Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kölcsönzés története évezredekre nyúlik vissza. Már Hammurabi törvényoszlopa is tartalmazott adósjogra vonatkozó szabályokat. Mózes törvényei szintén szóltak az adósságokról, sőt kamatról, az adósságok elengedéséről is. Az iszlám szent könyve, a Korán is tartalmaz ilyen szabályokat. Ezeknek a szabályoknak jelentős hatásuk volt az emberiség társadalmi, gazdasági fejlődésére.
Ha a népemből való szegénynek … pénzt kölcsönzöl, ne … követelj tőle kamatot.
(Biblia, Kiv 22,24)
Hammurabi törvényoszlopának 113-119. szakaszai foglalkoznak az adósjoggal. A szabályok a gabona és pénz kölcsönzéséről, annak vissza nem adásáról, az adósságért szolgaságra (adósrabszolgaság) jutókról, illetve az igaztalanul adóssággal megvádoltakról szólnak. Példaként lásunk egy esetet:
| 117. §. Ha valaki adósságba esik, minek folytán feleségét, fiát vagy leányát pénzért eladja, avagy szolgaságba adja: vevőjük, illetve uruk házában három évig fognak dolgozni; a negyedik esztendőben felszabadításuk eszközlendő. |
Tehát az adósságért cserébe eladott családtagok adósrabszolgasága legfeljebb három évig tarthatott. Ezt követően ők szabaddá váltak, a tartozást megfizetettnek tekinteték.
Ószövetség – a zsidó vallás
Az Ószövetség számos szabályt ad a kölcsönzésre, kamatra vonatkozóan. Az első ilyen szabály a Kivonulás könyvében található, de Mózes harmadik könyvében (Leviták) is található hasonló szabály:
|
Kiv 22,24 Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot. Lev 25,35-37 Ha veled élő testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled. Ne vondd meg tőle a munkát, ne végy tőle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belőle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza. |
A kamatfizetés tiltása tehát kizárólag a „népemből való szegényre”, azaz a zsidókra vonatkozik, uzsorának tekintettek minden olyan kölcsönt, amelyért kamatot is kértek. Hogy az előző még egyértelműbb legyen, Mózes ötödik könyve (Második törvénykönyv) már kifejezetten megengedő az idegenektől szedett kamatra vonatkozóan:
|
MTörv 23,20-21 Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni. Az idegentől kérhetsz kamatot, de testvéredtől ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd. |
A Leviták könyve tartalmaz arra vonatkozó szabályt, hogy mi legyen a meg nem fizetett adósságokkal. Tulajdonképpen kötelező amnesztiát rendel el, de ezt csak minden ötvenedik évben, az úgynevezett jubileumi évben kell alkalmazni:
|
Lev 25,8-10 Számolj hét évhetet, hétszer hét esztendőt vagy hét évhét idejét, negyvenkilenc évet. A hetedik hónapban, a hónap tizedik napján szólaltasd meg a harsonát: az engesztelés napján fújd meg a harsonát az egész országban. Legyen ez jubileum számotokra: mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához. |
A zsidó vezetők ajándékokat adnak Nagy Sándornak (részlet egy tizennegyedik századi görög kéziratból)
Nem csak a családi birtokokat kellett visszaszolgáltatni, de az adósrabszolgákat is fel kellett szabadítani. A kényszerűen eladott birtok, a rabszolgának eladott családtagok árának meghatározásánál figyelembe kellett venni, hogy mennyi idő van még hátra a jubileumi évig, azaz tulajdonképpen a hátralévő időszakra vonatkozó termelési lehetőséget és szolgálatot értékesítették. A 7×7 évet követő jubileumi évet az elengedés évének is nevezték az előzőek alapján. (ld. Lev 25)
Az adósrabszolgaságra jutott zsidókat nem volt szabad kihasználni (az idegeneket igen!):
|
Lev 25,39-41 Ha testvéred akkor szegényedik el, amikor ki van neked szolgáltatva, és eladja magát neked, ne terheld a rabszolga munkájával. Inkább úgy legyen nálad, mint a zsellér vagy a vendég, s dolgozzék neked a jubileumi évig. Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát. |
A kölcsönzéssel, az adósságok megadásával, azok időnként való eltörlésével a későbbiekben is sok gond volt. Foglalkozik ezzel Nehemiás könyve, a Zsoltárok könyve, a Példabeszédek könyve, Ezékiel könyve is.
Különösen érdekes a Zsoltárok könyvének 109,11 verssora, amely egy ún. átokzsoltár része: Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen.
