Adózási kérdés-válasz

Szakértőink a mai napig több mint 20 400 kérdést válaszoltak meg, amelyeket elér a Kérdés-válasz adatbázisban.

Az ADÓklub 2023 csomagok Jogtáron elérhető tartalmai

Nincs megfelelő találat vagy nincs jogosultsága az olvasáshoz

A lapban számos változtatás gyakorlati példákkal illusztrált magyarázatait is megtalálja.

Az online változatban a magyarázatokat tartalmazó cikkek szövegében elhelyezett linkre kattintva pdf formátumban letölthetők a változásmagyarázatok a vonatkozó jogszabályszöveggel együtt.

Az Adó kódex 2018/2-3-as száma itt rendelhető meg.

Több lehetőség is rendelkezésre áll ennek a kérdésnek a megoldásához, egyik közülük a Társadalombiztosítási egyéni számla megtekintése.

Hasznos lehet az egyéni számla tanulmányozása akkor is, ha a nyugdíj melletti kereső tevékenység adatait szeretnénk figyelemmel kísérni.

Egyre több területen találkozunk olyan lehetőséggel, hogy megfelelő adatvédelmi feltételek biztosításával elektronikus úton betekinthetünk a személyünkkel kapcsolatos információkba.

Ilyen lehetőség például az igénybevett egészségügyi szolgáltatás (orvosi ellátás, gyógyszer, gyógyászati segédeszköz ellátás) megtekintése az erre létrehozott adatbázisban, mely az elektronikus ügyintézéshez szükséges Ügyfélkapus hozzáféréssel rendelkező személyek számára egyéni azonosítójuk használatával lehetséges.

Másik lehetőség a Társadalombiztosítási egyéni számlánkba történő betekintés.

A Társadalombiztosítási egyéni számla 2013-ban került bevezetésre.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvényben foglalt szabályai szerint egyénenként tartalmazza a személy személyazonosító adatait, TAJ számát, és a biztosított után 2013-tól bevallott nyugdíjjárulék összegét.

A nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatok az állami adóhatóságtól kerülnek átvételre.

2015. január 1-től bővült az egyéni számlán feltüntetett, és így megtekinthető adatok köre.

Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési adatok mellett ma már a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék összege és a megállapodással érintett időtartam is megtalálható az egyéni számla adatbázisban.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 34.§-a alapján a nyugdíjbiztosítási feladatot ellátó igazgatási szerveknél:

szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése (biztosítási jogviszony hiányában vagy annak szünetelése esetén),
felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányok idejének szolgálati időként történő elismerése,
öregségi teljes, illetve öregségi résznyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati idő szerzése,
a gyermekgondozási segély (GYES) idejének szolgálati időként történő elismerése,
a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított 1997. évre és/vagy 1998. évre vonatkozó szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából megállapodás köthető.

A megállapodás alapján az érintett személy olyan helyzetbe hozza magát, mintha biztosítási jogviszony (pl. munkaviszony) fennállása során szerzett volna szolgálati időt.

Megállapodást köthet az a belföldi nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetve, akire a biztosítás nem terjed ki, valamint akinek a biztosítása szünetel – nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából.

Ugyancsak tartalmazza a bővítés eredményeként az egyéni számla a rehabilitációs járadék, illetve a rehabilitációs ellátás összegéből levont nyugdíjjárulék összegét, valamint az ellátás folyósításának időtartamát.

Mindkét ellátás jelentős, tartós egészségromlás esetén állapítható meg, illetve a rehabilitációs járadék megállapítható volt 2012-ig.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai keretében igénybe vehető rehabilitációs ellátás 2012-ben került bevezetésre annak a megváltozott munkaképességű személynek, aki egészségi állapota alapján a rehabilitációhoz, azaz a munkaerőpiacra való visszavezetéshez szükséges feltételekkel rendelkezik, így rehabilitálható.

[htmlbox Tb_Kommentár]

Mind a rehabilitációs járadék, mind a rehabilitációs ellátás nyugdíjra jogosító szolgálati idő, ezért kerültek bele a társadalombiztosítási egyéni számla adatbázisába.

A megállapodással szerzett szolgálati idővel és a rehabilitációs járadékkal, illetve a rehabilitációs ellátással kapcsolatos adatok a tárgyévet követően kerülnek feltüntetésre a társadalombiztosítási egyéni számlán.

A társadalombiztosítási egyéni számlán szereplő egyes biztosítási jogviszonyok az adott éven belül havonkénti bontásban foglalkoztatónként szerepelnek. Akiknek tehát egyidejűleg, az adott hónapban több biztosítási jogviszonya például munkaviszonya mellett megbízási szerződése is van másik foglalkoztatónál, a hónapban külön-külön soronként látják az egyes jogviszonyokban elért jövedelemből levont nyugdíjjárulék összegét.

Ügyintézés

A társadalombiztosítási egyéni számlán szereplő adatainkat legegyszerűbben, ahogy a bevezető részben is láthattuk, az Ügyfélkapun keresztül egyéni elektronikus ügyintézési azonosítónkkal tekinthetjük meg.

Lehetőség van azonban egyéb úton is egyéni számlánk adatainak megismerésére.

Egyik ilyen mód az ügyfélszolgálaton személyesen történő ügyintézés keretében való kivonat kérése.

Másik lehetőség a levélben postai úton történő kivonat igénylés.

Mindkét esetben a lakóhely szerinti kormányhivatal nyugdíjbiztosítási feladatot ellátó igazgatási szervezeti egységénél történik az ügyintézés. Az eljárás illeték- és költségmentes.

Eltérések tisztázása

Akár elektronikus úton, akár papíralapú kivonat formájában szereztük be a Társadalombiztosítási egyéni számlán szereplő adatainkat, célszerű gondosan tanulmányozni azokat, összehasonlítani egyéb iratainkkal, például jövedelem kifizetéséről kapott elszámolásokkal.

Ha eltérést találunk, a lakóhely szerinti kormányhivatal nyugdíjbiztosítási feladatot ellátó szervezeti egységéhez fordulhatunk.

Célravezető lehet az is, ha az érintett munkáltatóval vesszük fel a kapcsolatot az eltérés egyeztetése érdekében.

Az eljárás előnye, hogy az adott időszakhoz közel, szinte egy időben történik az eltérések vizsgálata, amikor még frissek az adatok, könnyebb a tévedést korrigálni.

„Előre Krisztus, a kereszt és a király hívei!”

(a legenda szerint Szent Olaf seregének csatakiáltása 1030-ban)

Olaf, mielőtt kilehelte volna, megmentette ártatlan lelkét, s most vakok és némák keresik fel a királyt, és gyógyultan térnek vissza otthonukba.

(Thorarin Lovtunge)

A cikksorozat első részében tisztáztuk azt, hogy kik voltak a vikingek, mit jelent a viking szó, milyen más elnevezéssel illették őket, továbbá mit értünk viking korszak alatt, valamint milyen okok vezettek a vikingek kirajzásához. Áttekintettük még a vikingekről szóló legfontosabb korabeli forrásokat, illetve a cikksorozathoz felhasznált irodalmi hivatkozásokat is megadtuk.

Ebben a részben a viking nemzetek államalapításairól lesz szó, illetve a kereszténység felvételéről. Főleg Dánia és Norvégia korabeli történetével foglalkozunk, Svédországra a későbbiekben térünk ki részletesebben.

A viking társadalom

A viking társadalmak alapja a család volt. A családfői szerepet a férfiak játszották, de előfordult, hogy ezt a szerepet nők vették át. Ez bekövetkezhetett akkor, ha nem volt fiúörökös, ugyanis a nők is örökölhettek, vagy ha a nők magukhoz tudták kaparintani a családon belüli vezető szerepet. Az öröklési rendjük is sajátos volt: általában az elsőszülött fiú örökölt, de ezt – általában erőszakkal – más testvérük is el tudta tőlük rabolni.

„A fegyverrel szerzett hatalom a viking társadalom szabályai szerint nem jelentett törvénytelen hatalmat, nem jelentett kevesebbet, mint a vér szerinti, öröklött, legitim hatalom. Az északi erkölcs értelmében a párviadalban, hősiességgel megszerzett trón csak a trónkövetelő kiválóságát növeli, annak becsületét emeli.” (Bárány)

A családok nagycsaládokba, törzsekbe szerveződtek, amelynek vezetője a jarl (törzsfőnök) volt. A jarl általában választás útján jutott hatalomhoz, szerepe főleg a családi viták eldöntésében merült ki. A jarl nem uralkodott a családok fölött, ez ellentmondott volna az északi, nordikus ember önfejűségének, individualizmusának. A skandinávoknak a vérükben volt az egyenlőség eszméje, ennek ellentmondott volna, hogy maguk fölött más ember hatalmaskodását eltűrjék. Ez természetesen a családok vezetőire vonatkozott, a családtagok és a rabszolgák társadalmi státusza jóval alacsonyabb volt.

A viking korban és viking társadalmakban a jobbágyság nem volt jellemző! Még a leginkább feudálisnak tekinthető Dániában is a szabad parasztság volt a társadalom alapja, a jobbágyság – különösen a kereszténység felvétele előtt – nem nagyon fordult elő, sőt még a kereszténység felvételét követően sem alakult ki az Európa többi részére jellemző nagyarányú jobbágyság.

A vikingek rabszolgatartók voltak. A viking család lapp, finn és szláv rabszolgákkal dolgoztatott, ezt a portyázások során bővítették az ír, angol és frank rabszolgákkal, de a mediterrán területeken is folytattak ilyen célú rablásokat. Az is előfordult, hogy saját nemzetségbelieket tettek rabszolgákká az erősebb családok. A rabszolgák maguk is folytathattak gazdasági tevékenységet, és ha az eredményes volt, ki is válthatták magukat a rabszolgasorból.

Viking hajósok (IX.-X. századi ábrázolás)

A legbefolyásosabb, leggazdagabb jarlok maguk közül királyt választottak (egyes esetekben magukat nevezték ki királynak). A portyázásokban, rabló hadjáratokban részt vevő jarlok az északi eszményt jobban megtestesítették, általában vagyonosabbak is voltak, így a királyválasztásokon esélyesebbek voltak otthon maradt társaiknál. Ezzel létrejöttek a skandináv államok. Nem egyszerre, hanem időben nagyon is távol egymástól. A legrégibb viking skandináv állam a dán, ezt követte a svéd, majd jóval később a norvég. Előfordult, hogy ezek az államok egymást megtámadták, területeket raboltak egymástól, illetve a viking korban (is) többször előfordult, hogy ugyanazon uralkodó több államot irányított, de ezek inkább kivételes esetek voltak. Az uralkodói dinasztiák (vér szerinti utódlás) kialakulása inkább a kereszténység fölvétele után, később következett be.

A viking Dánia alapvetően a mai Dánia területét és az északnémet területeket uralta, Svédország a mai Svédország déli felét, Norvégia a mai Norvégia Déli területeit jelentette.

A skandináv viszonyok között a megélhetést halászat, vadászat és gyűjtögetés szolgálta, a mezőgazdasági tevékenység kevésbé volt jellemző, a dán területeket kivéve az is inkább a nomád vagy félnomád állattenyésztésre szorítkozott. A dán klíma már alkalmasabb volt a növénytermesztésre is.

Alapvető változást jelentett a kereszténység terjedése a skandináv területeken. Először Dánia vette fel a római vallást, majd Svédország és Norvégia. A misszionáriusok tevékenysége egyik országban sem volt zökkenőmentes, erről még szólunk a későbbiekben.

Dánia

A dánok ősei valószínűleg a Krisztus utáni első századokban érkeztek a mai dán területekre. Valószínűsíthető, hogy már a VI.-VII. századokban önálló államalakulat is kialakult ezen a területen, de ez még inkább csak laza törzsszövetség volt. Saxo Grammaticus számos mitológiai királyról (köztük Amleth – Hamlet dán királyfiról is!) írt a Gesta Dabnorumban, ezek közül a történeti adatokkal is alátámasztható első uralkodó III. Gorm Haraldson (Öreg Gorm, 888-958) volt, aki 934-től 958-ig uralkodott.

Öreg Gorm fia volt Kékfogú Harald (I. Harald Gormsson, 908/911-986), aki a laza törzsszövetségből megteremtette az egységes dán királyságot. Kékfogú Harald 947-ben elismerte I. Ottó német-római császárt hűbérurának, és az adófizetője lett, ezzel elindította a kereszténység fölvételét is. 976-tól Norvégiának is királya volt. Később összeütközésbe került a császárral, aki csatában legyőzte, ezért menekülnie kellett. Száműzetése alatt felvette a keresztény hitet. Erélytelen uralkodása miatt fia, Villásszakállú Svend (I. Svend Haraldsson, ~955-1014) letaszította a trónról.

A svoldi ütközet (Otto Sinding festménye)

Svend 986-tól haláláig uralkodott Dánia felett, egy rövid, egyéves időszakot kivéve, amikor 992-993-ban Svédországi Erik svéd király foglalta el Dánia trónját is. Svend trónra kerülését követően elűzte a keresztény papokat országából. Svend szövetkezett a svéd királlyal és egy Erik nevű norvég jarllal, és megtámadta Olaf Tryggvasson (I. Olaf) norvég királyt. Olaf vesztett a svolderi csatában (1000), ezt követően Svend volt Norvégia királya is (bár hatalmát névleg megosztotta szövetségeseivel). Svend először 994-ben tett kísérletet Anglia meghódítására; sikertelenül. Újból próbálkozott 1013-ban, immár sikeresen, meghódította Angliát. 1013. decemberétől – mindössze két hónapig, mert meghalt – ő volt az első viking angol király is. Két fia, II. Harald és II. Knut követte a dán trónon.

Normandiai Emma és gyermekei (baloldalt), Svend halála (jobboldalt). Kódexrészlet 1220-1240 körül.

Svend halála után először II. Harald Svendsson (989-1018, uralkodott: 1014-1018) foglalta el a dán trónt, másik fia II. Knut (Nagy Knut, 994-1035) az angol trónt kapta. Svend halála után visszahívták Angliába a korábbi angol királyt (Æthelredet), ezért Knut harcolni kényszerült a trónért. 1016-ben, London ostroma közben Æthelred meghalt, Knut lett Anglia egyedüli uralkodója. Knut az angolok birtokait dán csatlósainak ajándékozta jutalomként, súlyos adókat (danegeld) vetett ki Angliában, valamint feleségül vette Æthelred özvegyét, Emmát (gyermekeik is születtek), ezzel is stabilizálta a hatalmát. II. Harald halála után Knut lett a dán király is.

Knut 1028-tól megszerezte a norvég trónt is, így hatalmas birodalom (Dánia, Anglia, Norvégia) felett uralkodott. 1035-ben bekövetkezett halálával esett szét a nagy skandináv-angol birodalom.

Nagy Knut birodalma (piros), vazallus országai (narancsszín) és szövetségesei (sárga)

Anglia és Dánia trónján Nagy Knutot ifjabb fia, II. Hardeknut Knutsson (1018/1019-1042, anyja a korábban említett Emma volt), Norvégia trónján II. (Szent) Olaf fia, Jóságos Magnus (I. Magnus Olafsson, 1024-1047) követte (1035-1047 között). 1037 és 1040 között Knut idősebb fia, Harold (Nyúllábú Harald, I. Harald Knutsson, 1016/1017-1040) volt az angol trónon, de mire Hardeknut megtámadta volna, Harold meghalt.

Hardeknut nem nősült meg, gyermeke sem született. Az angol trónon féltestvére, Hitvalló Eduard (Æthelred és Emma fia), a dán trónon örökösödési szerződés alapján Szent Olaf fia, Jóságos Magnus (aki ekkor már norvég király volt) követte (1042-1047).

Norvégia

A norvégok germán ősei a 400 és 550 közötti népvándorlás során terjeszkedtek észak felé, településeket hoztak létre a norvég partvidéken. Ez – mint említettük – sokáig csak családok laza törzsszövetségét eredményezte.

Míg a dánok uralkodóinak sora a mitológiai időkbe nyúlik vissza, a norvégok esetében az első király személye egyértelműen meghatározható. I. Harald Haraldsson (más néven Széphajú vagy Szőke Harald, 852-933) volt az, aki Nyugat-Norvégia (Westfold) uralkodójaként 872-ben a hafrsfjordi csatában legyőzte a dél-norvégiai klánok seregét. Ettől kezdve Széphajú Harald volt Norvégia királya egészen 931-ig, amikor átadta az uralkodás terhét fiának. Széphajú két évvel később, 933-ban halt meg.

