Az adóreform és az azóta eltelt időszak – helyi adók – 1. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A helyi közösségek közösségi szintű öngondoskodása fontos feltétele a társadalom működésének. A helyi adózás sem az elmúlt évtizedek találmánya, létezett ez már a középkorban is. Hogyan alakult ez Magyarországon az elmúlt három évtizedben? Milyen korábbi előzményei voltak ennek? Ez utóbbiról szólunk az adóreformot bemutató cikksorozatunk mostani írásában.
A Magyar Népköztársaság országgyűlése az Alkotmányban megállapított elveknek megfelelően megvalósítja a demokratikus államszervezet legmagasabbrendű formáját: a tanácsok rendszerét.
(részlet a helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény preambulumából)
A helyi adózásnak sok évszázados előélete van Magyarországon is. A közösségek feladatellátása vagy az önkéntes kötelezettségvállaláson alapulhatott, vagy a közösség által megválasztott elöljárók olyan döntésein, amelyek kötelezőek voltak a közösség tagjaira. Ilyen közösségi feladatok voltak – többek között – a település védelme, a vásártartás és ellenőrzés, a tűzoltás, a rászorulókról való gondoskodás.
Az önkéntes kötelezettségvállalás nem mindig hatékony, különösen nagyobb közösségek esetében célszerűbb irányító testületekre bízni a döntéshozatalt, amely testületek kötelező feladatellátást írhatnak elő, egyes tevékenységek ellátásának finanszírozására pedig adót vethetnek ki a közösségek tagjaira.
A továbbiakban csak a helyi feladatokról és azok közösségi finanszírozásáról lesz szó.
A helyi adózás előzményei a szocializmus építésének időszakában
A szocializmus építésének időszakában a helyi közösségek önkormányzati jellege igencsak megkérdőjelezhető volt. A helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény 27.§-a igen szűkre szabta a döntési jogosultságokat, és ezek is alapvetően politikai jellegűek, a központi pártirányítás által meghatározott célok segítését irányozták elő:
|
27.§ A helyi tanács feladatai különösen:
1. a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység vezetése,
2. a törvények és a felelős rendeletek végrehajtása,
3. az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szervek irányítása és ellenőrzése,
4. az állami rend és a közvagyon védelmének elősegítése,
5. a dolgozók jogainak oltalmazása,
6. a helyi gazdasági terv és költségvetés megtárgyalása és elfogadása, azok végrehajtásának ellenőrzése,
7. a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkájának irányítása és ellenőrzése.
8. a dolgozók szövetkezeteinek támogatása,
9. az alsóbb tanácsokhoz általános jellegű irányítást tartalmazó utasítások kiadása,
10. a végrehajtó-bizottság megválasztása és a bizottságnak vagy tagjainak visszahívása (17. §),
11. az alsóbb végrehajtó-bizottság és tagjai megválasztásának és visszahívásának jóváhagyása (17. és 39. §),
12. a tanács állandó és ideiglenes bizottságainak megalakítása (21. és 22. §),
13. a jogszabályok által meghatározott esetekben a végrehajtó-bizottság határozatai ellen irányuló jogorvoslatok elbírálása (53. §),
14. a törvény által meghatározott esetekben az alsóbb tanácsok rendeleteinek, határozatainak vagy intézkedéseinek megsemmisítése és megváltoztatása (55. §),
15. intézkedés a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben. |
Ennek az időszaknak az egyik első, helyi adó jellegű kötelezettségét a községfejlesztési hozzájárulásról szóló 1955. évi 4. törvényerejű rendelet (illetve a végrehajtására kiadott 5/1955. (III. 12.) PM rendelet) szabályozta. A tvr. 1.§-a szerint a községi tanácsok a községpolitikai tervükben megállapított feladatok megvalósítására az állam által rendelkezésre bocsátott eszközök kiegészítésére évenként községfejlesztési hozzájárulást vethetnek ki. A végrehajtási rendelet kifejezetten rendelkezik arról, hogy Budapesten, valamint a városokban és a városi kerületekben hozzájárulást kivetni nem szabad. Ez utóbbi rendelkezésnek főleg politikai, kisebb részben gazdasági okai voltak.