A kamat tiltása azért volt érthető abban a korban, mert a pénzt önmagában nem tekintették értéknek, az csak kifejezője volt más dolgok (gabona, föld, rabszolga stb.) értékének. Ebből az is következik, hogy a pénz kölcsönzése utáni kamat az munka nélkül megszerzett jövedelemnek számított, és a hittestvérek ilyen módon való kizsákmányolását tiltották meg Mózes törvényei.
Az Ószövetség önmagában a gazdagságot nem tartja bűnös dolognak, sőt, ellenkezőleg, a vagyon biztosítja azt, hogy a szegények szociális juttatásokban részesüljenek, tehát a jó tetteknek a forrása.
A kamat tiltásának három olyan feltétele is volt, amelyet a mai pénzkölcsönzésekről már nem lehet elmondani:
– Mivel a pénzeket nemesfémből (ezüst illetve arany) készítették, nem kellett számolni az inflációval.
– Az adósságot törlesztették. Minimális volt annak a kockázata, hogy a kölcsön adott összeg elveszik. Ez nem csak az erkölcsi, vallási követelmények miatt volt így, hanem az adósság meg nem adásának következményei (pl. adósrabszolgaság) miatt is.
Az együgyű gazdag (Rembrandt Harmensz. van Rijn 1606-1669)
– A pénz nem funkcionált tőkeként, azaz nem volt jelentősége a likviditásnak, nem kellett számolni a pénz jelen- és jövőértékével (ez értelmetlen is lett volna).
Hogy mennyire sok gond lehetett a kölcsönzésekkel, az adásvétellel annak idején, jól mutatja a Leviták könyvének 25,14 és 25,17 verssorai: Ha eladsz vagy veszel népedből valótól, ne csapd be testvéredet. Senki se csapja hát be a népéből valót, hanem féld Istenedet, mivel én vagyok az Úr, a te Istened.
Számos további bibliai utalás is van arra, hogy elterjedt volt az uzsora, igen magas volt a korrupció szintje, a bírók megvásárolhatóak voltak. Az egyházi méltóságok megszerzése, és a működés is számos problémát felvetett, amelyek ezektől elhatárolódó vallási csoportok kialakulását, majd a későbbiekben a kereszténységet eredményezték.
Újszövetség – a kereszténység
Az Újszövetség nem ad újabb szabályokat a kölcsönzésre, a kamat tiltására vonatkozóan.
Jézus három példabeszédében is van szó kölcsönről, adósságról, kamatról (A szívtelen szolgáról szóló példabeszéd, Mt 18,21-35; A talentumokról szóló példabeszéd, Mt 25,14-30; Példabeszéd a minákról, Lk 19,11-27). Ezek a példabeszédek más típusú erkölcsi tanulságokat, következtetéseket tartalmaznak, ezért ismertetésüktől eltekintünk.
A pénz értéknélküliségéről, és így a kamatszedés etikátlan és erkölcstelen voltáról Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás is értekezett.
A középkor elején a keresztény egyházak átvették a kölcsönnel, kamattal kapcsolatos ószövetségi tanításokat. Ezek beépültek az egyes országok törvénykezésébe, olyannyira, hogy kamat követeléséért ki is végeztek embereket.
Kihasználták viszont a Második törvénykönyv azon megengedő szabályát, hogy idegentől lehetett kérni kamatot, illetve idegen kérhetett kamatot. Ezek az idegenek a zsidók voltak, akiknek sok mindent megtiltottak (pl. a földszerzést, egyes szakmák gyakorlását), de a pénzkölcsönzést nem. Pénzre szükség volt, az uralkodók, a keresztes háborúba induló lovagok kölcsönöztek a zsidóktól.
A zsidó hitelező és családjának megégetése (1465-69 között, Paolo Uccelo, 1397-1475)
Ennek viszont sokszor az volt a következménye, hogy az eladósodott királyok, nemesek bűnbaknak kiáltották ki a zsidókat, ha kitört egy járvány, aszályos volt az időjárás, vagy más baj érte az országot. Ilyenkor jó, ha az életüket meg tudták menteni a zsidók, menekültek új területekre, ahol újból kezdődhetett minden. Az adósságoktól viszont megszabadultak az érintettek.
Ezek az állapotok egészen a XIV. századig fennálltak, akkor kezdett enyhíteni a római egyház a korábbi álláspontján (erről a következő részben lesz szó).
