Az adóreform és az azóta eltelt időszak – általános forgalmi adó(3.)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az általános forgalmi adózás több olyan szabályt is tartalmaz, amelyek gazdaságpolitikai jellegűek, illetve nem is feltétlenül adóelőírások, de a jogalkotók az Áfa törvényben találták meg ezeknek a szabályoknak a helyét. Az áfá-ról szóló harmadik írásunkban ezekről lesz szó, ezzel zárjuk az áfa ismertetését.

Aki a közteherviselési kötelezettségeket megszegi, az a társadalmat lopja meg, mivel a meg nem fizetett adó másokat fog terhelni.

Az általános forgalmi adózás 1988-as bevezetése az 1987-ben indult adóreform egyik legjelentősebb lépése volt. A bevételi összeg akkoriban (és még két évtizeden át) nem érte el a személyi jövedelemadó bevételi összegét, mára viszont jelentősen meghaladta azt. Az áfa-bevétel az államháztartás legjelentősebb, stabil bevételévé vált.

Az áfá-ról szóló két korábbi írásunkban ismertettük az adónem bevezetésének jelentőségét (), az adókulcsok rendszerét, illetve a mezőgazdaság privilegizált helyzetét.

Az áfa letisztult adóelmélete, illetve az Európai Unió hozzáadottértékadóra vonatkozó irányelve (2006/112/EK irányelv) csak korlátozott mértékben teszik lehetővé, hogy a napi (vagy kevésbé napi) gazdaságpolitikához köthető döntések terepévé váljon. Erre sokkal inkább alkalmas a személyi jövedelemadó, a társasági adó, illetve a számos úgynevezett kisadó; csak rá kell nézni ezekre a törvényekre, és jól látható, hogy gyakran napi politikai érdekek terepévé válik a közteherviselés.

Néhány területen azért tetten érhető az adóbevételek fontosságán túlmutató áfa-szabály is.

EU-harmonizáció

Az áfa területén az egyik legnagyobb kihívás az EU-harmonizáció megvalósítása, illetve Magyarország 2004. május 1-jei belépésétől kezdve az EU intézményrendszerével való együttműködés, az EU által előírt adatszolgáltatások teljesítése, az onnan küldött adatok fogadása, felhasználása volt.

Minden korábbi csatlakozó ország esetében ez áfa-bevétel kieséssel járt, így Magyarország esetében is. Olyannyira, hogy ez 2004 év második felében likviditási zavarokat okozott az államháztartásban. Ezeket a pénzügyi kormányzat képes volt kezelni (az már akkor is vitatott volt, hogy megfelelő eszközökkel történt-e mindez), az államháztartás áfa-bevétel kieséséből eredő pénzügyi gondjai 2005 elejére megoldódtak.

Maga az áfa-jogharmonizáció alig volt észrevehető 2004-2005-ben, mert a pénzügyi kormányzat már a 90-es években tudatosan készült a szabálymódosításokkal a belépésre, és egyáltalán nem lényegtelen módon már az 1988-ban bevezetett áfa-szabályok is az uniós (akkor még Európai Gazdasági Közösség) áfa-elveket vették alapul.

Számlázási szabályok

Az áfa bevételek megbízhatóságának, ellenőrzésének egyik legfontosabb feltétele a szigorú elszámolási szabályok előírása. A számla kibocsátásának, befogadásának törvényi rendelkezései már az 1988-as Áfa-törvényben megjelentek, és azóta is részét képezik az újrakodifikált törvényeknek. Az áfa elszámolásához fontos, hogy ezek szigorú számadás alá tartozzanak, a zárt sorszámozás garantálja az ellenőrizhetőséget.

Nyugtatömböt kosárból?

A feketegazdaság (szokás árnyék-, szürke-, rejtett gazdaságnak is nevezni ezt a területet) nem kizárólag magyar jelenség, az a világ minden országában előfordul. A jogszabályi előírásoknak megfelelő bevételek beszedéséhez elengedhetetlen, hogy a számla- és nyugtaadási szabályokkal ne lehessen visszaélni, ha az mégis előfordul, akkor a hatékony adóellenőrzés képes legyen feltárni és szankcionálni a jogszabályok megsértését.

A „számlagyárak”, a regisztrálhatatlan nyugtatömb-gyártás miatt került bevezetésre az, hogy az APEH/NAV adja ki a sorszámtartományokat, és szigorú adatszolgáltatást kellett bevezetni az értékesített tömbökre vonatkozóan is. Visszaélés így is van, csak jóval kevesebb, mint korábban. Előfordult, hogy pont az adóhatóság ellenőreinek kínáltak egy piacon nyugtatömböket megvételre. A revizorok erre nem voltak vevők!

Az általános forgalmi adózás törvényi szabályai és háttérjogszabályai több olyan szabályt is tartalmaznak, amelyek a számlázás szigorú és zárt rendszerét kívánják elérni. Itt most csak rövid felsorolást adunk, a részletes szabályismertetés nem célja írásunknak:

• a számla és nyugta adattartalma, a kibocsátásra jogosultak/kötelezettek köre, a kibocsátás és befogadás szabályai;
• a pénztárgép használatára kötelezettek köre, ezek NAV-hoz való online bekötése;
• online számlázási adatszolgáltatás, egyes esetekben offline adatfeltöltés a NAV erre rendszeresített internetes lapjára;
• az EU úgynevezett összesítő jelentésének előírása a számlák kibocsátására és befogadására, ennek egyre szélesebb körre való kiterjesztése.

Online számlázás bemutatása a NAV tájékoztatójában

Nem lényegtelen, hogy a változtatásokat az információtechnika (számítógépek, internet) robbanásszerű fejlődése, elterjedése tette lehetővé.

