Templomosok – Az első évtizedek (1. rész)


A templomos lovagok két évszázados történelme számos tanulsággal szolgálhat. Létük ideológiai alapját Szent Bernát teremtette meg. Működésük során mérhetetlen gazdagságot halmoztak fel, miközben maguk a lovagok szegények maradtak. Tekinthetjük őket az első multinacionális pénzügyi vállalkozásnak is. Bukásukat is gazdagságuk okozta: a pénz- és hataloméhes francia király koncepciós perében elbuktak.

„szelídebbek a báránynál, és vadabbak az oroszlánnál”

(Szent Bernát: Az új lovagság dicsérete)

Korábban már többször is utaltunk rá, így például a keresztesekről szóló írásainkban, hogy a templomos lovagokról önálló cikksorozat fog megjelenni. Hogy miért, arra már ennek a cikknek a bevezetője is elegendő utalást tartalmaz.

A rend megalakulása

II. Orbán pápa 1095-ben meghirdette a keresztes hadjáratot. Jeruzsálem városát 1099-ben bevették a keresztesek, azaz a hadjárat elérte a kitűzött célt. Jeruzsálemben a zarándokok szabadon látogatták a szent helyeket.

Az odautazás viszont rendkívül viszontagságos volt, az egyáltalán nem veszélytelen hajóútra sokaknak nem volt pénze, gyalogosan, lóháton pedig még több veszélynek voltak kitéve a zarándokok, a kisázsiai területek továbbra is jórészt konstantinápolyi és arab fennhatóságok alatt voltak.

Ezt a helyzetet felismerve határozta el magát 1118-ban néhány keresztes lovag Jeruzsálemben, hogy összeállnak, és a zarándokok védelmére szentelik életüket. Összesen 8-an vagy 9-en lehettek (nem őrizte meg mindegyikük nevét a történetírás), vezetőjüknek Hugues de Payns-t választották. Az akkor 48 éves francia származású lovag már két évtizede keleten élt. Másik vezetőjük neve Godefroy de Saoint-Omer volt.

Krisztus szegény lovagjainak (Pauperes Commilitorum Christi) nevezték magukat, ezzel is utalva szegénységükre és elhivatottságukra.

A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát, tulajdonképpen az Al-Aksza-mecset épületét adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi. A lovagok engedelmességi, szüzességi és szegénységi fogadalmat is tettek.

  II. Baldwin átadja a Salamon templomát Hugues de Paynsnek és Godefroy de Saoint-Omernek (Tyrrusi Vilmos krónikájából)

A formális rendalakításra 1120. január 23-án került sor a Nablusi zsinaton. Ettől kezdve nevezhetjük őket Krisztus szegény lovagjainak és Salamon temploma rendjének (latinul: pauperes commilitones Christi Templique Salomonici).

Az európai küldetés

A lovagok megkezdték működésüket, de sem létszámban, sem anyagi háttérben nem tudtak fejlődni, így 1127-ben Hugues de Payns és további öt lovag európai körútra indult, hogy ismertséget és támogatottságot szerezzenek.

Három alapvető célt tűztek ki maguk elé:

– az egyház ismerje el a rendet, és adjon neki szabályzatot;

– mivel a szerzetes-lovag fogalmak addig ismeretlen összevonása ellentmondásba kerülhet az egyház és általában a társadalom szabályaival, ezért elvi alátámasztás szükséges a szerzetesi életmód és a fegyveres küzdelem (értsd: emberölés) alátámasztására;

– új lovagok toborzása és adományok szerzése a rend számára.

Payns magával vitte a jeruzsálemi király levelét, amelyben Clairvaux-i Bernát (a későbbi Szent Bernát) támogatását is kérte mindehhez.

A rend egyház általi elismerése a Troyes-i zsinaton történt meg 1128-ban. A rendet kivonták a püspökök hatásköre alól, saját jogon szedhettek tizedet, káplánokat nevezhettek ki a rendbe, illetve egy kezdetleges alapszabályt is kapott az új rend. A kezdetlegesség és a változó körülmények miatt ezt a későbbiekben számos alkalommal módosították. A módosításokat követően igen terjedelmessé vált – mintegy 400 oldalas – alapszabály hivatkozását megadjuk az irodalomjegyzékben.

II. Honorius pápa 1128-ban megalakítja a Templomos lovagrendet Troyes-ban (François-Marius Granet, 1840 körül, Versailles)

A rend kiváltságait sokan vitatták, ezért jó néhány pápai bulla megerősítette azokat a következő évtizedekben, gyakran ki is bővítve a korábbi jogosultságokat.

