A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XVIII. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben folytatjuk a levonási jog gyakorlásának tárgyi feltételével kapcsolatos ítélkezési gyakorlat taglalását.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Főszabály: számla (folyt.)

A számla rendelkezésre állása mint a levonás feltétele (folyt.)

A C-533/16. sz. Volkswagen ügyben az adóalany felé partnerei, a Hella társaságok, eredetileg nem számították fel a héát, mivel úgy tekintették, hogy nem termékértékesítésről, hanem héamentes „pénzügyi ellentételezésről” van szó. A Hella társaságok a későbbiekben észlelték, hogy eljárásuk nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ezért a szóban forgó termékek értékesítése tekintetében a Volkswagen által fizetendő héát feltüntető számlákat állítottak ki, és kiegészítő adóbevallásokat nyújtottak be a 2004 és 2010 közötti összes év vonatkozásában, a héát pedig megfizették az állami költségvetés számára.

A Volkswagen az ezen értékesítések tekintetében felszámított héa visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz, amely azonban a 2004-2006 közötti időszak tekintetében elutasította a kérelmet, arra hivatkozva, hogy a visszaigénylés időpontjában már lejárt a szlovák jogban előírt ötéves jogvesztő határidő.

Az EUB kifejtette, hogy a levonási jog gyakorlása főszabály szerint csak azon időponttól lehetséges, amikor az adóalany számlával rendelkezik.

A héa levonásához való jog időbeli korlátozás nélküli gyakorlásának lehetősége ellentétes a jogbiztonság elvével, amely megköveteli, hogy az adóalany adójogi helyzete az adóhatósággal szembeni jogai és kötelezettségei tekintetében ne legyen meghatározhatatlan ideig vitatható. Korábbi ítéleteiben az EUB már megállapította, hogy az olyan jogvesztő határidő, amelynek eltelte azzal a következménnyel jár, hogy szankcionálja azt a nem eléggé gondos adóalanyt, aki elmulasztotta az előzetesen felszámított héa levonását kérelmezni, és így elveszíti a héa levonásához való jogát, nem minősíthető összeegyeztethetetlennek a héairányelvben megállapított rendszerrel.

A héairányelv 273. cikke értelmében a tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a héa pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében. Az adócsalás, adókikerülés, illetve az esetleges visszaélések elleni küzdelem ugyanis olyan célkitűzés, amelyet ezen irányelv elismer és támogat. Mindazonáltal azok az intézkedések, amelyeket a tagállamok az ezen irányelv 273. cikke értelmében elfogadhatnak, nem haladhatják meg az ilyen célkitűzések megvalósításához szükséges mértéket. Azok tehát nem alkalmazhatók oly módon, hogy szisztematikusan megkérdőjelezzék a héa levonásához való jogot, és ezáltal a héa semlegességét.

A konkrét ügyben megállapítható, hogy bár a szóban forgó termékértékesítésekre 2004 és 2010 között került sor, a Hella társaságok csak 2010‑ben végezték el a héa korrekcióját a héát feltüntető számlák kiállításával, a kiegészítő bevallásoknak a határkörrel rendelkező nemzeti hatósághoz történő benyújtásával, illetve a fizetendő héa összegének az államkincstár javára történő megfizetésével. Ebből az is következik, hogy az adócsalás vagy a héa meg nem fizetésének kockázata nem állt fenn. E körülmények között a Volkswagennek e korrekciót megelőzően objektíve nem volt lehetősége a visszatérítéshez való jog gyakorlására, mivel korábban nem rendelkezett a számlákkal, és azt sem tudta, hogy héatartozása van.

Ugyanis csak e korrekció után teljesültek a héalevonásra jogosító anyagi és alaki feltételek, tehát a Volkswagen csak ez után kérhette, hogy mentesítsék a fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól a héairányelvnek és az adósemlegesség elvének megfelelően. Következésképpen, mivel a Volkswagen gondosan járt el, továbbá visszaélés vagy a Hella társaságokkal való csalárd összejátszás hiányában, az olyan jogvesztő határidőre, amelynek számítása a termékértékesítés időpontjában kezdődött és bizonyos időszakok tekintetében már lejárt e korrekciót megelőzően, nem lehetett volna érvényesen hivatkozni a héa visszatérítéséhez való joggal szemben.