Fordított adózás

Szintén az adó megfizetésének biztonságos voltához köthető a fordított adózás rendszere. Ennek az a lényege, hogy amennyiben a számlát kibocsátó olyan területen működik, ahol elterjedtebb a feketegazdaság, vagy a számlát kibocsátótól már nehezen várható el az adó jogszerű módon való teljesítése (mert például felszámolás alatt áll), ilyenkor a számlát befogadó adózó (aki egyébként áfa-alany is), teljesítse az adókötelezettségeket.

Ilyen fordított adózási szabályok vonatkoznak például a következő területekre (a törvényben pontosan meghatározott esetekben):

• építési-szerelési és egyéb szerelési munka;
• munkaerő kölcsönzése;
• hulladékértékesítés (vas, réz, műanyag, üveg, gumi stb.);
• ingatlanértékesítés;
• felszámolási, fizetésképtelenségi eljárás alatt lévők;
• gabonaértékesítés;
• vas- és acéltermékek értékesítése.

A gabonaértékesítésre is fordított adózás vonatkozik

Pénzforgalmi elszámolás

Az általános forgalmi adózás rendszere alapvetően a számviteli törvény teljesítési szabályaihoz igazodik. Ez sok szempontból észszerű is, hiszen az adóra jogosult állam nem avatkozhat be a vevő és a szállító közötti vitákba, a garanciális igények érvényesítésébe, a visszáruzásba, illetve vevő és a szállító közötti pénzügyi teljesítésbe (magyarán, az ellenérték megfizetésébe).

A kisebb adózók esetében a teljesítési elv és a pénzforgalom ezen ellentéte már komolyabb likviditási problémákat is felvethet, illetve előfordulhat, hogy egy nemfizető vevő ilyen módon tönkreteszi a szállítóját. Néhány ilyen esetben az adóra jogosult állam sajátos kockázatközösséget vállal a szállítóval, és az adó megfizetését – legalább részben – a tényleges pénzforgalomhoz köti. Ilyen elszámolásra lehetnek jogosultak az egyszeres könyvvitelt vezetők, a KKV-szektor, az államháztartáshoz tartozó szervezetek. (Áfa törvény 61.§, 196/A.-196/G. §-ok)

A nagyobb szervezetekre vonatkozó szabályok léptek életbe (méghozzá visszamenőleges hatállyal) 2020-tól azokban az esetekben, amikor az ellenérték behajthatatlanná vált. Ilyenkor az állam visszafizeti (elszámolja) a behajthatatlan követelésre jutó, egyébként már megfizetett áfa összegét. (Áfa törvény 77.§ (7)-(10) bekezdései)

Lakás-áfa (visszatérítés, kedvezményes adózás)

A lakásépítéshez, értékesítéshez, lakásbérléshez kapcsolódó áfa gazdaságpolitikai, társadalompolitikai, szociálpolitikai kérdéseket is felvet. Erre az elmúlt jó három évtizedben az Áfa törvény többfajta választ is adott, sajnos nem mindig a legszerencsésebbeket.

Az áfa bevezetésekor a magánlakás építéséhez kapcsolódó, számlával igazolt áfát vissza lehetett igényelni az APEH-tól. Ez azt jelentette, hogy az állam az ilyen beruházásokat azzal támogatta, hogy lemondott az áfa összegéről. A visszatérítési rendszert angol mintára vezették be Magyarországon, amivel csak egy probléma volt, „elfelejtették” azt az adómorált importálni hozzá, ami a brit szigeteken két évszázada folyamatosan működő adórendszerben már megvalósult.

Annak ellenére, hogy az áfa visszatérítéssel való visszaélések már a bevezetés évében nyilvánvalóak voltak (luxusberuházások, nem lakáscélú építések, „szerzett” számlák stb.), a kedvező szabályok – módosításokkal – 1997 végéig hatályban maradtak. Reméljük, hogy nem kell angol mintára két évszázadot várnunk az adómorál javulására!

Fontos szabály lépett hatályba 2010-től azokra a magánszemélyekre, akik ingatlant (lakás, garázs, üdülő stb.) bérbe adnak. Önmagában a bérbeadás miatt nem kell az adóhatósághoz bejelentkezniük, nem kell áfát felszámítaniuk, fizetniük (saját döntésük alapján választhatják az áfázást is). Ez a jogszabályi rendelkezés sok ezer olyan személyt „mosott tisztára”, akik bejelentkezés nélkül folytatták a tevékenységet. A „tisztára mosás” esetében már csak azért is jogos az idézőjel használata, mert a korábbi szabályok szerint alanyi adómentesség választása esetén ugyanúgy nem fizettek volna áfát, viszont sok felesleges adminisztratív kötelességet teljesíteniük kellett volna.

Átmeneti szabály alapján a lakásértékesítések után az áfa mértéke 2016 és 2019 között 5%-os mértékű volt. (Áfa törvény 3. sz. melléklet I. rész 50-51. pontjai) Bár a kedvező szabály meghirdetésekor – 2015-ben – az időhatárt is meghatározták (uniós kötelezettségek miatt), mégis megjelentek olyan vélemények, hogy a kormányzat „elvette” a kedvező áfa kulcsot az építési szektortól. A továbbiakban ezekre az értékesítésekre is a 27%-os kulcs vonatkozik, kivéve azokat, akik gondoskodtak előre „magukról”, mert számukra – átmeneti szabály alapján – akár 2023. december 31-ig is alkalmazható lesz az 5%-os adómérték. Ez a valódi adótervezés!

Az új építésű lakások 5%-os áfájával be lehetett ‘spájzolni’

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)