Szent és kevésbé szent könyvek – 4.2. rész – Barnabás evangéliuma

„Az élő Istenre, akinek a jelenlétében én állok, nem fogtok tőlem hízelgést kapni, ellenkezőleg: az igazságot. Ezért azt mondom nektek, tartsatok bűnbánatot és térjetek meg Istenhez, ahogy atyáink tettek, a bűnök elkövetése után, és ne keményítsétek meg szíveteket.” A papok haragra gerjedtek erre a beszédre, azonban a köznéptől való félelmük miatt nem szóltak egyetlen szót sem.

És Jézus folytatta, mondván: „óh, tudósok, óh, írástudók, óh, farizeusok, óh, papok, mondjátok meg nekem. Csodáljátok a lovakat és éppúgy a lovagok, ám nem vágytok háborúba menni; csodáljátok a tiszta ruhát, éppúgy a nők, ám nem vágytok fonni és gyermekekről gondoskodni; vágytok a mező gyümölcseire, ám nem vágytok a föld megművelésére, vágytok a tenger halaira, de nem vágytok elmenni halat fogni; arra vágytok, hogy városlakóként tiszteljenek benneteket, ám nem vágytok a köztársaság terheit viselni; és tizedre vágytok, és első gyümölcsre, miként a papok, ám nem vágytok az Isten szolgálatára igazából. Mit fog tehát az Isten tenni veletek, látván, hogy minden jó dologra vágytok itt, ám semmi rosszra nem? Bizony mondom nektek, hogy az Isten olyan helyet ad nektek, ahol minden rosszat megkaptok és semmiféle jót nem.” (69. fejezet)

„… legyen elegendő egyetlen köntös számotokra, vessétek el erszényetek, ne hordjatok magatoknál pénztartót, sem szandált a lábatokon, s ne gondolkodjatok így, mondván: ’Mi fog velünk történni?’, ellenkezőleg, legyen gondolatotok az Isten kívánsága, és ő majd ellát benneteket a számotokra szükséges dolgokkal, olyannyira, hogy semmiben sem szenvedtek hiányt.” (25. fejezet: Miként kell megvetni a testet, és hogyan kell élni a világban)

„Mondjátok meg, kérlek benneteket, ha a bankba adnátok pénzetek egy vámszedőnek, és ha ő mindent tízszeresen és hússzorosan fizetne vissza, akkor nem adnátok egy ilyen embernek oda mindenetek, amitek csak van? Ám én azt mondom néktek, bizony, bármi, amit a szeretett Isten nevében kértek, százszorosan kapjátok azt vissza, és örök életetek lesz. Lássátok hát, mennyire kell vágynotok Isten szolgálatára.” (16. fejezet: Csodálatos tanítást ad Jézus az apostolainak, a gonosz életről való megtérésről)

„Figyeljétek meg ezért [miként] tekint a bankár [az ő] pénzére. [Megszemléli] vajon Cézár képe helyesen van-e rajta, az ezüst vajon jó vagy rossz, és vajon, a kellő súlyt nyomja-e. Sokszor megforgatja a kezében. Ah, őrült világ! Milyen körültekintő vagy az üzletben; az utolsó napon rosszallni fogjátok és megítélni az Isten szolgáit gondatlanság és hanyagság miatt, habár kétségtelenül a ti szolgáitok sokkal óvatosabbak, mint az Isten szolgái. Mondjátok meg nekem, ki az aki úgy megvizsgálja a gondolatot, miként a bankár az ezüst pénzt? Senki.” (74. fejezet)