Harald kemény kézzel irányította országát. Uralma és adórendszere elől sok nemzetségfő (jarl) vándorolt el követőivel együtt a Brit-szigetekre, a Shetland-szigetekre, a Hebridákra, az Orkney-szigetekre, illetve Feröerre. Uralkodása idején (874-től) kezdték el benépesíteni Izlandot is, főleg olyanok, akik nem kértek Széphajú uralkodásából.

Széphajút fia, I. Erik Haraldsson (más néven Véresbárdú Erik, ~895-954, uralkodott 931-től 934-ig) követte a trónon, módszerei túlszárnyalták apja kegyetlenkedéseit, nem csoda, hogy komoly ellenállás szerveződött. A lázadó nemesek hazahívták Harald legkisebb fiát, az Angliában nevelkedett Haakont, és neki sikerült elűznie Eriket. Ezt követően I. Haakon Haraldsson (más néven Jóságos Haakon, 918/919-961) volt Norvégia uralkodója. Haakon – nevének megfelelően jó király volt, ő maga még Angliában keresztény hitre tért, országában viszont nem sikerült az új hitet elterjesztenie. Véresbárdú Erik fiai dán segítséggel támadásokat indítottak ellene, végül 961-ben Haakont megölték, a trónra Erik fia II. Harald Ericsson (Szürkeköpenyes Harald, 922-976, uralkodott 961-976) került. Szürkeköpenyest 976-ban Kékfogú Harald dán király kelepcébe csalta és megölette, ezt követően Kékfogú volt Norvégia királya is. 986-ban bekövetkezett halálát követően norvégiai helytartója Haakon Sigurdsson (Nagy Haakon jarl) ragadta magához a hatalmat, míg 995-ben – állítólag saját emberei – őt is megölték.

Olaf Tryggvason (~964-1000) Széphajú Harald dédunokája volt, apját Szürkeköpenyes Harald ölette meg. Olaf Angliában nevelkedett, felvette a kereszténységet, tudatosan készült a norvég trón elfoglalására. Mikor Haakon hatalma kezdett meggyengülni, viking harcosokból és angliai szerzetesekből álló kíséretével 995-ben Norvégiába hajózott. A települések sorra behódoltak neki, Haakon menekült, míg meg nem ölték. Így lett I. Olaf Norvégia királya (uralkodott 995 és 1000 között). A svéd király és Villásszakállú Svend dán király szövetséget kötött egymással, megtámadták Olafot, és a svoldi tengeri ütközetben legyőzték. A csata során Olaf király meghalt. A hatalmat ezt követően haláláig Svend gyakorolta.

A Svend halálát követően keletkezett hatalmi válságot kihasználva 1015-ben Olaf Haraldsson (uralkodói nevén II. Olaf, 995-1030) ragadta magához a hatalmat. Olaf jarlok leszármazottja volt, felvette a kereszténységet, hatalomra kerülése előtt viking portyákat vezetett, még Spanyolországig is eljutott. Királyként a kereszténységet erőszakkal rákényszerítette a norvégokra (a korábbi uralkodók ezt nem erőltették annyira). Különösen nagy adóterhet jelentett a lakosságra a püspökségek alapítása és a papság eltartásának költségei. Emiatt is sok ellensége lett. Nagy Knut dán király először 1026-ban támadta meg Norvégiát, legyőzve egy csatában II. Olafot, majd 1028-ban Knut már angol és norvég katonákkal megerősített sereggel támadott. Olaf elmenekült sógora, Jaroszlav kijevi nagyfejedelem udvarába. 1030-ban visszatért Norvégiába (közben Svédországban sereget gyűjtött), és megütközött Knut seregével. Olaf a csatát és az életét is elvesztette. II. Olafot 1031-ben szentté avatták, 1164-ben Norvégia védőszentje.

Szent Olaf halála (az 1300-as évek elejéről származó táblakép)

Knut halála után II. Olaf fia Jóságos Magnus (I. Magnus Olafsson, 1024-1047) lett a norvég király, 1035-től 1047-ig uralkodott. 1047-ben hosszú portyázásáról (erről még lesz szó a későbbiekben) hazatért II. Olaf féltestvére, Harald Sigurdsson (Keménykezű Harald, 1015/16-1066), hogy megszerezze a norvég trónt. Megegyezett Jóságos Magnussal, hogy ketten uralkodnak Norvégiában, ám II. Olaf fia, Jóságos Magnus még abban az évben meghalt. Ezt követően III. Harald egyedül uralkodott. Mikor Hitvalló Eduárd 1066-ban meghalt, Harald seregével megtámadta a szerinte trónbitorló II. Harold angol királyt, ám 1066. szeptember 25-én a Stamford-Bridge-i csatában a norvég királyt legyőzték, a csatában ő maga is életét vesztette. Az angol király eredeti neve Harold Godwinson volt, maga is vikingek leszármazottja. Így a Stamford-Bridge-i csatában egy viking király győzött le egy másik viking királyt.

Harald a Stamford Bridge-i csatában (13. századi kép)

A következő évszázadban Keménykezű Harald leszármazottai ültek Norvégia trónján.

Svédország

A svéd vikingeket nevezték varégoknak, varjágoknak, ruszoknak is. Terjeszkedési irányuk alapvetően keleti volt, eljutottak még Bizáncig is, de időnként részt vettek az Atlanti óceánon folytatott rablóhadjáratokban is.

Svédország a viking korban végig meg tudta őrizni a királyságot, sem a dán, sem a norvég királyok nem foglalták el Svédországot. Rövid ideig sikerült meghódítaniuk Dániát is: VI. Erik Björnsson (Győztes Erik vagy Svédországi Erik, ~932-994, uralkodott 970-994) volt Dánia királya is (992-993).

A svéd vikingekre a későbbiekben a keleti kalandozások kapcsán térünk ki részletesebben.

Irodalom:

Bárány Attila: Britek, angolszászok, vikingek (Attraktor, Gödöllő, 2008)

Brøndsted, Johannes: A vikingek (Corvina Kiadó, Budapest, 1983)

Gimeno, Daniel (szerk): Kelták és vikingek – Nagy civilizációk (Kossuth Kiadó, Budapest, 2010)

Rimaszombati Károly: Vikingek az Angolszász Krónikában (JATE Történész Diákkör, Szeged, 1997)

Roesdahl, Else: A vikingek (General Press Kiadó, Budapest, 2007)

1. A közérdekű nyugdíjas szövetkezet céljai és a tagság

A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Szövtv.) szerint a közérdekű nyugdíjas szövetkezet (a továbbiakban: nyugdíjas szövetkezet) célja, hogy a még aktív időskorúak számára foglalkoztatást, munkaerőpiaci reaktivizálást biztosítson, a tagok gazdasági és szociális helyzetét előmozdítsa. A nyugdíjas szövetkezet törvény szerinti célja továbbá, hogy a következő generációk számára a tagoknál felhalmozódott tudás, szakmai és élettapasztalat átadásra kerüljön. A nyugdíjas szövetkezet a céljainak megvalósításával közérdeket is szolgál (Szövtv. 25. §). Vélhetően van legalább még egy jogalkotói cél: az egyre növekvő hazai munkaerőhiány enyhítése. A nyugdíjas szövetkezetnek a nevében viselnie kell a „közérdekű nyugdíjas szövetkezet” megnevezést (Szövtv. 34. §). Biztató, hogy az állam a nyugdíjas szövetkezet tevékenységéhez szükséges és arányos mértékben támogatást nyújthat (Szövtv. 33. §), ennek részleteit azonban a Szövtv. nem tartalmazza.

A nyugdíjas szövetkezetnek csak természetes személy tagja lehet. Ezen belül is a tagok legalább kilencven százalékának öregségi nyugdíjban kell részesülnie. A nyugdíjas szövetkezetnek nem lehet személyes közreműködést nem vállaló természetes személy tagja (Szövtv. 26. §).

1.1. Az öregségi nyugdíjban való részesülés és a vagyoni hozzájárulás

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) szerint öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás [Tny. 4. § (1) bekezdés b) pont]. A 2008. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetében a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatára annak, aki

– 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév;

– 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap;

– 1953-ban született, a betöltött 63. életév;

– 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap;

– 1955-ben született, a betöltött 64. életév;

– 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap;

– 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév [Tny. 18. § (1) bekezdés].

Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő – a fenti lista szerint meghatározott – öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. És még egy feltétel szükségeltetik, miután munka mellett – ahogyan mondjuk – nem lehet nyugdíjba menni. A Tny. szerint azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a)–b) és e)–g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem lehet állni. Az előbb idézett törvényhely mögött egyrészt a különböző alkalmazotti jogviszonyok állnak, mint például a munkaviszony, illetve a közszolgálatba tartozó jogviszonyok (pl. közalkalmazotti, kormányzati vagy állami szolgálati jogviszony). És e körbe sorolandó a cikk fókuszában álló személy jogviszonya is: a szövetkezet tagja, aki a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik. Az öregségi nyugellátáshoz e közreműködést meg kell szüntetni. Mindehhez ugyancsak meg kell szüntetni például a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozói státuszt, vagy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt (pl. a megbízási szerződést), amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét [Tny. 18. § (2) bekezdés].

A következő rendelkezés csak a hölgyeket érintheti: öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik, és nem áll a fent említett jogviszonyok egyikében sem. Ezen túlmenően további feltétel, hogy a nyugdíjas szövetkezet tagjának az alapításkor vagy belépésekor vagyoni hozzájárulást kell vállalnia. A vagyoni hozzájárulás teljesítésének módjára, idejére és mértékére vonatkozó rendelkezéseket a szövetkezeti alapszabály tartalmazza (Szövtv. 31. §). Hogy milyen mélyen kell „zsebbe nyúlni”, azaz a vagyoni hozzájárulás részleteiről a szövetkezeti törvény további rendelkezést nem tartalmaz.

[htmlbox mt_kommentar]

1.2. A tagfelvétel

A nyugdíjas szövetkezet felé megfogalmazott tagfelvételi kérelemben a tagságra jelentkező személynek nyilatkoznia kell arról, hogy

– a nyugdíjas szövetkezet tagjává kíván válni;

– öregségi nyugdíjban részesül-e;

– az alapszabályban foglaltakat elfogadja, magára nézve kötelezőnek ismeri el;

– a tagoknak biztosított szolgáltatásokat igénybe kívánja venni;

– vállalja a nyugdíjas szövetkezet tevékenységében való személyes közreműködést; továbbá

– vállalja a nyugdíjas szövetkezet alapszabályában meghatározott vagyoni hozzájárulás teljesítését (Szövtv. 26. §).

2. Külső szolgáltatásra is szerződhetnek

A Szövtv. 28. §-a szerint a nyugdíjas szövetkezet tagja a személyes közreműködés konkrét tartalmára, módjára és ellentételezésére tagsági megállapodást köt a szövetkezettel. A nyugdíjas szövetkezet tagját megillető ellentételezés arányos kell, hogy legyen a természetes személy tag személyes közreműködésének mértékével. [Lásd még ezzel kapcsolatban a Szövtv. 29. § (4) bekezdését.] A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja személyes közreműködését a nyugdíjas szövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás (külső szolgáltatás) keretében is teljesítheti. A külső szolgáltatás nyújtására irányuló jogviszony

– a nyugdíjas szövetkezet és öregségi nyugdíjban részesülő tagja közötti külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás alapján létrejött, olyan sajátos jogviszony,

– amelynek keretében a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja teljesíti személyes közreműködését, és amelyre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) megbízásra vonatkozó, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseinek a szövetkezeti törvényben meghatározott szabályait kell megfelelően alkalmazni [Szövtv. 29. § (2) bekezdés].

E tekintetben – amint írásom elején olvasható – azonos a szabályozás az iskolaszövetkezettel kötött megállapodás szerinti diákmunka igénybevételével. A szövetkezeti törvény szövegében foglalt „sajátos jogviszony” ténylegesen a megbízás és a munkaviszony öszvérváltozata. Van benne a megbízásból és az eltérő karakterű munkaviszonyból. Kevés példa van arra, hogy e két szerződéstípus egymás alternatívája lehessen (pl. a gazdasági társaság ügyvezetői státuszának betöltése, társasház közös képviselője).

Amint a következőkből „kiolvasható”, a szövetkezeti törvény konstrukciója ténylegesen munkaerő-kölcsönzés. A nyugdíjas szövetkezet a vele sajátos jogviszonyban álló öregségi nyugdíjas munkaerejét átengedi a külső szolgáltatás fogadójával kötött megállapodás alapján utóbbi részére. A szövetkezeti törvény szerint a külső szolgáltatás nyújtása során a külső szolgáltatás fogadója a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagját közvetlenül utasíthatja. Az utasításadási jog kiterjed különösen a feladatteljesítés módjának, idejének és ütemezésének meghatározására [Szövtv. 29. § (2) bekezdés]. Így, ha az Olvasó munkaadója egy nyugdíjas szövetkezettel, mint a külső szolgáltatás fogadójával megállapodást köt, a nyugdíjas tekintetében a munkavégzéssel összefüggésben olyan utasítási joggal rendelkezik, mint a kölcsönvevő a részére kikölcsönzött munkavállalóval szemben.

[htmlbox Tb_Kommentár]

2.1. A munkaközi szünet és a napi pihenőidő szabályai

A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja részére, ha a feladatteljesítés tartama a napi hat órát meghaladja, napi húsz, ha a napi kilenc órát meghaladja, további napi huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani [Szövtv. 29. § (4) bekezdés]. Bár a szövetkezeti törvény a munkaközi szünet kiadásának részleteiről nem rendelkezik, e szünetet az Mt. analóg alkalmazásával a feladatteljesítés megszakításával kell kiadni. A külső szolgáltatás fogadója jogosult és egyben köteles a munkaközi szünet kiadásáról gondoskodni.

A nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja részére, ha két egymást követő napon végzi feladatát, a napi munka befejezése és a következő napi munka megkezdése között legalább tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani [Szövtv. 29. § (4) bekezdés]. Bár – szemben az Mt.-vel – a szövetkezeti törvény nem írja elő, hogy e pihenőidőnek egybefüggőnek kell lennie [lásd az Mt. 104. § (1) bekezdését!], a rendeltetését a napi pihenőidő, különösen egy fáradtabb nyugdíjas ember szervezete esetén csak így töltheti be. A szövetkezeti törvény ugyanakkor – szintén az Mt.-vel ellentétben – nem teremt lehetőséget a legalább nyolc óra napi pihenőidő biztosítására akkor, ha az öregségi nyugdíjas feladatait például megszakítás nélküli vagy idényjellegű tevékenység keretében teljesíti [lásd az Mt. 104. § (2) bekezdését]. A napi pihenőidő tartamába beszámít a feladatteljesítés helyéről történő haza, valamint a lakóhelyről a feladatteljesítés helyére történő utazás is. Megjegyezzük – egyébként e tekintetben igazodva a megbízás Ptk.-beli szabályaihoz –, hogy a szövetkezeti törvény arról már közvetlenül nem rendelkezik, mennyi lehet a feladatteljesítés idejének napi maximuma. Közvetetten ezt a napi pihenőidő 11 órás szabálya korlátozza napi 13 órára. És miután a szövetkezeti törvény szerint nem jár heti pihenőnap, az öregségi nyugdíjas – a szövetkezettel kötött megállapodás szerint – akár hetente hét napon át is teljesítheti feladatát, naponta 13 órában.

2.2. Nyugdíjas díjazási minimumok

A külső szolgáltatás fogadójánál történő feladatteljesítés tartamára járó, az egyes feladatokhoz kapcsolódó díj nem lehet alacsonyabb, mint az Mt. 153. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban meghatározott minimális összeg [Szövtv. 29. § (5) bekezdés]. A hivatkozott Mt.-rendelkezésben foglalt felhatalmazás alapján került megalkotásra a jelenleg is hatályos, a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendelet, mely szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén

– 2017-ben havibér alkalmazása esetén 127 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 29 310 forint, napibér alkalmazása esetén 5870 forint, órabér alkalmazása esetén 733 forint;

– 2018-ban havibér alkalmazása esetén 138 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 31 730 forint, napibér alkalmazása esetén 6350 forint, órabér alkalmazása esetén 794 forint.

