Hogyan adóztak a rómaiak? – Konstantinápoly második aranykora (12. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Keletrómai Birodalom második aranykora a IX-XI. századokban volt, csúcspontját az ezredfordulón, II. Baszileiosz uralkodása alatt érte el. A bolgárokkal való leszámolás, a magyarok megjelenése, a törökök területfoglalása, a keleti és nyugati egyház elszakadása fontos mérföldkövei voltak ennek a korszaknak. A hanyatlás kezdetét a manzikerti csatavesztés jelentette 1071-ben.

„…férfiakban gazdag és szabad ez a nép, és egyéb pompát, a bőséget mellőzvén, csupán arra van gondja, hogy vitézül viselkedjék a maga ellenségeivel szemben.”

(Bölcs Leó császár a magyarokról)

A képrombolásokkal véglegesen III. Mikhaél (840-867, uralkodott 842-től) császársága alatt számoltak le. A kétévesen trónra került Mikhaél helyett anyja, Theodóra gyakorolta a hatalmat. Mikhaél felnőve puccsal vette át a hatalmat anyja kegyencétől, lánytestvéreit és anyját is kolostorba küldte.

Mikhaél uralkodása alatt az arabokkal változó szerencsével folyt a hadakozás. Az arabok megalapították a Palermói Emírséget, átkeltek Dél-Itáliába is, a legtöbb szicíliai területet elveszítette a Keletrómai Birodalom, csak Szürakuszai és Taormina maradt a császár kezében.

Keleten újból terjeszkedni kezdett a birodalom, északról viszont a bolgárok jelentették a legnagyobb veszélyt,

A bolgárok a kereszténység felvétele érdekében a pápához fordultak, ezt Mikhaél nem tűrhette, és hadseregével a bolgárok ellen vonult. A bolgárokat ez „jobb belátásra” bírta, Borisz kán felvette a keresztséget, Mikhaél lett a keresztapja, a keresztségben Borisz kán is a Mikhaél nevet kapta. Így lett a bolgárok első keresztény uralkodójából később Szent Mihály az ortodox egyházban.

III. Mikhaél Szent Mamasz égő temploma előtt (Miniatúra a XII. századi ún. Madridi krónikából) – Szent Mamasz az adócsalók védőszentje

A bolgárok keresztségükben nem akarták elfogadni a konstantinápolyi pátriárka (Photiosz) fennhatóságát, ezért Rómától kértek térítőket, I. (Nagy Szent) Miklós pápa örömmel teljesítette a kérésüket, ám mindez tovább rontotta a római pápával való viszonyát a császárságnak. Mikhaél császár elnökletével 867-ben zsinatot tartottak, amely kiközösítette a pápát.

Az államügyekkel és a kultúrával 856-tók Mikhaél nagybátyja, Bardasz foglalkozott, e tisztségében caesari rangot kapott a császártól. Mikhaél császár a hadügyekkel, dorbézolásokkal (ezzel kiérdemelte a ’Részeges’ melléknevet) és istállófiúból kiemelkedett kegyencével, Baszileiosszal volt elfoglalva. Bardaszt 865-ben egy krétai hadjárat során Baszileiosz leszúrta, ezt követően, alig egy évvel később, 866-ban Mikhaél társcsászárává nevezte ki Baszileioszt. A társcsászárság szűk másfél évig tartott, 867 szeptemberében Baszileiosz egy lakoma után a hálószobájában meggyilkoltatta a részegen fekvő Mikhaélt. Ilyen előzményeket követően lett Baszileiosz a Makedón-dinasztia első császára.

… és megjelentek a magyarok

I. Baszileiosz 19 évet uralkodott, a császári trónon 886-tól fia, VI. (Bölcs) Leon (magyarosan: Leó) követte. Leon a ’Bölcs’ előnevet törvénykönyve alapján érdemelte ki, uralkodása már nem volt ennyire dicsőséges. Leon a bolgárokkal való kereskedés jogát két kereskedőre bízta, akik központjukat Thesszalonikébe helyezték át, és megemelték a bolgárok felé a vámtételeket. Simeon bolgár cár (Borisz fia) hiába küldött követséget Konstantinápolyba, válaszra sem méltatták. Erre Simeon 894-ben megtámadta a Keletrómai Birodalmat, és legyőzte a gyenge balkáni erőket.

Leon császár bemutatja a szent edényeket az arab követeknek

Leon az Etelközben lévő magyaroktól kért segítséget, akik Levente vezetésével 895-ben betörtek a bolgár területekre, és több csatában is legyőzték a bolgárokat. Erre válaszul a bolgárok a besenyőkhöz fordultak segítségért, akik betörtek a magyarok etelközi szállásterületére, így a bolgárok és a besenyők együttes erővel menekülésre kényszerítették a magyarokat, akik a Kárpát-medencében találtak menedéket (ez volt a magyar honfoglalás 896-ban).

