Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A középkorban az asztronómia, mint a hét szabad művészet része, magában foglalta a csillagászattal és a csillagjóslással kapcsolatos ismereteket is. Dante az Isteni színjátékban igen széleskörűen használja ezeket, sokszor egészen meglepő kijelentéseket tesz. A megállapításai egyes esetekben kimerítik az eretnekség akkori kritériumait, ezért a megfogalmazásai gyakran mutatják óvatosságát.
„akárkiktől is tanulta (Dante) az egzakt tudományokat, neki magának kellett ismételten, ezerszer is átgondolni, szemléletes, megelevenítő költői formába öltöztetni és olykor bámulatos merészséggel leírni mindazt, amit az anyagi világ rendszeréről igaznak tartott”
(Ponori Thewrewk Aurél méltató szavai Dantéról)
Az Isteni színjáték misztikus és tudományos fejtegetéseiről szóló cikksorozat első részében a számmisztikáról, a második részben a matematikai, fizikai és mechanikával kapcsolatos megállapításokról volt szó. Ebben a részben a csillagászat kerül sorra.
Hogy mennyire fontosnak tartotta az asztronómiai utalásokat Dante, jól mutatja, hogy mindhárom canticájának, a Pokolnak, a Purgatóriumnak és a Paradicsomnak az utolsó szava is a csillag (stelle), és ezt a fordítások is igyekeznek megőrizni.
Az Isteni színjáték csillagászati utalásait nem könnyű megfejteni. Ehhez ismerni kell a történetmesélés idejében (1300 nagycsütörtökén és a következő egy hétben) a csillagok állását, a Nap és a Hold helyzetét, az akkori csillagászati ismereteket, illetve a Dante által leírt események időpontjában ugyanezeket a konstellációkat. Még ezzel együtt sem egyszerű a megfejtés, mert Dante gyakran ókori mitológiai allegóriákkal fejezi ki a mondanivalóját.
Dante csillagászati rejtélyeit Ponori Thewrewk Aurél százoldalas könyvben mutatta be, cikkünkben ennek a műnek az elemzéseit is hasznosítottuk.
Ebben az írásban is Nádasdy Ádám fordításait szerepeltetjük.
Oldalné Gyura Irén: Beatricével a magasba szálltam (2021, 20×11,5 cm, tűzzománc)
Csillagászat
Az Isteni színjáték legtöbb tudományos megállapítása a csillagászathoz kötődik. Oly sok csillagászati vonatkozású részlet van a műben, hogy ezek közül csak egy-egy példát emelünk ki tartalmuk alapján.
Csillagászati megállapítások, felvetések a Színjátékban:
– a nap óráinak, az időbeosztásnak a csillagok állásától függő meghatározása;
– az időszámításnak a Nap és a Hold járásától függő meghatározása;
– a Föld gömb alakjára való utalások;
– a déli égbolt csillagai, a Dél Keresztje;
– üstökösök;
– naptárproblémák;
– geocentrikus vagy heliocentrikus a kozmikus világ;
– asztrológia és asztronómia.
Az egyik legszebb időmeghatározás a Pokol 8. körében található:
|
Pokol 21:106-114 Majd így szólt hozzánk: „Erre nem lehet továbbmenni, a hatos ív beomlott, az árok alján hever, darabokban. Ha mégis folytatnátok az utat, menjetek végig itt ezen a gáton s egy másik hidat találtok hamar. Tegnap volt épp – öt órával odébb – ezerkétszázhatvanhat éve annak, hogy itt az áthidalás leszakadt.” |
Mit is jelent mindez?
Az akkori teológiai ismeretek szerint Jézus 34-ben nagypéntek délután 3 órakor halt meg a kereszten (a mai teológusok ezt 33 április 2-ára datálják). Jézus halála több jelenséget is „előidézett”, köztük egy híd hatodik ívének leomlását – erre utal az idézet. Történeti tény, hogy két földrengés is volt Júdeában akkoriban. Erről Máté evangéliuma is beszámol (Mt. 27:51-54).
