Mit is választottunk a pénzforgalmi áfával?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Mindig lehetnek olyan gazdasági események, melyekre nem alkalmazható az áfa pénzforgalmi elszámolása – ilyen például a fordított adózás is. Nehézséget okozhat még a könyvelési program, és az adózási-elszámolási időszakok különbözősége is.
A pénzforgalmi áfa alkalmazhatósága kizárólag választáson alapul, ha az adóalany az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben előírt feltételeknek megfelelt.
Az az adóalany, aki (amely)
- a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény rendelkezései szerint a tárgy naptári év első napján kisvállalkozás, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és
- gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, továbbá
- nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt,
jogosult az áfa-törvény XIII. fejezetében meghatározottak szerint pénzforgalmi elszámolást választani, kivéve, ha alanyi adómentességben részesül.
A pénzforgalmi elszámolás abban az esetben választható, ha az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege
- sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
- sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen
nem haladja meg a 125.000.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.
A pénzforgalmi elszámolás leegyszerűsített lényege az, hogy a fizetendő áfa akkor kerül a bevallásba, ha a vevő fizetett, és a levonható áfa is akkor kerül a bevallásba, ha kifizettük a számlát. Ez pénzforgalmi szempontból kedvező a kisvállalkozások számára. Az ellenérték jóváírásának, kézhezvételének, megfizetésének kell tekinteni azt is, ha az abból származó követelés vagy kötelezettség engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt szűnik meg.
Sokan óvatosak voltak azonban, és mégsem választották ezt a lehetőséget, mert a szabályozás nem adott válaszokat a felmerült kérdéseikre. Alapvetően a kettős könyvelés és az áfa-analitika elkészítésén gondolkodtunk el, mert mindig lehetnek olyan gazdasági események, melyekre nem alkalmazható az áfa pénzforgalmi elszámolása, csak a normál módszer.
Nem alkalmazható például a pénzforgalmi áfa-elszámolás az áfa-törvény 89.§-a szerinti közösségen belüli termékértékesítéseknél, vagy az árrés alapján adózóknál, a fordított áfás ügyleteknél, stb. és akkor sem, ha a számlára nincs ráírva a „pénzforgalmi áfa-elszámolás” kifejezés. Megjegyzem, hogy nagyon bele kell gondolni abba, hogy mely ügylet nem tartozik a pénzforgalmi áfa-elszámolás körébe, hiába jelentkeztünk be a rendszerbe. Példa erre az áfa-törvény megfogalmazása, – a 196/B. § (2) bekezdés a) pontja – mely szerint az adóalany „az általa fizetendő adót” állapítja meg a pénzforgalmi elszámolás szabálya szerint. Ebből következően az olyan ügylet, amely ugyan az adóalany által belföldön teljesített ügylet, de nem az adóalany fizeti utána az adót, szintén nem tartozik a pénzforgalmi elszámolás alkalmazásának körébe. Ilyenek az Áfa tv. 142. § (1) bekezdésében felsorolt ún. belföldi fordított adózásos ügyletek.
Már az is problémát okoz az egyszerűbb könyvelési programoknál, hogy a számvitelben az ügylet teljesítésének dátumával rögzítünk, – ami megfelel az általános áfa-elszámolásnak, – de a pénzforgalmi áfa-elszámolás esetében az adót egy másik főkönyvi számlára kellene tenni, amíg a pénzmozgás megtörténik. Ez utóbbi tételek a pénzmozgáskor kerülnek bele az áfa analitikába. Decemberben – amikor megkérdeztünk néhány könyvelési program készítőjét, – még nem tudtak választ adni arra, hogy az adóalap és az adó hogyan fognak „összetalálkozni” az analitikában. Ez visszatartott néhány bejelentkezőt, mivel sokan nem tudnak drágább, s gyakran komplettebb könyvelési programot vásárolni.
Vállalkozók számára tájékoztatásul: egy jó közepes többcéges könyvelési programért évente 200 000 forint plusz áfát (254.000 Ft) kell kifizetni. A könyvelési díjban ez is benne van.
| RODIN adózási-számviteli szakmai rendezvények |
|
|
Nagyon rövid időnk volt az idei új adórendelkezések megértésére is, mert az ünnepek alatt jelentek meg. Egyesek most kezdtek panaszkodni arról, hogy a pénzforgalmi elszámolás továbbra is nehézséget okozhat azoknak, akik más-más adó-elszámolási időszakot (havi, negyedéves,) alkalmaznak, és üzleti kapcsolatba kerülnek egymással. Például, ha az eladó havi bevalló, a vevő pedig negyedéves bevalló, akkor a levonható általános forgalmi adó a dátumoktól függően lassan térülhet meg. Vegyünk példának egy június elejei teljesítésű értékesítést, melynek fizetési határideje 30 nap, azaz július elején van. A számla ellenértékét a vevő július 4-én kifizeti. Így az eladó a július havi bevallásában szerepelteti a fizetendő áfáját. A vevő is a júliusi kifizetési dátummal vonhatja le az adót, mert kifizette, de ez a III. negyedévi áfa-bevallásában szerepel, melynek beadási határideje október 20-a, és magában foglalja a július, augusztus, szeptember havi levonható adót.
Természetesen ezt nem újdonságként említem, hiszen az értékesítés megvalósulásának időpontjában keletkezett fizetendő és levonható áfa is működhetett így adott dátumoknál egy havi és egy negyedéves bevalló között, de sajnos azt érzékelem, hogy most mégis csalódottak a pénzforgalmi áfások, mert nem volt idejük végig gondolni a bejelentkezést. Ezek a tényezők a számla gyorsabb kifizetése ellen hatnak. (A vevő ráérhet.)
Év elején gondot éreztek az adóalanyok olyan esetben, amikor a számla ellenértékét a vevő nem egyszerre, hanem két vagy több részletben egyenlítette ki. Ma már ismerjük azt az előírást, hogy ha az ellenérték jóváírása, kézhezvétele részletekben történik, akkor a fizetendő áfát az adott részlet jóváírásakor, kézhezvételekor, legalább a megfizetett részlet erejéig meg kell állapítani. (Ez a szabály nem vonatkozik az Áfa tv. 10. § a) pontjában szereplő, eleve részletvételes termékértékesítésre.) Az adólevonásra is a részleteknek megfelelően kerül sor az áfa-törvény 196/B.§ (3) bekezdésének a) pontja szerint.
Az áfa-törvény 10. § a) pontja egy olyan értékesítést szabályoz, amelynek során a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján valósul meg, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetve az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi. E szabálynak megfelelő jellemzően zártvégű lízingügyletek, illetve részletvétellel történő termékértékesítések után az eladónak a fizetendő adóját nem lehet pénzforgalmi szemléletben megállapítania, az a termék birtokbaadásakor esedékes.
