Tárgyi eszköz az áfában (V. rész)


A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést.

Tárgyi eszközhöz kapcsolódó áfa-levonási szabályok (folytatás)

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b)-c) pontjai szerinti adókötelezettség

Cikksorozatunk korábbi részében volt szó arról, hogy ha a tárgyi eszköz felhasználásának aránya a figyelési időszakban megváltozik az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenysége között, akkor az Áfa tv. 135. §-a szerinti korrekciónak van helye. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor egy termék előzetesen felszámított áfáját az adóalany levonási jogot biztosító hasznosítást tervezve helyezi levonásba, majd a későbbiekben változnak a körülmények, a levont áfa korrekciójára viszont nem alkalmazhatóak az Áfa tv. 135. § előírásai. Mivel sértené az áfasemlegesség elvét és visszaélésekre adna lehetőséget, ha a vállalkozások az eredeti célra tekintettel levonhatnának olyan áfát is, amely tekintetében nem állna fenn levonási joguk, ha eleve a későbbi célra szereznék be az adott terméket, az Áfa tv. ilyenkor egyösszegű adófizetési kötelezettséget ír elő az áfa visszarendezése érdekében. 

Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja: adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználás

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül az adóalany

  •  vállalkozásában kitermelt, előállított, összeállított, átalakított, megmunkált, illetőleg
  •  vállalkozásához vásárolt vagy importált

termék felhasználása gazdasági tevékenységének folytatásához, feltéve, hogy ha a terméket ilyen állapotában másik adóalanytól szerezte volna be, adólevonási jog nem illetné meg.

Ide tartozik például az az eset, amikor egy gépjármű-kereskedő eredetileg továbbértékesítési céllal szerez be személygépkocsikat, de később tesztautóként használatba veszi azokat.

Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a személygépkocsit (ide nem értve a halottszállító személygépkocsit) terhelő előzetesen felszámított adó főszabály szerint nem vonható le. Ha azonban a beszerzés továbbértékesítési céllal történt, akkor a 125. § (1) bekezdés a) pontja mégis lehetővé teszi az áfa levonását.

Amennyiben a kereskedő továbbértékesítési céllal vásárol személygépkocsit, de később úgy dönt, hogy az így beszerzett járművek közül némelyiket bemutató (teszt-)autóként bocsátja az ügyfelei rendelkezésére, akkor erre tekintettel adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ha ugyanis eleve tesztautóként történő használat céljából szerezte volna be ezen személygépkocsikat, azok a korábbi cikkünkben leírtak szerint még akkor is tárgyi eszköznek minősültek volna, ha már a beszerzéskor ismert, hogy a későbbiekben a vállalkozás értékesíti azokat, mivel az eszköz elsősorban nem továbbértékesítési célt, hanem a vállalkozáson belüli használatot szolgálja.

Hasonló a helyzet akkor, ha egy vállalkozás lakóingatlanokat épít értékesítés céljából. Az ingatlanok ekkor a korábban említettek szerint a hivatalos adóhatósági álláspont értelmében nem minősülnek tárgyi eszköznek, mivel nem a vállalkozáson belüli saját használatot hivatottak szolgálni. A lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés i) pontja értelmében főszabály szerint nem volna levonható, ha azonban a termék igazoltan adóköteles lakóingatlan-értékesítés adóalapjába épül be közvetlen anyagjellegű vagy értékcsökkenési leírás alapjánál figyelembe vehető ráfordításként, a 125. § (2) bekezdés f) pontja értelmében lehetőség van az adólevonásra. Tekintettel arra, hogy az ún. új építésű – az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) pontjának ja)-jb) alpontjai alá tartozó – ingatlanok értékesítése a törvény erejénél fogva adóköteles, az ilyen lakóingatlanok építése során felmerült áfa levonható. 

Előfordul azonban, hogy egy ilyen lakóingatlant a vállalkozás végül mégsem tud értékesíteni, és ezért inkább bérbeadja. Az ingatlanok bérbeadása az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja értelmében – a (2) bekezdésben foglalt ingatlanok kivételével – adómentes, hacsak a 88. § szerint adókötelessé nem teszi a bérbeadást az adóalany. Az adómentes bérbeadást szolgáló lakóingatlan esetében viszont nincs a levonási korlátot feloldó rendelkezés az Áfa tv.-ben, ha eleve ezzel a céllal építette volna az ingatlant az adóalany, a levonási jog nem illette volna meg. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja alapján ezért ilyen esetben adófizetési kötelezettség keletkezik.

