Az iparűzési adó alapja nem csökkenthető minden, a vállalkozás eredményének meghatározásakor elszámolható költségfajtával, így nem lehet egyenlőségjelet tenni a társasági adót csökkentő tényezők és a helyi iparűzési adó alapját csökkentő tényezők közé. A gyakorlati esetet egy bírósági döntés által mutatjuk be.
A közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlában az áruk ellenértéke, mint adóalap nem változik azért, mert a felperes adózó nem igazolja a termékek más tagállamba történt kiszállítását. A szerződő felek által a számlán megállapított 0%-os áfa helyett az adózó, mivel az értékesítése nem adómentes, adófizetésre köteles, amelyet a változatlan mértékű adóalap alapulvételével, a belföldi termékértékesítés adómértékével kell meghatározni. Jogeset.
Az adóhatóságok és a bíróságok is elvárják az adózók által a jogszabályi kötelezettségek betartását a különböző eljárások során. Adott esetben nyilatkozattételre kötelesek a képviselők, adózók is, ahol érvelhetnek, előadhatják cselekményeik valódiságát, stb.. A megfelelő fórumok igénybevétele és hatósági döntés során adózók megfelelő indokolást és érvelést várnak el a hatóságoktól. A Kúria kimondta, hogy nem ad számot a bíróság a saját belső meggyőződéséről abban az esetben, ha az alperesi határozatban foglaltak egy az egyben történő átemelésével indokolja ítéletét.
Az adóhatóság nem kötelezhető a szerződéses érték és bejelentett forgalmi érték különbség okainak feltárására, ha a bejelentett forgalmi értéket az illetékkiszabás alapjául elfogadja [1990. évi XCIII. tv. 18. § (1) bek., 70. §].
Egy tagállamban letelepedett adóalany más tagállami állandó telephelyét az az utóbbi tagállamban igénybe vett szolgáltatás alapozhatja meg, amely fogadására – legközvetlenebb módon – ebben a tagállamban végzett gazdasági tevékenysége keretében alkalmas, a Kúria által hozott döntés szerint.
Adózót az adóellenőrzés, adóhatósági eljárás során megilleti az iratbetekintés joga. A nemzetközi megkeresésre és az arra adott válaszra az adózó betekinthet, azok nem tekinthetők adóhatóságok közötti belső levelezésnek, mivel nem technikai jellegűek, hanem az ügy érdemére kihatnak.
Kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezhet a magánszemélynek, ha a kifizetőtől valamilyen célból olyan vagyoni értéket, jellemzően pénzt kap, amelyet a későbbiekben vissza kell adnia, de az hosszabb-rövidebb időre a birtokában maradhat. Ha a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő vagyoni értéket, pénzt ingyenesen vagy kedvezményes áron, kedvezményes kamat mellett használhatja, akkor a magánszemély jövedelmet szerez. Leggyakrabban ez a jövedelem a kifizető által a magánszemélynek adott kölcsönre tekintettel állapítható meg. Jellemző formája a munkáltató által a munkavállalónak adott kölcsön, de bármely kifizető, így pl. a tulajdonos is nyújthat magánszemély tagjának kölcsönt. Jogeset.
Számos körülmény miatt sor kerülhet követelésvásárlásra. Az, hogy ez a tevékenység rendszeresen végzett gazdasági tevékenységnek minősül-e, üzletszerű-e, ellenérték fejében végzett tevékenység-e, minden esetben vizsgálni szükséges. Sok esetben ugyanis ezt a társaságok engedély nélkül végzik. A Kúria már több ítéletében is megállapította az üzletszerűség egyes fogalmi elemeit vizsgálva, hogy a tevékenység rendszeres jellegét nem az alapul fekvő szerződések, vagy esetleg azok célja, hanem az azok tárgyát képező követelések száma alapján kell megítélni, azzal, hogy valamennyi követelés átruházására irányuló ügyletet együttesen kell figyelembe venni. A következőkben a témát érintő kúriai ítéletet mutatunk be.
Az előző cikkünkben részletezük egy összetett ügylet számviteli szabályok szerinti, adóhatóság általi minősítését. A téma a terven felüli értékcsökkenés, valamint az időbeli elhatárolások kérdése volt, ágazat specifikus tevékenység vonatkozásában. Jelen cikkben bemutatjuk, miként vélekedett az ügyről az elsőfokú bíróság, valamint a Kúria.
Egy társaságnak igen sok adózási szempontot kell szem előtt tartania. Különösen így van ez, ha még ágazat-specifikus körbe is tartozik az adott tevékenység, szolgáltatás. Ilyen például a távhő-szolgáltatás is. A számviteli szabályok, fogalmak, minősítések nemcsak adózók részéről, de olykor az adóhatóság részéről is számos kérdést felvethetnek, eltérő minősítést eredményezhetnek. Erre példa a következő Kúria által hozott ítélet is.
