Az adóreform és az azóta eltelt időszak – általános forgalmi adó (2.)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2020. február 14.
Címkék: , , , , ,
Rovat:
Az 1988-ban bevezetett áfaszabályozás elvi alapjai mind a mai napig változatlanok. Mi indokolja akkor azt, hogy már a negyedik áfa törvény van hatályban, illetve az áfa törvények éves rendszerességgel módosulnak, de nem volt ritka az évközi módosítás sem? Természetesen ennek okai is a részletekben vannak, ezek közül világítunk rá néhányra.

A mezőgazdasági termelőket illetően a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani olyan külön szabályozás alkalmazására, amely lehetővé teszi a térítésátalény fizetését az olyan termelők részére, akik nem tartoznak az általános szabályozás hatálya alá.
(részlet a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvből)

A jelenleg hatályos Áfa törvény 2008-tól van hatályban, az eltelt tizenkét év alatt nem kevesebb, mint 80 időállapottal kell(ett) számolnunk, azaz évente átlagosan 6-7 alkalommal is módosult a törvényi szabályrendszer. És ebben nincsenek benne az Áfa törvényhez kapcsolódó háttérjogszabályok.

Az elv változatlan maradt, azaz a nettó ellenérték alapján a vevő fizeti meg az áfát az eladónak, aki az általa megfizetett áfát levonja, és elszámol az adóhatósággal. Ez azt eredményezi, hogy minden eladó az általa teljesített hozzáadott érték után fizeti meg az adót, a teljes hozzáadott érték utáni adó a végső fogyasztót terheli.

Írásunkban nem a jogszabály-ismertetés a cél, sokkal inkább az, hogy kiemeljük azokat a jelentős változásokat, amelyek a mai áfa-szabályozást is jellemzik.

Törvények és fontosabb háttérjogszabályok

Az 1988 óta hatályban lévő törvények a következők:
– 1987. évi V. törvény az általános forgalmi adóról;
– 1989. évi XL. törvény az általános forgalmi adóról;
– 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról;
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról.
A jelenleg is hatályos háttérjogszabályok közül a legfontosabbak a következők:
– 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról;
– 23/2014. (VI. 30.) NGM rendelet a számla és a nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint az elektronikus formában megőrzött számlák adóhatósági ellenőrzéséről.
Meg kell még említeni azt a két EU-irányelvet is, amelyek alkalmazása nem közvetlen, de a tagállamoknak a saját nemzeti jogszabályaikba be kell építeniük a releváns részeket (jelenleg Magyarországon nem releváns például a tengeri szállításra és halászatra vonatkozó szabályrendszer):
– A TANÁCS 1977. május 17-i 77/388/EGK HATODIK IRÁNYELVE a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás (2006-ig volt hatályban);
– A TANÁCS 2006. november 28-i 2006/112/EK IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (2007 január 1-jétől hatályos).

Az áfa-kulcsok rendszere

Az áfa-kulcsok gyakran változtak!

Az okok között szerepe volt az uniós szabályozásnak, egyes termékek, szolgáltatások olcsóbbá tételének, a feketegazdaság visszaszorításának, a költségvetés bevételi érdekeinek, illetve nem ritkán politikai motivációk is felfedezhetőek voltak az ilyen módosítások mögött.

Az uniós szabályozás a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvben a következőképpen rendelkezik a kulcsokról:

Az uniós szabályozás a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvben a következőképpen rendelkezik a kulcsokról:

Az adómértékek szerkezete és mértéke

1. szakasz

Általános adómérték

96. cikk

A tagállamok egy általános HÉA-mértéket alkalmaznak, amelyet minden egyes tagállam az adóalap százalékában határoz meg, és amely azonos a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra.

97. cikk

(1) 2006. január 1-jétől 2010. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15 %.

(2) A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz a 2010. december 31-e után alkalmazandó általános adómértékről.

2. szakasz

Kedvezményes adómérték

98. cikk

(1) A tagállamok egy vagy két kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak.

(2) A kedvezményes adómértéket csak a III. Mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.

A kedvezményes adómértékek nem alkalmazhatók az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában foglalt szolgáltatásokra.

(3) Ha a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményes adómértéket az egyes termékekre alkalmazzák, a Kombinált Nómenklatúrát alkalmazhatják az adott termékek pontos meghatározásához.

99. cikk

(1) A kedvezményes adómértéket az adóalap százalékában kell meghatározni, amely nem lehet kevesebb, mint 5 %.

