Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2020. január 1. előtt az EU áfa irányelv nem szabályozta egységesen a láncügyleteket, csak az EU Bírósági ítéletek adhattak támpontot az ilyen ügyletek áfa kezelésében. 2020. január 1-től azonban az EU tagállamokban egységesen kell kezelni a láncügyleteket. Míg bizonyos EU tagállamokban a harmonizáció nagyobb horderejű változást jelentett, Magyarországon csupán a köztes szereplőhöz kapcsolódó vélelem megdöntésére vonatkozó szabály pontosításaként értékelhető.
Az általános forgalmi adó rendszerében azt nevezzük láncértékesítésnek, amikor a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként, vagy fuvarozzák el. A láncértékesítésben tehát legalább három szereplő van, de árumozgás csak egyszer történik. Amennyiben a szállítás megszakad, láncról már nem beszélhetünk, legalábbis nem az első eladó és utolsó beszerző viszonylatában. Mindig fontos tehát annak vizsgálata, hogy ténylegesen egy szállításról van-e szó, vagy esetleg több különböző szállítás történik. Az áru átrakodása másik járműre például nem szakítja meg a láncot, de ha fuvar egy részét másik fél szervezi, akkor az már nem tekinthető a lánc részének.
A láncügyletek teljesítési helyre vonatkozó szabálya alapján a láncügyletet alkotó értékesítések közül kizárólag egy termékértékesítés esetében igaz az, hogy ott kell teljesítettnek tekinteni, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor van. Ez a fuvarozással érintett értékesítés lehet adómentes közösségen belüli termékértékesítés jogcímen (egyéb feltételek fennállása esetén), ha az értékesített terméket igazoltan külföldre, de a közösség területére fuvarozzák. A sorban ezt megelőző termékértékesítés(ek) teljesítési helyének azt kell tekinteni, ahonnan a fuvarozás indul, míg az adómentes értékesítést követő eset(ek)ben a teljesítés helye az, ahol a fuvarozás befejeződik.
Az láncügylet áfakezelése szempontjából tehát kulcsfontosságú, hogy melyik a fuvarozással érintett ügylet, hiszen csak az lehet adómentes. Ennek eldöntéséhez pedig azt kell vizsgálni, hogy melyik fél az, aki a fuvarozásról gondoskodik, azaz aki fuvaroz vagy akinek a nevében a fuvarozást végzik. E tekintetben a döntő tényező általában az, hogy ki viseli a szállítás alatt az áru veszteségének kockázatát, bár amennyiben a kárveszélyt a felek a használt fuvarparitás alapján megosztják, akkor ez alapján nem dönthető el egyértelműen a kérdés, így további szempontokat (pl. hogy ki szerződik a fuvarozóval) is vizsgálni kell. Azt viszont mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy önmagában az a tény, hogy valamelyik fél fizet a fuvarozásért, még nem jelenti azt, hogy ő a fuvarozásról gondoskodó fél. Szintén érdekes, hogy a fuvaroztató nem csak harmadik, a láncon kívüli felet bízhat meg a fuvarozással, hanem a lánc valamely másik tagját is. Ekkor különösen fontos, hogy a fuvarozást szervező fél ne csak a fuvarozás elvégzéséről rendelkezzen megfelelő alátámasztó dokumentációval, hanem arról is, hogy a láncban ő minősül a fuvaroztató félnek.
Egységes szabályozás 2020-tól
A láncértékesítéssel kapcsolatos gyorsintézkedés arra az esetre vonatkozik, amikor legalább három szereplő van a láncban és közülük valamelyik közbenső intézi a fuvart. Ez az az eset ugyanis, ami a gyakorlatban a legtöbb fejtörést okozza, hiszen egy három- vagy többszereplős láncügyletben, ha az első vagy az utolsó szereplő intézi a fuvart, akkor az áfakezelés egyértelmű: első esetben az első értékesítéshez, míg második esetben a második értékesítéshez kapcsolódik az adómentesség. Ezzel ellentétben, ha egy közbenső szereplő, (azaz nem az első értékesítő és nem az utolsó vevő) intézi a fuvart, akkor különböző körülmények függvényében, akár a hozzá beérkező, akár a tőle kimenő értékesítéshez kapcsolhatjuk azt. Ráadásul a gyorsintézkedések bevezetése előtt a tagállamok különbözően ítélték meg ezeket az eseteket, ami jelentősen megnehezítette az ügyletek áfa szempontból történő megítélését.
A 2020. január 1-jével bevezetett gyorsintézkedés szerint az áfakezelés attól függ, hogy a fuvart intéző közbenső szereplő adóalany melyik tagországbeli adószámát adja meg a részére terméket értékesítőnek. Ha a közbenső adóalany az indulási tagállambeli adószámát adja meg, akkor a kimenő értékesítést kell adómentesnek tekinteni, míg ha a rendeltetés szerinti tagállambeli adószámát használja, akkor a bejövő láncszem lesz az adómentes.
Fontos, hogy az közbenső adóalany maga döntheti el, hogy melyik tagállambeli adószámát adja meg az eladónak. Attól például, hogy rendelkezik adószámmal az indulás tagállamában, még nem köteles az indulás tagállamában kiadott adószámát használni.
A közbenső adóalanynak a használni kívánt adószámot csak az eladónak kell megadnia (nem kell például az adóhatóságnak, vagy a lánc többi tagjának megküldenie), és e tekintetben nincs semmilyen formai követelmény (elég például egy emailváltás). Az értesítésre nincs szükség ügyletenként, elég egy egyszeri értesítést küldeni, ha a közbenső fél mindig ugyanazt az adószámot kívánja használni. A kommunikációnak viszont mindenképpen írásban kell történnie (elektronikusan vagy papíralapon) annak érdekében, hogy az adóhatóság vizsgálata esetén megfelelő bizonyítékul szolgáljon. Ellenkező esetben ugyanis az adóhatóság megkérdőjelezheti az érintett ügylet adómentességét.
Magyar szabályok
A 2020. előtti magyar szabályozás szerint, ha van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha bizonyítja, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását értékesítőként végzi, illetőleg arra másnak értékesítőként adott megrendelést.
Ehhez képest a 2020. januári változás annyiban áll, hogy a közbenső szereplő azt a vélelmet, hogy a fuvarozást beszerzőként végzi, nevesítetten úgy döntheti meg, hogy ha az értékesítővel a számára az által a tagállam által megállapított adószámot közli, amelyből a terméket feladják vagy elfuvarozzák.
A magyar szabályozás tehát csak annyiban változott, hogy a vélelem megdöntésének módja is szerepel a törvényben. Egyes más tagállamokban azonban a köztes szereplő fenti választási lehetősége eddig nem volt ismert, így ott a változásnak nagyobb jelentősége van.
A cikk szerzője Antretter Erzsébet, regisztrált adószakértő, a a Niveus Consulting Group adótanácsadási üzletágának igazgatója.