„Isten önmagát szeretné az embernek adni. Gondolkodjatok el az adósságotokon, amennyiben azok számottevőek! [Az adósság] megszüntetése elengedhetetlen ahhoz, hogy önmagatokból embert teremtsetek a semmiből, megteremteni a próféták sokaságát, akiket az Isten elküldött, egyetlen szóval, és a Paradicsomot, és nem többet, az Isten nagyszerűségével és jóságával, hiszen ő a mi Istenünk, és mindent az Istennek adni. Ezért hát le kell tenni az adósságotokat és csupán elkötelezettségben kell élnetek, köszönetet mondva az Istennek. Ám mivel egyetlen legyet sem vagytok képesek teremteni, és megérteni, hogy csupán egyetlen Isten létezik, aki minden dolog ura, akkor miként téríthetnétek meg az adósságotokat? Bizony, ha egy ember nektek száz aranypénzt ad, kötelesek vagytok megadni a száz aranypénz tartozást.” (182. fejezet)

96. fejezet

Amikor az ima véget ért, a pap hangosan így szólt: „Maradj Jézus, mert tudnunk kell, ki vagy, a nemzetünk megnyugtatása végett.” Jézus azt felelte: „Jézus vagyok, Mária fia, Dávid magvából, egy ember aki halandó és féli az Istent, és azt keresem, hogy az Istennek megtiszteltetés és dicsőség adassék.”

A pap azt válaszolta: „Mózes könyvében az van írva, a mi Istenünk el kell hogy küldje a Messiást, aki el fog jönni, bejelenteni számunkra az Isten kívánságait, és a világot Isten kegyelmébe vezeti. Ezért én kérlek téged, mondd meg az igazat, te vagy az Isten Messiása, akit várunk?”

Jézus azt felelte: „Igaz, az Isten így ígérte, ám valójában nem én vagyok ő, hiszen őt előttem alkották meg és utánam fog eljönni.” A pap azt válaszolta: „A szavaid és a jeleid alapján mindenképpen úgy gondoljuk, hogy próféta vagy és az Isten egyik szentje, ezért kérlek téged, Júdea és Izrael nevében, és az Isten szeretetedre, miképpen fog a Messiás eljönni.

97. fejezet

Jézus azt felelte: „Az élő Istenre, akinek jelenlétében az én lelkem áll, én nem a Messiás vagyok, akit a föld minden törzse vár, miként azt Isten megígérte Ábrahám atyánknak, mondván: ’A te magodban megáldom a föld összes törzsét.’ Ám amikor az Isten elvisz engem a világból, a Sátán újra felszítja ezt az átkozott lázadást, az istenteleneket rávevén arra, hogy én Isten vagyok, és az Isten fia, s ekképpen a szavaimat és tanításaimat megfertőzik, olyannyira, hogy alig marad harminc igaz hívő; amikor is az Isten kegyelmet gyakorol a világ felett, és elküldi az ő Hírnökét, akiért valamennyi dolgot megalkotta, aki délről érkezik el hatalommal, és elpusztítja a bálványokat a bálványimádókkal együtt, aki elveszi a Sátántól az emberek feletti uralmat. Elhozza magával az Isten kegyelmét a megváltásukért, hogy higgyenek őbenne, és áldott az, aki hisz majd a szavainak.”

„Méltatlan vagyok rá, hogy köntösét megoldjam, ám megkaptam az Isten jóindulatát, hogy láthatom őt.” Ezután a pap, a kormányzóval és a királlyal azt mondta: „Ne gyötörd magad, óh, Jézus, Isten szentje, mert a mi időnkben ez a lázadás nem tör ki még egyszer, hiszen azt fogjuk megírni a szent római szenátusnak, császári rendelet formájában, hogy senki ne hívjon téged többé Istennek, avagy Isten fiának.” Ezek után Jézus így szólt: „A szavaitok nyomán immár nem vagyok vigasztalan, hiszen remélem, hogy fény jön a sötétségre, a vigaszom pedig az eljövendő Hírnök miatt van, aki elpusztítja az összes, rólam alkotott hamis meggyőződést, az ő hite elterjed, és megragadja az egész világot, mivel Isten megígérte Ábrahámnak, a mi atyánknak. És ez nyújt számomra vigaszt, hogy az ő hite vég nélkül való lesz, miközben az Isten révén megőrzi sérthetetlenségét.”

