Az adóreform és az azóta eltelt időszak – helyi adók – 1. rész

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2020. április 3.
Címkék: , ,
Rovat:
A helyi közösségek közösségi szintű öngondoskodása fontos feltétele a társadalom működésének. A helyi adózás sem az elmúlt évtizedek találmánya, létezett ez már a középkorban is. Hogyan alakult ez Magyarországon az elmúlt három évtizedben? Milyen korábbi előzményei voltak ennek? Ez utóbbiról szólunk az adóreformot bemutató cikksorozatunk mostani írásában.

A Magyar Népköztársaság országgyűlése az Alkotmányban megállapított elveknek megfelelően megvalósítja a demokratikus államszervezet legmagasabbrendű formáját: a tanácsok rendszerét.

(részlet a helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény preambulumából)

A helyi adózásnak sok évszázados előélete van Magyarországon is. A közösségek feladatellátása vagy az önkéntes kötelezettségvállaláson alapulhatott, vagy a közösség által megválasztott elöljárók olyan döntésein, amelyek kötelezőek voltak a közösség tagjaira. Ilyen közösségi feladatok voltak – többek között – a település védelme, a vásártartás és ellenőrzés, a tűzoltás, a rászorulókról való gondoskodás.

Az önkéntes kötelezettségvállalás nem mindig hatékony, különösen nagyobb közösségek esetében célszerűbb irányító testületekre bízni a döntéshozatalt, amely testületek kötelező feladatellátást írhatnak elő, egyes tevékenységek ellátásának finanszírozására pedig adót vethetnek ki a közösségek tagjaira.

A továbbiakban csak a helyi feladatokról és azok közösségi finanszírozásáról lesz szó.

A helyi adózás előzményei a szocializmus építésének időszakában

A szocializmus építésének időszakában a helyi közösségek önkormányzati jellege igencsak megkérdőjelezhető volt. A helyi tanácsokról szóló 1950. évi I. törvény 27.§-a igen szűkre szabta a döntési jogosultságokat, és ezek is alapvetően politikai jellegűek, a központi pártirányítás által meghatározott célok segítését irányozták elő:

27.§ A helyi tanács feladatai különösen:

1. a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység vezetése,

2. a törvények és a felelős rendeletek végrehajtása,

3. az alárendelt államhatalmi és államigazgatási szervek irányítása és ellenőrzése,

4. az állami rend és a közvagyon védelmének elősegítése,

5. a dolgozók jogainak oltalmazása,

6. a helyi gazdasági terv és költségvetés megtárgyalása és elfogadása, azok végrehajtásának ellenőrzése,

7. a helyi jellegű gazdasági vállalatok munkájának irányítása és ellenőrzése.

8. a dolgozók szövetkezeteinek támogatása,

9. az alsóbb tanácsokhoz általános jellegű irányítást tartalmazó utasítások kiadása,

10. a végrehajtó-bizottság megválasztása és a bizottságnak vagy tagjainak visszahívása (17. §),

11. az alsóbb végrehajtó-bizottság és tagjai megválasztásának és visszahívásának jóváhagyása (17. és 39. §),

12. a tanács állandó és ideiglenes bizottságainak megalakítása (21. és 22. §),

13. a jogszabályok által meghatározott esetekben a végrehajtó-bizottság határozatai ellen irányuló jogorvoslatok elbírálása (53. §),

14. a törvény által meghatározott esetekben az alsóbb tanácsok rendeleteinek, határozatainak vagy intézkedéseinek megsemmisítése és megváltoztatása (55. §),

15. intézkedés a jogszabállyal hatáskörébe utalt minden ügyben.

Ennek az időszaknak az egyik első, helyi adó jellegű kötelezettségét a községfejlesztési hozzájárulásról szóló 1955. évi 4. törvényerejű rendelet (illetve a végrehajtására kiadott 5/1955. (III. 12.) PM rendelet) szabályozta. A tvr. 1.§-a szerint a községi tanácsok a községpolitikai tervükben megállapított feladatok megvalósítására az állam által rendelkezésre bocsátott eszközök kiegészítésére évenként községfejlesztési hozzájárulást vethetnek ki. A végrehajtási rendelet kifejezetten rendelkezik arról, hogy Budapesten, valamint a városokban és a városi kerületekben hozzájárulást kivetni nem szabad. Ez utóbbi rendelkezésnek főleg politikai, kisebb részben gazdasági okai voltak.

