Keresztes hadjáratok és pénzügyek – Utóélet (4. rész)

A keresztes hadjáratoknak számos negatív következménye volt, van. A rengeteg áldozat, rombolás értelmetlen volt, az eredeti célokból semmi nem teljesült. Pozitív hozadéka volt a háborúknak a kulturális és kereskedelmi kapcsolatok fejlődése, fellendülése. A hadjáratok megítélése sokat változott nyolc évszázad alatt, a lelkes támogatástól hosszú út vezetett a pápai bocsánatkérésig. Nem kétséges, hogy ezek a háborúk ma is hatással vannak a nyugati és az iszlám világ eseményeire.

A Szent Város „nemcsak lakosainak bűnei miatt esett el, hanem mert bűnösök vagyunk mi is, és bűnös az egész kereszténység.”

(VIII. Gergely pápa szavai Jeruzsálem elestéről, 1187-ben)

A keresztes hadjáratok meghirdetésének, a meghirdetés okainak bemutatását követően a fontosabb hadjáratokat ismertettük röviden, majd rátértünk a keresztes háborúk néhány pénzügyi, adózási vonatkozására. A sorozat negyedik, befejező részében néhány olyan következményről szólunk, amelyek a következő évszázadok történelmére voltak hatással, illetve ma is hatással vannak a világ eseményeire.

Lovagrendek

A keresztes hadjáratok történetéhez szorosan kapcsolódott az egyházi lovagrendek létrejötte. A lovagrendek között az elsők között alakult meg a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend (1113) és a Templomos Lovagrend (1118), majd még számos ilyen alakult, például a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, a Német Lovagrend, a Szent Lázár Lovagrend vagy a magyar alapítású Szent István Lovagrend (stefaniták).

A marienburgi (Máriavár, Malbork) várkastély látképe. A gyönyörű építészeti remekmű az akkori Európa egyik legnagyobb erőssége volt.

A keresztes hadjáratok idején a lovagrendek a szentföldi zarándokutak védelmére, az iszlám elleni harc (később általában a kereszténység védelme) céljából jöttek létre, illetve betegápolási feladatokat láttak el. Tagjaik szerzetesi fogadalmat tettek. Emellett számos egyéb fogadalom is részét képezte a lovaggá fogadásnak, például a szegénység vagy a szüzesség.

Az egyházi lovagrendek pápai jóváhagyás és felügyelet mellett működtek, a pápák kivonták őket a világi hatalom ellenőrzési, bíráskodási (stb.) hatóköréből. Számos előjogot is élvezhettek ezen kívül, amelyekről szintén a pápák döntöttek. Ezek között az előjogok között adózási, vagyongyűjtési és egyéb pénzügyi privilégiumok is szerepet kaptak.

A lovagrendek archetípusa a Templomos Lovagrend volt, róluk külön írások szólnak majd, különös tekintettel sajátos történetükre, illetve pénzügytörténelmi jelentőségükre.

Egyházi lovagrendek ma is vannak, sőt a keresztes lovagrendek közül több még ma is működik. Így a Német Lovagrend (igaz, lovagi tagjuk ma már nincs) vagy a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrendből átnevezéssel létrejött Máltai Lovagrend.

Az egyházihoz hasonló, de szerzetesi fogadalom nélküliek voltak a világi lovagrendek, amelyek nagy része arisztokratákból álló, kis létszámú társaság volt. A legrégebbi világi lovagrend az 1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király által alapított Szent György Lovagrend, de ilyen volt Zsigmond király korában a Sárkány Lovagrend, a Mária Terézia által 1764-ben alapított Magyar Királyi Szent István-rend is.

A grünwaldi csata (Jan Matejko festménye, 1878)

Mikor ért véget a keresztesek korszaka?

