A korlátolt felelősségű társaság üzletrészének örököse az örökség megszerzésével nem válik a társaság tagjává, hanem kérnie kell bejegyzését a tagjegyzékbe. Ha a társaságnak nincs ügyvezetője kérelmét a társaság tagjaihoz kell intéznie. A taggá válás egyik feltétele, hogy az örökös a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerje el.
A közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlában az áruk ellenértéke, mint adóalap nem változik azért, mert a felperes adózó nem igazolja a termékek más tagállamba történt kiszállítását. A szerződő felek által a számlán megállapított 0%-os áfa helyett az adózó, mivel az értékesítése nem adómentes, adófizetésre köteles, amelyet a változatlan mértékű adóalap alapulvételével, a belföldi termékértékesítés adómértékével kell meghatározni. Jogeset.
Az adóhatóságok és a bíróságok is elvárják az adózók által a jogszabályi kötelezettségek betartását a különböző eljárások során. Adott esetben nyilatkozattételre kötelesek a képviselők, adózók is, ahol érvelhetnek, előadhatják cselekményeik valódiságát, stb.. A megfelelő fórumok igénybevétele és hatósági döntés során adózók megfelelő indokolást és érvelést várnak el a hatóságoktól. A Kúria kimondta, hogy nem ad számot a bíróság a saját belső meggyőződéséről abban az esetben, ha az alperesi határozatban foglaltak egy az egyben történő átemelésével indokolja ítéletét.
Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek., 70. §].
Egy tagállamban letelepedett adóalany más tagállami állandó telephelyét az az utóbbi tagállamban igénybe vett szolgáltatás alapozhatja meg, amely fogadására – legközvetlenebb módon – ebben a tagállamban végzett gazdasági tevékenysége keretében alkalmas, a Kúria által hozott döntés szerint.
Adózót az adóellenőrzés, adóhatósági eljárás során megilleti az iratbetekintés joga. A nemzetközi megkeresésre és az arra adott válaszra az adózó betekinthet, azok nem tekinthetők adóhatóságok közötti belső levelezésnek, mivel nem technikai jellegűek, hanem az ügy érdemére kihatnak.
Számos körülmény miatt sor kerülhet követelésvásárlásra. Az, hogy ez a tevékenység rendszeresen végzett gazdasági tevékenységnek minősül-e, üzletszerű-e, ellenérték fejében végzett tevékenység-e, minden esetben vizsgálni szükséges. Sok esetben ugyanis ezt a társaságok engedély nélkül végzik. A Kúria már több ítéletében is megállapította az üzletszerűség egyes fogalmi elemeit vizsgálva, hogy a tevékenység rendszeres jellegét nem az alapul fekvő szerződések, vagy esetleg azok célja, hanem az azok tárgyát képező követelések száma alapján kell megítélni, azzal, hogy valamennyi követelés átruházására irányuló ügyletet együttesen kell figyelembe venni. A következőkben a témát érintő kúriai ítéletet mutatunk be.
Az előző cikkünkben részletezük egy összetett ügylet számviteli szabályok szerinti, adóhatóság általi minősítését. A téma a terven felüli értékcsökkenés, valamint az időbeli elhatárolások kérdése volt, ágazat specifikus tevékenység vonatkozásában. Jelen cikkben bemutatjuk, miként vélekedett az ügyről az elsőfokú bíróság, valamint a Kúria.
Egy társaságnak igen sok adózási szempontot kell szem előtt tartania. Különösen így van ez, ha még ágazat-specifikus körbe is tartozik az adott tevékenység, szolgáltatás. Ilyen például a távhő-szolgáltatás is. A számviteli szabályok, fogalmak, minősítések nemcsak adózók részéről, de olykor az adóhatóság részéről is számos kérdést felvethetnek, eltérő minősítést eredményezhetnek. Erre példa a következő Kúria által hozott ítélet is.