Clairvaux-i Bernát értekezése

Paynes rokonságban állt Bernáttal, ennek ellenére Bernát csak többszöri unszolásra (erről Bernát ír az értekezésében) 1132 és 1135 között készítette el azt a dolgozatát, amely elvi alapot jelentett a rend működéséhez. Ennek A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete (Liber ad Milites Templi de laude novae Militiae) címet adta, és egyenesen Hugues de Payns-nek címezte.

Bernát az értekezés első fejezetében nem győzi dicsérni az új rendet, kiemelve annak kettős hivatását:

Igen, új fajta lovagság ez, letűnt időknek ismeretlen. Két irányban folytat háborút szüntelenül: mind a hús és vér ellen, mind a levegőégben lakozó gonosz egy szellemi hadserege ellen. Amikor valaki úgy áll ellen erősen a test szerinti ellenségnek, hogy közben egyedül a testi erőre támaszkodik, azt nem tartanám említésre méltónak, lévén ez elég hétköznapi eset. És amikor a bűn és a démonok ellen folytatott háború szellemi erőket mozgósít bármily dicséretes is -, az sem jelentős, hiszen tele a világ szerzetesekkel. De amikor azt látjuk, hogy egy férfi mindkét fegyverrel erősen felövezve magát nemesen készül a harcra, ki ne tartaná azt csodálatra méltónak, annál is inkább, mivel ez eleddig ismeretlen volt? Lelkét a hit fegyvere védi, mint ahogy testét a páncél; félelmet nem ismerő lovag, minden oldalról biztosított. Dupla fegyverzettel vértezett, sem férfit, sem fegyvert nem fél. Nem féli a halált sem – nem: vágyja azt. Miért félne az élettől, és miért félne a haláltól, amikor az élet neki Krisztus, és a halál nyereség? Boldogan és hűséggel áll Krisztus oldalán, de szívesebben olvadna Krisztusba és lenne Vele, hisz az sokkalta jobb dolog.

Valóban, a veszély vagy a győzelem a keresztény szívének indíttatásától s nem a hadi szerencsétől függ. Ha jó célért harcol, harca nem lehet gonosz, és hasonlóképpen nem tekinthető az eredmény jónak, ha az indíttatás gonosz, a szándék kifordult. Ha esetleg meghalsz, miközben csak az ölésen jár az eszed, akkor gyilkosként halsz meg. Ha sikerrel jársz, és esetleg ölsz, mert győzni akarsz, akkor gyilkosként élsz. Nem jó gyilkosnak lenni, sem élőnek, sem holtnak, sem győzedelmesnek, sem legyőzöttnek. Micsoda szomorú győzelem – legyőzni valakit úgy, hogy bűnre adod magad, és hiú dicsőségbe merülni bukásán, amikor a harag és büszkeség elragadta jobbik részedet!

De mi van azokkal, akiket nem a bosszúállás tüze, és nem is a büszkeség hajt, hanem csak önvédelem? Még az ilyen győzelmet sem nevezném jónak, hiszen a test halála még mindig sokkal kisebb rossz, mint a szellem halála. Nem szükséges a test halálával a léleknek is meghalnia. Nem, a vétkező lélek, az hal meg.

Szent Bernátot ábrázoló iniciálé a XII. századból

A szerzetesi élet és az emberölés is összeegyeztethető – Clairvaux-i Bernát szerint –, ha a harc, a háború igazságos. Erről így ír a tiszteletre méltó apát művének harmadik fejezetében:

Ám Krisztus lovagjai nyugodtan vívhatják Uruk csatáit – nem félve bűntől, ha leszúrják az ellenséget, és haláluk sem jelent számukra veszélyt; hiszen halált szenvedni vagy Krisztusért halni nem bűn, hanem igen nagy dicsőség. Az első esetben Krisztusnak ‘nyer’, a másodikban magát Krisztust nyeri el. Az Úr szabadon elfogadja annak az ellenségnek a halálát, amelytől sérelmet szenvedett, ám még inkább szabadon adja magát elesett lovagja vigasztalására.

