Transzferár: így döntött a bíróság (2. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek esetében kiemelt fontosságú a kockázatelemzés elvégzése. Összeállításunkban egy bírósági eset alapján bemutatunk néhány olyan szempontot, amelyek jelentős kockázattal járhatnak, ha figyelmen kívül hagyják azokat.


A sorozat első részét itt olvashatja.

Anyavállalattól vásárolt gyártósor leselejtezése

A rögzített tényállás szerint a vizsgált társaság anyavállalata új beruházás mellett döntött a saját hatáskörben végzett piacfelmérése alapján és egy gyártósor telepítésével kívánta ezt megvalósítani. Azonban ezeket a gépeket a társaság nem helyezte üzembe, nem aktiválta, hanem e helyett befejezetlen beruházásként leselejtezte, valamint hulladékként kerültek értékesítésre. Az elsőfokú adóhatóság megállapítása szerint, mivel a társaság nyilvántartásai alapján nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a selejtezett gépek értékesítésével kapcsolatban keletkezett árbevételének összegét, ezért a selejtezéssel kapcsolatban megtérülést nem tudott figyelembe venni. Úgy tekintette, hogy a gépek selejtezésének oka rosszul felmért piaci igény miatti gyártási mennyiség csökkenése volt, így a selejtezett gépek értéke nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggő költség.

A gyártósor egyes elemek selejtezésével megállapított társasági adóalap növelés kapcsán kiemelte az adóhatóság, hogy a beszerzett eszközöket a társaság nem építette be a gyártósorba. Álláspontja szerint a beszerzett eszközöket nem helyezte üzembe, azaz azt nem aktiválta a társaság, ennél fogva annak (rendes) amortizációja meg sem indult, azzal nem termelt, azaz azokkal nem állított elő olyan árut, amelynek (transzfer) áraiba a beruházás költsége beépülhetett volna, abból a társaság semmiféle bevételt nem szerzett, hanem hulladékként leselejtezte.

A megállapítás lényegét pedig az jelentette, hogy ez a leselejtezés nem a miatt történt, mert a társaság hozott egy téves üzleti döntést, hanem a miatt, mert a vállalatcsoport egy másik, e körben felelős tagjának döntését végrehajtotta, annak ellenére, hogy nem neki kell ezen üzleti döntésből fakadó kockázatot viselnie. Mégsem számlázta tovább e költségeket, hanem azokat az adóalap terhére kívánta elszámolni „lenyelni”. Az adott tényállásra pedig lényegében az adóhatóság a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d.) pontját alkalmazta és nem szükségesszerű a jelen esetben felhívni a Tao. tv. 3. számú mellékletét.

Az adóhatóság helyesen tárta fel a tényállást és a társaság által rendelkezésre bocsátott dokumentumok alapján megállapította, hogy a 2005-ben beszerzett gépek egy részét a gyártás optimalizálása érdekében nem építették be a gyártósorba, azokat a társaság nem is helyezte üzembe, nem aktiválta, hanem e helyett befejezetlen beruházásként leselejtezte, és mivel a gépekre – speciális jellegükből adódóan – a piacon nem volt igény, hulladékként kerültek értékesítésre. Helytállóan utalt arra, hogy a selejtezett gépek értékesítésével kapcsolatban keletkezett árbevétel összegét a társaság nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, ezért selejtezéssel kapcsolatban megtérülés nem volt figyelembe vehető. A bíróság álláspontja szerint helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a tárgyi eszközök selejtezése miatti költségeket a társasági adóalap terhére nem lehetett volna elszámolni a következők miatt.

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

A bíróság álláspontja szerint az adóhatóság a rendelkezésre álló dokumentumok alapján helytálló következtetésre jutott, ugyanis a gyártósor egyes elemeinek leselejtezésére még a velük való bevételszerzés előtt sor került, azonban ez olyan okból történt, amelyért nem a társaság a felelős, és amelyért nem a társaságnak kell a kockázatot viselnie, így a selejtezés, mint ráfordítás elszámolása nincs összefüggésben a társaság bevételszerző tevékenységével.

A gyártósor telepítése téves üzleti döntés következtében történt, azonban a téves üzleti döntést a rendelkezésre álló adatok alapján nem a társaság, hanem az anyavállalata hozta a rosszul felmért piaci igények alapján, ám annak következményeit mégis a társaság viselte a társasági adóalap terhére, holott a jegyzőkönyv mellékletét képező transzferár nyilvántartásból kitűnően a gyártókapacitás kihasználása és a piaci rizikó viselése a termékfelelős (anyavállalat) feladata. Ezt támasztják alá a jegyzőkönyv mellékletéhez csatolt szerződések is, amelyek szerint a gyártási volumenre vonatkozó üzleti döntéseket az anyavállalat és nem a társaság hozza meg. Ugyanezt erősíti meg a könyvvizsgálói jelentés is, miszerint az anyavállalat végzi a stratégiai tervezési folyamatot is (pl. termékprogram és kapacitás megtervezését), a leányvállalatok kihasználtságának kockázata főleg az anyavállalatot terheli, ha az eltérés meghaladja a tervezett kapacitás kihasználtság 10%-át.

