Ki nem fizetett követelések áfája – mit gondol a Kúria?

Szerző: Ecovis Tax Solution
Dátum: 2019. június 3.
Címkék: , , , , ,
Rovat:
Számos tanulmány született a ki nem fizetett (behajthatatlan-vitatott) követelések áfa-kezelését illetően. A kérdés leegyszerűsítve az, hogy a visszakérhető-e a költségvetésből az áfa, amelyet egy korábbi számla kiállításakor fizetett meg az adózó, de a számlát a vevő nem fizette ki.

A hazai vonatkozású “Almos” esetben (C-337/13) úgy döntött az Európai Bíróság, hogy „az […] irányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a hozzáadottértékadó‑alap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra.[…]”. Az Európai Bíróság megállapította tehát, hogy alapvetően nem ellentétes olyan szabályozás, mely nem ír elő adó-alap csökkentést az ár meg nem fizetése esetében. Ezen ítélet szerint tehát a tagállamok (köztük Magyarország is) jogszerűen tartanak életben olya áfa-szabályozást, amely a már teljesített és kiszámlázott értékesítések kapcsán befizetett áfát nem engedi visszaigényelni abban az esetben, ha a vevő a számlát valamilyen okból mégsem fizetné ki.

Az Enzo di Maura esetben viszont (C-337/13) a Bíróság ítéletében azt rögzítette, hogy „a tagállamok […] nem kaptak felhatalmazást az uniós jogalkotó részéről arra, hogy [nemfizetés esetén] a korrekciót egyszerűen kizárják”. A Bíróság kimondta azt is, hogy az adóalap korrekciójának lehetősége nem korlátozható aránytalan mértékben, de lehetővé teszi a tagállamok részére, hogy figyelembe vegyék a nemfizetés esetén fennálló bizonytalanságok sajátosságait azzal, hogy bizonyos észszerű intézkedéseket követelnek meg az adóalanytól.

A hazai szabályozásból – miután az a nemfizetés esetére nem fogalmaz meg adóalap korrekciós lehetőséget – ugyanakkor kitűnik, hogy az uniós rendelkezés átültetésére éppen a Bíróság által vitatott formában került sor, ennek okán számos eljárás indult, amelyben az adóalanyok behajthatatlan követeléseikre kérték a forgalmi adó visszatérítését (több eset a bíróság előtt van, sőt egy esetben már az Európai Bíróság vizsgálja az adott ügyet).

Tovább árnyalja ezt az egyáltalán nem egyszerű kérdést a Kúria legutóbbi (KGD2019. 66.) ítélete. A vizsgált esetben a felperes az általa kiállított számlákat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 165-166. §-a és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 44. § (1)-(2) bekezdései megsértésével érvénytelenítette arra hivatkozással, hogy ügyfelei a számlán szereplő szolgáltatások teljesítését vagy a számla ellenértékét vitatták. Ezzel együtt ugyanakkor a felperes bíróság előtt próbálta (a stornózott számlákra alapozott) követelését érvényesíteni.

A felperes által hivatkozott Sztv. szabályai (72. § (2) bekezdés a) pontja) szerint a vitatott számla ellenértéke nem szerepelhet az értékesítés nettó árbevételeként, így a felperes a vevő által vitatott tételekről kiállított számlát a 96/2004. és az 58/2014. Számviteli kérdés szerint érvénytelenítette, azaz a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a számlahelyesbítéssel együtt a szolgáltatásnyújtás áfáját is korrigálta.

A Kúria döntése szerint a Számviteli kérdések és a Sztv. rendelkezései nem adhatnak alapot a számlák stornózására. Egy ténylegesen teljesített ügylet (amely a szolgáltató által peresített követelés alapjául szolgált) ellenértéke akkor valóban nem szerepelhet az árbevételben, ha azt a vevő vitatja, de ezt a 0-ás számlaosztályba való átsorolással (Sztv. 160. §1) bekezdés) és nem a teljesített szolgáltatásokról kibocsátott számlák stornózásával kell rendezni. Ezzel a Kúria egy fontos és már hosszú ideje fennálló ellentmondásban hozott egyértelmű döntést. A számviteli szabályok – jogosan – előírják, hogy a vevő által el nem ismert teljesítést sem árbevételként, sem vevőkövetelésként nem lehet kimutatni. Az elérhető számviteli jogszabályértelmezések ezt a szabályt hagyományosan úgy interpretálták, hogy a korábban kiállított számlát tehát stornózni kell. Fontos tanulság a Kúria döntése kapcsán, hogy a stornózást magát az Szt, nem írja elő, nem is írhatja, hiszen a számla kiállítás és az érvénytelenítés szabályai alapvetően az áfa törvényben szerepelnek. A számviteli előírás „csak” annyit szabályoz, hogy ezek a tételek nem szerepeljenek az árbevételben és a vevőkövetelések között. Ez azonban technikailag valóban megoldható úgy, ahogy a Kúria az ítéletében is írja, azaz a tételek 0-ás számlaosztályba történő átsorolásával, az adott számla stornózása nélkül.

