A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (3. rész)
A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.
A sorozat első részét itt találja.
Eddig három olyan forgatókönyvet néztünk meg amelyben a vélelmezett értékesítő Közösségen belüli termékértékesítést segített elő, és belföldi értékesítés történt. A következő három forgatókönyvben is Közösségen belüli termékértékesítést segít elő a vélelmezett értékesítő, azonban maga az értékesítés nem belföldi lesz, hanem Közösségen belüli távértékesítés történik.
Az első, 2a. forgatókönyv szerint Közösségen belüli távértékesítés történik, amelyben a termékek és az elektronikus felület az 1. tagállamban vannak, azonban a termékeket a 2. tagállamban lévő vevő számára adják fel.
A 2. tagállambeli vevő elektronikus felületen keresztül rendel terméket egy a Közösségen belül nem letelepedett elsődleges értékesítőtől. Az elektronikus felületet az 1. tagállamban hozták létre. Az elsődleges értékesítő az 1. tagállamban tart olyan termékeket, amelyeket a 2. tagállambeli vevőnek adnak fel/fuvaroznak el (Közösségen belüli távértékesítés).
Az áfával kapcsolatos követelményeket a már megszokott struktúrában vizsgáljuk (adóalany, adóztatandó ügyletek, teljesítés helye, áfa felszámíthatósága, áfa fizetésére kötelezett személy, valamint az áfa bevallása).
Hasonlóan a belföldi értékesítéshez az elektronikus felület lesz az adóalany, mint vélelmezett értékesítő, tekintve, hogy az elsődleges értékesítő nem telepedett le az Európai Unióban. Az elektronikus felület választhatja az uniós szabályozást. Ezen felül az elektronikus felület a letelepedési helye szerinti 1. tagállamban regisztrál az uniós szabályozásba, és az 1. tagállamban már meglévő áfa-azonosító számát fogja használni.
Itt is két adóztatandó ügyletünk lesz, az első adóalany-adóalany típusú értékesítést takar, amely az elsődleges értékesítő, illetve az elektronikus felület között történik. A második ügylet adóalany – végső vevő között történik az elektronikus felülettől a 2. tagállambeli vevő részére.
A teljesítés helyét a fuvarozás hozzárendelésével állapítjuk meg, az első viszonylatban nem történik szállítás, így a teljesítés helye az 1. tagállamban van, az elsődleges értékesítőnek az 1. tagállamban kell áfa-alanyként regisztrálnia. A második viszonylatban történik fuvarozás, a teljesítés helye a 2. tagállamban van, az áfa-t a 2. tagállamban kell megfizetni (a termékekre a 2. tagállamban alkalmazandó áfa-kulcs szerint).
Az áfa felszámíthatósága mindkét viszonylatban akkor keletkezik, amikor a fizetést az elsődleges értékesítő elfogadja.
Az áfa-fizetésre kötelezett személy az első viszonylatban adólevonási joggal mentesített, míg a második viszonylatban az elektronikus felület köteles az áfa-t az egyablakos ügyintézési rendszeren keresztül megfizetni az 1. tagállam adóhatósága számára, amely átutalja azt a 2. tagállam adóhatóságának. Az áfa bevallása az elektronikus felület révén történik, aki az egyablakos ügyintézési rendszer szerinti áfa-bevallást nyújt be a 1. tagállam adóhatóságának, amelyben feltünteti a 2. tagállamot megillető áfa összegét és az áfa mértékét.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