Az adóhatóság egyik kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteinek vizsgálata. Az utóbbi időben egyre többször találkozunk a témával. Az, hogy egy társaság milyen indok alapján kerül kiválasztásra, ellenőrzésre az adóhatóság által, többféle lehet. Kiemelt vizsgálati terület a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott módszerek vizsgálata, a piaci árhoz történő viszonyítása, a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítése, a társaságiadóalap-korrekciós kötelezettség teljesítése. A következőkben a témában született Kúria által hozott friss ítéletet mutatunk be.
A Közösségen belüli termékértékesítésről kiállított számlában az áruk ellenértéke, mint adóalap nem változik azért, mert a felperes adózó nem igazolja a termékek más tagállamba történt kiszállítását. A szerződő felek által a számlán megállapított 0%-os áfa helyett az adózó, mivel az értékesítése nem adómentes, adófizetésre köteles, amelyet a változatlan mértékű adóalap alapulvételével, a belföldi termékértékesítés adómértékével kell meghatározni. Jogeset.
Az adóhatóság kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteinek vizsgálata. Az utóbbi időben egyre többször esik szó a témáról. Az, hogy egy társaság milyen indok alapján kerül kiválasztásra, ellenőrzésre az adóhatóság által, többféle lehet. Kiemelt vizsgálati terület a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott módszerek vizsgálata, a piaci árhoz történő viszonyítása, a transzferár-nyilvántartási kötelezettség teljesítése, a társaságiadóalap-korrekciós kötelezettség teljesítése.
Az adóhatóság kiemelt ellenőrzési területe a kapcsolt vállalkozások egymás közötti transzferár valódiságának, helyességének vizsgálata. A transzferár és a szokásos piaci ár fogalmát élesen el kell különíteni egymástól. A transzferár az az ár, amelyet kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyletükben ténylegesen alkalmaznak. A szokásos piaci ár pedig az az ellenérték, melyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek. A szokásos piaci ár mindig egyedileg meghatározott. Most a kapcsolt vállalkozások hitelszerződéseit vizsgáljuk.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúriának az ügyeleti díj megfizetése tárgyában született Mfv.II.10.279/2018/3. számú ítéletét.
A termék más tagállamba történő kiszállítása igazolásának módjaként, a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a Nemzeti Adó-és Vámhivatal honlapján tájékoztató került közzétételre 2013-ban. Ez valójában iránymutatásként szolgált adózók részére több éven keresztül. Idei évtől a mentesség alkalmazása tekintetében változtatást eszközölt a jogalkotó.
Az iparűzési adó alapját, a nettó árbevételt bizonyos tételek csökkentik, így az anyagköltség, a közvetített szolgáltatások értéke, az eladott áruk beszerzési értéke, az alvállalkozói teljesítések, valamint a kutatás és fejlesztés közvetlen költsége. Az, hogy a felmerült költségek valóban csökkentő tételnek minősülnek-e, nemcsak a vállalkozásoknak, de az adóhatóságoknak is kiemelt vizsgálatok tárgyát képezi. Szakértői bizonyítás lefolytatására az adóhatóságnak is van joga, az ide vonatkozó jogszabályi előírások betartásával. Olyan szakértőt kell alkalmazni, aki elfogulatlan. Abban az esetben, ha a külső szakértő anyagi érdekeltsége nyilvánvaló, akkor nem lehet elfogulatlan szakvéleménynek tekinteni az általa készített jelentést. A következőkben a témában született Kúriai döntést mutatunk be.
A következőkben a Kúria egyik döntését mutatjuk be, mely a helyi iparűzési adót érintő kérdését vizsgálja. Az iparűzési adó alapját, a nettó árbevételt bizonyos tételek csökkentik, így az anyagköltség, a közvetített szolgáltatások értéke, az eladott áruk beszerzési értéke, az alvállalkozói teljesítések, valamint a kutatás és fejlesztés közvetlen költsége. A költségek minősítése különösen fontos, ugyanis a téves minősítés számos adójogi következményekkel járhat a gazdasági szereplők számára.
Az adózók adókötelezettségük teljesítése, illetve adóellenőrzés során élhetnek választási lehetőségeikkel, jogaikkal, ugyanakkor számos kötelezettség is terheli őket. Az, hogy a jogszabály által biztosított lehetőségekkel hogyan élnek, s a választási lehetőségüket hogyan tudják bizonyítani, sokszor meghatározza adófizetési kötelezettségüket is. Az sem mindegy, hogy a nyilvántartásaikat hogyan vezetik, ha vezetik egyáltalán. Erre példa az alábbi, Kúria által hozott ítélet is.
Költségcsökkentés többféle indokkal történhet egy vállalkozás életében. Egy stratégiai okból kkv-minősítés elérésére törekvő és a munkaügyi ellenőrzésből eredő kockázatainak mérséklését célzó magatartás is lehet okszerű. Mindez nem okszerű indoka a költségcsökkentésnek azonban abban az esetben, ha adózó egy, a szerződés teljesítésére saját teljesítménnyel nem képes adóalanytól befogadott számlákra alapít áfalevonást úgy, hogy azoknál a számlakibocsátótól különböző társaságoknál, melyekhez a kiszervezett munkaerő állományba került, adózó gazdasági érdekkörében eljárók is munkavállalóként jelennek meg. A következőkben a témát taglaló Kúriai döntést mutatunk be.
