Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Merkel népszerűsége és tekintélye elfedte azokat a komoly strukturális problémákat, amikkel az új vezetés most szembesül. A koalíciós tárgyalások legnehezebb pontja az adórendszer.
Németországnak a szeptemberi választások óta még mindig nincs kormánya, de ez korántsem meglepő, hiszen legutóbb is csaknem félévig húzódtak a koalíciós tárgyalások. A tárgyalófelek (szociáldemokraták, zöldek és liberálisok) azt ígérték, hogy karácsonyra mindenképpen lesz új kormány, de jó esetben ezt akár már Mikulás is meghozhatja a puttonyában.
Azt már jó előre tudni lehetett, hogy tizenhat év után vége szakad a Merkel-korszaknak, mivel a Bundesmutti évekkel korábban bejelentette, hogy idén már nem jelölteti magát újra. Néhány hónappal korábban még biztosnak tűnt, hogy a CDU/CSU megnyeri a választásokat, csupán a lehetséges koalíciós partner volt ismeretlen. Armin Laschet (CDU/CSU) és Olof Scholz (SPD) jelölésével azonban egycsapásra és gyökeresen megváltozott a helyzet. Míg a néppártiak egy népszerűtlen kancellár-jelöltet választottak, addig a szociáldemokraták a népszerű és sikeres pénzügyminiszter jelölésével nagyot léptek előre. A választásokat végül ők nyerték 25,7 százalékkal, több mint 5 százalékkal javítottak korábbi eredményükön, míg a CDU/CSU pártszövetség 24,2 százalékot ért el és 9 százalékot rontott a korábbi pozícióján, ezzel 70 éves történetének legrosszabb eredményét produkálta. A koalíciós tárgyalások a szociáldemokraták vezetésével és a Zöldek (Die Grünen, 14,8%) valamint a liberálisok (FDP, 11,5%) részvételével megkezdődtek és még most is tartanak. Ezeket a tárgyalásokat nem véletlenül övezi világszerte kiemelt figyelem.
Németország a világ negyedik legnagyobb gazdasága, exportnagyhatalom, az EU-ban egyeduralkodó, messze a legerősebb gazdaság. Az egy főre jutó GDP vonatkozásában ugyan csak hatodik az EU-ban (a keleti tartományok rontják az átlagot), de tőlünk nézve ez így is fényes teljesítmény. Merkel irányítása alatt Németország Európa motorjának és legbefolyásosabb országának számított és kérdés, hogy az új vezetés képes lesz-e ezt a befolyást és tekintélyt megőrizni.
Az új kormánynak nem csupán ebből a szempontból lesz nehéz dolga. Most, amikor felmérik Merkel kancellár örökségét, számos problémára, nehézségre is fény derül. Németország alaposan lemaradt a digitalizáció terén, a modern technológiai szektorban, elmaradtak a szükséges infrastrukturális beruházások, bár az oktatás terén az utóbbi években kedvező tendenciák tapasztalhatók, a PISA-tesztek szerint összességében még mindig távol van az élvonaltól. Merkel népszerűsége és tekintélye elfedte azokat a komoly strukturális problémákat, amikkel az új vezetés most szembesül.
Az új kormány feladatát nehezíti az ún. Schuldenbremse, az adósságfék, ez a 2009-ben elfogadott és 2011. óta hatályos alkotmányos szabály, amely a GDP 0,35%-ban szabályozza az állam számára az évente felvehető új adósság felső határát. Ez az adósságfék tette lehetővé a német államadósság rekordgyorsaságú leépítését a 2010-es 80 százalékról 60 százalékra 2019-ben Ezt a szabályt ugyan most a Covid járvány miatt átmenetileg felfüggesztették, az államadósság becslések szerint hamarosan eléri a 75 százalékot, de a liberálisok törekvése az, hogy az adósságfék minél előbb újból életbe lépjen, márpedig ez kemény korlátot jelent a tervezett nagyívű reformok és beruházások megvalósítása szempontjából. Ha az adósságfék szabályon nem lazítanak, akkor vagy jelentősen kell csökkenteniük az állami kiadásokat vagy növelni az adóbevételeket, esetleg ennek valamilyen kombinációjára lesz szükség. A kiadáscsökkentést a szociáldemokraták utasítják el, az adónövelést pedig a liberálisok nem akarják elfogadni.
