Az alábbi esettanulmányban egy furcsa, disszonáns helyzetre szeretném felhívni a figyelmet a térítés nélkül átadott eszközök számviteli- és adójogi kezelésével kapcsolatban.
Az alábbi írásban azt járom körbe, hogy a visszavásárolt saját üzletrészek bevonásához milyen adófizetési kötelezettségek kapcsolódnak.
A De minimis rendelet évek óta azonos módon határozza meg az „egy és ugyanazon vállalkozás” fogalmát, mégis évről évre előjönnek ugyanazok a kérdések. Az alábbi írásomban néhány példán keresztül szeretném tisztába tenni az előírások gyakorlati alkalmazását.
Számos ügyfelem játszik el a gondolattal, hogy a vállalkozásaiban felhalmozott vagyon – jellemzően műalkotások – egy részét egy alapítványba helyezné át. Ilyen esetben adótervezési szempontból kiemelt figyelem hárul a kapcsolt vállalkozási viszonyok vizsgálatára.
A T/13258 sz. törvényjavaslat általános indoklása szerint azért módosulnak a KIVA szabályai, mert „a számviteli törvény korábbi módosításának következtében – a társasági adó alá való visszatérést megelőző utolsó kisvállalati adó hatálya alatti adóévben keletkezett eredmény nem képezi részét annak a különbözetnek, amely alapján a társasági adóalanyiság időszakában a korábbi kiva-alanyt adófizetési kötelezettség terhelheti, így ez (sic!) a nyereséget összességében a módosítási javaslat nélkül nem terhelné adókötelezettség.” Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt. Íme egy példa az elmúlt évek professzionális adótervezésben rejlő egyik lehetőségére.