Az időmeghatározás szerint így 1300 (34+1266) nagyszombat (tegnap péntek volt) délelőtt 10 óra (öt órával odébb van a délután 3 óra) van a Pokolban.
További csillagászati időmeghatározásra lásd még a következőket:
– Pokol 10:79-81: Dante száműzetésének időpontja;
– Purgatórium 8:133-135: Dante a Malaspina család szolgálatába áll;
– Paradicsom 16:34-39: ükapjának, Cacciaguidának születési időpontja;
– Paradicsom 26:118-123: a Teremtés óta eltelt idő.
Dante a Föld gömb alakjára sokszor utal a színjátékban – egyáltalán nem rejtélyes módon –, egyik leírása a következő:
|
Purgatórium 4:76-84 „Valóban, Mesterem – mondtam –, soha nem láttam át, amit most már megértek (nem volt elég hozzá a felfogásom): a Legfelső Mozgó középköre (ezt »egyenlítőnek« hívják az értők), mely mindig ott van Nap és tél között, a fenti okból annyira van innen észak felé, amennyire le délre a zsidók látták annak idején. |
Az egyenlítő megnevezése, az, hogy amikor északon nyár van, akkor a déli féltekén tél (és fordítva) ma már nem szorul magyarázatra, de Dante korában még sokan a sík Földben hittek (ez volt az egyházi tanítás is), így valóban „forradalmi” a gömbalak hirdetése.
Matetits László: Styx (2006, 26 cm, festett fa)
A gömb alakjára, illetve az egymással ellentétes helyeken lévő eltérő napszakokra utal a következő részlet:
|
Paradicsom 1: 37-45 A halandókra más-más ponton ébred a világ lámpása; de van egy pont, mely négy kört egyesít három keresztben: ott jó pályán, jó csillag-társaságban kel föl a Nap, s a világ viaszát jobban a maga képére pecsétli. Odaát reggelt, itt estét csinálva fönt járt a Nap, most már fehérben úszott a teljes félgömb (sötét volt a másik), |
Az idézet megfejtéséhez nézzük a csillagász Ponori Thewrewk Aurél értelmezését: „A nappálya nevezetes pontja a tavaszpont, ahol pillanatnyilag a horizont köre, az égi egyenlítő, a nappálya köre (az ekliptika) és a tavaszponton átmenő deklinációs kör találkozik. Metszésük három – ferde – keresztet alkot. A költő ismételten utal arra, hogy ha a Nap a déli féltekén a horizontra ér, „otthon”, vagyis az északi féltekén este lesz.”
A Föld déli féltekéjének égboltján a Dél Keresztje ragyog, és több csillag figyelhető meg, mint az északi féltekén. Hogy erre utal-e a következő két idézet, azt a Színjáték jegyzetírói is megkérdőjelezik:
|
Purgatórium 1:22-27 Jobb felé fordultam s a másik Sarkot figyeltem: láttam ott négy csillagot, mit ősszülőink óta senki sem. Lángocskájuktól ujjongott az ég. (Özvegy lettél, északi félteke, sosem lesz módod gyönyörködni bennük!)
Purgatórium 8:91-93 „Nos, a négy fényes csillag – mondta erre –, amit ma reggel láttál, már leszállt, s az ő helyükre jött most ez a három.” |
A jegyzetírók általában a négy csillagban a négy klasszikus erényt (igazságosság, bátorság, mértékletesség, okosság), a három feljövő csillagba a keresztény erényeket (hit, remény, szeretet) látják bele.
Ponori Thewrewk Aurél értelmezése szerint itt a Dél Keresztje és a déli csillagos ég három legfényesebb csillagjára (a Canopus (a Carinae), az Achernar (a Eridani) és a Fomalhaut (a Piscis Austrini)) utal Dante szövege. Igaz, hogy európai utazók csak két évszázaddal később pillanthatták meg a déli égboltnak ezeket a csillagjait, de arab közvetítéssel lehetett Danténak is információja a déli féltekén látható csillagokról. Ez utóbbit erősíti meg az is, hogy Dante két művében is szól nagy iszlám csillagászról, Al-Ferghaniról – latinosan Alfraganus –, a Vendégségben és a Színjátékban is. Az Isteni színjáték Paradicsom canticájának 30:1-9 soraiban utal arra Dante, hogy Al-Ferghani számítását alkalmazza a Föld nagyságára vonatkozóan (hatezer mérföld…).