A döntés ezen részein túlmenően, a Kúria ítéletének lent idézett szakaszai is kiemelten érdekesek a behajthatatlan követelések kezelése szempontjából, ahol a teljesítés elismerése megtörtént, azonban a pénzügyi rendezésre nem került sor:

“[33] A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 90. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nemfizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az adóalapot a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökkenteni kell.

[34] A Héa-irányelv szerint tehát a teljes vagy részleges nemfizetés is alapja lehet a számla érvénytelenítésének. A 90. cikk (2) bekezdés azonban lehetőséget ad a tagállamoknak az (1) bekezdéstől való eltérésre. Az Áfa tv. alapján a számla érvénytelenítésére a teljes vagy részleges nemfizetés esetén nincs mód, tehát Magyarország a Héa-irányelv 90. cikk (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő szabályozást alkalmaz. [35] Az Áfa tv. és az uniós jog összhangját az EUB a C-337/13. számú eseti döntésében értelmezte. [36] Az ítélet 1) pontja kimondta, hogy a Héa-irányelv 90. cikkében foglaltakkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő az adóalap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében. „Mindazonáltal e rendelkezésnek ki kell terjednie minden más olyan esetre, amikor az említett cikk (1) bekezdése szerint az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg (…).” [37] Az EUB-ítélet értelmében tehát – a magyar szabályozás eltérő tartalma miatt – a felperes a megbízói nemfizetésére tekintettel abban az esetben is jogosult lett volna az Áfa tv.-ben foglalt eseteken kívül a számlái érvénytelenítésére – vagyis az adóalap csökkentésére -, ha arra a Héa-irányelv 90. cikk (1) bekezdésében meghatározott valamely ok (elállás, a teljesítés meghiúsulása, az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény) miatti nemfizetés miatt kerül sor.”

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy a Kúria jelenleg az Almos eset tükrében értelmezi a behajthatatlan követelésekre vonatkozó közösségi szabályozást, azaz jelenleg az Enzo di Maura esetben meghatározott feltételeket nem tartotta irányadónak, ezáltal tehát a már teljesített és kiszámlázott értékesítések kapcsán befizetett áfát nem engedte korrigálni a vevő nemfizetése miatt.

Fontos tehát a megfelelő körültekintés, ha az adóalanyok az Enzo di Maura ítéletre hivatkozva próbálják meg az általuk fizetett adót, a vevőkövetelés behajthatatlansága okán korrigálni.

A cikk szerzője az Ecovis Tax Solution. Az Ecovis az Adó Online szakmai partnere. További blogbejegyzések: Ecovis Tax Blog.


Kapcsolódó cikkek:


A behajthatatlan követelés a társasági adóban
2019. augusztus 7.

A vállalkozások üzletmenetük során szembesülhetnek azzal, hogy egy másik adózóval szemben fennálló, elismert, lejárt követelésüket nem tudják érvényesíteni, mert az érintett fél nem fizet, és esetlegesen nem is elérhető. Szintén előfordul, hogy egy társaság utólag értesül arról, hogy egy korábbi partnerét – akivel szemben fennálló követelése még a könyveiben szerepel – törölték a cégnyilvántartásból, kényszertörlési, csőd- vagy felszámolási eljárás lefolytatását követően. A gazdálkodókban felmerül ilyenkor a kérdés: az érintett követelés tekinthető-e, és ha igen, milyen feltételekkel behajthatatlan követelésnek. Az Adó szaklap írása a behajthatatlan követelés számviteli és társaságiadó-vonatkozásait járja körbe.

A pénzügyi lízing számviteli problémái
2019. augusztus 6.

A lízingbeadók egy része a friss előírások szerint ugyan áttért az IFRS-ek szerinti beszámolókészítésre, ám amelyek nem tették, azok esetében továbbra is a a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet előírásai relevánsak. A lízingbevevők jelentős részénél pedig fel sem merült az áttérés kérdése, így számukra ma is a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény a mérvadó, amiről akár azt is hihetnénk, hogy mindent tudunk róla. Az utóbbi idők szakmai megkeresései azonban azt mutatják, hogy a kapcsolódó kérdések újra és újra felmerülnek, hiszen mikor már lassan minden a témához kötődő írás az IFRS 16-ról, annak izgalmas, és gyökeresen új megközelítéséről szól, a lízingbevevőknek még nem ez a fontos…

Számlaadatexport funkcióval bővült az online számla rendszer
2019. július 8.

Új funkcióval, a számlaadatexporttal bővült június közepétől az online számla rendszer: a már jelentett kimenő és bejövő számlák adatait három nyelven, Excel-formátumban (xlsx) le lehet tölteni és menteni - hívja fel a figyelmet a NAV.