A ló még a XX. század közepén is fontos termelőeszköz volt. Meg is adóztatták

A községfejlesztési alap legfőbb, saját döntésen alapuló bevételi forrása a helyben lakó falusiaktól beszedett községfejlesztési hozzájárulás volt, ezt egészítette ki a házadó, a házértékadó, a lóadó, a földadó, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás, a lakosság borforgalmi adója, a gyógy- és üdülőhelyi díj részben saját bevételként, részben a központi költségvetés visszaosztott támogatásaként. A kötelezettségek jogcímei az évtizedek alatt többször is változtak. A kötelezettségek egy része (például a házadó, a lóadó, a földadó) még a XIX. században kialakult kötelezettség volt, mások a társadalmi-gazdasági fejlődés ’termékeként’ (például az út- és közműfejlesztési hozzájárulás vagy a gyógy- és üdülőhelyi díj) épültek be a közteherviselés rendszerébe.

Az 1948-1990 közötti időszakban kétszer is újrakodifikálták az 1950. évi tanácstörvényt (1954. évi X. törvény a tanácsokról, 1971. évi I. törvény a tanácsokról). Az újraalkotott törvények nem túl sok érdemi változtatást tartalmaztak az 1950. évi törvényhez viszonyítva, a központi politikai irányítás e törvényekben is egyértelműen tükröződik. Az 1971. évi törvény 10.§ (1) bekezdése tartalmaz homályos utalást tényleges feladatellátásra: A tanács gondoskodik a terület és a település fejlesztéséről, szervezi a lakosság szükségleteinek kielégítését, különösen: a művelődésügyi, egészségügyi, szociális, lakás-, kommunális, kereskedelmi ellátást és az egyéb szolgáltatásokat.

1975-ben emlékplakettet is készítettek a tanácsrendszer 25 éves évfordulójára

A községfejlesztési hozzájárulásról szóló 1955. évi 4. törvényerejű rendeletet is több alkalommal újraalkották, ezek a következők voltak:

– 1956. évi 1. törvényerejű rendelet a község- (város-) fejlesztési hozzájárulásról;

– 1958. évi 7. törvényerejű rendelet a tanácsok községfejlesztési munkájának egységes szabályozásáról;

– 1964. évi 21. törvényerejű rendelet a tanácsok községfejlesztési tevékenységéről;

– 1967. évi 28. törvényerejű rendelet a lakosság községfejlesztési hozzájárulása rendszeréről.

Az újrakodifikált jogszabályok (és végrehajtási rendeleteik) már lényegi változásokat is tartalmaztak:

– Elvileg már az 1956. évi rendelet alapján is lehetett a városokban községfejlesztési hozzájárulást szedni, a fővárosról és kerületeiről továbbra is szemérmesen hallgatott a jogszabály. Nem valószínű, hogy túl sok városban be merték volna vezetni a kötelezettséget.

– Lényeges változásnak tekinthető, hogy a felhasználási célokat pontosította, illetve részletezte a tanácsok községfejlesztési tevékenységéről szóló 1964. évi 21. törvényerejű rendelet 3.§ (1) bekezdése:

3. § (1) A községfejlesztési alap költségvetésében a következő fejlesztési feladatok irányozhatók elő:

a) a kommunális ellátás fejlesztése;

– helyi utak, hidak, járdák, víz-gázvezeték és csatornahálózat, kisvízművek, kutak, fürdők építése és felújítása,

– útépítéssel, útkarbantartással kapcsolatos gépek beszerzése,

– belsőségi, vízelvezetés

– a villanyhálózat bővítése és korszerűsítése,

– a köztisztaság fejlesztése,

– a parkok és játszóterek, piac- és vásárterek, valamint egyéb kisebb kommunális és idegenforgalmi létesítmények létesítése és felújítása,