Krisztus lovagja bátran lesújthat és még bátrabban halhat, mert Krisztust szolgálja, amikor lesújt és akkor is amikor elesik. Nem is hiába forgatja kardját, mert Isten szolgája, akit a bűnösök megbüntetésére és a jók dicséretére fogadott. Ha megöl egy bűnöst, akkor nem embergyilkos, hanem hogy úgy mondjam a bűn gyilkosa. Nyilvánvaló, hogy ő a bűnösökre sújtó Krisztus “ostora”, és helyénvaló, hogy a keresztények védelmezőjének tekintsük. Ha esetleg maga is elesik, tudjuk, hogy nem romlásba dőlt, hanem révbe ért. Ha halált oszt, az Krisztus nyeresége, ha halált szenved, az saját nyeresége. A keresztény megdicsőül a pogány halálával, mert Krisztus dicsőül meg; a keresztény halála pedig alkalmat nyújt a Királynak, hogy a lovag megjutalmazásával megmutassa kegyességét. Az egyik esetben az igaz örül, amikor látja, hogy igazság tétetett, a másik esetben pedig azt mondhatjuk, hogy az igaz elnyerte méltó jutalmát, mert valóban Isten a föld bírája.

Ezzel elhárult az akadály a rend működése elől.

A Troyes-i zsinatot követően elkezdtek özönleni az adományok, illetve sokan éreztek elhivatottságot, hogy a rend tagjaivá váljanak.

Összességében ez azt jelenti, hogy az európai körút minden kitűzött célt elért, a működésnek sem elvi, sem anyagi akadálya ezt követően már nem volt.

A templomos lovaggá válás feltételei és a lovagok élete

Clairvaux-i Bernát értekezése, illetve a zsinaton elfogadott alapszabály is számos rendelkezést, magatartási szabályt előírt, a későbbiekben ezek jelentősen bővültek, módosultak.

A belépés feltételrendszerénél a jelöltre vonatkozóan a legfontosabbak a következők:

– legalább 18 éves életkor;

– ne legyen más irányú elkötelezettsége (például nem lehet házas, nem lehet más rend tagja);

– ne legyen adóssága;

– tökéletesen mentális és fizikai egészség;

– a belépés érdekében senkit nem vesztegetett meg;

– szabad embernek kellett lennie (nem lehet például jobbágy);

– nem állhat kiközösítés alatt.

A lovagok életviteléről Bernát a következőket írta értekezésének negyedik fejezetében:

És most mintaképpen, vagy legalábbis azoknak a lovagoknak szégyenére, akik inkább az ördögnek, mint Istennek harcolnak, röviden felvázoljuk Krisztus lovagjainak erényes életét. Hadd lássuk, hogyan viselkednek otthon és csatában, hogyan jelennek meg nyilvánosság előtt, és milyen értelemben különbözik Isten lovagja a világi lovagtól.

Először is soha nem hiányzik a fegyelem, és nem vetik meg az engedelmességet. Az írás tanúsága szerint is elvész a fegyelmezetlen fiú; a lázadás olyan, mint a boszorkányság, az engedelmesség megtagadása pedig mint a bálványimádás. Ezért a lovagok elöljárójuk parancsára jönnek-mennek. Azt viselik, amit ad nekik, nem ragaszkodnak más viselethez, sem ahhoz, hogy más forrásból szerezzenek étket. Kerülnek minden felesleges ruházatot és különleges ételt, beérik azzal, ami szükséges. Feleség és gyermek nélkül, józan és vidám társaságban élnek testvérekként. Hogy az evangélium szerinti tökéletesedésük teljes legyen, egy családot alkotnak, saját vagyonuk nincs, és ügyelnek, hogy a béke kötelékében megtartsák a szellem egységét. Azt mondhatnánk, hogy egy a szívük-lelkük, olyannyira, hogy senki nem a maga feje után megy, hanem feljebbvalóját követi.

Soha nem ülnek tétlenül, kószálnak céltalanul, hanem azon ritka alkalmakkor, amikor nincsenek szolgálatban, azzal foglalatoskodnak, hogy viseltes fegyvereik és elszakadt ruháik megjavításával vagy egyszerűen rendrakással keressék meg kenyerüket. Ami a többi dolgot illeti, a rendfőnök utasítása illetve szükségleteik az irányadók.

… Fogadalmat tesznek, hogy kerülik a kockajátékot és sakkot, megvetik a vadászatot, és nem találnak örömet a szokásos zsákmányszerzés nevetséges kegyetlenségében. Az udvari bolondokat, mágusokat, bárdokat, trubadúrokat és lovagi tornákat megvetik és elutasítják, mint hívságot, és balga tévedést. Hajukat az apostol szavaival egyezően – miszerint szégyenletes, ha egy férfi fürtöket növeszt – rövidre nyírják. Ritkán mosdanak, és soha sem fésülködnek; elégedettek poros és kócos megjelenésükkel, amely a nap és fegyverek nyomait viseli.

