A háromszögügyletek alapvető szabályai (4. rész)

A háromszögügyletekkel foglalkozó cikksorozat utolsó részében alaposan elemzünk egy konkrét esetet.

A példában vegyünk egy osztrák, egy szlovák és egy magyar adóalanyt. Az áru Ausztriában található az ügylet megkezdésekor és szlovák közvetítéssel kerül fizikailag Magyarországra. Ez alapján tudjuk, hogy az osztrák adóalany lesz az „A”-szereplő, szlovák a „B”-szereplő és a magyar a „C”-szereplő. Azt már kívülről tudjuk, hogy ha „A”-szereplő, vagy a szlovák adóalany vevői minőségében szervezi a fuvart, akkor a háromszög-egyszerűsítés miatt „B”-nek nem kell belföldön beregisztrálnia, de az már kérdés szokott lenni, hogy honnan tudjuk azt, hogy a „B”-szereplő vevői minőségében szervezte a fuvart.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásában a szlovák adóalany által használt adószám nyújt segítséget. Három eset lehetséges, vagy van a szlovák adóalanynak osztrák adószáma, vagy nincs, illetve van osztrák adószáma, de nem azt használja az ügylet során. Abban az esetben, ha nincs osztrák adószáma, vagy van, de nem azt használja, akkor úgy tekintjük, mint aki vevői minőségében eljárva rendelte meg a fuvart, és az ügylet teljesítési helye így Magyarországra fog esni, amely esetben a háromszög-egyszerűsítés alkalmazható lesz. Ez a gyakorlatban a magyar „C”-szereplő szemszögéből azzal jár, hogy ő vall egy adómentes közösségen belüli beszerzést az áfa-bevallásában, valamint szintén bevall egy fordított adózású belföldi beszerzést. Az utolsó feladata, hogy adjon be összesítő nyilatkozatot, ahol jelzi, hogy a háromszög-ügyletben végső vevőként jár el.

A magyar adóalany onnan fogja tudni, hogy háromszögügyletben vesz részt, hogy a szlovák adózó olyan módon állítja ki az ügyletről a számláját, hogy abban fordított adózást alkalmaz, illetve jelöli, hogy alkalmazza a háromszög-ügyletre vonatkozó egyszerűsítést. Ezen túl a szlovák adóalany saját országában beadja a szlovák összesítő nyilatkozatot, ahol jelöli „B”-szereplői minőségét. A szlovák adóalany alkalmazhatja az egyszerűsítés szabályait még akkor is, ha egyébként rendelkezik magyar adószámmal, azonban az általa kiállított számlán nem használhatja azt, tekintve, hogy ez a belföldi tevékenységéhez illeszkedő ügyletként értékelhetné a magyar adóhatóság. A szlovák adóalany még ott csúszhat el az egyszerűsítés alkalmazásával, ha kiderül, hogy a magyar adószáma nem egyszerűen adóregisztrációt jelent, hanem belföldi letelepedettséget, ez ugyanis megdönti magát a háromszög-ügyletet, annak minden konzekvenciájával.

Visszakanyarodva a vevői minőségben történő fuvarozás eldöntésének kérdéséhez, nézzük meg, ha a szlovák adóalanynak van osztrák adószáma, és azt használja is az ügylet során. Ez magát a háromszögügyletet dönti meg, ugyanis ez azt jelenti, hogy szlovák adóalany eladói minőségben intézte a fuvarozást, ebben az esetben a magyar adóalany „sima” közösségi termékbeszerzésről fog számlát kapni, amely után Közösségen belüli termékbeszerzésként adófizetési kötelezettsége keletkezik, de ha a beszerzés adóköteles tevékenységéhez kapcsolódik, akkor azt levonásba is helyezi. Ugyanez a végeredménye annak, ha a fuvart sem nem „A”, sem nem „B”-szereplő intézi, hanem a „C”-magyar adóalany gondoskodik róla, aki ezt természetesen vevői minőségben eljárva teheti meg.

Az előbbi cikksorozatból is látható, hogy a háromszögügylet-egyszerűsítés egy bonyolult tényállás, sok lehetséges kimenetellel, feltétellel. Abban az esetben, ha ilyen ügylet lehetősége merül fel, akkor előtte (közben) érdemes adótanácsadó véleményét kikérni a helyes eljárásról, tekintve, hogy számos kontrollpont van, amelyen keresztül bármely adóhatóság kedvet kaphat az ügylet részleteinek alaposabb vizsgálatára.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.