A pap azt válaszolta: „Miután eljött az Isten Hírnöke, jönnek majd más próféták is?” Jézus így válaszolt: „Nem jönnek utána az Isten által küldött igaz próféták, ám igen nagyszámú hamis próféta érkezik, emiatt szomorú pedig vagyok. Mivel a Sátán az Isten igazságos ítélete által támasztja őket, és ők elrejtik önmagukat az evangéliumom ürügyén.” Heródes azt mondta: „Miként lehet igazságos Isten ítélete, ha ilyen istentelen emberek fognak eljönni?”

Jézus így felelt: „Igazságos, aki ugyanis nem hisz a megváltása igazságában, hazugságban kell hinnie, ami kárhozatra viszi. Ezért azt mondom nektek, hogy a világ megveti az igaz prófétákat és szereti a hamisakat, miként az Mikeás és Jeremiás korában történt. Mindenki azt szereti, aki olyan, mint ő.”

Ezután a pap azt mondta: „Milyen nevet visel majd a Messiás, és milyen jele lesz eljövetelének?” Jézus így felelt: „A Messiás neve csodálatra méltó, hiszen maga az Isten adta neki, amikor megteremtette az ő lelkét és égi pompába helyezte. Az Isten így szólt: ’Várj Mohamed, a te kedvedért megalkotom a Paradicsomot, a világot, és a teremtmények hatalmas sokaságát, ezekből ajándékot készítek neked, oly mértékben, hogy bárki, aki áld téged, áldott lesz, és aki átkoz téged, átkozott lesz. Amikor el foglak küldeni a világba, úgy küldelek, mint a megváltás Hírnökét, és a te szavad igaz lesz, olyannyira, hogy a menny és a föld elbukhat, de az ő hite soha sem fog megbukni.’ Mohamed, az ő áldottjának neve.” Ezután a tömeg felemelte a hangját, mondván: „Óh, Isten, küldd el hozzánk a te Hírnöködet. Óh, Mohamed jöjj el gyorsan a világ megváltására!”

Ezután e sorok írója így szólt: „Óh, Mester, szabad nekem most megkérdeznem téged, ugyanúgy, mint amiként szabad volt megkérdeznem téged, amikor velünk laktál?” Jézus azt felelte: „Kérdezz, kérlek Barnabás, és én válaszolni fogok neked.” Ezután e sorok írója azt mondta: „Óh, Mester, látván, hogy az Isten irgalmas, akkor miért kínzott meg minket olyannyira, azt hitetvén el velünk, hogy halott vagy? És az anyád olyannyira zokogott érted, hogy közel állt a halálhoz; és téged, aki Isten egyik szentje vagy, az Isten a rágalmazás vádjának elviselésével sújtotta, miszerint rablók között gyilkoltak meg a Golgota hegyen?”

Jézus azt felelte: „Hidd el nekem Barnabás, hogy minden bűnt, akármilyen kicsi legyen is az, az Isten hatalmas büntetéssel sújtja, belátván azt, hogy a bűn az Isten megsértése. Ezért tehát, mivel az anyám és a hűséges tanítványaim, akik szerettek engem, kissé földi szeretettel tették ezt, az igazságos Isten meg akarta ezt a fajta szeretetet büntetni a jelen gyásszal, azért, hogy ne a pokol lángjai által legyen megbüntetve. És habár én ártatlan vagyok ebben a világban, az emberek mégis „Istennek” neveznek, és „Isten fiának”, azért pedig, hogy az ítélet napján ne legyek a démonok gúnyolásának kitéve, kitett engem annak, hogy e világ emberei gúnyoljanak ki, Júdás halála révén; elhitetvén mindenkivel, hogy én haltam meg a kereszten. És ez a megvetés folyamatosan fog tartani Mohamed, az Isten Küldötte megjelenéséig, aki, amikor eljön, kinyilatkoztatja ezt a becsapást azok számára, akik hisznek Isten törvényében.” Így beszélvén Jézus, hozzátette: „Igazságos vagy óh, Urunk, Istenünk, mert csak neked tartozunk tisztelettel és dicsőítéssel vég nélkül.” (220. fejezet)