Simeon még 896-ban ismét megtámadta a Keletrómai Birodalmat, csatában legyőzte Leon császár seregeit. Konstantinápoly csak azon az áron tudott az ostromtól megmenekülni, hogy Simeon cár jelentős területeket kapott a birodalomtól, és Leon császár éves adó fizetésére vállalt kötelezettséget.

Leon a Kijevi nagyfejedelemségnek is kénytelen volt engedni, miután Oleg nagyherceg hadiflottával jelent meg Konstantinápolynál, kereskedelmi jogokat biztosított az oroszoknak (akikről tudjuk, hogy ebben a korban alapvetően inkább viking kereskedők voltak).

Leont 912-ben testvére, III. Alexandrosz követte a trónon, aki felmondta a bolgároknak fizetendő adót. Nagy hiba volt, mert a bolgárok ismét támadtak, és ismét kikényszerítették az adófizetést.

Leon fia, VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz (905-959, uralkodott 908-tól) társcsászárként mindössze három évesen került a trónra, III. Alexandrosz 913-ban bekövetkezett halálát követően ő lett a főcsászár. Ténylegesen apósa, Rómanosz Lekapémusz uralkodott helyette, aki 920-tól már társcsászárként intézte a birodalom dolgait, és igyekezett saját fiainak biztosítani a későbbiekben a császári trónt. T. Rómanoszt 944 év végén palotaforradalommal megbuktatták, száműzetésbe kényszerítették, ahol 947-ben meghalt. Fiait is száműzték, majd meggyilkolták őket. Így 944-től a ’Bíborbanszületett’ már teljes jogú császárként uralkodott.

Bíborbanszületett Konsztantinosz és Olga kijevi nagyhercegnő találkozása (Szent Szophia templom, Kijev, XI. század, freskó)

A magyarok a besenyőkkel szövetkezve 934-ben támadtak rá a birodalomra, de előtte a bolgárokat is legyőzték, így a bolgárok és VII. Konsztantinosz császár is adófizetésre kényszerült a magyarok felé. A magyarok hatalmas vereséget szenvedtek 955-ben az augsburgi csatában, ennek hatására VII. Konsztantinosz felmondta a magyarokkal kötött öt évente megújított békeszerződést, és 957-től már nem volt hajlandó adót fizetni. (A X. században Konstantinápoly jelentős szerepet játszott a magyar történelemben is, Bulcsú, Tormás, Apor, Botond vezérek és a hozzájuk kapcsolódó mondák is őrzik ennek emlékét.)

A második aranykor

A Keletrómai Birodalom második aranykorának csúcspontját II. Baszileiosz (957/58-1025, uralkodott 976-tól) majd fél évszázados uralkodása alatt érte el. A császár alapvetően a hadseregre támaszkodott, hűségüket adományokkal, az elhunyt tisztek családjairól való gondoskodással szerezte meg. A hadsereg hűségét növelte az is, hogy személyesen vezette seregeit. A hadsereg élelmezése érdekében csökkentette a parasztok adóját, a hiányzó bevételeket a nemesség es az egyháziak adóemelésével kompenzálta. Ezzel ugyan kivívta a módosabb rétegek nemtetszését, de a hadsereggel megerősített császár ellen nem volt erejük fellépni.

Kis-Ázsia nagybirtokosai fellázadtak a császár ellen, ezt a kijevi nagyherceggel, I. Nagy Szent Vlagyimirral kötött katonai szövetség révén sikerült leverni. A Kijevből jött varég harcosok beépültek a császári seregbe, illetve ezek képezték a később kialakult varég testőrgárda alapját is. A szövetség egyik feltételeként a császár húgát, Annát vette feleségül 989-ben Vlagyimir nagyherceg.

II. Baszileiosz jelentős területekkel bővítette a birodalmat. Örményország, Szíria, Itáliai területek váltak a birodalom részévé. A bolgároktól ifjú korában (986-ban) katonai vereséget szenvedett, de megerősödve 1001-től folyamatosan támadta a bolgárokat, pusztította infrastruktúrájukat, gazdaságukat. A végső összecsapásra 1014-ben került sor, az ún. kleidioni csatában, ahol II. Baszileiosz döntő győzelmet aratott. Az elfogott 17 ezer hadifoglyot a császár megvakíttatta, de minden századiknak csak az egyik szeme világát vetette el. A félszeműek vezették haza a világtalan hadsereget a bolgár cár országába. A cár erről értesülve valószínűleg agyvérzést kapott és meghalt. A vakok tömegéről való gondoskodás hatalmas terhet jelentett Bulgáriának. Ezzel a Keletrómai Birodalom végleg megszabadult a bolgároknak fizetett adóktól is. Baszileiosz császár e tettével érdemelte ki a Bulgaroktonosz (bolgárölő) melléknevet.

