Az iszlám adózás – a fáraó álmától Allah részéig (3.2. rész)
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A kötelező és az önkéntes adakozás mellett a Korán több szúrájában is találhatóak adózással kapcsolatos történetek, rendelkezések. Írásunkban hármat emelünk ki, a fáraó álmának megfejtését, a nem muszlimok adókötelezettségét, illetve a hadizsákmány megosztására vonatkozó kötelezettséget.
Ha bűnbánatot fogadnak, imára állnak, kötelező alamizsnát adnak, engedjétek útjukra őket. Mert bizony Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes.
(részlet a Korán 9. szúrájának 5. ayájából)
Cikksorozatunk előző részében (link) bemutattuk a muszlimok rendszeres adófizetésének módszereit. A kötelező adakozás (zakát) és az önkéntes alamizsnálkodás (szadaka) is teljesíti a Korán gazdasági alapelveit. Az iszlám államoknak az ezen kívüli kötelezettségek meghatározásakor is tekintettel kell lenniük ezekre az alapelvekre.
Mielőtt az egyéb adókról szólnánk, bemutatunk egy a Bibliából is jól ismert történetet.
A cikk illusztrációi az Ibériai félsziget iszlám építészetéből adnak ízelítőt.
József megfejti a fáraó álmát
Mózes első könyvének története megjelenik a Koránban 12. szúrájában is, ez a Juszuf címet viseli. Ez a fejezet József ószövetségi történetét meséli el újra, ha nem is pontosan Mózes első könyvének stílusában és részletezettségével. Itt most csak a fáraó álomfejtésével kapcsolatos részt idézzük be:
12:43. (Egyiptom) királya így szólt: „Láttam (álmomban) hét hízott tehenet, melyeket hét sovány felfalt. Hét zöld kalászt és másik hét szárazat. Ó főemberek! Fejtsétek meg, mi áll látomásomban, ha a látomások értelmezői vagytok!” 12:44. Mondták: „Kusza álmok! Nem vagyunk az álmok értelmezésében jártasak!” 12:45. Mondta az, amelyik kettejük közül megmenekült és jó idő elteltével emlékezett rá: „Elmondom nektek értelmét, hát küldjetek el!” 12:46. „Ó József! Ó te Igazmondó! Fejtsd ki mi az a hét hízott tehén, ami felfal hét soványat és hét zöld kalász, a másik meg hét száraz? Vissza kell térnem az emberekhez, hogy talán megtudják. 12:47. Mondta (József): „Vessetek hét évig szorgalmasan és mit learattok, hagyjátok kalászában, csak azt a keveset nem, amit megesztek.” 12:48. „Majd ezután jön hét szűk esztendő, ami feléli azt, mit erre előkészítettetek, csak azt a keveset nem, mit elraktároztok.” 12:49. „Majd jön ezután egy év, benne bőséges esővel az embereknek, mikor préselhetnek (bort, olajat).” 12:50. Mondta a király: „Hozzátok elém!” Mikor a küldött eljött hozzá, (József) mondta: „Menj vissza uradhoz és kérdezd őt, mi lett az asszonyokkal, akik megvágták kezeiket? Mert bizony, az én Uram Ismerője fortélyaiknak.” 12:51. Így szólt (a király az asszonyokhoz): „Mi vitt rá titeket arra, hogy Józsefet kiforgassátok magából (elcsábítsátok)?” Mondták (az asszonyok): „Óvjon meg minket Allah! Nem tudunk felhozni ellene semmi rosszat! Aziz asszonya így szólt: „Most derüljön ki az igazság: én forgattam ki magából (csábítottam el) őt és ő, bizony Igaz! 12:52. „Ez hát, hogy megtudja: nem hagyom őt cserben távollétében és Allah nem vezeti az árulók cselszövését.” 12:53. „Nem mentem ki magam: a lélek hajlamos a rosszra, míg Uram kegyelme el nem jön. Mert bizony, Uram a Megbocsájtó, a Kegyelmes.” 12:54. Mondta a király: „Hozzátok elém! Magam mellé veszem!” Mikor beszélt vele, mondta: „Bizony, ma színünk előtt biztos poszton állsz.” 12:55. Mondta (József): „Tegyél meg engem a Földek tárházai fölé, miket jártassággal megőrzök.” 12:56. Ekképpen alapoztuk meg Józsefet a Földön, amivel azt tett, amit akart. Azt részesítjük kegyelmünkben, akit Mi akarunk, és nem vesztegetjük el a jóravalók bérét. |
A történet lényege megegyezik az Ószövetség leírásával, így a fáraó álma, József álomfejtése, József tanácsai a helyes magatartásra vonatkozóan. József kinevezése a „tárházak fölé” utal arra, hogy a termést (adóként) begyűjtik, ami majd a szűk esztendőkben biztosítja az emberek túlélését. Lényeges eltérés a Bibliától az egyes szereplők megnyilvánulásának módja: megjelenik az aljasság, a számítás, az egyenesség, a bűnbánat, és – természetesen – a jók a végén megkapják méltó elismerésüket. (Mivel József bibliai története jól ismert, adótörténetben is részleteztük ezt, most a bővebb ismertetéstől eltekintünk. A Koránra vonatkozó részletesebb magyarázatok megtalálhatóak Mihálffy Balázs Korán-fordításának vonatkozó lábjegyzeteiben.)
A nem muszlimoknak is adót kell fizetni
Az iszlám államok területén élő nem muszlim vallásúakra nem vonatkozik a zakát kötelezettsége és a szadaka elvárása. Az állam működéséhez viszont nekik is hozzá kell járulniuk. Ezt alapvetően két adófajta, a katonai-védelmi hozzájárulást jelentő fejadó, a dzsizja, valamint a földadó, kharádzs megfizetésével kötelesek teljesíteni.