Amikor csatára készülnek, hittel vértezik fel lelküket és acéllal karjukat, semmint hogy arannyal ékesítenék magukat, hisz az ellenségben félelmet akarnak kelteni, és nem kapzsiságot. Erős és gyors, nem pedig pompás és szépen felékesített lovakat választanak; figyelmük a harcra irányul, mert győzni akarnak, és nem lovas bemutatóra gyülekeznek. Nem gondolnak a dicsőséggel, és inkább kívánnak rettenthetetlenek, mint szemet gyönyörködtetőek lenni.

Emeljünk ki ezekből néhányat: fegyelem, engedelmesség, mértékletesség a ruházatban és az étkezésben, nőtlenség és gyermektelenség, nincs saját vagyonuk, kerülik a tétlenséget, kockajáték és sakk kerülése, a vadászat megvetése, nem a zsákmányszerzés a cél, a szórakozás (udvari bolondok, lovagi tornák stb.) elutasítása, rövid haj, ritkán mosakodnak, soha nem fésülködnek.

Ez bizony nem lehetett könnyű élet!

Hugues de Payens szobra Clairvaux-i Szent Bernát emlékművén (Dijon)

A rendi hierarchia

A templomos rend „elitjét” a lovagok alkották. Ők egész életre és teljes elkötelezettséggel választották a lovagi életmódot. A létszámuk még a legjobb időszakokban is csak néhány ezer fő volt. A csatákban nehézlovasságként küzdöttek.

A második csoportban a fegyvernökök tartoztak. Létszámuk 8-10-szerese volt a lovagokénak. A csatákban könnyűlovasokként küzdöttek. Minden lovagnak volt saját fegyverhordozója is.

A lovagoknak három, a fegyvernököknek egy lovuk volt (de ez alól voltak kivételek).

A rend harmadik csoportját a káplánok jelentették. A jelentősebb rendházakban, de főleg a Szentföldön teljesítettek szolgálatot, fő feladatuk a rend tagjai lelki életének a gondozása volt.

Országonként, rendházanként vezetőt választott a káptalan, a legfőbb vezető a Jeruzsálemben székelő nagymester volt (bár helyesebb a mester elnevezés). A káptalan a legfőbb vezetőkből álló testület volt. A rend fennállása alatt összesen 23 nagymestere volt.

A rend növekedésével, a rendházak elterjedésével némileg lazultak az elvárások. Elfogadták azt is, hogy házasok meghatározott időre lépjenek be a rendbe (ők másfajta ruhát viseltek), illetve szolgáló testvéreket választottak az adminisztratív ügyek intézésére. Ez lehetett pénzügyi, kereskedelmi vagy egyszerűbb könyvelési, nyilvántartási tevékenység is. Természetesen ebben az esetben elvárás volt az írástudás. Az ilyen szolgáló testvérek között lehettek idősek vagy akár testi képességekben korlátozottak is.

A templomosok keresztje

Irodalom:

Clairvaux-i (Szent) Bernát: Az új lovagság dicséretére (fordította: Parragh Mónika)

Clairvaux, Bernard de: Éloge de la nouvelle chevalerie

Jones, Dan: A templomosok – Isten szent harcosainak felemelkedése és bukása (Kossuth Kiadó, Budapest, 2018)

La règle du Temple (Paris, 1886)



Kapcsolódó cikkek

2021. december 3.

Díjbekérő vagy előlegszámla? Akár milliókat is megtakaríthatunk

A belföldi e-kereskedelemet folytató társaságok rendszerint rövid idő alatt teljesítenek nagy számú ügyletet. Ezért bármilyen számlázással, adófizetéssel és bevallással járó plusz kötelezettség jelentős adminisztrációs és finanszírozási többlet terhet keletkeztet számukra.

2021. december 3.

Tíz év alatt negyedére csökkent az adóelkerülés mértéke

Míg 2010-ben 22,3 százalék volt az áfaelkerülés mértéke, addig tavaly 6,1 százalék, ami kétszer kedvezőbb a régiós átlagnál – hívta fel a figyelmet pénteki Facebook-bejegyzésében Varga Mihály pénzügyminiszter az Európai Bizottság tanulmányára hivatkozva.

2021. december 3.

Templomosok – Nemzetközi gazdálkodás (4. rész)

A templomosoknak talán a legjelentősebb öröksége az, hogy nemzetközi szintű gazdálkodó szervezetté tudtak fejlődni. A kor intézményeit messze meghaladó szintű volt a pénzügyi tevékenységük, a modern bankrendszerek is sok mindenben hasonló gyakorlatot folytatnak. A profitérdekű gazdálkodás a kapitalizmus kialakulásának csíráit is magában hordta.