A garantált bérminimum a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakör betöltése esetén jár, ennek a rendelet szerinti összege teljes munkaidő teljesítése esetén

– 2017-ben havibér alkalmazása esetén 161 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 37 020 forint, napibér alkalmazása esetén 7410 forint, órabér alkalmazása esetén 926 forint;

– 2018-ban havibér alkalmazása esetén 180 500 forint, hetibér alkalmazása esetén 41 500 forint, napibér alkalmazása esetén 8300 forint, órabér alkalmazása esetén 1038 forint.

Számos jogszabály ír elő képesítési követelményt bizonyos munkakörök ellátására. A képesítési követelményeket előíró jogszabályokból azonban csak a szükséges szakképzettség állapítható meg, az nem, hogy vajon legalább középfokú-e. Ezt az Országos Képzési Jegyzékből állapíthatjuk meg. A jelmagyarázat szerint a 34 vagy ennél magasabb számmal jelölt szintű képzettség minősül középfokúnak.

Kérdés, hogy az időarányosság szabálya alkalmazható-e, ha a feladatteljesítés tartama az általános teljes napi munkaidőnél rövidebb. Például, ha az öregségi nyugdíjas napi négy órát dolgozik, megfelezhető-e jogszerűen a nyugdíjas szövetkezet és a tagja közti megállapodás szerinti minimálbér vagy a garantált bérminimum? Vagy megfordítva, több jár-e annak, aki jogszerűen a napi nyolcórás munkaidőnél és heti öt napnál többet dolgozik? A szövetkezeti törvény erre nézve nem tartalmaz eligazítást.

[htmlbox felteteles_adomegallapitas]

2.3. A nyugdíjas szövetkezet és tagjának megállapodása

Akárcsak az iskolaszövetkezet és tagja esetében, a nyugdíjas szövetkezet és öregségi nyugdíjban részesülő tagja között két megállapodás kerül megkötésre. Egyrészt a megállapodásnak tartalmaznia kell

– a tag által vállalt feladatok körét;

– a tagnak a külső szolgáltatás fogadójánál történő feladatteljesítése tartamára járó, az egyes feladatokhoz kapcsolódó díj és a díjhoz kapcsolódó egyéb juttatás legkisebb összegét; valamint

– a nyugdíjas szövetkezet és a tag kapcsolattartásának módját a feladatteljesítéssel nem járó időtartamra [Szövtv. 29. § (6) bekezdés].

Másrészt a személyes közreműködés külső szolgáltatás keretében történő teljesítése megkezdésének feltétele, hogy a nyugdíjas szövetkezet és a tag írásban megállapodjanak

– a szolgáltatás fogadójának személyében,

– a teljesítendő konkrét feladatban,

– a tag díjának és a díjhoz kapcsolódó egyéb juttatások összegében és az összeg kifizetésének időpontjában,

– a feladat teljesítésének helyében, valamint annak időtartamában [Szövtv. 29. § (7) bekezdés].

Dr. Horváth István az Adó szaklap 2017/14-es számában megjelent írásából a fentieken túl olvashat a kárfelelősség két különös szabályáról, a szolgáltatás fogadójára vonatkozó előírásokról, valamint a közösségi alapról is. Az Adó szaklap 2017/14-es száma itt rendelhető meg.

A 2017 novemberében elfogadott adóigazgatási rendtartásról (2017. évi CLI.) és az új adózás rendjéről (2017. évi CL.) szóló törvény oly módon kívánja ezt megtenni, hogy a költségvetés bevételi érdekei ne sérüljenek és minden kötelezett a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vegye ki részét a közteherviselésből. Az általános indokolás a fent leírtakon túl az újraszabályozás céljaként határozza meg a következőket:

a lehetőségekhez mérten rövid, átlátható, közérthető és könnyen követhető szabályozási környezet megteremtését,
az adóhatóság szolgáltató jellegének erősítését,
az önkéntes jogkövetés intézményesített támogatását a kötelezettségek teljesítésében,
az eljárási határidők és a jogorvoslati rend felülvizsgálatával olyan eljárások kialakítását, melyek ésszerű időn belül lezárhatóak
az adóhatóság rendelkezésére álló információk, adatok hatékonyabb felhasználásával az adózókkal való személyes kapcsolatfelvétel esetköreinek szűkítését, továbbá
az adózók adminisztrációs terheinek csökkentését, és az adókötelezettségeik teljesítésének megkönnyítését.

Új koncepció, új szerkezet

Az adóigazgatás egységes újraszabályozása során több törvényben kerül rögzítésre, hogy az egyes adózási kérdésekben az adózókat és az adóhatóságokat milyen jogok illetik meg és milyen kötelezettségek terhelik. 2018-tól az alábbiak szerint tájékozódhatnak az adózók:

Az adóigazgatási rendtartás (Air.) alapvetően olyan általános eljárási szabályokat tartalmaz, amelyek az adóhatósági eljárások egészére, különösen az adóellenőrzésekre jellemzőek.
Az egyes adókötelezettségekre vonatkozó adóigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó speciális részletszabályokat külön törvényben találhatjuk meg, azokat az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) tartalmazza.
Egyes részletszabályok az adott jogterület anyagi jogszabályába – például Áfatörvény, Szjatörvény – kerülnek át a jelenlegi Art-ból.
A végrehajtási szabályokat is külön törvényben kereshetjük ezentúl.
Számos adóigazgatási szabály, amely eddig törvényi szinten volt rögzítve, a törvényből kikerülve alacsonyabb szintű, rendeleti szabályozást kap.

Az adóhatósági eljárást, mint egészet érintő legfontosabb változások

Az új törvényi rendelkezések az elektronikus ügyintézésről szóló törvénnyel összhangban teljes körűvé teszik az elektronikus ügyintézés lehetőségét. Az eseti meghatalmazások tekintetében – néhány kötelező szakmai képviselettel járó ügy kivételével – kikerültek a törvényből a képviselővel szemben támasztott szakmai követelmények, megkönnyítendő ezzel az adózók számára a képviselő útján történő eljárást. Az állandó meghatalmazással eljárók tekintetében továbbra is meghatározza a törvény azt a szakmai kört, akik jogosultak képviseletet ellátni.

Egyszerűsödik az ellenőrzési struktúra, a korábbi hét ellenőrzési típussal szemben a törvény csak két ellenőrzési fajtát nevesít.

A jogkövetési vizsgálat keretében az adóhatóság ellenőrizheti, hogy az adózó eleget tett-e a törvényekben előírt egyes adminisztratív adókötelezettségeinek, adatokat gyűjthet, vizsgálhatja a gazdasági események valódiságát.
Az adóellenőrzés során az adóhatóság az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettségének teljesítését adónként, támogatásonként és időszakonként vizsgálja.

Az ellenőrzési határidők tekintetében jelentős változások lépnek életbe 2018. január elsejétől

Az alap ellenőrzési határidők változatlanok maradnak: adóellenőrzés 90/120 nap, jogkövetési vizsgálat 30 nap, illetve a cégbejegyzésre nem kötelezett, valamint a megbízható adózók tekintetében megmarad a 180 napos maximális ellenőrzési határidő, mely csak abban az esetben léphető túl, ha az adózó az ellenőrzést akadályozza.

A vállalkozások számára igen pozitív változás, hogy bekerült a törvénybe egy objektív ellenőrzési határidő, amely szerint az adóellenőrzés időtartama nem haladhatja meg a 365 napot. Ennek következtében megszűnik minden ellenőrzési határidő nyugvási ok, így a törvény szerint nem fog szünetelni az ellenőrzési határidő pl. a kapcsolódó vizsgálat és a külföldi megkeresés időtartama alatt.

Az ellenőrzési határidő számításánál szinte teljesen megszűnik a határidő szünetelésének eddig jól ismert intézménye. A korábbi szüneteltetési okok alapján az ellenőrzési határidő meghosszabbítására lesz lehetőség. Indokolt esetben ugyanis továbbra is lehetőség lesz a határidő meghosszabbítására, így az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője 90 nappal, a felettes szerv 90 nappal, valamint a NAV vezetője, illetve önkormányzati adóhatóság esetén a nemzetgazdasági miniszter 90 nappal hosszabbíthat, ám az ellenőrzés összességében a határidő meghosszabbítása esetén sem haladhatja meg a 365 napot.

Hátrányosan érintheti a vállalkozásokat több változás is

Ilyen többek között az észrevételezési határidő jogvesztő jellegének bevezetése, mely határidő elmulasztása esetén már csak a határozat elleni fellebbezésben lehet kifogást emelni az adóhatóság megállapításaival szemben, az adóhatóság nem lesz köteles az abban foglaltakat figyelembe venni a határozat meghozatalakor. Ez a bírságok, késedelmi pótlékok kiszabásakor bírhat nagy jelentőséggel. Ezzel együtt fontos megemlíteni, hogy az észrevételezésre rendelkezésre álló idő 15-ről 30 napra emelkedik.

A hatályos szabályoknak megfelelően fennmarad a fellebbezés lehetősége az adóhatóság határozatai, végzései ellen. Lényeges változás azonban, hogy a fellebbezésben, illetve a fellebbezés alapján indult eljárásban a törvény szerint nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékot előadni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság külön felhívása ellenére nem terjesztette elő.

Bővül a felettes szerv intézkedési lehetősége az elsőfokú döntés elleni fellebbezés felülvizsgálata körében. A törvény szerint, ha a fellebbezés alapján eljáró másodfokú adóhatóságnak a döntéshozatalhoz nem áll elég adat a rendelkezésére, vagy a tényállás további tisztázása szükséges, nem kell feltétlenül megsemmisítenie a felülvizsgált határozatot és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra utasítani. Lehetőség lesz arra, hogy a felettes szerv a tényállás kiegészítése érdekében maga intézkedjen, amelynek keretében az első fokon eljárt adóhatóságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja anélkül, hogy az egész eljárás újra kezdődne.

A fentieken túl a törvény szűkíti a felügyeleti intézkedés iránti kérelmek benyújtási lehetőségét mind tárgyában, mind idejében. Felügyeleti intézkedés iránti kérelem ugyanazon határozat, illetve végzés ellen csak egy alkalommal, a döntés véglegessé válásától számított egy éven belül nyújtható be.

A becslés módszerére nézve – a jelenlegi szabályozástól eltérően – a törvény nem tartalmaz konkrét megkötéseket, mindössze generális jelleggel írja elő, hogy az adóhatóságnak a valószínűsítés során az adózási szempontból releváns tényekre, körülményekre, bizonyítékokra kell tekintettel lennie.

Az adóeljárásra vonatkozó részletszabályok változása

A törvény külön fejezetben szabályozza a NAV által többségében már most is nyújtott szolgáltatásokat. Új szolgáltatásként jelenik meg a kezdő vállalkozások támogatása, mely egy 6 hónapos önkéntes részvételen alapuló mentorálási, szakmai támogatási időszak lesz. Ennek során az adóhatóság személyes kapcsolatfelvételen keresztül kívánja majd mindazt a támogatást megadni, amely az önkéntes jogkövetés kialakulását segítheti. Szintén új szolgáltatásként a NAVa bejelentéshez/változásbejelentéshez online felületet biztosítana az adózóknak a kötelezettségteljesítés megkönnyítése érdekében.

A szerződő partnerekről történő tájékozódási lehetőség biztosítása érdekében az egyéni vállalkozók adózással összefüggő adatait is nyilvánosságra hozná az adóhatóság, a cégek vonatkozásában már régóta működő beszámoló közzétételi kötelezettséghez hasonlóan. Ugyanezen célból a NAV az egyes adózói minősítések lekérdezésére is adatbázist tesz elérhetővé a honlapján.

Jelentősen változnak az egyes bírságnemekre vonatkozó szabályok is:

A törvény szerint a NAV 5000 forintot el nem érő késedelmi pótlékot nem írna elő.
A késedelmi pótlék mértéke, a jegybanki alapkamat kétszerese maradt ( jelenleg 1,80 százalék).
Az önellenőrzési pótlék mértéke továbbra is a késedelmi pótlék 50 százalékában, ismételt önellenőrzés esetén 75 százalékában kerül felszámításra.
A bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével összefüggő adóbírság maximális mértéke 200 százalék marad. A továbbiakban az az adózó is 200 százalékos bírsággal sújtható, amely a hamis bizonylatot felhasználja.
Új jogintézményként kerül bevezetésre a feltételes adóbírság kedvezménye, amelynek lényege, hogy amennyiben az érintett adózó nem terjeszt elő fellebbezést a NAV-határozattal szemben, vagyis lemond jogorvoslati jogáról és ezáltal a határozat jogerőre emelkedik, akkor a kiszabott bírság 50 százalékát kell megfizetnie. A bírságkedvezményben részesülő adózó a jövőben rendkívüli jogorvoslattal nem élhet és felügyeleti intézkedés iránti kérelmet sem terjeszthet elő.
A törvény (adó)kötelezettségek megszegése esetére általános bírságszabályként továbbra is fenntartja a természetes személy adózók esetében a 200 ezer forint, míg nem természetes személy adózók esetén az 500 ezer forint bírságmaximumot. Az „ügyfélbarát” adóhatósági koncepcióhoz igazodóan azonban a mulasztási bírság kiszabása bizonyos mulasztások esetén nem automatikus, annak alkalmazását kétlépcsős felhívás előzi meg.
A törvény egyszerűsíti a mulasztási bírság szabályozását és megszüntet néhány bírságtényállást, úgymint; a háztartási alkalmazott bejelentésének elmulasztása, a jogszerűtlen adóelőleg mérséklés, a számlatartási kötelezettség megsértése és az üzletlezárást helyettesítő bírság.
Új fogalomként került be az adóeljárási rendszerbe az adóigazgatási eljárásibírság intézménye, amellyel az adóhatóság az adózói mulasztások alapuló magatartásokat kívánja szankcionálni. Az eljárási bírság mértéke a jogszabályban meghatározásra kerül, legkisebb összege esetenként tízezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy egyéb szervezet esetén egymillió forint. Itt fontos megjegyezni, hogy a megbízható adózók, a kockázatos adózók, és az általános adózók is azonos elbírálás alá esnek.
További kedvező változás a vállalkozások szemszögéből nézve az adóhatósági felügyeleti eljárás megszüntetése, illetve az adószám-felfüggesztésalkalmazásának eltörlése.

Az adózás rendjéről szóló törvényből az egyes anyagi jogszabályokba átkerülő szabályok

A törvényalkotó az új Art. koncepció kidolgozása során egyes – főleg az adatszolgáltatási és bejelentési, illetve változásbejelentési – kötelezettségek teljesítésének szabályait az egyes adónemekre vonatkozó törvényekbe telepítette át. Az alábbiakban ezeket a főbb változásokat emeljük ki:

1. Az Szjatörvénybe átkerülő rendelkezések:

A külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályairól szóló rendelkezések 2018. január 1. napjától az Szja törvény 7. számú mellékleteként találhatók meg.
Az Szja törvény egyik új – szám szerint a 8. számú – mellékletét képezi majd az átalányadót vagy a tételes átalányadót fizetők adózásának rendje.
Az adózás rendjének átalakításával összefüggésben a termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatásával kapcsolatos rendelkezések is az Szja törvénybe kerülnek.
Az Szja törvényben kapnak helyet a bevallási tervezettel kapcsolatos egyes részletszabályok, illetve ide kerültek át a munkáltató/kifizető által megállapított adó/adóelőleg utólagos módosításának a szabályai is.
Az új adózás rendjéről szóló törvény már nem tartalmazza az adó- és járulékkülönbözet elszámolására vonatkozó szabályokat, azok is a személyi jövedelemadóról szóló törvénybe kerülnek át.

2. Az Áfatörvénybe átkerülő főbb szabályok

Az általános forgalmi adó alanyok összesítő nyilatkozattételi kötelezettsége, valamint ezek részletszabályai az Áfa törvény 4/A. mellékletében lesznek fellelhetők, ahogy a személygépkocsi Közösségen belüli beszerzéséről, illetve a új közlekedési eszköz értékesítéséről történő adatszolgáltatás szabályozása is.