Az ősszülők – Ádám és Éva – a földi Paradicsomban laktak, amelyet Dante a déli féltekén lévő Purgatórium tetejére helyezett, így a költemény szerint valóban ők láthatták egykor ezeket a csillagképeket. Ponori Thewrewk Aurél jogosan kérdez rá arra, hogy miért csak az első emberpár láthatta a négy sarkalatos erényt. Ezért is valószínűsíti azt, hogy Dante csillagokról és csillagképekről szól itt is.
A déli félteke sokkal fényesebb, több látható csillagot tartalmazó égboltjára utal a következő néhány sor:
|
Purgatórium: 27:88-90 Kevés látszott innen a külvilágból, de annyi igen, hogy a csillagok a szokottnál nagyobbak s fényesebbek. |
Hogy ezt Dante honnan tudhatta?!
Gulicska Lőrinc: Isteni színjáték III. (2021. 26×34 cm, toll és akvarell)
A geocentrikus (ptolemaioszi) világkép volt az elfogadott Dante korában. Az Isteni színjáték Paradicsom canticájában is a Ptolemaiosz által leírt bolygóállásokat és csillagjárásokat veszi figyelembe. Még három évszázaddal később is máglyán égették el azt, aki a napközéppontú világképet hirdette (Giordano Brunót megégették, Galileo Galilei éppen hogy csak megúszta). Kopernikusz sem hirdette a heliocentrikus világképet, helyette tanait számítási egyszerűsítésként írta le, és csak halála után jelent meg műve, amit aztán az egyház – annak rendje, módja szerint – indexre tett.
A következő idézetben Dante nem kevesebbet állít, mint hogy a Merkúr és a Vénusz a Nap körül kering:
|
Paradicsom 22:142-144 A fiad képébe, Hüperión, jól belenéztem; láttam, hogy mozog a közelében Maia és Dione. |
Dante nem kevesebbet állít, mint hogy Hüperion fia, Héliosz – a Nap – körül kering Maia fia, Hermész – a Merkúr – és Dione gyermeke, Aphrodité – a Vénusz. Érthető a költő óvatossága, hiszen kijelentései meglehetősen merészek. A keringés tényét a fordítás nem igazán adja vissza, de az eredeti szövegben ez szerepel: Circa e vicino a lui Maia e Dione. A Vénuszra vonatkozóan hasonló utalás található a Paradicsom cantica 8:11-12 soraiban is.
Dante egy üstökös képével ír le hasonlatot a következő részletben:
|
Paradicsom 24:10-12 … A jókedvű lelkek pörögni kezdtek tengelyük körül, csóvát is húztak, mint az üstökös. |
Dante minden bizonnyal látott üstököst, mivel 1301-ben két fényes üstökös is járt nap- és földközelben: az egyik szeptember-októberben, a másik decemberben látszott Európából. Dante barátja, Giotto 1305-6-ban festette Padovában a Scrovegni-kápolnában A háromkirályok imádása címen ismert freskóját, amelyen a betlehemi jászol fölött egy üstököst is valószerűen ábrázolt. Dante épp azokban az években tartózkodott Padovában, így a festett képet is láthatta.
Giotto: Háromkirályok imádása (1305-6, Scrovegni kápolna, Padova, freskó)
Egy naptárkészítési problémára utal Dante a következő két sorban:
|
Paradicsom 27:142-143 De mielőtt a január tavasz lesz az elhanyagolt századnap miatt,. |
A Julianus naptárnak ezt a hibáját csak 1582-ben korrigálta XIII. Gergely pápa, 10 napot kihagyva az éves időszámításból.