A keresztes hadjáratok korszakához nehéz záró dátumot hozzárendelni. Ez lehet Jeruzsálem eleste, a Jeruzsálemi Királyság bukása, a Szentföldön lévő latin államok megszűnése, Konstantinápoly eleste, illetve a Keletrómai Birodalom bukása. Ezek az események mintegy kétszáz éves időszakot ölelnek fel, ezért is nem tüntetünk fel ezekhez évszámokat.

Az utolsó hadjárat, amikor keresztes lobogók alá a pápa felhívására harci cselekmények voltak 1396-ban indult el. A kétszázezres sereg Luxemburgi Zsigmond magyar király (csak 1433-tól volt német-római császár) vezetésével ütközött meg I. Bajazid szultán seregével. Az 1396. szeptember 25-én (vagy 28-án) lezajlott nikápolyi csatában a keresztesek súlyos vereséget szenvedtek, Zsigmond király is csak alig tudott megmenekülni.

Az utolsó keresztes hadjáratot II. Piusz pápa hirdette meg 1458. október 13-án a fokozódó török veszély ellen. Ebből a hadjáratból semmi nem lett, egy évvel később a pápa csalódottan vette tudomásul, hogy terve kudarcot vallott.

Később is „divatos” volt még keresztes lobogók alá hívni a keresztényeket (lásd a Dózsa György vezette sereget), de ezek már legfeljebb védekezések voltak, hadjáratra nem voltak képesek, a Szentföld meghódítása, Jeruzsálem újbóli kereszténnyé tétele elérhetetlen volt.

Olyan vélemény is van, hogy a keresztes korszaknak Napóleon vetett véget azzal, hogy 1798-ban elűzte a Máltai Lovagrendet Máltáról, illetve 1809-ben Napóleon, már császárként feloszlatta a Német Lovagrendet. (Ezt egyébként mindkét lovagrend „túlélte”.)

A lezárás adminisztratív módon (békekötéssel) soha nem történt meg, egyes vélemények szerint az iszlám és keresztény (igen, ilyen is van!) terrorizmus, vagy akár az Egyesült Államok által vezetett közel-keleti beavatkozások is a keresztes hadjáratok folytatásának tekinthetők.

A lezárásról hosszan elmélkedik Steven Runciman és Dan Jones is a könyveik végén (lásd az irodalomjegyzéket), eljutva egészen napjaink több olyan eseményéig, amelyekben a keresztény és az iszlám hit nevében történnek atrocitások.

II. Piusz megérkezése Anconába a keresztes háború megindítása miatt (Pintoricchio freskója a sienai dómban)

Következmények

„A keresztes hadjáratokat azért hirdették meg, hogy megmentsék a keleti kereszténységet a muszlim veszélytől. Mire a mozgalom véget ért, az egész keleti kereszténység muszlim uralom alatt élt. Amikor Orbán pápa megtartotta nagy prédikációját Clermont-ban, a törökök a Boszporuszt fenyegették. Amikor II. Pius meghirdette az utolsó keresztes hadjáratot, a törökök már arra készültek, hogy átkelnek a Dunán. A mozgalom utolsó gyümölcsei közül Rodosz 1523-ban esett el, és Ciprus, amelyet az Egyiptommal és Genovával folytatott háborúk tönkretettek, s amelyet a végén Velence annektált, 1570-ben került török kézre.” (Runciman)

Egyházi és katonai szempontból tehát az egész keresztes mozgalom óriási kudarcot jelentett.

A pápák (II. Orbán, III. Ince stb.) mögöttes célja, hogy a vallási hatalmon kívül a legfőbb világi hatalmat is megszerezzék maguknak, szintén kudarcot vallott. A keresztes háborúk időszakában az európai nemzetállamok megerősödtek, már a XV. században sem volt érdemi befolyásuk a pápáknak a világi döntésekre. Ez a hatalmi pozíció tovább olvadt a reformáció folyamatában majd a 30 éves háború időszakában. Az egységes olasz állam létrejöttével, majd a Mussolinival kötött megállapodás alapján a pápák világi hatalma az alig több mint egy négyzetkilométer területű Vatikánra korlátozódott. Tehát ez a célkitűzés is pont a visszájára fordult az idők folyamán. Ez persze nem jelenti azt, hogy a pápák világpolitikai szerepe marginalizálódott volna, ma is a legtöbb hívővel rendelkező vallás a Földön a római katolicizmus, a pápák szavaira, tetteire odafigyelnek a politikusok, de az odafigyelés messze van a követéstől, „szófogadástól”.