– tűzoltószertárak építése és felújítása, tűzoltó felszerelések beszerzése;

b) a tanács irányítása alatt álló oktatási, népművelési, egészségügyi és szociális intézmények építése, felújítása és felszerelése, sportlétesítmények építése és felújítása;

c) nem vállalati kezelésben levő állami lakóházak és egyéb állami épületek felújítása, karbantartása;

d) a tanács irányítása alatt álló javító-szolgáltató vállalatok (telephelyek, felvevőhelyek) működését elősegítő létesítmények építése, felújítása és felszerelése;

e) a peremkerületek és hiányosan ellátott körzetek bolthálózatainak fejlesztése;

f) orvos, pedagógus, állatorvos, agronómus és vezető beosztású műszaki szakemberek elhelyezésére szolgáló lakások építése, felújítása, a hatályos jogszabályok keretei között ingatlanok vásárlása;

g) házhelyek értékesítésre történő előkészítése;

h) társadalmi események célját szolgáló helyiségek létesítése és felszerelése;

i) községi tanácsházak építése és felújítása;

j) társadalmi tanulmányi ösztöndíj juttatása;

k) a községfejlesztési alapból megvalósított létesítmény első évi – a Minisztertanács által megszabott esetben folyamatos – fenntartási és személyi kiadásainak fedezése.

Ezek többségükben már valóban olyan célok és feladatok, amelyek megvalósítását a helyi közösségekre kell bízni.

… és emlékbélyeg is készült

Településfejlesztési hozzájárulás

Lényeges változást hozott a településfejlesztési hozzájárulásról szóló 1984. évi 12. törvényerejű rendelet, illetve a végrehajtása tárgyában kiadott 28/1984. (VII. 17.) PM rendelet. A településfejlesztési hozzájárulás akkoriban elterjedt elnevezése teho volt.

Az új kötelezettséget a községi, nagyközségi, városi, megyei városi, fővárosi kerületi tanács vezethette be (és általában be is vezették!). A rendelet csak általánosan fogalmazta meg a tehóból megvalósítható feladatokat: a lakosság igényei és anyagi hozzájárulása alapján önállóan gondoskodhasson a település intézményeinek és közfeladatai ellátásának fejlesztéséről, színvonalának emeléséről. Fontos követelmény volt, hogy a lakosság véleményét a hozzájárulásból megvalósítandó célok kiválasztásához, a hozzájárulás mértékének és időtartamának meghatározásához ki kellett kérni. Sajnos nem ritkán fordult elő, hogy a meghirdetett céloktól eltérő volt a beszedett összegek sorsa (érdemi következmények nélkül).

A hozzájárulást a lakossági (személyi) tulajdonban lévő ingatlanok alapozták meg, több ingatlan esetében a tehót többszörösen is ki lehetett vetni. Nem lényegtelen szabály volt az akkori társadalmi viszonyok között, hogy a lakásbérlet (társbérlet), a haszonélvezet, a tartós használati jog is megalapozta a kötelezettséget, és nem a tulajdonos, hanem a jogosult volt köteles a tehót megfizetni.

A rendeletek egy szociális alapú mentességet is tartalmaztak (tvr. 5.§ (1) és vhr. 6.§ (1) bekezdései): mentesült a hozzájárulás fizetése alól, akinél az egy főre számított jövedelem a hozzájárulás megállapítását megelőző évben – az együttlakó házastárs és más nagykorú közeli hozzátartozó jövedelmét is figyelembe véve – a havi 2500 Ft-ot nem haladta meg (5.§ (1) bekezdés). Ezen túl a tanácsok további mentességeket is megállapíthattak.

A teho csak a községfejlesztési hozzájárulást váltotta fel (a települési tanács döntése szerint 1985-től vagy 1986-tól), a többi kötelezettség (házadó, út- és közműfejlesztési hozzájárulás, gyógy- és üdülőhelyi díj, stb.) továbbra is érvényben maradt.

A gyógy- és üdülőhelyi díjat a vendégek fizették meg

Ez a helyzet csak a rendszerváltást követően változott meg az önkormányzati törvény és a helyi adókról szóló törvény hatályba lépésével.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)


Kapcsolódó cikkek:


Az adóreform és az azóta eltelt időszak – az alapok (1. rész)
2019. november 22.