Mindezek alapján, a rendelkezésre álló adatok és a hivatkozott jogszabályhelyek szerint helytállóan állapította meg az adóhatóság, hogy az anyavállalat hibás döntéséből eredő költséget a társaság maga viselte, viszont így e magatartás miatt ez a költség nem áll a társaság bevételszerző tevékenységével összefüggésben és így ezt a költséget a társasági adóalap terhére nem számolhatta volna el jogszerűen a társaság.

A bíróság álláspontja szerint az adóhatóság megfelelő bizonyítékokat vett figyelembe, így áttekinthette a transzferár nyilvántartásban foglaltakat, függetlenül attól, hogy nem a transzferárak megállapítására vonatkozott a revízió vizsgálatának tárgya. Megállapítható, hogy nem kizárólag a transzferár nyilvántartásra alapította a megállapítását az adóhatóság, hanem a már hivatkozott egyéb dokumentumokra illetve szerződésekre. A transzferár nyilvántartást pedig a kockázatviselési szabályok szempontjából jogszerűen vette figyelembe.

A bíróság nem tekintette alaposnak a társaság azon érvelését, hogy a döntéshozatali szinteknek nincs köze a selejtezés társasági adó szempontjából történő elszámolásának.

A bíróság rámutat arra, hogy éppen kockázatviselés és stratégiai tervezés, a piaci igények felmérése miatti végső döntés az anyavállalathoz tartozik, ezért jelentősége van ennek a kérdésnek azon fenti körülmény megválaszolásához, kinek a kockázatába tartozott a piaci igények felmérése és így a rosszul felmért piaci igények alapján a gyártósor telepítésére vonatkozó hibás döntés következménye A társaság hivatkozott arra, hogy amely vállalkozás tárgyi eszközt aktivál, termel, az amortizál is, tehát mindezek az adott vállalkozás bevételszerző tevékenységével vannak összefüggésben.

A bíróság álláspontja szerint ez általánosságban így van, azonban a jelen esetben a társaság az anyavállalat által hozott döntés alapján működött közre a gyártósor elemeinek beszerzésében, azok egyes elemeit nem aktiválta és befejezetlen beruházásként kezelte, egészen a leselejtezésig. Az a körülmény pedig, hogy az elsőfokú adóhatóság utalt a Tao. tv. 3. számú mellékletének A/4. pontjára nem jelenti a jogszabálysértést, függetlenül attól, hogy egyéb ráfordításként nem szolgáltatás ellenértékét számolta el a társaság, olyan szolgáltatásét, amelynek igénybevétele ellentétes lenne az ésszerű gazdálkodás követelményével. Ez kizárólag csak megerősíti a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d.) pontjában foglalt rendelkezést, hogy az sem áll a bevételszerző tevékenységgel összefüggésben, amely költség az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes. A megállapítását azonban elsődlegesen a revízió nem e jogszabályhelyre, hanem a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d.) pontjának általános rendelkezésére alapította.

Kiskönyvtár az áfáról sorozat két új kötete + Vacsora-kódex

– Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban

– Különös adózási módok az áfa rendszerében és a

– Vacsora-kódex

Rendelje meg most >>

Összefoglalás

A bíróság álláspontja szerint a társaság nem tudta a perben a keresettel alappal megdönteni az adóhatósági bizonyítékokat és a perben tett állításai azzal kapcsolatban, hogy a társaság viselte a gyártósor egyes elemeinek telepítésével kapcsolatos kockázatot is, ellentétben állnak a már hivatkozott és az adóhatóság által jogszerűen figyelembe vett dokumentumokkal.

Határozatszám: 12.K.30.568/2014/4.

A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.

 



Kapcsolódó cikkek

2021. szeptember 23.

Mazars: szeptember 30-ig lehet visszaigényelni a külföldi áfát

Egy hetük maradt csupán az áfalevonásra jogosult hazai vállalkozásoknak arra, hogy benyújtsák a külföldi áfa visszaigénylésére vonatkozó visszatérítési kérelmeiket – hívja fel a hazai vállalkozások figyelmét a Mazars. A nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat összefoglalójából kiderül: a szeptember 30-ai jogvesztő határidőig uniós és unión kívüli országokból is kérhetnek visszatérítést 2020-as vásárlásaik után a magyar áfaalanyok.