Korán – az iszlám
Az iszlám vallásúak magukat és vallásukat Ábrahám elsőszülött fiától, Izmaeltől eredeztetik (a zsidók ezzel szemben Ábrahám második fiától Izsáktól származtatják magukat, Izsák fia volt Jákob, akit Izraelnek is neveztek). Az iszlám Mohammed mellett több bibliai személyt is prófétájának tart, így Noét, Ábrahámot, Mózest, Dávidot, Jézust is (béke legyen velük).
Az iszlám szent könyve a Korán, amely számos rendelkezést tartalmaz a kamatra, a kölcsönzésre vonatkozóan. A kamat tiltása a Koránban ma is az iszlám egyik legfontosabb törvénye. A legfontosabb tiltások a 2. szúra 275-280. soraiban találhatóak:
|
275. Akik uzsorát habzsolnak, úgy támadnak fel [majdan], mint az, akit a Sátán földre sújtott érintésével. Ez [lesz a büntetésük] azért, mert azt mondják: „Az adásvétel ugyanolyan, mint az uzsora.” Allah azonban megengedte az adásvételt, ám megtiltotta az uzsorát. Aki intést kap urától és véget vet [annak, ami megtiltatott neki], annak [maradjon meg az], ami [a tiltás előtt] történt. A [végső] döntés felőle Allah [kezében] van. Akik azonban [a tilalom után] visszatérnek [az uzsora habzsoláshoz,] azoknak a tűz lesz az osztályrészük és benne [égnek] örökké. 276. Megfosztja Allah az áldásától az uzsorát [a Feltámadás Napján], ám kamatoztatja majd az alamizsnát. Allah nem szeret egyetlen istentagadót és bűnöst sem. 277. Akik hisznek, jótetteket cselekszenek, elvégzik az istentiszteletet, és megadják a zakátot, azoknak megvan Uruknál az ő jutalmuk, azoknak nem kell félniök és nem fognak szomorkodni. 278. Ti hívők! Féljétek Allahot és engedjétek el a fönnmaradt uzsora [követeléseteket,] – ha hívők vagytok. 279. Ha nem így cselekesztek, akkor tudjátok meg, hogy Allah és prófétája háborút [támaszt ellenetek]. Ha azonban megbánást tanúsítotok [és lemondotok az uzsoráról], akkor megillet benneteket a tőkétek és nem követtek el jogtalanságot és ti [sem] szenvedtek el jogtalanságot. 280. Ha [adósaitok között] akad valaki, aki szorult helyzetben van, [annak adjatok] haladékot, amíg könnyebbsége lesz. Ám még jobb számotokra az, ha alamizsnálkodtok [a megszorultaknak]. [Ti is belátjátok ezt], ha [helyesen] tudtok [ítélni]. |
A zakát sajátos, szociális célú iszlám adófajta, erről majd a későbbiekben lesz szó.
Az adósságon szerzett jövedelem tehát tiltott az iszlám jog (saria) szerint. A kamatot a szorult helyzetben lévő kizsákmányolásának tekintik, a másik fél szorult helyzetével való visszaélésnek minősül.
A Korán további helyeken is megemlíti a kamat tilalmát, így például a 3:130 és a 4:161 soraiban is:
|
3:130 Ti hívők! Ne habzsoljatok uzsorát duplán megduplázva! Féljétek Allahot! Talán boldogulni fogtok. 4:161 és mivel uzsorát szedtek (t.i. a zsidók), amitől pedig el voltak tiltva és [azért], mivel csalárd módon felhabzsolták az emberek javait. Fájdalmas büntetést készítettünk elő közülük a hitetleneknek [a túlvilágon]. |
A legtiltottabb vagyonszerzési mód az iszlámban a kamatszedés, ez az egyetlen ok a Koránban, amelyért Allah háborút kezdeményez (2:279).
Van azonban lehetőség az iszlám szerint is kölcsönre és hozamra. Ha a kölcsönző betársul a kölcsönvevő vállalkozásába, közösen viselik a kockázatot, és osztoznak a hozamon, az elfogadható, az iszlám törvényeknek is megfelelő.
Hogy ilyen szigorú tiltások ellenére hogyan működhetnek a sariát is betartó bankok, arról a következő részben lesz szó.
Irodalom:
A Szentírás magyarázata: jubileumi kommentár (Kálvin Kiadó, 1998, Budapest)
Biblia (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1976, Budapest)
Haag, Herbert: Bibliai lexikon (Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1989, Budapest)
Hammurabi törvényei (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és Társadalomtudományi Szakosztálya, 1911, Kolozsvár)
Keresztyén bibliai lexikon (Kálvin Kiadó, 2000, 2004, Budapest)
Korán (Helikon, 1987, Budapest)
