A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (III. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A cikksorozat ezen részében további, az adólevonási joggal kapcsolatos EUB-ítéletekben hivatkozott alapelvekről lesz szó.

Uniós alapelvek az adólevonási jogra vonatkozó ítéletekben (folyt.)

Egyenértékűség és tényleges érvényesülés elve

Az uniós szabályozás nem terjed ki minden részletre. Az EUB következetesen képviselt álláspontja (ld. pl. C-564/15 Farkas ítélet 31. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) szerint az eljárási kérdésre vonatkozó uniós szabályozás hiányában az ilyen szabályok meghozatala az eljárási autonómia elve alapján az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartozik, azzal a feltétellel azonban, hogy e szabályok

• nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozókhoz képest (egyenértékűség/egyenlőség/ekvivalencia elve), és
• nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását (tényleges/hatékony érvényesülés elve)

Amint arról a jogbiztonság kapcsán már szó volt, az EUB álláspontja szerint az említett elvek betartása esetén akár az adólevonási jog elveszítését szabályozó rendelkezések meghozatalára is lehetőség van a nemzeti jogban.

A bizonyításfelvétel kapcsán az EUB kimondta, hogy a héacsalás területén való bizonyításfelvételre vonatkozó uniós szabályozás hiányában azon objektív tényezők fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel ilyen csalásban vesz részt, a nemzeti jog bizonyításra vonatkozó szabályai szerint kell bizonyítani. Ugyanakkor e szabályok nem sérthetik az uniós jog hatékony érvényesülését. (C-189/18 Glencore Agriculture Hungary Kft. ítélet 37. pontja, C-430/19 SC C.F. ítélet 45. pontja, C-611/19 Crewprint Kft. ügyben hozott végzés 38. pontja)

A C-81/17 Zabrus Siret ügyben az EUB kifejtette: ha a nemzeti szabályozás alkalmas arra, hogy az e tekintetben részükre nyitva álló határidő lerövidítésével megfossza az adóalanyokat a héabevallásaik helyesbítésének a lehetőségétől, ez összeegyeztethetetlen a hatékony érvényesülés elvével.

A helytelen adózási mechanizmus alkalmazásához kapcsolódó tagállami szabályozás kapcsán az EUB

elismerte, hogy az olyan rendszer, amelyben egyrészről a szolgáltatás nyújtója, aki a héát tévedésből az adóhatóságnak fizette meg, kérheti annak visszatérítését, másrészről e szolgáltatás igénybe vevője polgári jogi keresetet indíthat ezen szolgáltatásnyújtóval szemben a jogalap nélkül megfizetett összeg megtérítése iránt, tiszteletben tartja a semlegesség és a tényleges érvényesülés elvét. E rendszer ugyanis lehetővé teszi a szolgáltatás említett igénybe vevőjének, aki a tévedésből felszámított adó terhét viselte, hogy visszakapja a jogalap nélkül megfizetett összegeket. (C-564/15 Farkas ítélet 51. pontja, C-691/17 PORR ítélet 40. pontja)

A tényleges érvényesülés elve kapcsán ugyanakkor az EUB azt is kimondta, hogy, jóllehet a jogosulatlanul felszámított héát alapvetően az értékesítőtől kérheti vissza az adóalany, mindazonáltal abban az esetben, ha a héa visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik, különösen az értékesítő fizetésképtelensége esetén, a tényleges érvényesülés elve szükségessé teszi, hogy az érintett termék beszerzője visszatérítés iránti kérelmével közvetlenül az adóhatósághoz forduljon. Így a tagállamoknak a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása érdekében olyan eszközöket és eljárási szabályokat kell bevezetniük, amelyek lehetővé teszik, hogy a termék említett beszerzője visszaigényelhesse a tartozatlanul felszámított adót. (C‑564/15. sz. Farkas ítélet 53. pontja, C‑691/17. sz. PORR ítélet 42. pontja)