Mindenképpen negatív következményként kell megjelölni azt, hogy a keresztes mozgalom egymásnak feszített három olyan vallást (kereszténység, iszlám és zsidó vallás), amelyek ugyanazt az istent, Ábrahám Istenét imádják, ha más módon is. A II. Orbán idejében sokkal toleránsabb muszlimok is elveszítették türelmüket a keresztes támadások hatására, és az öldöklésre öldökléssel válaszoltak. A zsidók szintén kárvallottjai voltak a mozgalomnak, köteteket lehetne megtölteni azzal, ahogyan az elmúlt kilenc évszázadban a zsidók ellen fordultak a keresztények Európában.

A pápák által az eretneknek kikiáltott keresztények elleni háborúk (kathárok stb.) valóságos népirtások voltak, és akkor még nem szóltunk az inkvizícióról (boszorkányüldözés stb.), az erőszakos hittérítésekről.

Miniatúrák, amelyeken III. Ince pápa kiközösíti a kathárokat, a keresztesek kathárokat gyilkolnak (XIV. század)

Hogy ne csak negatív hatásokról beszéljünk, érdemes néhány nagyon fontos pozitív hatást is kiemelni.

A hadjáratokban az itáliai kereskedő városállamok – különösen Velence – iszonyatosan meggazdagodtak. Ez köszönhető volt a keleti kereskedelemben kivívott közvetítő szerepüknek (a törökökkel, arabokkal kevésbé voltak ellenségesek, mint a keresztesek, sőt gyakran kifejezetten baráti, szövetségesi kapcsolatokat ápoltak), illetve annak, hogy a keresztes seregek szállítmányozásával is jelentős bevételekre tettek szert.

Európában megjelentek a keleti tudomány (matematika, csillagászat, orvoslás stb.) és kultúra eredményei. A görög művek (Arisztotelésztől Eukleidészig) arab fordításokban maradtak fenn, ezeket fordították le latinra. Az arab szerzők (Avicenna, Averroës stb.) munkáit is megismerték Európában. Ez óriási fejlődési lehetőséget biztosított a gótikus és reneszánsz művészeteknek, illetve a humanista tudományszemlélet kialakulásának.

A keleti hangszereket (vonós hangszerek, lantok, citerák, fúvós hangszerek) behozták a lovagok Európába, ezek alapján hatalmas lendületet kapott a hangszerek fejlesztése, a zenei életet forradalmasították az új találmányok.

Az építészetben a várépítészet fejlődésére volt legnagyobb hatással a keleti kultúra, de a katedrálisépítészet is számos stílusjegyet átvett, illetve a keleti lakáskultúra is hatással volt a nemesség, a módosabb polgárság igényeire.

A szíriai Krak des Chevaliers 12. századi vára a keresztes várépítészet egyik csúcspontja

Fejlődött a keleti kereskedelem, de annak időszakos nehézségei indították el a nagy földrajzi felfedezéseket is. Afrika megkerülésére, illetve Kolumbusz útjára is azért került sor, mert a török közvetítéssel, illetve Velence extraprofitjával szemben Indiával (és Kínával) közvetlenebb kereskedelmi kapcsolatokat szerettek volna létesíteni a fejlettebb (és gazdagabb!) Nyugat-európai államok (Portugália, Spanyolország, majd Hollandia és Anglia).