A jelenlegi koalíciós tárgyalások neuralgikus pontja a költségvetés tervezése és azon belül az adórendszer. Nem véletlen, hogy a legélesebb küzdelem a pénzügyminiszteri poszt megszerzéséért folyik, ami már az elmúlt ciklusban is a legfajsúlyosabb miniszteri posztnak számított, innen katapultált Olof Scholz is a reménybeli kancellári székbe. A liberálisok elnöküket, Christian Lindnert, a Zöldek társelnöküket, Robert Habeck-et jelölik a posztra. Ez nemcsak két személy, hanem két élesen szembenálló szemlélet csatája is. A Zöldek az adósságfék feloldását követelik és egy új gazdasági modellt szorgalmaznak, az ún. ökoszociális piacgazdaságot. Tervezik új adónem bevezetését, ez lenne a vagyonadó, és a személyi jövedelemadó marginális kulcsának emelését is. A legélesebb viták az adópolitika területén vannak a koalíciós társak között.
Németország adórendszere meglehetősen bonyolult és bürokratikus. Háromszintű adórendszer van érvényben (szövetségi, tartományi és helyi adózás), ez összesen negyven adónemet jelent. Ezek közül a legjelentősebb adóbevétel a személyi jövedelemadóból (Einkommenssteuer) származik, az összes állami adóbevétel közel 40 százaléka, ez az OECD országok közül is kiemelkedő aránynak számít.
Egy átlagos német polgár jövedelmének 25,5 százalékát fizeti be jövedelemadóként. A jelenlegi adókulcsok szerint évi 9744 euróig minden jövedelem adómentes, az afeletti jövedelem évi 14 600 euróig 14 %-kal adózik, az ezt meghaladó jövedelem 57 600 euróig 24%-os adóelvonás alá esik és az ezt meghaladó jövedelemre már a marginális kulcs érvényes, ami jelenleg 42%. Az SPD szeretné a marginális kulcsot az ún. „szupergazdagok” esetében 45%-ra növelni, ez az évi 250 ezer euró feletti jövedelemre vonatkozna. Az FDP erről hallani sem akar, a Zöldek azonban még ennél is radikálisabbak, mert ők már az évi 100 ezer euró feletti jövedelmet is 45%-kal adóztatnák és a szupergazdagok (évi 250 ezer euró felett) már 48%-os kulccsal adóznának. A pártok számítása szerint az ún. „szupergazdagok” igen népes csoportot alkotnak, az összes adózó 3%-át teszik ki, ebből az adatból is kiolvasható, hogy a német egy igazi jóléti társadalom.
Minderről a liberális FDP természetesen nagyon másként gondolkodik. A személyi jövedelemadó kulcsaihoz nem nyúlna, ám a 42%-os marginális kulcsot a jelenlegi 57 600 euró helyett csak 90 ezer euró felett vezetné be. Továbbá szorgalmazza az iparűzési adó eltörlését, ami Németországban is, akárcsak nálunk, fájdalmasan érintené a helyi önkormányzatokat, de el akarja törölni az örökösödési adót is. Javasolja, hogy az EU-ban egységes adóalap-számítási szabályok legyenek, hogy a tényleges adóterhek összevethetővé váljanak. A liberálisok vehemensen ellenzik a Zöldek vagyonadó terveit, miszerint, ha a vagyonos családok tulajdonának értéke családtagokra vetítve meghaladja a 2 millió eurót, (azaz egy négytagú családban a 8 millió eurót), akkor az afeletti tulajdon értéke után vagyonadót kell fizetni. A vagyonadó ötletét a szociáldemokraták is támogatják, de az elképzeléseik eddig nem öltöttek konkrét formát.
Ez a terv egyébként nem kis riadalmat keltett az ún. „szupergazdagok” körében és az elmúlt hetekben tömegesen mentettek ki pénzügyi eszközöket Svájcba és más adóparadicsomokba. A szakértők figyelmeztetnek arra a korábbi francia példára is hivatkozva, hogy a radikális adóemelések és különösen a vagyonadó több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt. Egyelőre nem látni ennek a koalíciós vitának a végeredményét.
Úgy tűnik, hogy az áfával mindenki elégedett, azt nem bolygatnák a pártok. Jelenleg a forgalmi adónak két kulcsa van: egy kedvezményes, 7%-os kulcs és az általános 19 %-os kulcs.
Az SPD tervei között szerepelt a társasági adó jelenleg 15%-os kulcsának 25%-ra történő emelése is. A tőkejövedelmek egyébként most is 25%-kal adóznak, ezt tennék általánossá. Az érintettek körében ez az ötlet nem kis felzúdulást keltett és a legutóbbi hírek alapján úgy tűnik, hogy az SPD letett erről a tervről.
Ez a rövid körkép is jelzi, hogy még mennyi vita vár a három pártra és mennyi nehézséget kell még áthidalniuk, amíg leteheti hivatali esküjét Németország történetének első hárompárti koalíciója. Az egész világ izgatottan figyeli a német koalíciós tárgyalásokat, mert azok jelentősége az ország határain messze túlmutat. Egész Európárta nézve nagy hatása van annak, ami Németországban történik, és ez Magyarországra nézve – a két gazdaság szoros kapcsolódása miatt – fokozottan igaz.
A cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