Ettől eltérő, ezen felüli adózásra is kötelezhetik a nem muszlim lakosságot. Nem ismeretlen a törökök által a meghódított területeken szedett gyermektized (devsirme). Ezekből a gyermekekből nevelték – muszlim hitre áttérítésüket követően – a janicsárokat (lásd a janicsárságra vonatkozóan korábbi írásunkat, illetve Szinánra, az építészre vonatkozó írásunkat.
A nem muszlimokra vonatkozó kötelezettségre vonatkozik a következő két aya:
9:5. Ha elmúlnak a Sérthetetlen Hónapok, öljétek meg a pogányokat, ahol csak fellelitek őket. Vegyétek őket, ostromoljátok meg őket és várjátok be őket minden fortéllyal. Ha bűnbánatot fogadnak, imára állnak, kötelező alamizsnát adnak, engedjétek útjukra őket. Mert bizony Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes. 9:29. Harcoljatok azokkal, kik nem hisznek Allahban, a Végítélet Napjában, s nem tiltják be azt, amit Allah és az Ó Prófétája megtiltott. (Harcoljatok azokkal), kik nem térnek meg az Igaz hitvallásra azok közül, kiknek már eljött a Könyv, kivéve ha Dzsiziyát fizetnek alázatos kézzel. |
A 9:29. aya valószínűleg főleg a zsidókra és a keresztényekre („kiknek már eljött a Könyv”) vonatkozik, az adófizetés vállalásával megtarthatták hitüket. A 9:5. aya az egyéb nem muszlim vallásúakra vonatkozhat. Az utóbbiakat kötelezték az iszlám hitre való áttérésre, csak így őrizhették meg életüket. (Az ayák értelmezésének nehézségeiről Simon Róbert részletesen értekezik a könyvében.)
A nem-muszlim fejadó-fizető alattvaló neve dhimmi volt, másodrendű állampolgárként számos megkötéssel járt az életük: a dhimminek mindig állnia kellett a muszlim jelenlétében. Megkülönböztető ruházatot kellett viselniük. Meg volt tiltva nekik fegyvert hordani és lovon ülni. Meg volt tiltva új templomot építeni és engedélyt kellett kérni a meglévőt megjavítani. Mecsetet nem alakíthattak templommá (de a fordítottja gyakran előfordult, hogy templomból mecsetet csináltak). A müezzin naponta ötször szólított imára, de a keresztényeknek meg volt tiltva harangozni. Keresztet vagy feszületet tilos volt hordani, és tilos volt a templomban kiállítani. A muszlimok téríthettek (hirdethették tanaikat), a keresztények nem. Ha a keresztény vagy zsidó kivándorolt, jogilag minden vagyona a helyi muszlim vezetés tulajdona lett.
A zsákmány ötödrésze Allahot illeti
Az iszlám hódító vallás! Már Mohamed is karddal és vérrel terjesztette az iszlámot, és a következő évszázadokban is ez volt a gyakorlat. Elég, ha csak a cikksorozat első részében ránézünk az iszlám terjeszkedés térképére !
Az is igaz, hogy sokszor már az arab csapatok fenyegetettsége hatására sok város meghódolt előttük. A hitvallásra nem feltétlenül kötelezték a lakosságot, gyakran megelégedtek az adófizetés vállalásával.
Érdemes megjegyezni, hogy a kereszténység – ha más módszerekkel is –, de szintén gyakran választotta az erőszakkal való terjesztést. A keresztes háborúk, a konkvisztádorok és misszionáriusok tevékenysége is rengeteg áldozattal járt annak idején.
A hódítások együtt jártak a lakosság kifosztásával, jó esetben csak megsarcolásával. A zsákmány felosztásáról külön is rendelkezik a Korán:
8:41. Tudjátok, hogy bármit zsákmányoltok, annak egyötöde Allahé, a Prófétáé, közeli hozzátartozóké, az árváké, szegényeké és a vándoré, ha hisztek Allahban, s abban, mit kinyilatkoztattunk szolgálójára az Ismérvek (Furqan) Napján, a Napon, mikor a két had találkozott. Allah a Mindenre Képes. |
Az egyötöd rész hadiadóként tehát az Allahnak elkülönítendő adórész.
A hadizsákmányból az imám (parancsnok) számára el kellett különíteni egyötödöt, a többit a harcosok eloszthatják maguk között. Az egyötöd Allahé és a Prófétáé, de „Allah nem szorul teremtményeire” (3:97.), tehát a zsákmány neki elkülönített ötöde jótékonysági célokat kell, hogy szolgáljon, az imám jogosult annak hasznosítására. Mohamed próféta idejében neki és családtagjainak is elkülönítettek egy részt.
Irodalom:
Abu-l-A Maududi: Az iszlám alapelvei (Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007)
Abu-l-A’la Maududi: Az iszlám életmód (Magyarországi Muszlimok Egyháza, Budapest, 2007)
Frankopan, Peter: Selyemutak – Egy új világtörténet (Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 81-98 pp.)
Korán (Mihálffy Balázs (Abdel Rahman Mihálffy) fordítása és kommentárjai) (https://mek.oszk.hu/17000/17082/pdf/17082_1.pdf), illetve egy másik változatban (https://a.civilhetes.net/files/Al-Quran.pdf)
Korán (Simon Róbert fordítása) (Helikon Kiadó, Budapest, 1987)
Simon Róbert: A Korán világa (Helikon Kiadó, Budapest, 1987)