A Magyarország adótörténetét bemutató sorozatunk utolsó részeihez, időszakához érkeztünk. Az eddig megjelent 76 írásban a népvándorlás korától az 1980-as évek közepéig mutattuk be az eseményeket. Ebben a részben és a következő részekben az 1987-től bekövetkezett változásokról szólunk. A tételes jogszabályi rendelkezések ismertetésétől tartózkodunk, helyettük a tendenciákat, illetve a hosszabb távon ható változásokat mutatjuk be.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 1.
2019. november 29.

Az 1987-ben indult adóreform egyik legfontosabb változása volt a magánszemélyek jövedelemadózásának bevezetése. Általános elvként mondták ki, hogy minden jövedelem adóköteles, az adóév során megszerzett jövedelmeket össze kell vonni, és progresszív adótáblát kell alkalmazni. Az adókötelezettségeket önadózással kell teljesíteni, azaz a magánszemély állapítja meg a jövedelmét és adóját, ezeket bevallja, illetve az adót megfizeti. Az általános szabály alól számos kivétel volt, illetve kedvezményeket is lehetett érvényesíteni.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 2.
2019. december 6.

A személyi jövedelemadózás 1988. évi bevezetésekor rendkívül szűkre szabták az adóalapból vagy adóból érvényesíthető kedvezmények körét. Az elmúlt három évtized alatt új kedvezmények jelentek meg, egyes kedvezmények erodálódtak, majd eltűntek. A jelentős társadalmi-gazdasági változásokat, illetve az aktuális politikai mainstream elvárásait mindig követte a kedvezményrendszer változása is.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 3.
2019. december 13.

Az szja rendszerének fontos részét képezi a jövedelemtípusok meghatározása, és az egyes jövedelemtípusokra vonatkozó sajátos szabályok előírása. Ebben számos jelentős változás történt 1988 óta. Terjedelmi okok miatt ezeknek csak rövid összefoglalására vállalkozhatunk.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – személyi jövedelemadó 4.
2019. december 20.

Az adórendszeren belül az elmúlt három évtizedben az egyik leggyakrabban változó terület az egyéni vállalkozók adózásának szabályrendszere volt. Hosszú út vezetett az egyszerű kisvállalkozói adózásától a mai sokszínűségig, az igen bonyolult szabályrendszerig. Voltak sikeres kezdeményezések és zsákutcák, mind a hatósági, mind az érdekképviseleti oldalon.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – társasági adó – 2.
2020. március 6.

Egy új társasági adótörvény bevezetésének feltételei megteremtődtek 1991-re. Ehhez szükség volt a rendszerváltásra, illetve piacgazdaság legalább kezdeti kialakulására. Társasági szabályozás, számviteli rendszer már létezett, a korábbi átmeneti adószabályok alapot teremtettek egy olyan adószabály-rendszerre, amely a versenyszféra szereplőit egységes szempontok szerint adóztatta.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – áfa – 1. (6. rész)
2020. február 7.

Az 1987-ben elindult adóreform talán legnehezebb eleme az általános forgalmi adózás bevezetése volt. Olyan új adófajtát kellett megismertetni és elfogadtatni a gazdasági szereplőkkel és a lakossággal, amelynek elvei akkor még ismeretlenek voltak Magyarország számára, de a szocialista országokon kívüli legjelentősebb kereskedelmi partnereink már ezt alkalmazták.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – általános forgalmi adó (2.)
2020. február 14.

Az 1988-ban bevezetett áfaszabályozás elvi alapjai mind a mai napig változatlanok. Mi indokolja akkor azt, hogy már a negyedik áfa törvény van hatályban, illetve az áfa törvények éves rendszerességgel módosulnak, de nem volt ritka az évközi módosítás sem? Természetesen ennek okai is a részletekben vannak, ezek közül világítunk rá néhányra.

Az adóreform és az azóta eltelt időszak – általános forgalmi adó(3.)
2020. február 21.

Az általános forgalmi adózás több olyan szabályt is tartalmaz, amelyek gazdaságpolitikai jellegűek, illetve nem is feltétlenül adóelőírások, de a jogalkotók az Áfa törvényben találták meg ezeknek a szabályoknak a helyét. Az áfá-ról szóló harmadik írásunkban ezekről lesz szó, ezzel zárjuk az áfa ismertetését.