A transzferárazás során alkalmazható portfólió-szemlélet nem az üzemi eredmény kiszámítására ad iránymutatást, hanem azt határozza meg, hogy a fő szabály szerinti ügyletenkénti elemzéstől mely esetekben van lehetőség eltérni. A következőkben ezt tárgyaló Kúria által hozott döntést mutatunk be.
A gazdasági társaság számlájáról pénzt felvevő személyt terheli már az adóigazgatási eljárásban is annak bizonyítása, hogy az összeggel a társaság felé elszámolt vagy azt a társaság érdekében használta fel. A polgári perrendtartásról szóló törvényt nem sérti, ha a bíróság értékeli azt, hogy az adózó az őt terhelő bizonyítás esetén mikor hivatkozik valamely bizonyítékra.
Nem elegendő az értékesítési láncban távolabb álló adózók magatartásából következtetni adózó aktív magatartására, ahhoz legalább az elősegítés vagy a támogatás formáját öltő saját közreműködésnek kell fennállnia. Ennek bizonyítása hiányában az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen a „tudta vagy tudhatta volna” feltételek fennállásának igazolása.
Helyiadó-ügyben adómentességét az adózónak kell bizonyítania, így azt is, hogy a tulajdonában lévő malmot nem ipari tevékenységre, hanem gabonatárolásra használja. A következőkben egy érdekes Kúria által hozott döntést mutatunk be.
Jövedékiadó-ügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt. A következőkben a témában a Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
Az általános forgalmi adó utólagos jogszabályváltozás következtében történő csökkenése miatt bírói szerződésmódosításnak nincs helye és jogalap nélküli gazdagodás címén sem lehet igényt érvényesíteni. Az adókulcs csökkentésével az állam mond le költségvetési bevétele egy részéről, a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő.
Az áfamentesség nem vonatkozik olyan földterület értékesítésére, mely az ezen álló épület lebontása folytán válik beépítetlenné. A beépítettséget nem alapozza meg az ingatlanon végzett alapozási munkálatok végzése. A következőkben a témát érintő Kúria által hozott ítéletet mutatunk be.
A korlátolt felelősségű társaság üzletrészének örököse az örökség megszerzésével nem válik a társaság tagjává, hanem kérnie kell bejegyzését a tagjegyzékbe. Ha a társaságnak nincs ügyvezetője kérelmét a társaság tagjaihoz kell intéznie. A taggá válás egyik feltétele, hogy az örökös a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismerje el.
Az iparűzési adó alapja nem csökkenthető minden, a vállalkozás eredményének meghatározásakor elszámolható költségfajtával, így nem lehet egyenlőségjelet tenni a társasági adót csökkentő tényezők és a helyi iparűzési adó alapját csökkentő tényezők közé. A gyakorlati esetet egy bírósági döntés által mutatjuk be.
A közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlában az áruk ellenértéke, mint adóalap nem változik azért, mert a felperes adózó nem igazolja a termékek más tagállamba történt kiszállítását. A szerződő felek által a számlán megállapított 0%-os áfa helyett az adózó, mivel az értékesítése nem adómentes, adófizetésre köteles, amelyet a változatlan mértékű adóalap alapulvételével, a belföldi termékértékesítés adómértékével kell meghatározni. Jogeset.
Az adóhatóságok és a bíróságok is elvárják az adózók által a jogszabályi kötelezettségek betartását a különböző eljárások során. Adott esetben nyilatkozattételre kötelesek a képviselők, adózók is, ahol érvelhetnek, előadhatják cselekményeik valódiságát, stb.. A megfelelő fórumok igénybevétele és hatósági döntés során adózók megfelelő indokolást és érvelést várnak el a hatóságoktól. A Kúria kimondta, hogy nem ad számot a bíróság a saját belső meggyőződéséről abban az esetben, ha az alperesi határozatban foglaltak egy az egyben történő átemelésével indokolja ítéletét.
Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek., 70. §].