Dante – sok kortársával, sőt későbbi korok embereivel is ellentétben – nem hitt az asztrológiai jóslatokban. Ennek egyik kifejtése a következő:
|
Purgatórium 16:58-84 A világból valóban kiveszett a tisztesség, bizony, ahogy te mondod: kívül-belül gonoszság tölti meg; de kérlek, tárd föl ennek az okát, hogy értsem s továbbadjam; mert jelenleg hol az eget, hol a földet okolják.” Mély sóhaj hallatszott, melynek a vége keserű „jaj” lett. Majd elkezdte: „Testvér, a földiek vakok, az vagy te is! Ti élők csak az égitesteket teszitek felelőssé, mintha ők kényszerrel mozgatnának titeket. Ám így nem volna szabadságotok a döntésben, s így nem lenne jogos a jók jutalma, rosszak büntetése! |
A kezdőlökést az égboltok adják, nem mindenhez, de ha így volna is: kaptatok fényt, látni: mi jó, mi rossz; és kaptatok szabad akaratot, amely – ha első harcát az egekkel meg bírja vívni – végül győzni tud. Nagyobb erő szabad szolgái vagytok: felsőbb teremtés adott nektek észt, s azon nem uralkodnak az egek. Tehát ha rossz útra tért a világ, az oka tibennetek keresendő; ezt áttekintem most a kedvedért. |
Dante saját meggyőződése szerint az égitesteknek a születés idején elfoglalt helyzetének van szerepe az egyén jellemére, de ennek a hatásnak forrását a Jó-ra, Istenre vezeti vissza:
|
Paradicsom 8:97-108 A Jóság, mely forgatja s jóllakatja a tájat, ahol jársz, gondviselését e nagy testeknek adja mint erőt; s az önmagában tökéletes Elme nemcsak a sokféle természetet gondolja el, de a javukat is. Így mindaz, amit kilő ez az íj, elrendelt céljába beletalál, mint nyílvessző a célkör közepébe. Ha nem így volna, ezek az egek úgy fejtenék ki hatásaikat, hogy káosz lenne, és nem ép teremtés; |
A csillagászatról szóló rész zárásaként idézzük Ponori Thewrewk Aurél méltató szavait: „A legfontosabb európai és iszlám tudósok nevével már találkoztunk, akiknek munkáit Dante bizonyosan ismerte és felhasználta. De akárkiktől is tanulta az egzakt tudományokat, neki magának kellett ismételten, ezerszer is átgondolni, szemléletes, megelevenítő költői formába öltöztetni és olykor bámulatos merészséggel leírni mindazt, amit az anyagi világ rendszeréről igaznak tartott. És mindezt az alig felmérhető gazdagságú tudást nem hivalkodóan, hanem olykor szinte rejtve tartalmazzák a művek. Talán nem alaptalanul gyanítjuk, hogy Dante tudatosan rejtette el szellemi kincseinek titkosított részét félmondatok, hasonlatok és homályos utalások mögé, hogy csak az értse meg, aki maga is tudója a dolgoknak, de az ne, aki ártani tudna neki és/vagy a tudomány ügyének.”
Dante és az Isteni színjáték bélyegeken
A cikk illusztrációiról – a szerző megjegyzései
Ebben a cikkben is – két kivétellel – a Dante-kiállításokra készült műalkotásokat szerepeltetjük illusztrációként (lásd erre vonatkozóan az első rész végére írt megjegyzést. Köszönet érte Gulicska Lőrincnek, Matetits Lászlónak és Oldalné Gyura Irénnek.
Irodalom:
Boccaccio művei – Dante élete (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975)
Dante Alighieri összes művei (Magyar Helikon, Budapest, 1965)
Dante: Isteni színjáték (Nádasdy Ádám fordítása) (Magvető, Budapest, 2020)
Dante Alighieri: Pokol (Baranyi Ferenc fordítása) (Tarandus Kiadó, Győr, 2012)
Dante: Isteni színjáték – Purgatórium (Baranyi Ferenc és Simon Gyula fordításában) (Kossuth Kiadó, Budapest, 2017)
Dante Alighieri: Az új élet (Baranyi Ferenc fordításában) (Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)
Ponori Thewrewk Aurél: Divina astronomia – Csillagászat Dante műveiben (Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2001)