Az Áfatörvénybe kerül átemelésre az a rendelkezés, amelynek értelmében adatszolgáltatási kötelezettség terheli az egyes gabonaféléket, olajnövényeket és fehérjenövényeket (Áfa tv. 6/A számú melléklete) és az egyes acélipari termékeket (Áfa tv. 6/B számú melléklete) értékesítő és beszerző adóalanyokat.

Az adóalanyok az áfabevallásukkal együtt kötelesek úgynevezett összesítő jelentést adni partneri szinten azon általuk kibocsátott és befogadott számlák egyes adatairól, amelyekben az áthárított adó összege eléri vagy meghaladja az 1 000 000 forintot. Ezen bejelentési kötelezettségre vonatkozó részletszabályozást az Áfatörvény 10. számú mellékletébe emeli át a jogalkotó.

Szintén az Áfatörvény 10. számú melléklete fogja tartalmazni a számlaszintű adatszolgáltatást. Egyrészt 1 millió Ft-ról 100.000 Ft-ra csökken az az értékhatár, amelynek elérése esetén a számla adatairól adatszolgáltatást kell teljesíteni. Másrészt a kiállított, illetve kibocsátott számlák esetében nem a számlát kibocsátó áfabevallásának gyakoriságához köti az adatszolgáltatást, továbbá a számla Áfa tv. szerinti kötelező adattartalmáról kéri az adatszolgáltatást.

Fontos továbbá megjegyezni, hogy a jövőben az Áfa-visszatéríttetési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket az Art-ben kell keresnünk.

3. A társasági adó törvényben szabályozott új rendelkezések

A helyi adóról szóló törvénybe és a társasági adóról szóló törvénybe kerültek át az eltérő üzleti éves adózók adókötelezettségeire vonatkozó szabályok, melyek korábban az Art. 6. számú mellékletét képezték. Ezen felül a Tao tv. kiegészült egyes bevallási részletszabályokkal (külföldi vállalkozó belföldi építkezése, bevallást helyettesítő nyilatkozat, jövedelem –nyereség minimum, ingatlannal rendelkező társaság).

4. Egyéb adónemekre vonatkozó törvényeket érintő változások

Az illeték megállapításának elévülésére vonatkozó rendelkezés 2018. január 1-jétől – változatlan normatartalommal – az Itv-ben jelenik meg. Az ingatlanszerzés bejelentésére vonatkozó szabályok az Itv. szabályai közé kerülnek át, az ingatlan-nyilvántartási eljárást igénylő jogügyletek bejelentésének részletszabályaival együtt. Az új szabályozás normatartalma változatlan, ám szövegezése egyszerűbb lesz.

Az új adózás rendjéről szóló törvény és az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény 2018. január 1-jétől már nem tartalmaz hatásköri és illetékességi rendelkezést a helyi adóügyet, települési adóügyet intéző szervre nézvést. A helyi adóügyben, települési adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el első fokon, amelynek önkormányzata (képviselő-testülete) a helyi adót, települési adót rendeletével bevezette.

Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre vonatkozó eljárási szabályok – érdemi módosítás nélkül –átültetésre kerülnek a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvénybe. Ugyancsak átkerülnek a Tbj-be az adó- és járulékkülönbözet elszámolására vonatkozó egyes rendelkezések.

Kitekintés az évközi Art. módosításokra

A 2018 tavaszán elfogadott adócsomag is érintette az adózás rendjéről szóló törvényt, a legfőbb változások az alábbiak voltak:

Az egyik legfontosabb adókötelezettséget érintő módosításként említhető, hogy a belföldi gazdasági társaságoknak kötelező bejelenteniük a külföldi pénzintézeteknél vezetett valamennyi érvényes bankszámlájuk adatait. Az érintett társaságok 2018.01.01-én érvényes külföldi számlaszámaikat 2018.01.31-ig kötelesek az adóhatósághoz írásban, formanyomtatványon bejelenteni. Ezen kötelezettség elmulasztása a korábban elfogadottól eltérően az általános szabályok szerinti maximum 500.000 Ft mulasztási bírsággal szankcionálható. Ez a rendelkezés az új Art. 1. számú mellékletében az állami adó- és vámhatósághoz bejelentendő adatok közt kapott helyet.
A májusi törvény a gazdaságfehérítés érdekében az adófizetési biztosíték intézményének bevezetésével kívánta szigorítani az adóregisztrációs eljárás szabályait. Az adófizetési biztosíték jogintézményének bevezetése az adóregisztrációs akadályokkal nem érintett, de adótartozással rendelkező vagy adótartozással megszűnt cégben döntési pozíciót viselő azon személyek esetén jelentős, akik/amelyek új cégben kívánnak részt venni. A rendelkezés működő cégbe belépő, a feltételeknek megfelelő személy esetére is előírja az adófizetési biztosíték letételét.
A törvény értelmében az alanyi adómentességet választó egyéni vállalkozóknak is kötelező bankszámlát nyitni 2018.01.31-ig.
A módosítás pontosította a székhelyszolgáltató definícióját (magánszemélyeken kívül szervezetek is ennek minősülnek),továbbá előírta a székhelyszolgáltatást 2017.01.01-ét megelőzően igénybe vevők egyszeri bejelentési kötelezettségét.
A fentiekben már említett számlaszintű adatszolgáltatásra vonatkozó módosítás is a májusi adómódosításokkal került kihirdetésre, ám a 2017.07.01-től bevezetni kívánt 100.000 Ft áthárított áfa tartalmú számlákra előírt tételes jelentési kötelezettség hatálybalépését elhalasztották. Szintén 2018.07.01-re halasztotta el a májusi törvény a számlázó programok online adatszolgáltatását, azaz a számlázó programmal kibocsátott, 100 ezer forintot meghaladó összegű áthárított áfát tartalmazó számlák adatairól történő valós idejű adatszolgáltatási kötelezettség bevezetését. A törvény indokolása szerint 1 éves felkészülési időt, önkéntes tesztüzemet követően, 2018.07.01-től kerülhet bevezetésre.
2018. január 1-jétől az Air. 133. §-ban találhatjuk meg a súlyosítási tilalom áttörését jelentő májusi módosítást. A jelenleg hatályos Art. szabályai szerint a határozattal lezárt ellenőrzés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől, illetve határozat nélkül lezárult ellenőrzés esetén annak befejezésétől számított egy éven túl, az adózóra nézve hátrányosabb rendelkezéseket tartalmazó döntés kiadására nincs mód (súlyosítási tilalom). A módosítás azonban a súlyosítási tilalom alóli kivételt vezetett be, amely szerint, ha az új határozat meghozatalát ellenőrzés (felülellenőrzés) előzi meg, és az ellenőrzési (felülellenőrzési) jegyzőkönyvet az egy éves időtartamon belül átadják, vagy postára adják (azaz az ellenőrzési eljárás egy éven befejeződik),az egy év leteltét követően is (de legkésőbb 18 hónapon belül) meghozható a korábbi határozathoz képest több adókötelezettséget előíró határozat.

A bejegyzés szerzője dr. Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM Hungary adómenedzsere. Az RSM DTM Blog az Adó Online szakmai partnere.

Táblázatokba rendezte a NAV a 2012-2018 közötti minimálbér és bérminimum összegeket, segítségül a járulékok kiszámításához. A táblázatokat az alábbiakban közöljük.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a járulékfizetési kötelezettség megállapításához

Minimálbér		30%	30-ad rész
2012.01.01-2012.12.31	93.000,-Ft	27.900,-Ft	930,-Ft
2013.01.01-2013.12.31.	98.000,-Ft	29.400,-Ft	980,-Ft
2014.01.01-2014.12.31.	101.500,-Ft	30.450,-Ft	1.015,-Ft
2015.01.01-2015.12.31.	105.000,-Ft	31.500,-Ft	1.050,-Ft
2016.01.01-2016.12.31.	111.000,-Ft	33.300,-Ft	1.110,-Ft
2017.01.01-2017.12.31.	127.500,-Ft	38.250,-Ft	1.275,-Ft
2018.01.01-jétől	138.000,-Ft	41.400,-Ft	1.380,-Ft

2011. január 1-jétől a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért kell alapul venni.

Társas és egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége megállapításához

A minimálbér összege		30-ad része
2012. 01.01-2012.12.31	93.000,-Ft	3.100,-Ft
2013. 01.01-2013.12.31.	98.000,-Ft	3.266,66,-Ft
2014.01.01-2014.12.31.	101.500,-Ft	3.383,33,-Ft
2015.01.01-2015.12.31.	105.000,-Ft	3.500,-Ft
2016.01.01-2016.12.31.	111.000,-Ft	3.700,-Ft
2017.01.01-2017.12.31.	127.500,-Ft	4.250,-Ft
2018.01.01-jétől	138.000,-Ft	4.600,-Ft

Minimum-járulékalap összege
2011.01.01-jétől*	tárgyhónap első napján érvényes minimálbér/garantált bérminimum

*2011. január 1-jétől a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § s) pont szerinti minimálbér, amely a biztosított egyéni és társas vállalkozó járulékfizetéséről szóló rendelkezések alkalmazásában a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes minimálbér, azonban, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum havi összege.

A garantált bérminimum összege

Havi összege*		30-ad része
2012.01.01-2012.12.31.	108.000,-Ft	3.600,-Ft
2013.01.01-2013.12.31.	114.000,-Ft	3.800,-Ft
2014.01.01-2014.12.31.	118.000,-Ft	3.933,33,-Ft
2015.01.01-2015.12.31.	122.000,-Ft	4.066,66,-Ft
2016.01.01-2016.12.31.	129.000,-Ft	4.300,-Ft
2017.01.01-2017.12.31.	161.000,-Ft	5.366,66,-Ft
2018.01.01-jétől	180.500,-Ft	6.016,66,-Ft

*a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló által, a teljes munkaidő teljesítése esetén is a garantált bérminimumot kell alkalmazni

1. Az alapügy

Az alapvető jogok biztosa indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Tny. 83/C. §-át, illetve a 102/I-102/K. §-ait, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való joggal. Az indítványozó utalt arra, hogy 2013. év elejétől kezdve számtalan panasz érkezett a hivatalához, amelyben az érintettek az ún. kettős juttatás, az öregségi nyugdíj és munkabér együttes fizetése tilalmát kifogásolták.

[multibox]

A 83/C. § és a 102/I. § értelmében azon személyek, akik öregségi nyugdíjban részesülnek és amellett közalkalmazotti jogviszony, kormányzati szolgálati jogviszony, állami vezetői szolgálati jogviszony, közszolgálati jogviszony, bírói szolgálati viszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony, ügyészségi szolgálati viszony, fegyveres szervvel hivatásos szolgálati viszony vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszony egyikében állnak 2013. január 1-jén, a jogviszony fennállásának tényét 2013. április 30-ig kötelesek bejelenteni a nyugdíjfolyósító szervnek. Ha a jogviszony továbbra is fennáll, akkor ezen személyek esetében az öregségi nyugdíj kifizetését 2013. július 1-jétől szüneteltetni kell.

Április 2-től a szabályozás kiegészült a 102/J. §-szal, amely szerint a fenti rendelkezések nem alkalmazhatóak az egyes rendelkezési állományba helyezett bírókra, valamint a rendelkezési állományba helyezett ügyészekre. Szintén a fentiek szerint kell szüneteltetni az öregségi nyugdíjat a 102/K. § értelmében a fekvőbeteg-szakellátó és egyes fekvőbeteg-szakellátókhoz kapcsolódó egészségügyi háttérszolgáltatást nyújtó, 100%-os állami tulajdonban lévő, valamint azok 100%-os tulajdonában lévő gazdasági társaságok által ellátott feladatok központi költségvetési szervek általi átvételéről, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések rendezéséről szóló 2013. évi XXV. törvény rendelkezései alapján, az átvétellel érintett gazdasági társaságokkal az átvétel időpontjában munkaviszonyban álló személyekkel létesített közalkalmazotti jogviszony keretében továbbfoglalkoztatott, öregségi nyugdíjban részesülő személy esetében.

Az indítványozó kifejtette, hogy az előző Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági gyakorlat a nyugdíj várományokat és a nyugellátásokat az alkotmányos tulajdonvédelem szabályai alapján védte. Az Alaptörvény hatálya alatt elfogadott 3048/2013. (II. 28.) AB határozat ezt megerősítette, és rámutatott arra, hogy a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatások esetében továbbra is fennáll az alkotmányos tulajdonvédelem, amelynek korlátozása a közérdekűségi teszt alapján állapítható meg.

Az ombudsmanon kívül több bírói kezdeményezés is érkezett az Alkotmánybírósághoz, amelyekben a bírók a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is kérték, valamint egy magánszemély alkotmányjogi panaszt terjesztett. Utóbbi arra is hivatkozott, hogy a támadott jogszabály más jogviszonyban álló nyugdíjasok esetében hasonló korlátozást nem ír elő, ezért a vizsgálni kért rendelkezések őt diszkriminálják.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Az ügy időközben a Fábián kontra Magyarország ügy révén az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé került, amelynek döntését az Alkotmánybíróság bevárta.

[htmlbox jogtar_kepzes]

2. A döntés indokai

Az AB döntésében utalt arra, hogy a társadalombiztosítási jogalkotást vizsgáló alkotmánybírósági gyakorlat visszatérő megállapítása az, hogy a szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. Ugyanakkor e határozataiban az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a vegyes rendszerű társadalombiztosításban nem választható el élesen a biztosítási és a szolidaritási elem. A „vásárolt jogra” azonban csak a biztosítással fedezett szolgáltatások esetében lehet sikerrel hivatkozni, viszont az elemek keveredése miatt nem dönthető el teljes pontossággal, hogy melyik mögött áll ellenszolgáltatás, és melyik mögött nem. Később az Alkotmánybíróság bevezette a tulajdonvédelem szempontjainak alkalmazhatóságát a társadalombiztosítás egyes területein. Ennek eredményeként azokban az esetekben, amelyekben a biztosítási elemnek van szerepe, a tulajdonvédelem alapján, azokban pedig, ahol a biztosítási elemnek nincs szerepe, a jogbiztonság alapján kell megítélni a szociális ellátásokba való beavatkozás alkotmányosságát.

Ez alapján az AB arra a következtetésre jutott, hogy a jogosultsági feltételeket teljesítve megszerzett, a ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultság vagyoni értékű jog, amelyet az Alaptörvény XIII. cikke véd. E jogosultság feltételhez kötése, a jelen esetben az öregségi nyugdíj folyósításának átmeneti szüneteltetése az Alaptörvény XIII. cikke szerinti „tulajdon” korlátozását jelenti, amelyre csak törvényben, közérdekből és azzal arányosan van lehetőség. Ezért vizsgálni kellett, hogy a szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt-e a közösség általános érdekei és az érintett személy alapvető jogainak védelme követelményei között.

Tartalmi szempontból a közérdek szolgálata, mint a tulajdonhoz való jogba történő beavatkozás legitim célja és az egyéni alapjogok védelme tekintetében méltányos mérlegelésre van szükség. Ezt fejezi ki az Alaptörvénynek az az előírása, hogy a jogos tulajdon is társadalmi felelősséggel jár, illetve azt kivételesen, közérdekből el lehet vonni.

Ezzel összefüggésben az AB megállapította, hogy a Tny. 83/C. § beiktatásának célja a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával függ össze, és a társadalmi szolidaritás kifejezését szolgálja. Alkotmányjogi szempontból nem lehet eleve kizárni, hogy a törvényhozó olyan szabályozást alkothasson, amely szükség esetén szolidaritás közösségbe vonja az öregségi nyugdíjra már jogot szerzett személyeket is, ha ennek megfelelő indoka van. A nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtésére való törekvés tehát ésszerű indoka a szabályozásnak.

Az AB azt is hangsúlyozta, hogy a támadott jogszabályban a havi nyugdíj szüneteltetéséről van szó, és nem a nyugdíjjogosultság végleges, teljes elvesztéséről. A korlátozás átmeneti jellegű, a nyugdíj folyósítása folytatódik, amikor az érintett személy elhagyja az állami foglalkoztatást. Ezért az AB szerint a korlátozás nem a jog lényegét érinti: miután a szóban forgó szabályozás hatályba lépett, az érintett személy választhatta meg munkaviszonyának megszüntetését, nyugdíja folyósításának folytatását, vagy a munkaviszonyban maradást és a nyugdíjának szüneteltetését. Mivel az állami nyugdíjrendszerben az állami nyugdíj funkciója a megélhetés biztosítása, ezért munkaviszony fenntartása esetén átmenetileg megszűnik a nyugdíjfizetés célja, vagyis az érintett személy nem marad a megélhetést biztosító jövedelem nélkül. Ebből következőleg a vizsgált szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt a közösség általános érdekei és az érintett személy alapvető jogainak védelme követelményei között, így nem sérti a tulajdonhoz való alapjogot.

A hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben az AB utalt arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett különbségtételre vonatkozik, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható – azonos csoportba tartozó – személyi körben lehetséges.

[htmlbox mt_kommentar]

A jelen ügyben felvetődő diszkriminációs kérdéssel összefüggésben az AB arra a következtetésre jutott, hogy nem igazolható, hogy a közszférában alkalmazott, öregségi nyugdíjban részesülő személy hasonló, vagy lényegében hasonló helyzetben van, mint a magángazdaságban foglalkoztatott, öregségi nyugdíjban részesülő személy. Az államháztartási forrásból, vagy a magángazdaságban való foglalkoztatás között jelentős jogi és ténybeli különbségek vannak, és az állam, mint munkáltató helyzete sem azonos a magángazdaság munkáltatóival. Habár mind az állami, mind pedig a magánszektor alkalmazottai a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez kapcsolódnak, amelyhez ugyanolyan mértékben járulnak hozzá, ez önmagában nem jelenti azt, hogy hasonló helyzetben vannak. Ezért az AB szerint az államháztartásból eredő forrással való gazdálkodásra lehetséges eltérő szabályt alkotni különösen az államháztartási pénzügyi egyensúly fenntartása érdekében.

Az indítványok elbírálása során az Alkotmánybíróság figyelembe vette az EJEB döntését is, amelyben a felperes, mint nyugdíjas egy önkormányzatnál dolgozott köztisztviselőként, és nyugdíjának folyósítását 2013. július 2-án felfüggesztették. Az EJEB a határozatban arra a következtetésre jutott, hogy az állami nyugdíj felfüggesztése a közszolgálatban foglalkoztatott nyugdíjas számára nem sérti a javak békés élvezetéhez való jogot és megállapította azt is, hogy a köztisztviselők és a magánszektorban foglalkoztatott nyugdíjasok nyugdíjainak állami nyugdíj folyósítására való jogosultság különbsége nem jelenti a megkülönböztetés tilalmának sérelmét sem. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az EJEB döntésének indokolása alapvetően nem tér el sem a tulajdonhoz való jog, sem a hátrányos megkülönböztetés tilalma tekintetében attól az értelmezéstől, amelyet az Alkotmánybíróság kifejtett. Ezért az EJEB döntésére is figyelemmel az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására irányuló indítványokat is elutasította.

Az ügy előadó alkotmánybírája dr. Varga Zs. András volt.

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban Cst.) 5. § b) pontja a gyermekgondozást segítő ellátást (GYES) és a gyermeknevelési támogatást sorolja a gyermekgondozási támogatások, ezzel együtt a családtámogatási ellátások közé. E támogatásokat bármelyik szülő – tehát nem csupán az anya – igénybe veheti. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. §-a társadalombiztosítás pénzbeli ellátási közé sorolja a gyermekgondozási díjat (GYED), melyre többek közt az a biztosított szülő jogosult, aki a gyermeke megszületését megelőző 2 évben legalább 365 napig biztosított volt. A GYED folyósítása mellett a szülő szabadon visszatérhet dolgozni.

GYES-re a szülő az egészséges gyermek 3. életévének betöltéséig, ikrek esetén a tankötelessé válás évének végig jogosult [Cst. 20. § (1) bekezdés]. A gyermekgondozási ellátásban részesülő szülő főszabály szerint gyermeke fél éves koráig nem folytathat keresőtevékenységet [Cst. 21. § (1) bekezdés].

A gyermeket vállaló munkavállaló jövedelemforrását tehát a korábbi munkabére helyett legalább a gyermek fél éves koráig csupán a gyermekgondozást segítő ellátás, vagy társadalombiztosítási ellátásként a csecsemőgondozási díj jelenti, azt követően a munkavállaló már szabadon kiegészítheti jövedelmét munkával szerzett bérével. A napi munkaidő hosszára nézve a törvény nem tartalmaz korlátozó rendelkezést, a munkába visszatérő szülő tehát akár teljes munkaidőben is dolgozhat. A gyermekgondozási ellátásban részesülő nagyszülőre, illetve örökbefogadó szülőre a fentiektől részben eltérő szabályok vonatkoznak.

Gyermeknevelési támogatásra az a szülő, illetve az a gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú gyermeket nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek harmadik életévének betöltésétől a 8. életévének betöltéséig jár [Cst. 23. §]. A gyermeknevelési támogatásban részesülő személy keresőtevékenységet heti 30 órát meg nem haladó időtartamban végezhet. Utóbbi korlát nem érvényesül, amennyiben a munkavállaló munkáját otthonról végzi [Cst. 24. §]. A munkajogi szempontból tehát a gyermeknevelési támogatásban részesülő szülő amennyiben munkáját nem otthonról, távmunka keretében végzi, csupán részmunkaidőben, legfeljebb napi 6 órás munkaidőben térhet vissza dolgozni.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) rendelkezései szerint a gyermek gondozása céljából igénybevett fizetés nélküli szabadságról a munkához visszatérni kívánó munkavállalónak a fizetés nélküli szabadság megszűnése előtt jeleznie kell munkáltatója felé, hogy szabadságát meg kívánja szüntetni. A munkavállaló nyilatkozatában megjelölheti az időpontot, mikortól kíván a munkavégzéshez visszatérni, a szabadság azonban legkorábban a nyilatkozat közlését követő 30. napon szűnik meg [Mt. 133. § (2) bekezdés]. Ha a munkavállaló megszünteti szabadságát és visszatér dolgozni, az esetében addig irányadó felmondási tilalom, mivel a fizetés nélküli szabadsághoz kötődött, a gyermek korától függetlenül megszűnik [Mt. 65. § (2) bekezdés c) pont].

A munkáltató a fenti távollét megszűnését követően köteles olyan munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot közölni a munkavállalóval, mely a távolléte során bekövetkezett bérfejlesztéseknek megfelelően a munkavállaló munkabérének emelését tartalmazza. A munkáltató ajánlata meghatározásakor a nála a visszatérő munkavállalóval azonos munkakörben dolgozó munkavállalók bérének átlagos éves emelkedését, ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult éves bérfejlesztés mértékét veszi alapul (Mt. 59. §). Az a tény, hogy a munkavállaló GYES, illetve GYED mellett végzi munkáját, a munkavállaló munkabérére nincs hatással, az így kapott ellátások összege a munkabér meghatározása során figyelmen kívül marad.

A munkavállalónak visszatérésekor szintén lehetősége van arra, hogy a munkáltatónak munkaszerződés-módosításra vonatkozó ajánlatot tegyen. Amennyiben a visszatérő munkavállaló ilyen formában kéri, hogy napi munkaidejét az általános teljes napi munkaidő felére csökkentsék, azaz napi 4 órás részmunkaidőben foglalkoztassák tovább, a munkáltató köteles kérésének eleget tenni [Mt. 61. § (3) bekezdés]. Fontos kiemelni azonban, hogy e szerződésmódosítási kötelezettség csupán 4 órás részmunkaidő esetén érvényesül, amennyiben a munkavállaló ettől hosszabb napi munkaidő, pl. napi 6 óra kikötését kéri, a munkáltató szabadon mérlegelhet, elfogadja-e az ajánlatot vagy sem. Ennek alapján, ha a munkavállaló gyermeknevelési támogatás folyósítása mellett kíván újra dolgozni, előfordulhat, hogy a maximális heti 30 óra ledolgozását számára a munkáltató nem is teszi lehetővé. Részmunkaidő esetén a munkavállaló teljes munkaidőre járó alapbérének csupán arányos részét kapja meg, a fenti béremelésre vonatkozó ajánlatot azonban a munkáltatónak ebben az esetben is meg kell tennie.

[htmlbox Opus_Simplex]

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira az a kérelem benyújtásakor tizenötödik életévét betöltött személy jogosult, akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy).

További jogosultsági feltételek: a megváltozott munkaképességű személy

a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, vagy 10 éven belül legalább 2555 napon át, vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított volt,
keresőtevékenységet sem belföldön, sem külföldön nem végez,
rendszeres pénzellátásban nem részesül.

Kedvezményes szabályok vonatkoznak a 35. életévüket megelőzően megváltozott munkaképességűvé vált személyekre.

A megváltozott munkaképességű személy rehabilitációs ellátásra, vagy rokkantsági ellátásra szerezhet jogosultságot.

A megváltozott munkaképességű személy

rehabilitációs ellátásra jogosult, ha rehabilitálható,
rokkantsági ellátásra jogosult, ha rehabilitációja nem javasolt, vagy ha rehabilitálható, de a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásuk folyósítása melletti munkavégzésük szempontjából társadalombiztosítási oldalról nézve azonos helyzetben vannak, akár rehabilitációs ellátás, akár rokkantsági ellátás mellett dolgoznak.

Az ellátást meg kell szüntetni abban az esetben, ha az ellátásban részesülő keresőtevékenységet folytat és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér százötven százalékát. Eddig az összeghatárig azonban nincs akadálya a keresőtevékenység folytatásának az ellátás folyósítása alatt.

[htmlbox felteteles_adomegallapitas]

Munkajogi különbség

Markáns különbséget találunk azonban a kétféle ellátás munkajogi megítélésénél.

A rokkantsági ellátás mellett munkát végző személy ugyanis munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül, a rehabilitációs ellátásban részesülő azonban nem.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. §(1) bekezdés g) pontja szerint nyugdíjasnak minősül, aki

az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
rokkantsági ellátásban részesül.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4.§ f) pontja szerint saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával a 14.§ (3) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

Azaz munkajogi szempontból a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló nyugdíjasnak minősül annak ellenére, hogy a rokkantsági ellátás társadalombiztosítási szempontból nem nyugdíj.

Fenti jogszabály 14.§ (2) bekezdés d) pontja szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai egészségbiztosítási ellátásnak minősülnek, nem szerepelnek a
14. § (3) bekezdésében található saját jogú nyugellátások között.

A munkajogi szabályok szerint azonban úgy kezelendő a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló, mint például az öregségi nyugdíjra jogosult, vagy öregségi nyugdíjban a nyugdíjkorhatár betöltése előtt részesülő (azaz a nők negyven év jogosultsági idővel elnyerhető kedvezményes nyugdíját igénybe vevő) személy.

Ez azt jelenti, hogy munkaviszonya munkáltató részéről történő felmondását nem kell indokolni és végkielégítés sem illeti meg nevezettet, ha a felmondás közlésének (nem a munkaviszony megszűnésének!) időpontjában nyugdíjasnak minősül (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 66.§ (9) bekezdés, és 77. § (5) bekezdés a) pont).

A szabály alkalmazásánál azonban igen körültekintően kell eljárnunk, amikor az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését állapítjuk meg.

Egyszerű az eset akkor, ha a munkavállalóra születési éve szerint irányadó nyugdíjkorhatár betöltött egész év (pl. 63. életév az 1953-ban születettek számára), kicsit nehezebb, ha az töredékév (pl. az 1952-ben születettek részére 62 év 183 nap, vagy az 1954-ben születetteknél 63 év 183 nap, amely időpont elérése 2017 második felében, vagy 2018 első felében fog bekövetkezni a születési időponthoz igazodva).

A rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalóra az általános szabályok vonatkoznak, így a munkáltatói felmondást vele kapcsolatban indokolni kell, végkielégítésre is jogosult, ha a vonatkozó feltételeknek megfelel.

Ha a nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül kerülne sor a munkaviszony munkáltató általi megszüntetésére, vele szemben a védett korra vonatkozó szabályok pl. az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság is alkalmazandóak.

[htmlbox mt_kommentar]

2011. december 31-ig a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 4. § g) pontjában volt megtalálható a segítő családtagra vonatkozó törvényi definíció. A törvényhelyet 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezték, azonban mivel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény továbbra is tartalmaz a segítő családtagra vonatkozó rendelkezéseket, a meghatározás továbbra is releváns.

A Tbj. meghatározása szerint segítő családtag az egyéni vállalkozó, egyéni cég, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának azon közeli hozzátartozója, aki vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében, de nem munkaviszony keretében, munkát végez. Nem segítő családtag a sajátjogú nyugdíjas, sem az özvegységi nyugdíjban részesülő olyan személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt már betöltötte. Közeli hozzátartozónak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 8:1. § szerint a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó, mostoha- és nevelő szülő, valamint a testvér minősül. Nem minősül tehát segítő családtagnak az egyéni vállalkozó vagy tag élettársa, sógora vagy sógornője, illetve egyeneságbeli rokonának házastársa sem. A meghatározás alapján a díjazás nélkül, ingyenesen kisegítő hozzátartozó sem tartozik a segítő családtag fogalmi körébe, az ő közreműködésére az ingyenes megbízási szerződés Ptk. 6:280. §-ba foglalt rendelkezéseit lehet alkalmazni.

A segítő családtag fogalmának meghatározásánál külön kiemelte a jogalkotó, hogy a segítő családtag nem munkaviszony keretében kerül foglalkoztatásra, fontos tehát, hogy a felek egymással ne munka-, hanem megbízási szerződést kössenek. A törvényi definíciónak történő megfeleléshez nem elég, hogy a felek közti szerződés látszatra megbízási szerződés, a szerződés tartalma alapján is annak kell minősülnie. Ellenkező esetben a színlelt megállapodást a leplezett megállapodás tartalma szerint kell megítélni [Mt.27. § (2) bekezdés], és a segítő családtagot adózási és járulékfizetési szempontból munkavállalóként kell kezelni.

A felek közt létrejött szerződés munkaviszonynak minősül, ha annak tipikus tartalmi elemeit, a munkáltató utasítási jogára történő utalást, a munkavállaló munkakörét, illetve az ahhoz tartozó feladatokat, a munkavállaló személyes, folyamatos és rendszeres rendelkezésre állási kötelezettségét írja elő. Ezzel szemben egy megbízási szerződés nem a folyamatos munkavégzésre vonatkozó, hanem egy adott szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettséget foglalja magában, a megbízót nem illeti meg a szolgáltatás teljesítése ütemezésének a joga, a teljesítésre csupán határidőt szab, az időbeosztást a megbízott döntésére bízza. Természetesen köthető megbízási szerződés meghatározott időpontban teljesítendő feladat elvégzésére is, a segítő családtag esetében ez is alkalmazható.

A segítő családtag fogalmának pontos ismerete tehát napjainkban azért fontos, hogy az Szja. tv. vonatkozó szabályait megfelelően tudjuk alkalmazni. A törvény rendelkezései alapján a segítő családtag nem önálló tevékenységet végez, jövedelmét ennek megfelelően kell megállapítani. Az egyéni cég vagy vállalkozó segítő családtagjával közös őstermelői tevékenységet nem folytathat, közös őstermelői igazolvány kiadásáért nem folyamodhat [Szja tv. 78/A. § (2) bekezdés]. A mezőgazdasági őstermelő, költségként elszámolhatja a 16. életévét betöltött segítő családtagja részére kifizetett, a minimálbér összegét meg nem haladó összeget és annak közterheit. Ha a segítő családtag heti 40 órában közreműködik az őstermelő tevékenységében, az teljes összeg elszámolható, ha a közreműködés heti tartama rövidebb, az összeget ehhez mérten arányosítani kell [Szja. tv. 3. számú melléklet I. Jellemzően előforduló költségek 4. pont]. A magánszemélyt nyilvántartási kötelezettség terheli a segítő családtagnak kifizetett összegek tekintetében, a nyilvántartásnak a levont járulékok és adó összegét is tartalmaznia kell [Szja. tv. 5. számú melléklet II. Részletező nyilvántartások 6. pont].

[htmlbox Opus_Simplex]

Az Euler Hermes munkatársa 5 pontban foglalta össze, hogyan fogják a vállalatok az egymás közötti, nagykereskedelmi (B2B) folyamataikban is alkalmazni a mesterséges intelligencia által nyújtott előnyöket.