Egy tagállamban letelepedett adóalany más tagállami állandó telephelyét az az utóbbi tagállamban igénybe vett szolgáltatás alapozhatja meg, amely fogadására – legközvetlenebb módon – ebben a tagállamban végzett gazdasági tevékenysége keretében alkalmas, a Kúria által hozott döntés szerint.
Adózót az adóellenőrzés, adóhatósági eljárás során megilleti az iratbetekintés joga. A nemzetközi megkeresésre és az arra adott válaszra az adózó betekinthet, azok nem tekinthetők adóhatóságok közötti belső levelezésnek, mivel nem technikai jellegűek, hanem az ügy érdemére kihatnak.
Kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezhet a magánszemélynek, ha a kifizetőtől valamilyen célból olyan vagyoni értéket, jellemzően pénzt kap, amelyet a későbbiekben vissza kell adnia, de az hosszabb-rövidebb időre a birtokában maradhat. Ha a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő vagyoni értéket, pénzt ingyenesen vagy kedvezményes áron, kedvezményes kamat mellett használhatja, akkor a magánszemély jövedelmet szerez. Leggyakrabban ez a jövedelem a kifizető által a magánszemélynek adott kölcsönre tekintettel állapítható meg. Jellemző formája a munkáltató által a munkavállalónak adott kölcsön, de bármely kifizető, így pl. a tulajdonos is nyújthat magánszemély tagjának kölcsönt. Jogeset.
Számos körülmény miatt sor kerülhet követelésvásárlásra. Az, hogy ez a tevékenység rendszeresen végzett gazdasági tevékenységnek minősül-e, üzletszerű-e, ellenérték fejében végzett tevékenység-e, minden esetben vizsgálni szükséges. Sok esetben ugyanis ezt a társaságok engedély nélkül végzik. A Kúria már több ítéletében is megállapította az üzletszerűség egyes fogalmi elemeit vizsgálva, hogy a tevékenység rendszeres jellegét nem az alapul fekvő szerződések, vagy esetleg azok célja, hanem az azok tárgyát képező követelések száma alapján kell megítélni, azzal, hogy valamennyi követelés átruházására irányuló ügyletet együttesen kell figyelembe venni. A következőkben a témát érintő kúriai ítéletet mutatunk be.
Az előző cikkünkben részletezük egy összetett ügylet számviteli szabályok szerinti, adóhatóság általi minősítését. A téma a terven felüli értékcsökkenés, valamint az időbeli elhatárolások kérdése volt, ágazat specifikus tevékenység vonatkozásában. Jelen cikkben bemutatjuk, miként vélekedett az ügyről az elsőfokú bíróság, valamint a Kúria.
Egy társaságnak igen sok adózási szempontot kell szem előtt tartania. Különösen így van ez, ha még ágazat-specifikus körbe is tartozik az adott tevékenység, szolgáltatás. Ilyen például a távhő-szolgáltatás is. A számviteli szabályok, fogalmak, minősítések nemcsak adózók részéről, de olykor az adóhatóság részéről is számos kérdést felvethetnek, eltérő minősítést eredményezhetnek. Erre példa a következő Kúria által hozott ítélet is.
Az adóhatóság egyik kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteinek vizsgálata. Az utóbbi időben egyre többször találkozunk a témával. Az, hogy egy társaság milyen indok alapján kerül kiválasztásra, ellenőrzésre az adóhatóság által, többféle lehet. Kiemelt vizsgálati terület a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott módszerek vizsgálata, a piaci árhoz történő viszonyítása, a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítése, a társaságiadóalap-korrekciós kötelezettség teljesítése. A következőkben a témában született Kúria által hozott friss ítéletet mutatunk be.
A Közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlában az áruk ellenértéke, mint adóalap nem változik azért, mert a felperes adózó nem igazolja a termékek más tagállamba történt kiszállítását. A szerződő felek által a számlán megállapított 0%-os áfa helyett az adózó, mivel az értékesítése nem adómentes, adófizetésre köteles, amelyet a változatlan mértékű adóalap alapulvételével, a belföldi termékértékesítés adómértékével kell meghatározni. Jogeset.