A keresztes háborúk megítélése

A keresztes mozgalom bírálata már a reneszánsz és a humanizmus idején is megjelent, persze csak óvatosan, hiszen a keresztény államokban nem volt ajánlatos akkoriban a pápákat bírálni. Ettől függetlenül megtette ezt Dante is: két pápát is a Pokolban szerepeltetett az Isteni színjátékban, egyet pedig a Purgatóriumban, tehát pápaként sem volt bűntelen. A lovagok körüli romantikus mítosznak Cervantes vetett véget remekművében, a Don Quijotében.

Eleinte Luther is bírálta a muszlimok elleni harcokat, de később megváltoztatta a véleményét.

Az igazán kemény bírálatok a felvilágosodás korában jelentek meg, főleg francia és angol filozófusok munkáiban. Néhányat bemutatunk ezek közül (kommentár nélkül, ezt rábízzuk az olvasóra).

Voltaire a következőképpen vélekedett:

– a düh járványai voltak, melyek 200 évig tartottak, és amelyekben az összes kegyetlenség, az összes álnokság, az összes kicsapongás, és az összes ostobaság előfordult, amelyre az emberi természet képes;

– veszteségesek, értelmetlenek, a túlzó világi hatalomra törő pápai ambíciók által tönkretettek voltak, példái a középkor maró (korrozív) fanaticizmusának.

Diderot sem fukarkodott a negatív megítéléssel:

„Szörnyű háborúk” eredménye “elnéptelenedett nemzetek, meggazdagodott kolostorok, elszegényedett nemesek, tönkrement egyházi fegyelem, megvetett mezőgazdaság, szűkös készpénz, és végtelen viszontagságok” voltak “hogy elvágják az ott lakók torkát és megszerezzenek egy sziklás csúcsot (Jeruzsálem), ami egy csepp vért nem ért meg”.

David Hume szerint a muszlim világ felsőbbrendű volt “tudományban és humanitásban”, a keresztes hadjáratok pedig “az emberi ostobaság legmaradandóbb emlékművei, amelyek bármely korban vagy nemzetben történtek”.

Edward Gibbon szerint a hadjáratok kizárólag negatív eredményeket hoztak, a keresztesek tudatlan és babonás bűnözők voltak, akiket az egyház manipulált.

Megítélés a XX-XXI. században

Mára alapvetően megváltozott már a katolikus egyház megítélése is a keresztes mozgalommal kapcsolatban. II. János Pál pápa 2000-ben bocsánatot kért (többek között) a keresztes háborúk során elkövetett borzalmakért. Volt miért!

Az iszlám világ felé való további nyitást Ferenc pápa látogatásai indították el. Több alkalommal ellátogatott a Közel-Keletre, járt Izraelben, Irakban, sőt az Arábiai félszigeten, Abu-Dzabiban is.

Ferenc pápa áldást oszt Abu-Dzabiban

A keresztes hadjáratok megítélését talán Steven Runciman angol történész fogalmazta meg legjobban óriási összegző művének (lásd az irodalomjegyzékben) végén:

A keresztes hadjáratok diadalai a hit diadalai voltak. A hit bölcsesség nélkül azonban veszedelmes dolog. A történelem könyörtelen törvényei alapján az egész világ megfizet minden egyes polgára bűnéért és ostobaságáért. A Kelet és a Nyugat együttműködésének és egybeolvadásának hosszú folyamatában, amelyből a mi civilizációnk sarjadt, a keresztes hadjáratok tragikus és romboló epizódokat képeznek. Amikor a történész az évszázadok távolából visszapillant erre a lovagias történetre, csodálatát beárnyékolja a szomorúság, mert ez a történet olyan híven tükrözi az emberi természet korlátait. Az oly nagy bátorság kevés tisztességgel, az oly sok áhítat kevés megértéssel párosult. A fennkölt eszményeket bemocskolta a kegyetlenség és a kapzsiság, a vállalkozó szellemet és a kitartást a vak és korlátolt önelégültség. A Szent Háború nem volt más, mint az Isten nevében évszázadokon át tanúsított vallási türelmetlenség, vétek a Szentlélek ellen.