A ló még a XX. század közepén is fontos termelőeszköz volt. Meg is adóztatták
A községfejlesztési alap legfőbb, saját döntésen alapuló bevételi forrása a helyben lakó falusiaktól beszedett községfejlesztési hozzájárulás volt, ezt egészítette ki a házadó, a házértékadó, a lóadó, a földadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a lakosság borforgalmi adója, a gyógy- és üdülőhelyi díj részben saját bevételként, részben a központi költségvetés visszaosztott támogatásaként. A kötelezettségek jogcímei az évtizedek alatt többször is változtak. A kötelezettségek egy része (például a házadó, a lóadó, a földadó) még a XIX. században kialakult kötelezettség volt, mások a társadalmi-gazdasági fejlődés ’termékeként’ (például az út- és közműfejlesztési hozzájárulás vagy a gyógy- és üdülőhelyi díj) épültek be a közteherviselés rendszerébe.
Az 1948-1990 közötti időszakban kétszer is újrakodifikálták az 1950. évi tanácstörvényt (1954. évi X. törvény a tanácsokról, 1971. évi I. törvény a tanácsokról). Az újraalkotott törvények nem túl sok érdemi változtatást tartalmaztak az 1950. évi törvényhez viszonyítva, a központi politikai irányítás e törvényekben is egyértelműen tükröződik. Az 1971. évi törvény 10.§ (1) bekezdése tartalmaz homályos utalást tényleges feladatellátásra: A tanács gondoskodik a terület és a település fejlesztéséről, szervezi a lakosság szükségleteinek kielégítését, különösen: a művelődésügyi, egészségügyi, szociális, lakás-, kommunális, kereskedelmi ellátást és az egyéb szolgáltatásokat.
1975-ben emlékplakettet is készítettek a tanácsrendszer 25 éves évfordulójára
A községfejlesztési hozzájárulásról szóló 1955. évi 4. törvényerejű rendeletet is több alkalommal újraalkották, ezek a következők voltak:
– 1956. évi 1. törvényerejű rendelet a község- (város-) fejlesztési hozzájárulásról;
– 1958. évi 7. törvényerejű rendelet a tanácsok községfejlesztési munkájának egységes szabályozásáról;
– 1964. évi 21. törvényerejű rendelet a tanácsok községfejlesztési tevékenységéről;
– 1967. évi 28. törvényerejű rendelet a lakosság községfejlesztési hozzájárulása rendszeréről.
Az újrakodifikált jogszabályok (és végrehajtási rendeleteik) már lényegi változásokat is tartalmaztak:
– Elvileg már az 1956. évi rendelet alapján is lehetett a városokban községfejlesztési hozzájárulást szedni, a fővárosról és kerületeiről továbbra is szemérmesen hallgatott a jogszabály. Nem valószínű, hogy túl sok városban be merték volna vezetni a kötelezettséget.
