Amennyiben az adóoptimalizálást célul kitűző atipikus szerződés eredményeként a kötelezettnek módja nyílna a helyi adókból visszatérítést kérni, amely lehetőséggel azonban nem él, elzárva így a jogosultat a szerződésben kikötött sikerdíj elérésétől, az együttműködési kötelezettségének megsértése miatt a szerződést eredményesen teljesítő jogosult felé kártérítési felelősség terheli. Jogeset.
Ugyanaz a munkáltató a munka törvénykönyvében meghatározott több ok miatt is elrendelhet vasárnapra rendes munkavégzést. Ha bizonyítást nyer, hogy a munkavállaló számára nem csak amiatt volt elrendelhető a vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzés, mert a munkáltatója kereskedelmi tevékenységet folytató munkáltatói, hanem azért is, mert rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatóról van szó, a munkavállaló részére vasárnapi pótlék nem jár – a Kúria eseti döntése.
Az áfamentesség nem vonatkozik olyan földterület értékesítésére, mely az ezen álló épület lebontása folytán válik beépítetlenné. A beépítettséget nem alapozza meg az ingatlanon végzett alapozási munkálatok végzése. A következőkben a Kúria álláspontját foglaljuk össze.
Az áfalevonási jog gyakorlásának feltételei között az Európai Unió Bíróságának irányadó döntései nagy hangsúlyt fektetnek az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettségre, amelynek során objektív tényekkel kell bizonyítania, hogy a számla befogadója tudott, vagy kellő körültekintés mellett tudhatott arról, hogy adókijátszás valósul meg, illetve ebben maga is közreműködött.
A Kúriának arról kellett döntenie az alább részletezett ügyben, hogy jogszerűen járt-e el az elsőfokú bíróság, amikor a titkos adatgyűjtés nyomán nyert bizonyítékok jogszerűségi felülvizsgálatának hiánya miatt valamennyi, az ügyben érintett adózóra vonatkozó megállapítást jogszerűtlennek tekintett.
Az adóhatósági határozatnak egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arról, hogy az adólevonási jog az adózót milyen tények, bizonyítékok és jogalap alapján nem illeti meg. A következőkben egy Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Az adóhatósági határozatnak egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arról, hogy az adólevonási jog az adózót milyen tények, bizonyítékok és jogalap alapján nem illeti meg. A következőkben egy Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Az adócsalással és az adókikerüléssel, valamint az esetleges visszaélésekkel szembeni küzdelem a 2006/112/EK irányelv által elismert és előmozdított célkitűzés, és a jogalanyok nem hivatkozhatnak az uniós jogi normákra csalárd módon vagy visszaélésszerűen. Ennélfogva a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Ez az eset áll fenn, ha maga az adóalany követ el csalást, ugyanez a helyzet akkor is, ha az adóalanynak tudomása volt, vagy tudomással kellett volna lennie arról, hogy beszerzésével héa-csalást megvalósító ügyletben vesz részt. Az adóhatóság kötelezettsége az adózói tudattartalom feltárása és bizonyítása. A továbbiakban egy Kúria által hozott döntést mutatunk be.
A jogalkotó a Katv. 5. § (1) bekezdés f) pontjában előírta a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság megszűnésének időpontját, amely a gazdasági társaság bejelentett kisadózó tagjának a gazdasági társaságból való kilépését követő nap. Meghatározása az időpontnak, mint a jogszabályban kifejezett jogalkotói akarat üresedne ki, és nem teljesülhetne akkor, ha hiánypótlásra kerülne sor, mert annak a további idő biztosítása a funkciója. Az ezzel kapcsolatos Kúria álláspontot mutatjuk be.
Az adókötelezettség szempontjából nem releváns körülmények nem, csak az adókötelezettséget érdemben befolyásoló tényállásváltozás eredményezheti a feltételes adómegállapítás kötőerejének megszűnését.
A Kúria először döntött érdemben a behajthatatlan követelésekre jutó áfa visszatérítésével kapcsolatos ügyekben, így az ítélet több hasonló ügyben is utat mutat – derül ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda közleményéből.
Az illetékfizetési kötelezettség megítélésekor az Itv. szabályozási rendszeréből kell kiindulni, nem pedig az adott épület létrehozását, építését szabályozó előírásokból. A következőkben egy ezt részletező bírósági esetet mutatunk be.
A transzferárazás során alkalmazható portfólió-szemlélet nem az üzemi eredmény kiszámítására ad iránymutatást, hanem azt határozza meg, hogy a fő szabály szerinti ügyletenkénti elemzéstől mely esetekben van lehetőség eltérni. A következőkben ezt tárgyaló Kúria által hozott döntést mutatunk be.
A gazdasági társaság számlájáról pénzt felvevő személyt terheli már az adóigazgatási eljárásban is annak bizonyítása, hogy az összeggel a társaság felé elszámolt vagy azt a társaság érdekében használta fel. A polgári perrendtartásról szóló törvényt nem sérti, ha a bíróság értékeli azt, hogy az adózó az őt terhelő bizonyítás esetén mikor hivatkozik valamely bizonyítékra.
Nem elegendő az értékesítési láncban távolabb álló adózók magatartásából következtetni adózó aktív magatartására, ahhoz legalább az elősegítés vagy a támogatás formáját öltő saját közreműködésnek kell fennállnia. Ennek bizonyítása hiányában az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen a „tudta vagy tudhatta volna” feltételek fennállásának igazolása.
Helyiadó-ügyben adómentességét az adózónak kell bizonyítania, így azt is, hogy a tulajdonában lévő malmot nem ipari tevékenységre, hanem gabonatárolásra használja. A következőkben egy érdekes Kúria által hozott döntést mutatunk be.
Jövedékiadó-ügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. A következőkben a témában a Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő.
Az áfamentesség nem vonatkozik olyan földterület értékesítésére, mely az ezen álló épület lebontása folytán válik beépítetlenné. A beépítettséget nem alapozza meg az ingatlanon végzett alapozási munkálatok végzése. A következőkben a témát érintő Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Érdemi felülbírálatra alkalmatlan az a jogerős ítélet, mely iratellenesen az adóhatósági határozatban szereplő tényállástól eltérő, az adóhatóság által nem állított tényállás alapján állapítja meg a határozat jogszerűtlenségét. A következőkben részletezünk egy érdekes esetet.