Irodalom:

Ceccoli, Paolo: A történelem atlasza – Keresztes hadjáratok (Alexandra, Pécs, 2001)

Erdődy János: Keresztes lobogók alatt (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986)

Hanula Zsolt: A gyermekek keresztes hadjárata valójában csak egy félrefordítás

Jones, Dan: A keresztesek – A Szentföldért vívott háborúk története (Kossuth Kiadó, Budapest, 2020)

Katus László: A középkori Anglia

Maalouf, Amin: A keresztes háborúk arab szemmel (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1997)

Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története (Osiris Kiadó, Budapest, 1999)

Szűcs László: Tíz keresztes hadjárat

Top 10 Crazy British Taxes

A 9 keresztes hadjárat emlékérméi (Cook-szigetek)

Melléklet

Keresztes hadjáratok és pénzügyek 1-4. rész – Tartalomjegyzék

  1. rész: A kezdetek

A keresztes hadjárat meghirdetése

Miért volt szükség a keresztes hadjáratokra?

  1. rész: A hadjáratok

Hány keresztes hadjárat volt? Milyen katonai eredményeket értek el?

  1. Keresztes hadjáratok a Szentföldre

I. Keresztes hadjárat (1096-1099)

II. Keresztes hadjárat (1147-1149)

III. Keresztes hadjárat (1189-1192)

IV. Keresztes hadjárat (1202-1204)

V. Keresztes hadjárat (1217-1221)

VI.Keresztes hadjárat (1227-1229)

VII. Keresztes hadjárat (1248-1254)

VIII. Keresztes hadjárat (1269-1272)

IX.Keresztes hadjárat (1271-1272)

2. Szentföldön kívüli, nem római keresztények elleni hadjáratok

3. Keresztények elleni hadjáratok

4. Néhány további hadjáratról

Gyülevész seregek 1095-96-ban

Norvég keresztes hadjárat (1107-1110)

Gyermekek keresztes hadjárata (1212)

Pásztormozgalmak (1251, 1309, 1320)

Egy magyar keresztes sereg

  1. rész: Pénzügyek

Pénzügyek, adók

Pajzspénz – Scutage

Szaladin-tized

Pápai jövedelemadó, más elnevezéssel cruzada

Búcsú

  1. rész: Utóélet

Lovagrendek

Mikor ért véget a keresztesek korszaka?

Következmények

A keresztes háborúk megítélése

Megítélés a XX-XXI. században


Kapcsolódó cikkek:


Keresztes hadjáratok – Pénzügyek (3. rész)
2021. május 21.

A háborúk sokba kerülnek. Különösen így volt ez a keresztes hadjáratok esetében, mert a hadszíntér több ezer kilométerre volt a lovagok hazájától. Az utat, a szállítást, az utánpótlás biztosítását is finanszírozni kellett, és erre a zsákmány egyre kevésbé nyújtott fedezetet. A pápa és a keresztény uralkodók is ennek forrását Európában kellett, hogy megteremtsék. III. Ince pápa feltalálta a jövedelemadózást.

Keresztes hadjáratok és pénzügyek – A hadjáratok (2. rész)
2021. május 14.

Az első keresztes hadjárat elérte célját, a keresztesek meghódították Jeruzsálemet. A következő évszázadokban még számos keresztes hadjáratot hirdettek a pápák, de indultak ilyenek pápai meghirdetés nélkül is. A háborúk egyre több kudarcot eredményeztek, a muszlimok hite és fegyvere is erősebbnek bizonyult a keresztényeknél.

Keresztes hadjáratok és pénzügyek – A kezdetek (1. rész)
2021. május 7.

A keresztes hadjáratok világtörténelemre gyakorolt jelentős hatása nem kérdőjelezhető meg. A hadjáratoknak hosszú távú, sőt máig ható következményei voltak, vannak. Ezek a következmények jelentették egyrészt az Európán belüli politikai viszonyok változását, másrészt a kelettel, különösen az iszlám hitűekkel való kapcsolatok válságát.