(2) Minden egyes kedvezményes adómértéket úgy kell megállapítani, hogy normál esetben lehetővé váljon az ezen adómérték alkalmazásából keletkező HÉA összegéből a 167-171. és a 173-177. cikk szerint levonható adó teljes levonása.

100. cikk

A Tanács – a Bizottság beszámolója alapján – 1994-től kezdődően kétévente felülvizsgálja a kedvezményes adómértékek alkalmazási területét.

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően módosíthatja a III. mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások listáját.

Tehát, kell legyen egy 15%-nák nem kisebb általános kulcs, és lehet – de nem kötelező – egy vagy két kedvezményes kulcs, amelyek közül a kisebb sem lehet 5%-nál alacsonyabb. A kedvezményes kulcs alá sorolható termékek és szolgáltatások körét külön is meghatározza az uniós szabályozás.

Az általános kulcs felső határára nincs előírás, azt minden tagállam szabadon határozhatja meg.

A távhőszolgáltatás 5%-os, minden más fűtési mód 27%-os áfát visel

Az adómértékekre vonatkozó szabályok 1992 óta vannak hatályban, érdemi változás nem történt bennük.

A termékek alacsonyabb fogyasztói ára volt fontos például a humán gyógyszereknél, diagnosztikai eszközöknél, gyógyászati segédeszközöknél, a könyveknél, folyóiratoknál.

A feketegazdaság visszaszorítására tett kísérletnek tekinthető a haszon-élőállatok és húsuk, a tej, a vendéglátás, egyes előadóművészi tevékenységek, illetve a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás alacsonyabb adómértéke.

A költségvetési érdekek leginkább a normál kulcs 27%-os mértékében érhetők tetten. Ez a mérték abszolút csúcs az áfa területén, más uniós országok esetében 25% a maximum (igaz, mellette nem, vagy kevésbé alkalmaznak kedvezményes kulcsokat).

A politikai megfontolások két szolgáltatásnál, illetve a kulcsok változtatásainál érhetők leginkább tetten.

A távhőszolgáltatás 5% alá „menetelése” közvetlenül kapcsolódott választási üzenetekhez. Nem is nagyon érthető, hogy a legkényelmesebb fűtési módszer viseli az 5%-ot, miközben minden más fűtési forma, illetve energiaszolgáltatás a 27% alá van besorolva (a környezetvédelmi indokokra való hivatkozás helytállósága megkérdőjelezhető).

Az internet szolgáltatás 5% alá vonását megelőzte egy erőteljes tüntetéssorozat az internet magasabb adózás alá vonására tett javaslat ellen. Itt a politika meghátrált, végül emelés helyett adócsökkentésbe menekültek. A kormánypárti képviselő az adóemelésre vonatkozó javaslatot – a tüntetések hatására – egy hét múlva visszavonta, majd következett egy nemzeti konzultáció az internetadóról, amit két lépésben követett az internetre vonatkozó adómérték 5%-ra csökkentése.

Tiltakozás az internetadó ellen – eredményes volt, a politika meghátrált

Szintén politikai érdekek alakították többször is a kulcsok csökkentését. Miközben az adószakmai vélemények arra hívták fel a figyelmet, hogy a kulcsok csökkentése jelentős bevételkieséssel jár, ezt felülírták a politikai (értsd, általában választási) motivációk. Az ilyen kulcscsökkentésnek kettős hatása lehet: a csökkentés egy részét „lenyelik” a termelők, azaz miközben a kulcs és a fogyasztói ár csökken, a nettó ár emelkedik. Ha viszont kulcsemelésre kerül sor, azt a fogyasztói árak gátlástalanul követik, legfeljebb egy ideig reklámozzák magukat a kereskedők, hogy jótéteményként ők az áfát (annak egy részét) elengedik (ezt gyakran az alacsonyabb áfa mellett beszerzett készleteikre alkalmazzák).

Mezőgazdasági tevékenység

A mezőgazdasági tevékenység adóztatása kényes terület! Nem véletlen, hogy mind a személyi jövedelemadóban, mind az általános forgalmi adóban kiemelt, kedvezményes szabályok vonatkoznak a mezőgazdaságra. Ezeknek a kedvezményes szabályoknak sok oka lehet, de talán az egyik legfontosabb, hogy az ágazat érdekérvényesítési képessége, lehetőségei széles körűek, és ezekkel gyakran élnek is a termelők. Magyarországon is, de az EU többi tagállamában is. A kedvezmények másik oka lehet az EU mezőgazdasági termékeinek világpiaci helyzete.