Hatékonyabbá válik a nagykereskedelmi üzletmenet

A globális B2B piac nagysága és jelentősége ellenére jelenleg is számtalan elavult technológiát használnak az üzletmenetben, mint például váltókat vagy hitelleveleket. Ezzel ellentétben a kiskereskedelmi folyamatokban, például a fizetési rendszerekben már olyan hatékony eszközök állnak rendelkezésre, mint a PayPal vagy a Mastercard egyes szolgáltatásai. Az Euler Hermes becslése szerint a nagykereskedelmi üzletek csupán 5%-ában élnek például a hitelbiztosítás intézményével, vagy a követelés finanszírozás különböző eszközeivel. Tekintettel arra, hogy a vállalati csődök 30%-a késedelmes fizetés miatt történik, ez is olyan terület, ahol az automatikus döntéseknek, digitális kockázatfelmérésnek nagyobb szerep juthat a jövőben.

Platform és big data – kulcs a sikerhez

A B2B e-kereskedelem megállíthatatlanul növekszik, a fejlődési potenciál pedig hatalmas. A különböző területekhez (könyvelés, CRM, számlázás) tartozó globális platformok megjelenése, kiegészülve a bigdata lehetőségeivel átalakíthatják a szokásos ügymenetet a vállalkozásoknál. Egyre inkább platformok között történik a kommunikáció, nem pedig mondjuk a könyvviteli és a beszerzési részleg munkatársai között. Ez a kommunikáció hatalmas adatmennyiséget teremt, amire szüksége is van a mesterséges intelligencián alapuló, automatizált döntéshozási rendszereknek.

Önvezető vállalatok

Akárcsak az önvezető járművek esetében, a vállalatok is sok időt és energiát takaríthatnak meg az automatizált mechanizmusokkal, és a jövőben ez válhat a normává. A mesterséges intelligencián alapuló rendszerek a kezdeti üzleti tárgyalásokat követően már elvégezhetik a feladatokat. Mindez két szempontból is előnyös lehet a cégeknek. Egyrészt optimalizálhatóak lesznek a konkrét üzleti kapcsolatok, a késedelmes fizetések és egyéb problémák egyre kevésbé fognak előfordulni. Másrészt a vállalat egész működésében változás következhet be olyan szofisztikált pénzügyi megoldások bevezetésével-kezelésével, mint például a hitelbiztosítás, összhangban a vállalat üzleti terveivel és cash-flow adataival.

Lépésről-lépésre

A mesterséges intelligencia bevezetése a B2B folyamatokba nem egy pillanat alatt fog megvalósulni. Ugyanakkor az Euler Hermes Digitális Ügynökségének tapasztalatai szerint, ha csak párszáz kis- és középvállalattól érkeznek megfelelő adatok egy-egy szektorra vonatkozóan, mindez már elegendő ahhoz, hogy pontos becsléseket lehessen végezni az ügyletekről. Ahhoz, hogy átfogó módon, digitálisan is leképezhető legyen a B2B szektor globálisan, becslések szerint 50.000-100.000 közötti vállalatról van szükség pontos adatokra. A digitális kereskedelmi asszisztensek első generációi inkább becsléseket-javaslatokat fognak adni, de idővel egyre több feladatot fognak ellátni lényegében önállóan, csökkentve ezzel az olyan kereskedelmi kockázatokat,mint a fizetési késedelmeket, a likviditási- vagy a hitelkockázatokat.

Mi várható 10 év múlva?

Az adatok nagy mennyisége és koncentráltsága kulcsfontosságú volt a mai domináns B2C platformok felépítéséhez, mint például az Amazon, a Facebook, a Google vagy a WeChat. Ezek a platformok rendelkeznek a legjobb megoldásokkal az adatok értelmezéséhez és a bevételszerzéshez. Tíz év alatt valószínűleg a B2B szektor számára is létrejönnek ilyen felületek, így jelenleg komoly potenciált rejt magában a nagykereskedelmi szektor adatainak hatékony feldolgozása. Néhány szereplő, mint például az Alibaba.com és az Amazon, már jó pozíciót szerzett, de a verseny csak most kezdődött el.A jövőben a nagykereskedelmi szektor szereplői feltehetően az általuk generált adatokat közösen értelmezhetik és alakíthatnak ki mesterséges intelligencia alapú kereskedelmi és pénzügyi digitális asszisztenseket, amit ráadásul az adattechnológiák is egyre inkább megkönnyítenek.

Nagy Márton a lengyelországi krynicai fórumon szerdán azt mondta, a maastrichti kritériumok teljesítése nem elegendő. Magyarországnak új, a maastrichtinél relevánsabb kritériumokat kell teljesítenie ahhoz, hogy sikeresen csatlakozzon az euróövezethez, és erős, stabil euróövezeti tag lehessen.

Az alelnök a gazdaság 5 fő területét említette az új kritériumok között: a reálgazdaság, a bérszint és a pénzügyi szektor megfelelő felzárkózását az euróövezethez, az üzleti és pénzügyi ciklusok 70 százalékot meghaladó korrelációját, a versenyképes vállalatokat, munkaerőt és termékszerkezetet, fejlett, stabil és versenyképes pénzügyi rendszert, valamint a megfelelő fiskális és makroprudenciális eszköztárat.

Emlékeztetett rá: a legfrissebb, 2016-os konvergenciajelentésben az EKB utalt arra, hogy Magyarország teljesíti a maastrichti kritériumokat. Ez is azt mutatja, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett az euróövezeti normák betartása iránt, ugyanakkor a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság felhívta a figyelmet arra, hogy önmagában a maastrichti kritériumok teljesítése nem elegendő az euró sikeres bevezetéséhez – fejtette ki.

Arra van szükség szavai szerint, hogy a vásárlóerő-standardban számított egy főre eső GDP és bérszint egyaránt elérje az euróövezeti átlag legalább 90 százalékát. Úgy vélte, a pénzügyi szektor teljes eszköz/GDP mutatójánál ugyanilyen mértékű konvergencia szükséges.

Nagy Márton kifejtette: Magyarország és az euróövezet között a gazdasági ciklusok, illetve a hitelciklusok közötti korrelációnak 70 százalék fölött kell lennie.

A kis- és középvállalkozások munkatermelékenységének el kell érnie a nagyvállalati szint 50 százalékát, a munkanélküliségi rátának 4 százalék, az aktivitási rátának 65 százalék közelében kell alakulnia, alacsony változékonyság mellett. Kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatalkori munkanélküliség csökkentésére. Az oktatási rendszernek biztosítania kell a stratégiailag kiemelt gazdasági ágazatok igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő képzését. Széles termékskálára, jól diverzifikált exportstruktúrára, magas hozzáadott-értékű és versenyképes termékekre van szükség – sorolta az MNB alelnöke.

Említést tett a fejlett, stabil és versenyképes pénzügyi rendszer szükségességéről, egyebek mellett arról, hogy a bankrendszer versenyképességi indexének meg kell közelítenie az eurozóna átlagát, amelynek feltétele a magas költséghatékonyság, az alacsony hitelkamatmarzsok és a minőségi, könnyen hozzáférhető pénzügyi szolgáltatások megléte.

A monetáris unióban a szuverén monetáris politika, a bankunióban pedig a szuverén prudenciális felügyelet hiányában más, effektív anticiklikus gazdaságpolitikai eszközök megléte szükséges: a megfelelő fiskális és makroprudenciális eszköztár – hangsúlyozta. A hosszútávú strukturális deficitnek 0 körüli szinten kell lennie, az államadósságnak pedig GDP arányosan 50 százalékra kell mérséklődnie. A makroprudenciális eszköztárat preventíven, a hitelezés túlzott felfutása és az eszközár-buborékok kialakulása ellen kell alkalmazni, mérsékelve ezáltal a pénzügyi szektor prociklikus természetét – mondta.

A gép- és berendezésberuházások 21,1, az építési beruházások 32,5 százalékkal nőttek, ami az építkezések fellendülését mutatja az első negyedévi 25,2 százalékos ütem után.

A beruházási teljesítmény közel hattizedét megvalósító, legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások körében 29,3, a több mint egytizedét realizáló költségvetési szerveknél pedig 56,1 százalékos bővülés következett be az első negyedévi 26,2 százalékos ütemet követően.

A nemzetgazdasági beruházások 28 százalékát képviselő feldolgozóipar fejlesztései – már hatodik negyedéve tartó folyamatos expanzió folytatásaként – 9,2 százalékkal emelkedtek az első negyedévi kimagasló 26,7 százalékot követően. A legnagyobb mértékben a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, valamint a nagy súlyarányú járműgyártás területén növekedtek a fejlesztések.

A nagyobb súlyú területek közül a szállítás, raktározás beruházásainak volumene nőtt a legnagyobb mértékben, 76,7 százalékkal, elsősorban az uniós forrásból finanszírozott kerékpárút- és autópálya-építések, valamint közútfelújítások következtében.

A harmadik legnagyobb beruházónak számító ingatlanügyletek területén a beruházási volumene 10,2 százalékkal nőtt, a lakásépítések mellett a logisztikai és ipari célú bérbeadást szolgáló létesítmények építésében és az irodaház-fejlesztésekben egyaránt növekedés történt.

Az építőiparban, jórészt a termelés növekedésének hatására, 19,9 százalékkal nőttek a beruházások.

A kereskedelem, gépjárműjavítás beruházási teljesítménye – szintén másfél éve tartó bővülés után – ismét nőtt 14,4 százalékkal, mindenekelőtt az áruházláncok korszerűsítéseinek, felújításainak eredményeképpen.

A szálláshely-szolgáltatás, vendéglátásban a vendégéjszakák számának növekedésével párhuzamosan zajló hotelépítések és -felújítások járultak hozzá a leginkább a beruházási volumen 21,0 százalékos emelkedéséhez.

Elsősorban belföldi gyártású mezőgazdasági gépek beszerzései miatt 25,6 százalékkal gyarapodtak a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat beruházásai.

Az EU-forrásból történő fejlesztések megindulása következtében az átlagot meghaladó mértékben bővültek a beruházások a nagyobbrészt közösségi finanszírozású területeken. A közigazgatás, védelem, kötelező társadalombiztosítás területén megvalósult 94,3 százalékos növekedésben a határvédelemmel összefüggő ráfordítások is szerepet játszottak. Az oktatásban 43,0, a humán egészségügyi, szociális ellátásban 65,6 százalékkal haladta meg a beruházások volumene az egy évvel korábbit.

Az első fél évben a beruházások 25,4 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz viszonyítva, az építési beruházások 29,7 százalékkal, a gépvásárlások 21,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat. A feldolgozóiparban 16,6, az építőiparban 20,2 százalékos volt a beruházások féléves növekedése. Az oktatási beruházások 43,0 az egészségügyben 48,9 százalékos növekedését mérte a statisztika az első fél évben.

(MTI)

Balog Zoltán elmondta, a változás az lesz, hogy ha egy párnál az első öt lombikeljárás valamelyike sikerrel jár, akkor a következő gyermek, gyermekek esetében is négy-négy alkalommal támogatja a beavatkozást az állam.

A miniszter jelezte, az erről szóló kormányrendelet szerdán jelenik meg, az előkésztő munka hónapokkal ezelőtt kezdődött.

Balog Zoltán úgy fogalmazott, hogy a kormány tiszteletben tartja a magánéleti döntéseket, azonban segíteni kell azokon a párokon, akik gyermeket szeretnének.

Ma a szülőképes korú pároknak a 20 százaléka küzd meddőséggel, amiben a kormánynak kötelessége segíteni – mondta.

Kiemelte, a közelmúltban született egy másik kormányhatározat, amely 1,5 milliárd forinttal támogatja a Bethesda Gyermekkórházban és a Budai Irgalmasrendi Kórházban kialakítandó új nőgyógyászati és andrológiai részleg létrehozását, ahol olyan alternatív kezeléseket kínálnak, amelyek meddőségi problémákkal küzdő pároknak segítenek abban, hogy természetes úton foganjon gyermekük.

Ezen kívül – folytatta Balog Zoltán – a gyermekre váró párok választhatják az örökbefogadást is, és ezen eljárásokat is egyszerűsítették a közelmúltban.

[htmlbox Tb_Kommentár]

A miniszter reményei szerint a lombikprogram kiszélesítésével két-három éven belül megduplázódhat a beavatkozások száma, és feltehetőleg lényegesen nő majd a gyermekszám is.

Balog Zoltán beszámolt arról is, hogy program kibővítése 2-3 milliárd forintos plusz finanszírozást jelent.

Lesz kapacitásbővítés is az állami fenntartású kórházakban, amelynek fedezete 5 milliárd forint lesz – mondta.

Az emberi erőforrások minisztere úgy fogalmazott, a cél, hogy jobb legyen az eljárások átláthatósága és a hozzáférés, és hogy olyan szabályozást alakítsanak ki, amely a lehető legtöbb párnak megadja a gyermekvállalás lehetőségét.

„Minden megszületett gyermek kincs, érték, és segíteni kell a világrajövetelüket” – fogalmazott Balog Zoltán.

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár közölte, az államilag támogatott lombikeljárásokhoz kapcsolódó gyógyszerek tb-támogatása a jelenlegi 70 százalékról 90 százalékra nő, a magánellátóknál igénybe vett beavatkozásnál a gyógyszert felíró orvosok egységesen 55 százalékos tb-támogatással írhatnak fel gyógyszert.

Kiemelte, mind az állami, mind a magánellátást nyújtó intézményeknél bevezetik az eljárásokkal kapcsolatos regisztrációt, így már nemcsak a sikeres beavatkozásokat kell lejelenteni, hanem a lombikeljárás elindulásakor is szükséges lesz a regisztráció.

Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár arról beszélt, hogy Magyarország több évtizede küzd demográfiai válsággal, és a meddő pároknak minden segítséget meg kell adni a gyermekvállaláshoz.

A lombikkezelések kibővítésével az egyik cél az, hogy a gyermekre váró párok a lehető leghamarabb jussanak az ellátáshoz, valamint az, hogy – ha akarnak – akkor több gyermeket is vállalhassanak iyen beavatkozás útján.

Megjegyezte, hogy a magyarországi öt ciklus állami támogatása nemzetközi viszonylatban is magasnak számít. Hozzátette: amennyiben mind az öt, támogatott lombikeljárás sikertelen, nincs lehetőség további beavatkozásra állami finanszírozással.

Kérdés kapcsán Balog Zoltán miniszter elmondta, a szóban forgó kormányrendelet csak az eljárás kibővítésével foglalkozik, így nem taglalja a lombikeljárás során megtermékenyített, de be nem ültetett embriók sorsát. Cáfolta azt is, hogy a kormány változtatna a hatályos abortuszszabályokon.

A miniszter kérdésre válaszolva elmondta, mára megváltozott a világ, azonban, ha a meddőségre van orvosi lehetőség szigorú erkölcsi és jogi szabályozás mellett, akkor azt „keresztény emberként támogatni kell és támogatni tudom”.

Balog Zoltán abban egyetért Veres András püspökkel, hogy a megtermékenyített, de be nem ültetett embriók sorsa nagyon súlyos etikai kérdés, és a kormány mindent meg fog tenni azért, hogy az „üzleti cél” ne írhassa felül a gyermekek születésének fontosságát.

(MTI)

Először is különböztessük meg a borravalót a felszolgálási díjtól! Ez nem olyan könnyű, mint gondolnánk, mert mindkettő a felszolgáló munkájához kapcsolódik. A borravaló jellemzői:

nem vonatkozik rá rendelet, így nem lehet „bevezetni”, tehát a nyújtása teljesen önkéntes,
a fogyasztó és az őt kiszolgáló személy közötti közvetlen kapcsolatból következhet,
több szakmára jellemző, nemcsak a vendéglátóiparra,
a borravaló összege nem szerepel a nyugtán vagy a számlán,
főszabály szerint a cég bevételének nem része, de majd később meglátjuk, hogy lehetnek kivételek is,
klasszikusan a vendég elégedettségének megnyilvánulása, bár manapság úgy tűnik, hogy szinte elvárják a felszolgálók.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete rendelkezik a magánszemély adómentes bevételeiről. A 4. pontjában felsorolják az egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes jövedelmeket. Ezen belül szerepel a 4.21. pontban, hogy adómentes a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.