A C-8/17. sz. Biosafe ügyben hasonló volt a tényállás. A 2008 februárja és 2010 májusa közötti időszakban a Biosafe újrahasznosított kerékből gyártott kaucsukgranulátumot adott el az adóalany Flexipisónak, amelyre csökkentett, 5%‑os mértékű héát számított fel. A 2008–2010. adóévekre vonatkozóan 2011‑ben végzett adóellenőrzést követően a portugál adóhatóság megállapította, hogy 21%‑os általános héamértéket kellett volna alkalmazni. A Biosafe megfizette az adóhatóság által határozattal megállapított adót, és a Flexipisónak címzett fizetési felszólításokon keresztül követelte annak ez utóbbi általi megtérítését. A Flexipiso többek között azzal az indokkal tagadta meg e kiegészítő héa megfizetését, hogy azt nem tudja levonni, mivel a nemzeti jogban előírt négyéves határidő egyes ügyletek esetében a fizetési felszólítások kézhezvételét megelőzően lejárt, és hogy nem neki kell azon hiba következményeit viselnie, amelyért kizárólag a Biosafe felel.

Ezen elutasítást követően a Biosafe keresetet indított a célból, hogy a Flexipisót kötelezzék az általa megfizetett, késedelmi kamatokkal növelt összeg megtérítésére. E keresetet elutasította az elsőfokú bíróság és a fellebbviteli bíróság, amelyek azon a véleményen voltak, hogy létezik ugyan héaáthárítási kötelezettség, a termékek beszerzőjét viszont csak akkor lehet ezen adó megfizetésére kötelezni, ha a számlákat vagy az azzal egyenértékű dokumentumokat időben bocsátották ki ahhoz, hogy annak lehetősége legyen elvégezni a héalevonást. E bíróságok szerint, ami a Flexipiso által az eredeti számlák kibocsátása után több mint négy évvel kapott fizetési felszólításokat illeti, a Biosafe nem háríthatja át az e számlákra vonatkozó héát a Flexipisóra, mivel ez utóbbinak már nem volt joga a héalevonáshoz, és mivel nem vitatott, hogy az alkalmazandó mértékkel kapcsolatos hiba a Biosafe‑nek tudható be.

Az EUB megállapította, hogy ilyen körülmények között a Flexipiso számára objektíve lehetetlen volt, hogy levonási jogát a Biosafe általi héakorrekciót megelőzően gyakorolja, mivel azt megelőzően nem rendelkezett az eredeti számlákat helyesbítő dokumentumokkal, és azt sem tudta, hogy kiegészítő héát kell fizetni.

Ugyanis csak e korrekciót követően teljesültek a héalevonási jog gyakorlásának anyagi jogi és alaki feltételei, és a Flexipiso csak ezt követően kérhette a héairányelvnek és az adósemlegesség elvének megfelelően a fizetendő vagy megfizetett héa terhe alóli mentesítést. Ennek megfelelően, mivel a Flexipiso nem tanúsította gondosság hiányát a fizetési felszólítások kézhezvételét megelőzően, és nem áll fenn visszaélés vagy a Biosafe‑fel való csalárd összejátszás, az eredeti számlák kibocsátásának időpontjában kezdődő és bizonyos ügyletek esetében e korrekciót megelőzően lejáró határidő nem zárhatja ki érvényesen a héalevonási jog gyakorlását.

Látható tehát, hogy az EUB álláspontja szerint

  • a levonási jog nem gyakorolható addig, amíg egyáltalán nem áll rendelkezésre a számla,
  • ha a számla rendelkezésre áll, de egy kötelező elem nem vagy nem megfelelően szerepel rajta, és e hibát javítják, akkor visszamenőlegesen, a kiállítás évére vonatkozóan biztosítani kell a levonási jog gyakorlását az adóalany számára,
  • ha pedig csak a számla korrekciója után teljesültek a héalevonásra jogosító anyagi és alaki feltételek, az adóalany gondosan járt el, és adócsalás kockázata nem állt fenn, a korrekciót megelőzően lejárt határidőre hivatkozva nem vitatható el a levonási jog.

Kapcsolódó cikkek

2023. március 1.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XV. rész)

Cikksorozatunk mostani részében először azt mutatjuk be, hogy az EUB szerint milyen feltételek teljesülése esetén kell termékértékesítésnek tekinteni a felek által bérletként (azaz szolgáltatásként) kezelt lízingszerződést, majd pedig a levonási jog alaki feltételeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról lesz szó.
2023. február 22.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XIV. rész)

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában visszatérően megjelenik az a gondolat, hogy az adott ügyletre vonatkozó tagállami polgári jogi szabályok nem határozhatják  meg az ügylet áfarendszerbeli megítélését. Adott esetben ez azt eredményezheti, hogy az áfalevonás jogszerűsége is megkérdőjeleződik.
2022. november 17.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (I. rész)

Az általános forgalmi adó rendszerének kulcsfontosságú eleme az adólevonási jog. Bizonyos esetekben ugyanakkor az adóalanyok e jogát az adóhatóság elvitathatja. E cikksorozat azt elemzi, milyen feltételek mellett ítélte jogszerűnek az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a levonási jog megtagadását. Az EUB ítéleteinek egy része magyar vonatkozású ügyben született, némelyik a Kúria jogértelmezési gyakorlatára is hatással volt.