A mezőgazdasági termelésre az 1988-ban hatályba lépett áfa szabályozás csak szűk körben engedett kedvező elbírálást, a kistermelőként tevékenységet végzők, illetve a bort értékesítők meghatározott értékhatár (500 ezer Ft) feletti, de 2 millió forintot meg nem haladó értékesítés esetén visszaigénylésre voltak jogosultak, miközben értékesítésük után nem kellett áfát felszámolni. Ez a szabály – kisebb módosítással – egészen 1992 végéig érvényben volt.

Lényeges változás következett be 1993-tól, amikor az uniós lehetőség példájára (akkor még nem volt Magyarország uniós tag, sőt, csatlakozási kérelmet sem nyújtottunk be), az áfa törvény bevezette a kompenzációs feláras rendszert.
Ez lényegét tekintve azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő nem áfázik (számlát sem állít ki), ha felvásárlónak értékesít. A felvásárló felárat fizet a termékek után, amely felárat előzetesen felszámított áfaként számolja el az adóhatósággal (levonja, visszaigényli). A kompenzációs felár azt „kompenzálja”, hogy miközben a mezőgazdasági termelő beszerzett eszközeinek, igénybe vett szolgáltatásainak zöme a normál áfa-kulcs alá esik, az ő értékesítései alacsonyabb adókulcs alá esnek.

A kompenzáció felár mértéke növények, növényi termékek estében 10%, állatok, állati termékek esetében 6% volt. A mértékek még a bevezetés évében 12, illetve 7%-ra emelkedtek (volt néhány agrártüntetés akkoriban), majd később egyes mezőgazdasági szolgáltatásokra is kiterjedt a 7%-os kompenzációs felár.

A gazdák érdekérvényesítési törekvései – kétszáz traktor az Országház előtt

A 12% és a 7 % máig az érvényes kompenzációs felár-mértékek. Igaz, hogy közben számos kulcsváltozás történt, de – minden bizonnyal a terület kényes voltára tekintettel – módosításukra sosem került sor (elvileg a mértékeknek statisztikai adatokon kellene alapulniuk). Még a túlkompenzálás sem jelenthet problémát, ha ezáltal megőrizhető a társadalmi béke.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Melléklet: A mezőgazdasági kompenzációs felárra vonatkozó, jelenleg hatályos uniós szabályozás

A TANÁCS 2006. november 28-i 2006/112/EK IRÁNYELVE a közös hozzáadottértékadó-rendszerről

A mezőgazdasági termelőkre vonatkozó közös térítésátalányrendszer

295. cikk

(1) E fejezet alkalmazásában:
1. „mezőgazdasági termelő”: olyan adóalany, aki tevékenységét mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás keretében végzi;
2. „mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely az egyes tagállamokban a VII. Mellékletben felsorolt termelőtevékenységek keretében ilyennek minősül;
3. „térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő”: olyan mezőgazdasági termelő, amely az ebben a fejezetben meghatározott térítésátalány-rendszer alá tartozik;
4. „mezőgazdasági termék”: a VII. mellékletben felsorolt tevékenységek révén létrejövő, az egyes tagállamok mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozásaiban előállított termék;
5. „mezőgazdasági szolgáltatás”: olyan szolgáltatás, és különösen a VIII. mellékletben felsorolt szolgáltatások, amelyet a mezőgazdasági termelő munkaerejével vagy mezőgazdasági, erdészeti, halászati vállalkozásának szokásos felszerelésével végez, és amely rendesen a mezőgazdasági termelés részét képezi;
6. „előzetesen felszámított HÉA”: a tagállamok átalányadózási rendszere alá tartozó halászati, mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások által beszerzett termékekre és igénybevett szolgáltatásokra felszámított összes HÉA, amennyiben azt az általános HÉA-szabályozás alá tartozó mezőgazdasági termelő a 167., 168. és 169. cikk és a 173-177. cikk szerint levonhatná;
7. „térítési átalány mértéke”: azon százalékos adómértékek, amelyeket a tagállamok a 297., 298. és

299. cikknek megfelelően állapítanak meg, és a 300. cikkben említett esetekben alkalmaznak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az átalányadózási rendszer alá tartozó mezőgazdasági termelőknek az előzetesen felszámított HÉA rögzített kulccsal történő ellentételezését;
8. „térítési átalány”: az az összeg, amely a 300. cikkben említett esetekben a térítési átalány mértékének az átalányadózási rendszer alá tartozó mezőgazdasági termelő árbevételére történő vetítésével adódik.
(2) Mezőgazdasági termelésnek minősülnek azok a VII. Mellékletben szereplő feldolgozási tevékenységek, amelyeket a mezőgazdasági termelő alapvetően a mezőgazdasági termeléséből származó termékeken, szokásosan mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozásokban használt eszközökkel végez.