A héairányelv által megengedett kereteken túlterjeszkedő tagállami szabályozás kapcsán pedig az EUB emlékeztetett arra, hogy az uniós jog és különösen a tényleges érvényesülés elve főszabály szerint nem írja elő a nemzeti bíróságok számára, hogy hivatalból vegyék figyelembe az uniós rendelkezések megsértésére alapított jogalapot, amennyiben e jogalap vizsgálatával túllépnék a felek által körülhatárolt jogvita kereteit, és más tényeket és körülményeket vennének alapul, mint amelyekre az említett rendelkezések alkalmazásában érdekelt fél a kérelmét alapította. Megállapította ugyanakkor, hogy az egyenlőség elvének tiszteletben tartása megköveteli, hogy amennyiben az eljárási szabályokat érintő belső jogi rendelkezések a bíróságot arra kötelezik, hogy a nemzeti jog megsértésére alapított jogalapot hivatalból figyelembe vegye, az ilyen kötelezettségnek ugyanígy érvényesülnie kell az uniós jog megsértésén alapuló, ugyanolyan jellegű jogalap esetén. (C‑564/15. sz. Farkas ítélet 32. és 35. pontjai)

Arányosság alapelve

A Hatodik irányelv 22. cikk (8) bekezdése, valamint a héairányelv 273. cikke lehetőséget biztosít a tagállamok részére, hogy a héa beszedése, valamint az adócsalás megakadályozása érdekében az irányelvben meghatározottakhoz képest további kötelezettségeket is előírjanak.

Az EUB azonban következetesen kihangsúlyozza ítélkezési gyakorlatában, hogy a tagállamoknak az arányosság elvének megfelelően olyan eszközöket kell igénybe venniük, amelyek lehetővé teszik az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelemre irányuló cél hatékony elérését, ugyanakkor a legkevésbé sértik az uniós jogszabályok célkitűzéseit és elveit, mint például a héalevonási jog alapelvét (C-284/11 EMS-Bulgaria Transport ítélet 69. pontja, C-81/17 Zabrus Siret ítélet 50. pontja, C-45/20. sz. (E) és C-46/20. sz. (Z) egyesített ügyek 62. pontja).

A tagállamok hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy az uniós szabályozásban bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén szankciókat írjanak elő. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk. Következésképpen az ilyen szankciók nem mehetnek túl az adó megfelelő behajtása és az adócsalás elkerülése célkitűzésének eléréséhez szükséges mértéken. Annak megítélése során, hogy a szóban forgó szankció megfelel-e az arányosság elvének, figyelembe kell venni különösen az e szankció által büntetendő jogsértés jellegét és súlyát, valamint a szankció összege meghatározásának módját. (C-424/12 Fatorie ítélet 50. pontja, C-183/14 Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ítélet 50-51. pontja, C-564/15 Farkas ítélet 59-60. pontja, C-895/19 A. ítélet 53. pontja)

A levonási jog teljes megtagadásában álló szankció az EUB szerint aránytalannak tűnik, amennyiben sem adócsalás elkövetése, sem az állami költségvetés sérelme nem bizonyítható. (C-284/11. sz. EMS-Bulgaria Transport ítélet 68-70. pontjai, C-81/17. sz. Zabrus Siret ítélet 51. pontja) A késedelmi kamat fizetése viszont megfelelő szankció lehet, amennyiben nem megy túl az adócsalás megakadályozására és a héa megfelelő megállapítására irányuló célok eléréséhez szükséges mértéken. Az ilyen szankció aránytalan, amennyiben a késedelmi kamat teljes összege megegyezik a levonható adó összegével, hiszen így lényegében megfosztja az adóalanyt az adólevonási jogától. (C 284/11. sz. EMS-Bulgaria Transport ítélet 75-76. pontjai)

A helytelen adózási mechanizmus alkalmazásában álló jogsértés az EUB álláspontja szerint adminisztratív jellegű. Ha a jogsértés nem okozott bevételkiesést az adóhatóságnál, és nem merült fel csalásra utaló körülmény, akkor az ügyletre alkalmazandó héa összegének 50%-át kitevő adóbírság aránytalannak minősül. (C 564/15. sz. Farkas ítélet 65-67. pontjai)

A csalás megelőzésének céljával fennálló arányosság érdekében az adóalany egyedi számmal történő azonosítása elutasításának komoly bizonyítékokon kell alapulnia, amelyek alapján objektíve megállapítható, hogy valószínű, hogy az ezen adóalanynak kiadott héa azonosítószám csalárd módon kerülne felhasználásra. (C-527/11 Ablessio ítélet 34 pontja)

Az arányosság elve nem sérül, ha az adóalanytól megkövetelik az input áfa levonásba helyezését abban az időszakban, amikor rendelkezésére áll a számla (számlával egy tekintet alá eső okirat), és a levonási joga is megnyílt (C-152/02 Terra Baubedarf-Handel ítélet 37. pontja).