Az így felszámított áfa az adómentes bérbeadásra tekintettel nem vonható le. Mivel azonban immár bérbeadási célt szolgál az ingatlan, tárgyi eszközzé minősül át az áfa rendszerében, következésképpen megindul a 240 hónapos figyelési idő, és ha az alatt a vállalkozás adókötelessé teszi a bérbeadást, korrekciónak van helye.

Az adó alapja a termék adólevonásra nem jogosító állapotban történő felhasználása miatt keletkező áfa-kötelezettség esetén az Áfa tv. 68. §-a értelmében a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig a teljesítéskor megállapított előállítási értéke. A “termék teljesítéskor megállapított beszerzési ára” a következetes adóhatósági értelmezés alapján azt az árat jelenti, amennyiért az ügylet teljesítésekor az ezen időpont szerinti állapotában be lehetne szerezni a terméket. Az ügylet pedig az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése értelmében az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásakor teljesül, jelen esetben az adólevonásra nem jogosító állapotban történő használat megkezdésekor, tehát nem az eredeti beszerzési árat kell figyelembe venni, hanem a levonásra nem jogosító használat megkezdésekor érvényes forgalmi értéket.

Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja: adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenységhez történő használat

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontja értelmében ellenérték fejében teljesített termékértékesítésként kezelendő a tárgyi eszköznek nem minősülő termék felhasználása adólevonásra nem jogosító tevékenység folytatásához, feltéve, hogy a termék beszerzéséhez vagy b) pont szerinti felhasználásához kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

Ez az előírás alkalmazandó akkor, ha egy adóköteles termékértékesítést és tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtást is végző adóalany az eredetileg adóköteles értékesítés céljára előállított termékei közül néhányat végül nem értékesít, hanem az adómentes tevékenységéhez használ fel. Ez a helyzet például akkor, ha egy bútorokat gyártó cég tulajdonában van egy lakóingatlan is, melynek bérbeadását adómentesen végzi, és az eredetileg adóköteles értékesítésre gyártott bútorok közül néhányat felhasznál a bérbeadott lakóingatlan berendezéséhez. Ekkor a bútorok eredetileg készletnek minősültek, tervezett adóköteles értékesítésükre tekintettel pedig levonható volt az előállításukhoz kapcsolódó input áfa. A bérbeadáshoz történő felhasználásuk következtében viszont a bútorok tárgyi eszközökké minősülnek át, az adómentes tevékenységhez történő felhasználásuk pedig adóköteles termékértékesítésként kezelendő.

Az adókötelezettség itt is egyösszegű, az adóalapot pedig az Áfa tv. 68. §-a alapján kell meghatározni, tehát nem feltétlenül a korábban levonttal megegyező összegű áfát kell visszafizetni.

Az így felszámított áfa az adómentes bérbeadásra tekintettel nem vonható le. A tárgyi eszközzé átminősült bútorok vonatkozásában ugyanakkor megindul a 60 hónapos figyelési idő, és ha az alatt a vállalkozás adókötelessé teszi a bérbeadást, az immár adóköteles tevékenységhez történő felhasználásra tekintettel ekkor már a 135. § szerinti korrekciónak lehet helye.

Lényeges, hogy a jogalkotó az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazását a tárgyi eszköznek nem minősülő termékekre korlátozza. Ha egy termék eleve tárgyi eszköznek minősül, amelyhez eredetileg adólevonási jog kapcsolódott, majd később levonásra nem jogosító tevékenységhez kezdi használni az adóalany (például kezdetben adókötelesen bérbeadott ingatlant idővel adómentesen ad bérbe), akkor az Áfa tv. 135. §-a szerinti korrekciónak van helye.



Kapcsolódó cikkek

2021. május 4.

Tárgyi eszköz az áfában (IV. rész)

A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést.
2021. április 14.

Tárgyi eszköz az áfában (III. rész)

A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést.
2021. április 9.

Tárgyi eszköz az áfában (II. rész)

A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést.
2021. április 1.

Tárgyi eszköz az áfában (I. rész)

A tárgyi eszközökhöz az általános forgalmi adó rendszerében számos speciális rendelkezés kapcsolódik. Cikksorozatunk ezekről nyújt áttekintést.