296. cikk

(1) Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA-t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.
(2) A tagállamok kizárhatják a térítésiátalány-rendszerből a mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.
(3) Minden térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő jogosult – figyelemmel a tagállamok által megállapított szabályokra és feltételekre – az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazását választani.

297. cikk

A tagállamok szükség esetén megállapítják a térítési átalány mértékeit. A tagállamok eltérő térítési átalány mértékeket állapíthatnak meg az erdészetre, a mezőgazdaság különböző alágazataira és a halászatra vonatkozóan.
A tagállamok az első albekezdés értelmében megállapított térítési átalány mértékeket azok alkalmazását megelőzően közlik a Bizottsággal.

298. cikk

A térítési átalány mértékek kizárólag a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőkre vonatkozó, utolsó három évi makrogazdasági statisztikai adatokon alapulnak.
A mértékeket a legközelebbi fél százalékpontra felfelé vagy lefelé lehet kerekíteni. A tagállamok ezeket a térítési átalány mértékeket nullára is csökkenthetik.

299. cikk

A térítési átalány mértékek alkalmazásának eredményeként a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők nem részesülhetnek az előzetesen felszámított HÉA-t meghaladó térítésben.

300. cikk

A térítési átalány mértékeket a következő termékek és szolgáltatások HÉA nélküli árára kell alkalmazni:
1. a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által olyan adóalanyoknak értékesített mezőgazdasági termékek, akik nem jogosultak a termékértékesítés helye szerinti tagállamban erre a térítésiátalány-rendszerre;
2. a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által, a 138. cikkben megállapított feltételekkel, olyan nem adóalany jogi személyeknek értékesített mezőgazdasági termékek, akiknek a Közösségen belüli termékbeszerzései a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helye szerinti tagállamban a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a HÉA hatálya alá tartoznak;
3. a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által olyan adóalanyoknak nyújtott mezőgazdasági szolgáltatások, akik a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban nem jogosultak erre a térítésiátalányrendszerre.

301. cikk

(1) A mezőgazdasági termékeknek vagy szolgáltatásoknak a 300. cikkben említett módon történő értékesítése esetén a tagállamok rendelkeznek arról, hogy a térítési átalányt a terméket beszerzőnek vagy a szolgáltatást igénybevevőnek, illetve a hatóságnak kell megfizetnie.
(2) A mezőgazdasági termékek és mezőgazdasági szolgáltatások 300. cikkben említettektől eltérő értékesítésénél úgy kell tekinteni, hogy a térítési átalányt a megrendelő fizeti meg.

302. cikk

Ha a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő térítési átalányban részesül, akkor nem jogosult az ebbe a térítésiátalányrendszerbe tartozó tevékenységek tekintetében adólevonásra.

303. cikk

(1) Ha az adóalany beszerző vagy szolgáltatás igénybevevő a 301. cikk (1) bekezdésének megfelelően térítési átalányt fizet, akkor a 167., 168. és 169. cikkben, valamint a 173-177. cikkben foglalt feltételekkel és a tagállamok által megállapított szabályok szerint jogosult levonni az általa fizetendő HÉA-ból az említett térítés összegét abban a tagállamban, amelyben az adóköteles gazdasági tevékenységét folytatja.
(2) A tagállamok visszatérítik a beszerzőnek illetve igénybevevőnek a térítési átalány összegét, amelyet az a következő ügyletek valamelyike után fizetett:
a) a 138. cikkben foglalt feltételekkel olyan, más tagállamban adóalanyként eljáró személyek vagy nem adóalany jogi személyek számára végzett mezőgazdasági termékértékesítések, amennyiben ezek Közösségen belüli termékbeszerzései a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a másik tagállamban tartoznak a HÉA hatálya alá;
b) a 146., 147., 148. és 156. cikkben, a 157. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a 158., 160. és 161. cikkben megállapított feltételekkel a Közösségen kívül letelepedett adóalany beszerzőnek illetve igénybevevőnek teljesített mezőgazdasági termékértékesítések, amennyiben az érintett mezőgazdasági termékeket a megrendelő a 169. cikk a) és b) pontjában említett saját ügyleteinek céljára használja fel, illetve olyan szolgáltatásnyújtások céljára, amelyeket abban a tagállamban nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni, amelynek területén a megrendelő letelepedett, és amelyek után az adót a 196. cikknek megfelelően kizárólag a megrendelő köteles megfizetni;
c) mezőgazdasági szolgáltatások nyújtása a Közösségben, de más tagállamban letelepedett adóalany igénybevevő számára, illetve a Közösségen kívül letelepedett adóalany igénybevevő számára, amennyiben az érintett szolgáltatásokat az igénybevevő megrendelő a 169. cikk a) és b) pontjában említett saját ügyleteinek céljára használja fel, illetve olyan szolgáltatásnyújtások céljára, amelyeket abban a tagállamban nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni, amelynek területén az igénybevevő letelepedett, és amelyek után az adót a 196. cikknek megfelelően kizárólag az igénybevevő köteles megfizetni.
(3) A (2) bekezdésben említett visszatérítés végrehajtásának részletes szabályait a tagállamok határozzák meg. A tagállamok különösen a 79/1072/EGK és a 86/560/EGK irányelvben foglalt rendelkezéseket alkalmazhatják.