Tehát, ha a pincér közvetlenül kap borravalót a vendégtől és az az övé, vagyis elteszi, akkor nem kell az összeg után személyi jövedelemadót fizetnie.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 26.§. (7) bekezdése értelmében, a vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után 15% nyugdíjjárulékot fizethet. A vendéglátó üzlet felszolgálója a borravaló után fizethető járulékot a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásában vallja be, a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg, továbbá a bevallásában adatot szolgáltat a 15% nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről. Ezt az előírást érdekességként kezelhetjük, mert a dolgozó saját maga dönthet a 15% nyugdíjjárulék fizetéséről. Ha fizeti, akkor beleszámít a borravaló a nyugdíjának alapjába, ha viszont úgy dönt, hogy nem fizet járulékot, akkor nem.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú mellékletének 7. pontja sorolja fel azokat a jövedelmeket, melyek „egyéb indokkal” adómentesek. A 7.2. pont szerint a magánszemély részére más magánszemély által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték adómentes. De nem alkalmazható az adómentesség, ha a juttatás (a fizetés) a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik (így különösen nem adómentes a magánszemély által, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték).

Márpedig a borravalót jellemzően éppen a kapott szolgáltatással való elégedettség, kifejezéseként, ellenszolgáltatás jelleggel adják. Tehát mikor nem alkalmazható az adómentesség? Mivel a borravalót szolgáltatásnyújtásra tekintettel adják, ezért a fent idézett adómentesség nem alkalmazható ha

a borravaló a szolgáltató pénztárába kerül (például, ha a vendég bankkártyával fizet, és így ad borravalót a szolgáltatásért) az a cég bevételének minősül, akkor is, ha az alkalmazottak járandóságát ebből egészíti ki a munkáltató. Ez a kiegészítés a munkavállaló bérjövedelmeként adó- és járulékköteles.
megbízási szerződéssel foglalkoztatott dolgozó esetén a borravaló a magánszemély önálló tevékenységből származó bevétele, melynek 90 százaléka után kell 15 százalék szja-t és 22 százalék ehót fizetni.
Ha egyéni vállalkozó kapja a borravalót, akkor azt az egyéni vállalkozó bevételeként kell számbavenni.

Amennyiben a munkaadó begyűjti mindenkitől a borravalót és utána újraosztják annak érdekében, hogy a szakács, a pultos és a kézilány is többletjövedelemhez jusson belőle, akkor a borravalót munkabérként kell kezelni.

De hogyan kezelik a borravalót?

A borravaló kezeléséről a foglalkoztatónak a foglalkoztatottakkal előzetesen meg kell állapodnia.Alapvetően három lehetőség adott, és mindhárom szabályos:

A felszolgálók azonnal elteszik az általuk kapott borravalót.
Elkülönítve – például egy borravalós dobozkában – gyűjtik, és később kerül szétosztásra egy előre megállapodott rendszer szerint.
Vagy bekerül az online pénztárgép kasszájába. Ehhez feltétlenül szükséges a pénztárbizonylat kiállítása! (Tanulmányozzák a 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 4. számú melléklet 6.5. Pénzmozgás bizonylat, sorszám: 6., befizetés ok: 07 – borravaló!) Ezzel egyenértékű az az eset, amikor a vendég a bankkártyájáról ad borravalót.

Látható, hogy csak az első eset adómentes.

Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.
(Széchenyi István)

Három évvel ezelőtt hosszas irodalmi kutatás, témagyűjtés után fogtam hozzá, hogy heti rendszerességgel közreadjak egy-egy adótörténetet. Természetesen tematikát is készítettem, és össze is gyűlt közel száz olyan témakör, amit érdemesnek tartottam megírni.

Az egyes témakörök feldolgozása során számos új témára akadtam, egyes történeteket csak több részben lehetett megírni, így eljutottunk oda, hogy 150 adótörténet már megjelent, de a meg nem írt témák száma most is száz fölött van, és ezek semmivel sem kevésbé érdekesek, izgalmasak, mint az eddigiek.

Magyarország adótörténete

Az első száz írásból ötven foglalkozott Magyarország adótörténetével. Időrendben haladva a népvándorlás korától eljutottunk a XIX.-XX. század fordulójáig.

Az elmúlt egy évben további 16 olyan adótörténeti írás jelent meg, amely a magyar adótörténettel foglalkozott, és időben eljutottunk a II. világháború előtti időszakig.

A magyar történelem előző évezredében számos adóreformra került sor, bár annak megítélése, hogy mely adóváltozásokat tekinthetjük adóreformnak, sokszor szubjektív megítélésen alapul. Sok adóreform volt sikertelen, sőt akár elvetélt is (például Rákóczi vagy Kossuth reformjai), ugyanígy sikertelenné vált Wekerle Sándor 1909-es reformja.

Ferenc József és Wekerle Sándor

Bármennyire is jók voltak a célok és az elfogadott törvények, a Wekerlét követő konzervatív kormányok (Tisza István miniszterelnökségével), előbb felfüggesztették a törvények bevezetését, majd bizonytalan időre elhalasztották az életbe léptetést. Ennek egyik oka az I. világháború volt.

Az őszirózsás forradalom alatt kormányzó erők megpróbálták stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, kevés sikerrel, a Tanácsköztársaság viszont gyökeresen új irányt szabott a közteherviselésnek. ki kell emelni, hogy ebben az időszakban született meg Magyarország első írott alkotmánya. A Tanácsköztársaság több vívmánya is, függetlenül attól, hogy a bukása után hatálytalanították az összes jogszabályát, fokozatosan beépült a közteherviselési rendszerbe.

A trianoni békediktátum tovább súlyosbította Magyarország pénzügyi helyzetét, a győztes hatalmak – és ez nem túlzás – Magyarországot és Németországot büntették meg leginkább az elszenvedett vereség után. A békeszerződés számos ponton beleszólt a közteherviselés rendszerébe is, például kereskedelmi előnyöket biztosított a győzteseknek.

Az 1920-as évek elején több válságkormány is alakult, ezek nem voltak képesek a stabilizáció irányába mozdítani az országot. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterként tett stabilizációs kísérletei sem vezettek eredményre (vagyonváltság, illetéktörvény, fényűzési adó stb.).

A helyreállításhoz olyan politikai zsenire volt szükség, mint Bethlen István, aki képes volt megvalósítani az ország politikai és gazdasági stabilizálódását is. A politikai feltételekhez fontos lépés volt a Bethlen-Peyer paktum, a gazdaságihoz az, hogy felújított formában elfogadták az 1909-es adótörvényeket. A pénzügyi stabilitás további lépései is meghatározóak voltak: Nemzeti Bank megalakulása, a pengő bevezetése. A népszövetségi kölcsön és az új, a kor követelményeinek megfelelő vámrendszer bővítette a kormányzat mozgásterét.

Gróf Bethlen István, a stabilizáció időszakának miniszterelnöke

Az 1920-as évek végének, illetve a 30-as éveknek kiemelkedő intézkedései voltak a társadalombiztosítási törvények. A kötelező egészség- és balesetbiztosítás, a kötelező nyugdíjrendszer, a gyermekvállalás és gyermeknevelés támogatásának fejlődése – akkori mércével mérve – összevethető volt a legfejlettebb országok rendszereivel, sőt, egyes területeken a magyar rendszert tekintették követendő példának a világ más országaiban is. Ennek lépéseit öt írásban mutattuk be (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész).

Korabeli felvétel az OTI székházról

2017 a reformáció éve (vallás, egyház, adózás témaköre)

Ötszáz évvel ezelőtt, október 31-én Luther Márton elégedetlenségét fejezte ki a római katolikus egyház működésének visszásságai miatt. E visszásságok nem kis részben adózással voltak kapcsolatosak, ezek bemutatására az év második felében kerítünk sort.

A korábbiakban (az első 100 írásban) is többször érintettük már a vallás, egyház, adózás témakörét, de a reformáció évfordulója alkalmat ad arra, hogy több ilyen történetet mutassunk be. A 101-150. írásból tíz volt olyan, amelyek e témakörhöz köthetőek.

Legtöbb történet a bibliához kapcsolódott. A templomadó és a tizedfizetés ősi kötelezettség, már az Ószövetség is elrendelte a fizetését, az Újszövetség több helyen megerősítette ezt.

Sajátos adózási helyzet kapcsolódik Jézus születéséhez: József és Mária a római császár által – adózási célból – elrendelt népszámlálás okán érkeztek Betlehembe. Ennek történelmi ténye segíthet Jézus születési dátumának a meghatározásában is, és ez nem azonos az időszámítás szerinti -1., 1. és 0. évvel sem.

Idősebb Pieter Bruegel – Népszámlálás Betlehemben (1566)

Az adószedőt az Újszövetség több helyen is bűnös embernek nevezi, tekinti. Miért van ez így, ha maga a Biblia is sok helyütt rendelkezik az adózásról? Valójában csak az idegen hatalmak javára szedett (jellemzően a Róma által elrendelt) adók esetében tekinti az adószedőt bűnös embernek a könyvek könyve. Ugyanakkor ez sem annyira egyértelmű, mivel Jézus több példázata is felmentést ad ez alól Zákeus, sőt maga Máté apostol is vám-(adó-)szedőből lett Jézus tanítványa.

Jézus és Zákeus

Sok téves gondolat, félreértés „áldozata” manapság is VIII. Henrik, a feleségeit vérpadra küldő angol uralkodó. Pedig Henrik egész életében hithű keresztény volt. Rómával való szakításának, az anglikán egyház létrehozásának voltak előzményei is, illetve az okok mögött több esetben is anyagi, adózási kérdések is voltak, csak sokkal „divatosabb” őt kegyetlen, vérszomjas feleséggyilkosnak tekinteni, mint a valódi okokat feltárni. Mindezekről három írásban értekeztünk (1. rész, 2. rész, 3. rész).

VIII. Henrik hatalma csúcsán

A londoni Szent Pál székesegyház felépítéséhez is kapcsolódik adózás: a szénre kivetett különadóból finanszírozták a grandiózus létesítményt. Persze a létrehozáshoz szükség volt Sir Cristopher Wren zsenijére is.

200 éve születet Arany János

Egyik legnagyobb lírikusunk, Arany János kétszáz éve, 1817-ben született. Hatalmas életművében ritkán foglalkozott társadalomelméleti kérdésekkel, így az pénzügyekkel, adózással kapcsolatos dolgokat is alig érintette. Néhány versében mégis szólt ezekről.

Emlékérmék Arany János születésének 200. évfordulójára

Kiemelkedő társadalomkritikai műve viszont a méltatlanul keveset említett, ’Az elveszett alkotmány’ című költeménye. Ebben az eposzban kifejezetten korának adózási kérdéseiről is véleményt mond, nem nevesítve, de a történelmi tények alapján egyértelmű, hogy a Deák Ferenccel megesett választási események is megjelentek a műben. A költemény a Kisfaludy Társaság pályázatán első díjat nyert, pénzjutalma magasabb volt, mint a később keletkezett Toldi című művéért kapott honorárium. Kosztolányi ezt a művet Arany egyik legjobb költeményének tartotta!

Modernkori adólázadások Magyarországon

Az történelem során adózás gyakran adott okot a hatalommal szembeni elégedetlenség kinyilvánítására, gyakoriak voltak az adólázadások, felkelések, és ezek nem mindig voltak eredménytelenek. A magyar történelem számos eseménye is ilyen elégedetlenségekhez kapcsolódott, ezekről bőségesen írtunk a Magyarország adótörténet sorozatban. És nem csak a régmúltban!

Fényözön az Erzsébet hídon – tiltakozás az internetadó ellen

Az 1990. évi rendszerváltás óta is több alkalommal került sor az elégedetlenség kinyilvánítására. Ezek közül a taxisblokád, az országgyűlési képviselők költségelszámolására vonatkozó népszavazási kezdeményezés, valamint az internetadó elleni tiltakozássorozat, illetve a „zöld dossziés” ügy néven elhíresült, amerikai kitiltási botránnyal is jellemzett események voltak a legismertebbek.

Zöld dossziék tömege a NAV székháza előtt

Trump, az Egyesült Államok új elnöke

A világpolitikát meghatározó jelentős esemény volt 2016-ban az Egyedsült Államokban a Trump-Clinton választási küzdelem, illetve Trump győzelme. A választási ígéretek közül ma már csak Trump programjának van jelentősége.

Trump adóprogramja kifejezetten konzervatív, részletesebb meghirdetésére 2017 április végén került sor, a megvalósítás – egyelőre – még várat magára.

Ivanka és Donald Trump, valamint az arany ásók

Minisorozatok

Több minisorozatot is indítottunk egy-egy témakörhöz kapcsolódóan, illetve folytattuk a „Furcsa és rettenetes” adófajták sorozatunkat.

Öt részben mutattuk be az adózás alkotmányos kereteit meghatározó tényezőket, az Aranybullától egészen a mai jogszabályi rendelkezésekig ismertettük a magyar történelem erre vonatkozó legfontosabb jogszabályait, illetve az utolsó részben felvázoltuk egy lehetséges adózási alkotmány téziseit is (1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész).

Egy háromrészes sorozatot szenteltünk a jóléti rendszerek kialakulása történetének. Az első részben a kérdéskör értelmezéséről, és a XIX. század közepéig történő megvalósulásokról szóltunk, a második részben a közgazdasági elméletek erre vonatkozó irányzatait mutattuk be, illetve kitértünk a bismarcki modellre, valamint az ennek nyomán kialakult egyéb modellekre is. A harmadik részben a jelenleg működtetett európai modelleket ismertettük, illetve a jövőbeni fejlődési lehetőségekről szóltunk.

Az első 100 adótörténeten belül 8 írásban szóltunk „furcsa és rettenetes adófajtákról”. Ezekben a cikkekben az élet és a halál, az evés-ivás, a bűn és bűnhődés, a szépség iránti igény, de még a különböző állatok is megjelennek az adózás tárgyaként. A minisorozatot újabb 4 írással bővítettük, ’Épületes adózás’ alcím alatt bemutattuk a középkort jellemző adófajtákat, a kapuadót, a füstadót, az ablakadót, a múltban az építésre, lakhatásra vonatkozó sajátos adófajtákat (téglaadó, kályhaadó, szappanadó, kádadó stb.), a világban jelenleg alkalmazott vagy csak tervezett furcsa adókat, végül röviden ismertettük a jelenlegi magyar adórendszer rendelkezéseit, és megállapíthatjuk, hogy ez utóbbiban is vannak furcsaságok.

Középkori fürdőkultúra

Egyéb érdekességek

A hun az V. század meghatározó nomád népe volt, különösen Attila (Etele) harci cselekményei, hódításai emlékezetesek. Megadóztatták a leigázott népeket, adót szedtek a béke, a ’megnemtámadás’ fejében. Az életforma nem volt fenntartható, Attila után egy évszázaddal már csak az emlékük élt, a népcsoport beolvadt más népekbe.

Attila Aquileiát ostromolja. Miniatúra a Képes krónikában

Az angol, ír és skót irodalom kiemelkedő személyiségei közül többen is sajátos kapcsolatba kerültek az adózással (hol adótisztviselőként, hol adócsalóként. Korábban (az első száz íráson belül) szóltunk már Geoffrey Chaucerről, Shakespeare-ről, Jonathan Swiftről, Robert Burns-ről. A 101-150. íráson belül Daniel Defoe, a Robinson Crusoe szerzőjének történetével ismerkedhettünk meg. Defoe élete legalább annyira izgalmas és regényes volt, mint legismertebb hőséé, és igen, élete egy szakaszában adótisztviselőként is dolgozott.

A szőlő és bor már a Bibliában is nevesített termékek voltak, sőt a tizedfizetés tárgyai. Ezen sajátosságukat a középkorban is megőrizték, de ezen túl számos egyéb rendelkezés is kapcsolódott az adóztatásukhoz.

Az Európai Unió (jogelődjének) alapító okiratát, a Római Szerződést 60 évvel ezelőtt írták alá. Már az alapító irat is több adózással kapcsolatos rendelkezést tartalmazott, ez is indokolta, hogy az évforduló alkalmából ezekről is szóljunk.

A jövő

Az adózás szinte kimeríthetetlen témakör. Folytatjuk a megkezdett sorozatokat, a közeljövőben különösen a ’Magyarország adótörténete’ és a ’Vallás, egyház, adózás’ sorozatokra helyezünk nagyobb hangsúlyt. Ezek mellett egyéb érdekességek is meg fognak jelenni, illetve az aktuális adózási eseményekre is reagálunk, ha azoknak érdekes adótörténeti vonatkozásai is vannak.