– Lényeges változásnak tekinthető, hogy a felhasználási célokat pontosította, illetve részletezte a tanácsok községfejlesztési tevékenységéről szóló 1964. évi 21. törvényerejű rendelet 3.§ (1) bekezdése:
|
3. § (1) A községfejlesztési alap költségvetésében a következő fejlesztési feladatok irányozhatók elő:
a) a kommunális ellátás fejlesztése;
– helyi utak, hidak, járdák, víz-gázvezeték és csatornahálózat, kisvízművek, kutak, fürdők építése és felújítása,
– útépítéssel, útkarbantartással kapcsolatos gépek beszerzése,
– belsőségi, vízelvezetés
– a villanyhálózat bővítése és korszerűsítése,
– a köztisztaság fejlesztése,
– a parkok és játszóterek, piac- és vásárterek, valamint egyéb kisebb kommunális és idegenforgalmi létesítmények létesítése és felújítása,
– tűzoltószertárak építése és felújítása, tűzoltó felszerelések beszerzése;
b) a tanács irányítása alatt álló oktatási, népművelési, egészségügyi és szociális intézmények építése, felújítása és felszerelése, sportlétesítmények építése és felújítása;
c) nem vállalati kezelésben levő állami lakóházak és egyéb állami épületek felújítása, karbantartása;
d) a tanács irányítása alatt álló javító-szolgáltató vállalatok (telephelyek, felvevőhelyek) működését elősegítő létesítmények építése, felújítása és felszerelése;
e) a peremkerületek és hiányosan ellátott körzetek bolthálózatainak fejlesztése;
f) orvos, pedagógus, állatorvos, agronómus és vezető beosztású műszaki szakemberek elhelyezésére szolgáló lakások építése, felújítása, a hatályos jogszabályok keretei között ingatlanok vásárlása;
g) házhelyek értékesítésre történő előkészítése;
h) társadalmi események célját szolgáló helyiségek létesítése és felszerelése;
i) községi tanácsházak építése és felújítása;
j) társadalmi tanulmányi ösztöndíj juttatása;
k) a községfejlesztési alapból megvalósított létesítmény első évi – a Minisztertanács által megszabott esetben folyamatos – fenntartási és személyi kiadásainak fedezése. |
Ezek többségükben már valóban olyan célok és feladatok, amelyek megvalósítását a helyi közösségekre kell bízni.
… és emlékbélyeg is készült
Településfejlesztési hozzájárulás
Lényeges változást hozott a településfejlesztési hozzájárulásról szóló 1984. évi 12. törvényerejű rendelet, illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 28/1984. (VII. 17.) PM rendelet. A településfejlesztési hozzájárulás akkoriban elterjedt elnevezése teho volt.
Az új kötelezettséget a községi, nagyközségi, városi, megyei városi, fővárosi kerületi tanács vezethette be (és általában be is vezették!). A rendelet csak általánosan fogalmazta meg a tehóból megvalósítható feladatokat: a lakosság igényei és anyagi hozzájárulása alapján önállóan gondoskodhasson a település intézményeinek és közfeladatai ellátásának fejlesztéséről, színvonalának emeléséről. Fontos követelmény volt, hogy a lakosság véleményét a hozzájárulásból megvalósítandó célok kiválasztásához, a hozzájárulás mértékének és időtartamának meghatározásához ki kellett kérni. Sajnos nem ritkán fordult elő, hogy a meghirdetett céloktól eltérő volt a beszedett összegek sorsa (érdemi következmények nélkül).
A hozzájárulást a lakossági (személyi) tulajdonban lévő ingatlanok alapozták meg, több ingatlan esetében a tehót többszörösen is ki lehetett vetni. Nem lényegtelen szabály volt az akkori társadalmi viszonyok között, hogy a lakásbérlet (társbérlet), a haszonélvezet, a tartós használati jog is megalapozta a kötelezettséget, és nem a tulajdonos, hanem a jogosult volt köteles a tehót megfizetni.
A rendeletek egy szociális alapú mentességet is tartalmaztak (tvr. 5.§ (1) és vhr. 6.§ (1) bekezdései): mentesült a hozzájárulás fizetése alól, akinél az egy főre számított jövedelem a hozzájárulás megállapítását megelőző évben – az együttlakó házastárs és más nagykorú közeli hozzátartozó jövedelmét is figyelembe véve – a havi 2500 Ft-ot nem haladta meg (5.§ (1) bekezdés). Ezen túl a tanácsok további mentességeket is megállapíthattak.
A teho csak a községfejlesztési hozzájárulást váltotta fel (a települési tanács döntése szerint 1985-től vagy 1986-tól), a többi kötelezettség (házadó, út- és közműfejlesztési hozzájárulás, gyógy- és üdülőhelyi díj, stb.) továbbra is érvényben maradt.
A gyógy- és üdülőhelyi díjat a vendégek fizették meg
Ez a helyzet csak a rendszerváltást követően változott meg az önkormányzati törvény és a helyi adókról szóló törvény hatályba lépésével.
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