304. cikk

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők részére történő térítési átalány megfizetésének hatékony ellenőrzésére.

305. cikk

A térítésiátalány-rendszer alkalmazása esetén a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a 33. cikkben megállapított feltételekkel történő, tagállamok közötti mezőgazdasági termékértékesítéseket azonos módon adóztassák, függetlenül attól, hogy térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő vagy más adóalany végzi-e az értékesítést.


Kapcsolódó cikkek:


Az adóreform és az azóta eltelt időszak – az alapok (1. rész)
2019. november 22.

A Magyarország adótörténetét bemutató sorozatunk utolsó részeihez, időszakához érkeztünk. Az eddig megjelent 76 írásban a népvándorlás korától az 1980-as évek közepéig mutattuk be az eseményeket. Ebben a részben és a következő részekben az 1987-től bekövetkezett változásokról szólunk. A tételes jogszabályi rendelkezések ismertetésétől tartózkodunk, helyettük a tendenciákat, illetve a hosszabb távon ható változásokat mutatjuk be.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 1.
2019. november 29.

Az 1987-ben indult adóreform egyik legfontosabb változása volt a magánszemélyek jövedelemadózásának bevezetése. Általános elvként mondták ki, hogy minden jövedelem adóköteles, az adóév során megszerzett jövedelmeket össze kell vonni, és progresszív adótáblát kell alkalmazni. Az adókötelezettségeket önadózással kell teljesíteni, azaz a magánszemély állapítja meg a jövedelmét és adóját, ezeket bevallja, illetve az adót megfizeti. Az általános szabály alól számos kivétel volt, illetve kedvezményeket is lehetett érvényesíteni.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 2.
2019. december 6.

A személyi jövedelemadózás 1988. évi bevezetésekor rendkívül szűkre szabták az adóalapból vagy adóból érvényesíthető kedvezmények körét. Az elmúlt három évtized alatt új kedvezmények jelentek meg, egyes kedvezmények erodálódtak, majd eltűntek. A jelentős társadalmi-gazdasági változásokat, illetve az aktuális politikai mainstream elvárásait mindig követte a kedvezményrendszer változása is.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 3.
2019. december 13.

Az szja rendszerének fontos részét képezi a jövedelemtípusok meghatározása, és az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó sajátos szabályok előírása. Ebben számos jelentős változás történt 1988 óta. Terjedelmi okok miatt ezeknek csak rövid összefoglalására vállalkozhatunk.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 4.
2019. december 20.

Az adórendszeren belül az elmúlt három évtizedben az egyik leggyakrabban változó terület az egyéni vállalkozók adózásának szabályrendszere volt. Hosszú út vezetett az egyszerű kisvállalkozói adózásától a mai sokszínűségig, az igen bonyolult szabályrendszerig. Voltak sikeres kezdeményezések és zsákutcák, mind a hatósági, mind az érdekképviseleti oldalon.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – áfa – 1. (6. rész)
2020. február 7.

Az 1987-ben elindult adóreform talán legnehezebb eleme az általános forgalmi adózás bevezetése volt. Olyan új adófajtát kellett megismertetni és elfogadtatni a gazdasági szereplőkkel és a lakossággal, amelynek elvei akkor még ismeretlenek voltak Magyarország számára, de a szocialista országokon kívüli legjelentősebb kereskedelmi partnereink már ezt alkalmazták.