A bolgárok veresége és a vakok seregének hazatérése (Miniatúra a Manasses krónikából, XIV. század)

A hanyatlás kezdete

II. Baszileiosznak nem házasodott meg, így nem volt törvényes gyermeke. A trónt bátyja, majd annak utódai örökölték. Uralkodóként kevésbé voltak tehetségesek, mint II. Baszileiosz, fél évszázad alatt a nagyhatalmi pozícióból sikerült jelentéktelen országgá silányítaniuk a birodalmat.

A súlyos adóterhek miatt lázadások törtek ki, egyes területek véglegesen elszakadtak emiatt a birodalomtól. Ilyen volt például a Balkán délnyugati részén lévő Zéta fejedelemség. A császárok (illetve a konstantinápolyi adminisztráció) tartottak a katonaság hatalmától, ezért a hadsereg jelentős részét leszerelték. A népszerűség növelése érdekében az egyházra támaszkodtak, de ennek ára az egyháznak való sokszor mértéket nem ismerő adományozás volt. Az egyház túlhatalmát mutatta az is, mikor a konstantinápolyi pátriárka és a római pápa egymást kiközösítették, és ebbe a császárnak nemigen volt beleszólása. Ezzel bekövetkezett 1054-ben a nagy egyházszakadás (skizma), amit hivatalos formában soha nem deklaráltak. Mikor I. Iszaakiosz császár (uralkodott: 1057-1059) megpróbálta visszaszerezni a korábbi egyházi adományokat, megfenyegették, végül lemondatták a trónról. Ő volt a Makedón-dinasztia utolsó császára.

Utóda az udvari emberből császárrá kinevezett X. Konsztantinosz lett (uralkodott: 1059-1067), akinek uralkodása alatt felbomlott az államrend, az adószedést bérbe adták, a császári hivatalokat áruba bocsátották. A meggyengült birodalmat számos támadás érte, csökkentve annak területét, gazdasági erejét. Időközben a megerősödő szeldzsukok is egyre erőteljesebben támadták Anatóliát.

A vég kezdetét IV. Rómanosz uralkodása (1032-1072, uralkodott: 1068-1071) jelentette (ez a vég azért még majd négyszáz évig húzódott!). Rómanosz uralkodása idején a normannok végleg kiszorították a birodalmat Itáliából. A szeldzsukok ellen Rómanosz sereget szervezett, és megindult Anatólia keleti részére. Túlerőben volt, kezdetben sikereket is ért el, végleg le akart számolni a szeldzsuk törökökkel. A belső megosztottság miatt 1071. augusztus 26-án következett be a manzikerti csatavesztés. Az éjszakai csatát követően a konstantinápolyi seregek szétszóródtak, a sebesült Rómanoszt elfogták a törökök. Konstantinápolyban gyorsan ellencsászárt állítottak.

Manzikerti csatavesztés – Alp Arslan szultán megalázza IV. Rómanosz császárt (XV. századi francia miniatúra)

A törökök egy hét után szabadon engedték Rómanoszt, de a kitörő polgárháborúban Rómanosz – bántatlanság ígérete mellett – megadta magát VII. Mikhaél ellencsászárnak. Az ígéret ellenére Rómanoszt megvakították, aki egy évvel később belehalt sebeibe.

Önmagában a manzikerti csatavesztés katonailag nem volt jelentős, mégis a Keletrómai Birodalom végzetes hanyatlása kezdeteként ezt az ütközetet jelölik meg a történészek.

Irodalom:

A Római Birodalommal sok ezer kötetnyi könyv, számos film, weblap stb. foglalkozik. A felhasznált irodalom részletes ismertetésétől eltekintünk, de kiemeljük közülük a következőeket:

Julius Caesar feljegyzései: A gall háborúról; A polgárháborúról

Angold, Michael: Bizánc – Híd az ókor és a középkor között (General Press Kiadó, Budapest, 2001)

Castiglione László művei: Az ókor nagyjai (Bp., 1971); A római művészet világa (Bp., 1974)

Creighton, Mandell: A római nép története (Bp., 1898)

Grüll Tibor: A Római Birodalom gazdasága (Bp., 2017)

Gulyás Istvánné (szerk.): Az antik Róma napjai (Bp., 1983)

Hahn István: Róma istenei (Bp., 1975)

Havas László – Hegyi W. György – Szabó Edit: Római-történelem (Bp., 2007)

Révay József: Százarcú ókor (Bp., 1962)

Suetonius: Caesarok élete

Ürögdi György könyvei: A régi Róma (Bp., 1963); Róma kenyere, Róma aranya (Bp., 1969); Kleopátra (Bp., 1972); Kard és törvény. Marius és Sulla kora (Bp., 1974); Nero (Bp., 1977); Hogyan utaztak a régi rómaiak? (Bp., 1979)

www.romaikor.hu: a weblap – részben tematikusan – számos szakirodalmat idéz, neves szakemberek írásait tartalmazza