kizárja az adózás alól a munkavállalókat és egyéb személyeket, amennyiben őket munkaadójukhoz munkaszerződés vagy alkalmazójukhoz egyéb olyan jogviszony köti, amely a munkakörülmények, a díjazás és a munkavállaló felelőssége tekintetében alá-fölérendeltségi viszonyt teremt.
Az eset legfontosabb részletei
Egy holland magánszemély egy alapítvány felügyelőbizottsága (FB) egyik tagjaként díjazásban részesült. Az alapítvány alapító okirata szerint az alapítvány alkalmazottja nem lehet FB tag, ezért a holland illető sem kötött munkaszerződést az alapítvánnyal (bár díjazása mégis munkabérként adózott). Megjegyzendő, hogy a holland magánszemély által kapott díj nem függött sem az FB ülésein való részvételétől, sem pedig az általa ténylegesen teljesített munkaóráktól, a juttatása tehát fix összeg volt. Egy holland közigazgatási döntés értelmében 2006 és 2012 között a holland illető – az FB tagságával kapcsolatban – nem minősült az általános forgalmi adó alanyának. Ugyanakkor ez az álláspont 2013. január 1-jétől változott, ezen kezdőnappal ugyanis – a holland ÁFA törvény szerint, mint vállalkozó – ÁFA alannyá vált, így ÁFA bevallási, illetve ÁFA megfizetési kötelezettsége keletkezett.
A 2014-es ÁFA bevallása (és megfizetése) után azonban vitatta saját ÁFA alanyiságát, meglátása szerint ugyanis az alapítványnál ellátott gazdasági tevékenységét nem önállóan végezte, így nem minősül vállalkozónak, mivel a fogalom holland ÁFA törvényben olvasható definíciója tételesen nevesíti ezt a feltételt („vállalkozó az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet önállóan végez”).
Mivel a kérdésben eljáró holland bíróság mind az önállóság mellett (nem munkaszerződéses kapcsolat kötötte az alapítványhoz), mind pedig az ellen (díjazása nem függött az FB ülésein történő részvételének gyakoriságától) szóló körülményt is fel tudott sorakoztatni, előzetes döntéshozatal céljából az Európai Unió Bíróságához (EUB) fordult.
Az EUB jogértelmezése
A kérdés megválaszolásához az EUB legelőször a cikk legelején idézett HÉA Irányelvbeli fogalmakat, ill. az azokban olvasható előírások, feltételek teljesülését vizsgálta meg. A holland illető által az alapítvány FB szervében végzett tevékenység gazdasági jellege vitathatatlan: egyrészt azt tartós jelleggel végezte, másrészt pedig ezért díjazásban részesült. Nehezebb azonban annak eldöntése, hogy valóban önállóan végzettnek tekinthető-e az általa folytatott tevékenység. Az egyértelmű, hogy FB tagként a holland illetőnek nem volt felettese: őt a tevékenysége során, ill. annak kapcsán sem az alapítvány ügyvezető szerve, sem pedig az FB, mint szerv nem utasíthatta. Ugyanakkor mivel az FB tagjai önállóan nem gyakorolhatták az e szervre ruházott hatásköröket, csak közösen, mint testület járhattak el, az is világos, hogy FB tagként nem a saját nevében, nem a saját javára és legfőképpen nem a saját felelősségére járt el: egyik FB tagnál sem merülhetett fel az egyéni felelősség kérdése, az esetlegesen okozott káruk miatt az alapítvány felelt. Szintén az önállóság ellen szóló körülményként vette figyelembe az EUB, hogy az FB tagok díjazása független volt attól, hogy pontosan hány FB ülésen vettek részt. Összességében tehát az EUB kifejezetten a gazdasági kockázatviselés hiánya miatt határozott úgy, hogy a holland magánszemély – a HÉA Irányelv értelmezése szerint – nem önállóan végezte tevékenységét, ezáltal pedig nem tekinthető ÁFA alanynak.
Magyar kitekintés
A magyar jogalkotó a magyar ÁFA törvény 5. § (1) bekezdésében definiálja az adóalany fogalmát, s ellentétben a holland szabályozással, nem az önállóan végzett, hanem – kvázi az ítélet szellemiségével összhangban – a saját név alatt, vagyis saját kockázattal folytatott gazdasági tevékenységet nevesíti az ÁFA alannyá válás feltételként. A magyar szabályozás tehát e tekintetben megelőzte a korát: a vizsgált passzus a 2007-ben elfogadott magyar ÁFA törvény Magyar Közlönyben való megjelenése óta változatlan.
Konklúzió
A jövőben a fenti jogesetben bemutatott jellemzőkkel bíró szerződéses kapcsolatok esetén mindig vizsgálandó, hogy az említett szempontok tükrében önállóan, vagy nem önállóan végzettnek tekinthető-e a gazdasági tevékenység, s csak ennek megállapítása után lehet az ÁFA kötelezettséget, vagy éppen annak hiányát kimondani. Feltétlenül szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ennek eldöntése mindig az eset összes körülményének vizsgálata után lehetséges.
A cikk szerzője dr. Füleki Tamás, a VGD Hungary adótanácsadója és dr. Veress Júlia adószakértő. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.