Mint a bevezetőben írtam, téma van bőségesen, az adótörténetek ado.hu-n való péntekenkénti megjelenésnek ez nem fog korlátot szabni.

A NAV vezetője, Tállai András az MTI-nek nyilatkozott a harmincadik évforduló alkalmából. Erről az Adó Online-on is megjelent egy tájékoztatás. Ennek részleteire most nem térünk ki.

30 éves az állami adóhatóság

További évforduló is van idén az adóhatóságnál, 150 éve, 1867-ben alakult meg az önálló magyar vámhatóság. Bár az önállóságát bizonyos szempontból már elvesztette, mivel 2011-től a korábbi adóhivatal és vámhatóság egy szervezetben, Nemzeti Adó- és Vámhivatal néven végzi tevékenységét, de az évfordulóról mégis okkal emlékezhetünk meg. Erre majd egy másik cikkben fogunk visszatérni.

A felvezető szövegben megfogalmazottakon túl egy további évfordulót is meg lehet említeni, nevezetesen azt, hogy tíz éves a Vámos Települések Szövetsége (VTSZ). A VTSZ azon kevés nem állami szervezet egyike, amellyel az adóhatóság hajlandó együttműködni. Erről néhány héttel ezelőtt már megemlékeztünk.

Mennyi? Harminc. Mi harminc? Mi mennyi?

Először is tisztázzuk azt, hogy mi jött létre 1987. július 1-jén!

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), 19-19 megyei igazgatósággal és adófelügyelőséggel, 1-1 fővárosi igazgatósággal és adófelügyelőséggel, valamint ez ezeket irányító Központi Hivatallal. Ez a szervezet a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága jogutódjaként látta el az adózással kapcsolatos ellenőrzési feladatokat, a szakemberállománya jórészt az Ellenőrzési Főigazgatóságtól, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságtól (KNEB) érkezett, de jelentős mértékben volt szükség új szakemberek felvételére is. A szervezet első elnöke Sütő Dezső volt, induló létszáma háromezer fő körül alakult.

A szervezetnek voltak jogelődjei: PM Ellenőrzési Főigazgatóság, azt megelőzően PM Bevételi Főigazgatóság, azt megelőzően Magyar Adóhivatal, (stb.), tulajdonképpen a kiegyezést követően megalakult Magyar Királyi Adóhivatalokig (ezek a vármegyékben működtek) lehet visszavezetni a „családfát”.

Mindez persze azt is jelenti, hogy a harminc éves évforduló megtévesztő. Helyesebb azt mondanunk, hogy harminc éve jött létre a modernkori polgári adórendszerünket működtető szervezet, az APEH.

Igaz, hogy az adóreform csak később indult, 1988. január 1-jével (és még legalább 3-4 évet igénybe vett a kiteljesedése), de jelentős mennyiségű megelőző munkát kellett elvégezni a szocialista jellegű közteherviselési rendszerről a polgári (értsd tőkés-) adórendszerre való áttéréshez, illetve a szervezet szakembereit is fel kellett készíteni az új adórendszerrel kapcsolatos feladatokra, ezek is indokolták a működtető szervezet fél évvel korábbi megalakítását. Ilyen feladatok voltak például a bérbruttósítás, az áfa-kulcsok rendszerének kialakítása.

Az adóztatási, ellenőrzési tevékenység változásai

Az újonnan megalakult APEH első éveiben a korábbi ellenőrzési módszereket és rendszereket alkalmazta, alapvetően pénzügyi-gazdasági ellenőrzést végzett, azaz a jogszabályok betartásán és dokumentáltságán túl ellenőrizte a tevékenység gazdaságosságát, hatékonyságát, eredményességét is. Ez megfelelt a szocialista berendezkedésnek, amelyben a gazdálkodó szervezetek túlnyomó többsége állami vagy szövetkezeti tulajdonban volt. Ezek ellenőrzését az APEH igazgatóságai látták el. Az igazgatóságokon belül ágazati jellegű volt a tagozódás, így voltak ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági osztályok, de a fővárosi igazgatóságon belül ennél mélyebb bontásra is szükség volt, például vegyipari, vagy kohó- és gépipari osztályra is. Ez főleg azzal volt összefüggésben, hogy a gazdálkodást ágazati jogszabályokkal, és ennek részeként ágazati jellegű számviteli elszámolási szabályokkal működtették.

A magánszemélyek, illetve a kisebb szervezetek adóellenőrzése az adófelügyelőségekre hárult (a szervezeti struktúrában ezek az igazgatóságok alatt helyezkedtek el), mivel itt már egyre növekvő arányban voltak nem állami vagy szövetkezeti tulajdonban lévő szervezetek, a hagyományos ellenőrzési tevékenység egyre több problémát vetett fel.

A változások az 1989-90 évi politikai átalakulás (rendszerváltás) miatt is szükségessé váltak.

A korábbi, szocialista jellegű szabályozás helyébe új törvények léptek, így 1990-ben megszületett az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény, majd 1991-ben a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény.

Mindezek az adóhatóság szervezeti átalakításának és működésének megváltoztatását is igényelték, amelyre 1992-től került sor:

– az addig háromszintű szervezet kétszintűvé vált, az adófelügyelőségek feladatai beintegrálódtak az igazgatóságokba;

– a korábbi ágazati szemléletű adóigazgatás helyett az adókötelezettségeket centrumba állító struktúra lépett, a gazdálkodás célszerűsége helyett az szja-, áfa-, társasági adó- (stb.) kötelezettségek teljesítését ellenőrizték a revizorok;

– a tevékenységek egységesítése érdekében négy nagy szakmai szervezeti – adóügyi, ellenőrzési, csődeljárási és végrehajtási, valamint működtetési – blokk jött létre mind a Hivatalon, mind az igazgatóságokon belül.

A célszerűségi jellegű ellenőrzések kikerültek az adóhatóság ellenőrzési repertoárjából. Ezeknek ugyanakkor ma is van értelme az állami tulajdonban lévő szervezeteknél, illetve az állami (és EU-s) támogatások felhasználásánál, valamint a közbeszerzéseknél, de ezeket az ellenőrzéseket más kormányzati szervek végzik, így például az Állami Számvevőszék vagy a Magyar Államkincstár.

Az 1992-es évhez még egy szervezeti változás kapcsolódik. A PM Pénzügyi és Számítástechnikai Intézete (PSZTI) és az Adóelszámolási Iroda (ADIRA) egyesülésével 1992. június 30-tól létrejött az APEH-SZTADI (APEH Számítástechnikai és Adóelszámolási Intézet). Ez az intézmény az elmúlt két és fél évtized alatt az adóztatási tevékenységet komplexen kiszolgáló szervezetté fejlődött, egyáltalán nem mellékesen az ország egyik legnagyobb adatbázisát kezeli (benne igen szenzitív adatokkal). A szervezet mai neve: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Informatikai Intézet.

Az eltelt negyedszázadban az adóztatási, illetve ellenőrzési tevékenység az előzőekben felvázolt alapokon működik. A változások alapvetően összefüggnek az adórendszer változásaival (pl. új adók megjelenése, korábbiak megszűnése), illetve a technikai fejlődéssel (pl. elektronikus adattovábbítás, számítógépes bevalláskitöltő programok, e-szja).

Az adóztatási tevékenység bővülését viszont egyes szervezetek adóhatóságba való integrálása, más szervezetekkel való integrációja határozta meg főképpen, bár egyes esetekben más módon is bővült a tevékenységi kör. Ez utóbbira legjobb példa az, hogy 2017-től a munkáltatói bejelentéseket is az adóhatóság felé kell teljesíteni.

Integrációk

Az APEH megalakulásakor a közteherviseléssel kapcsolatos pénzügyi ellenőrzési tevékenységet számos szervezet végezte Magyarországon. Szakmai és politikai döntések eredményeképpen egyre több ilyen szervezet beolvadt az adóhatóságba.

Az első ilyen jelentős integráció a társadalombiztosítási járulékokkal volt kapcsolatos. A beszedés, könyvelés, ellenőrzés, végrehajtás, fizetési kérelmek kezelése tevékenységeket 1999. január 1-jétől „áttelepítették” az akkori APEH-hoz. Az integrációt a parlamenti döntést követő néhány hónapon belül megvalósították, a társadalombiztosítás ezzel foglalkozó szakembereit az APEH-ba áthelyezték. Mindezt nem előzték meg hatástanulmányok, előzetes felmérések, így nem csoda, hogy a teljes integrációhoz egy évtizedre volt szükség, a legnagyobb problémát a társadalombiztosítás papíralapon tárolt adatállományának átvétele és elektronizálása jelentette.

A következő két integrációra 2007-től került sor, amikor a megyei (fővárosi) önkormányzatok által működtetett illetékhivatalokat, illetve a Szerencsejáték Felügyeletet olvasztották be az APEH-ba.

Az illetékhivatalok integrálása elég jelentős ellenállást váltott ki, mert az ellenzéki színezetű megyei (és fővárosi) önkormányzatok saját hatáskörük csorbítását látták mindebben, és igyekeztek hátráltatni a beolvadást. Ma már az illetékekkel kapcsolatos eljárások az adóhatósági tevékenység szerves részét képezik.

A Szerencsejáték Felügyelet beolvadásával más probléma volt: az adóztatástól igen eltérő tevékenységet végző szakmai szervezetet kellett beilleszteni az APEH tevékenységébe. Ez hibás döntés volt, amit a döntéshozók már 2007-ben elismertek (persze csak szűk körben), mégis tíz évnek kellett eltelnie a hibás döntés korrigálására. A napokban jelent meg a Szerencsejáték Felügyeletről szóló 183/2017. (VII. 5.) Korm. rendelet, amely visszaállította a szervezetet, méghozzá a rendelet kihirdetését követő naptól.

Nem jelentett szervezeti integrációt, csak tevékenységek átcsoportosítását a magánnyugdíjpénztári tagdíjak beszedésének adóhatósághoz telepítése 2007-től. A lépés 2007-ben szükségszerű volt, viszont a magánnyugdíjpénztári tagság kötelező jellegének megszűnésével, a tagok túlnyomó részének a társadalombiztosítás rendszerébe való átléptetésével, a járulékszabályok megváltoztatásával ez az adóhatósági kötelezettség eliminálódott a 2010-es évek elején.

Szintén nem jelentett szervezeti integrációt az iparűzési adó (mint helyi adó) beszedésének 2010-től az adóhatósághoz való telepítése. Ez a tevékenység-áthelyezés mindössze jó fél évet élt, a 2010-es parlamenti választásokat követő kormányváltás következtében visszaállt a korábbi helyzet.

Az adóhatóság történetének legnagyobb integrációja történt meg 2011. január 1-jétől azzal, hogy az APEH és a Vám- és Pénzügyőrség egyesült, az új szervezet Nemzeti Adó- és Vámhivatalként (NAV) folytatja tevékenységét. Az egyesítés gondolata szakmai körökben már egy évtizeddel korábban felvetődött. A jelentős lökést Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása adta meg, de a 2004-2010 közötti belpolitikai helyzetben ezt nem vállalta fel a nagypolitika. A 2010-es kormányváltást követően viszont megvoltak az egyesítés feltételei. A változásra már csak azért is szükség volt, mert az uniós csatlakozással a vámbevételek eltörpültek az adóbevételek mellett, jelenleg 1 ezrelék körüli a vámbevételek aránya a többi adójellegű kötelezettséghez viszonyítva. Ez az integráció még nem tekinthető befejezettnek, minden bizonnyal további szervezeti és adóeljárási változások is várhatóak ezzel kapcsolatban.

Az integrációk természetesen nem csak feladatáthelyezést jelentettek, hanem a tevékenységet végzők áthelyezését is, illetve a működési feltételek biztosítását is (épületállomány, számítástechnikai háttér, adatállományok stb.). A NAV 2017-e (és 2018-as) engedélyezett létszáma 21 320 fő, ami hétszerese az 1987-es alakulási létszámnak.

Szervezeti struktúra

Az adóhatóság szervezeti struktúrája sokat változott az elmúlt harminc évben. Ennek – mint ahogyan jeleztük – elsődleges okai a feladatbővülések és az integrációk voltak. Két lényeges változás ugyanakkor nem ezekre az okokra vezethető vissza.

A főváros meghatározó szerepet tölt be Magyarországon. Egyrészt az ország lakosságának ötöde-hatoda a fővárosban él, de ennél sokkal jelentősebb a gazdaságban betöltött szerepe, sok cég, akkor is, ha vidéken végzi tevékenységét, a székhelyét a fővárosba telepíti. Ez a fajta gazdasági túlsúly a kilencvenes évek közepére oda vezetett, hogy a cégek több mint fele kapcsolódott Budapesthez, a fővárosban megjelenő gazdasági teljesítmény pedig még ennél is jóval nagyobb arányú volt (mint jeleztük, ez nem a GDP termelésében betöltött tényleges arányokat mutatja, csak azt, hogy a GDP a fővárosban jelenik meg). Mindennek adóhatósági „kezelését” egyetlen fővárosi igazgatóság látta el.

Külön is problémát jelentett, hogy a fővárosi és Pest megyei székhelyű többszázezer cég (és egyéni vállalkozás) között volt néhány száz olyan gazdasági társaság, amely az ország teljes adóteljesítményének 20-30 %-át fizette be az államháztartásba (kb. 250-300 társaság, ezek nagyobb részt multinacionális cégek voltak), és ezeknek a társaságoknak az ellenőrzése, ügyfélszolgálati ellátása (stb.) ugyanolyan rendben történt, mint a legkisebb cégeké.

Erre a helyzetre jelentett egy sajátos megoldást az, hogy 1996-ban a fővárosi igazgatóság négy részre vált szét. Egyrészt területi alapon létrejött az APEH Dél-budapesti, a Kelet-budapesti, az Észak-budapesti Igazgatósága, illetve a legnagyobb cégekből a Pest megyei és Fővárosi Kiemelt Adózók Igazgatósága (KAIG, értelemszerűen a legnagyobb Pest megyei cégekkel kiegészülve).

Ebben a struktúrában annyi változás történt a későbbiekben, hogy 2007-től a KAIG országos illetékességűvé vált, illetve 2011-től a kiemelt cégek vámtevékenysége is ennek az igazgatóságnak a hatáskörébe került.

Az adóhatóság regionális átalakítására történt egy kíséret 2007-ben, de azóta ezt a rendszert visszafejlesztették.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal jelenleg érvényes struktúrája (2016. január 5-i közlés szerint) a következő:

Nyomozati jogkör

A pénzügyi-gazdasági jellegű bűncselekmények felderítése, bizonyítása egészen más szakmai felkészültséget igényel, mint például a rablás vagy az emberüléses esetek nyomozása. Hosszú időn keresztül a gazdasági jellegű bűncselekmények nyomozásával is a Rendőrség foglalkozott, de a felderítések eredményessége, és különösen a bizonyítások – enyhén szólva is – kívánnivalókat hagytak maguk után.

Az adóhatóság vezetőinek javaslatára 1999-be jött létre az APEH-en belül egy adónyomozói testület, de – főleg politikai okok miatt – e szervezeti egységet 2002-ben megszüntették, a nyomozati tevékenység visszakerült a Rendőrséghez.

A probléma továbbra is fennállt, ezért 2006-ban a Rendőrségtől a vámhatósághoz helyezték át a pénzügyi-gazdasági bűncselekményekkel (adócsalás, számvitel rendjének megsértése stb.) kapcsolatos nyomozati tevékenységeket. Ezzel a vámhatóság az Vám- és Pénzügyőrség és az adóhatóságok (APEH, önkormányzati adóhatóságok) érdekkörében felmerült bűncselekményekkel kapcsolatos teljes nyomozati jogkört gyakorolhatta.

Az adóhatóság és a vámhatóság 2011-es fúziója tovább javította a gazdasági jellegű bűncselekmények felderítésének és bizonyításának esélyeit, hiszen egy szervezeten belül van az adóztatási tevékenység és a nyomozati jogkör is.

Kisebb, de jelentős változások

A magánszemélyeket az APEH a megalakulását követő első években a személyi szám alapján azonosította és tartotta nyilván. Az Alkotmánybíróság döntése alapján a személyi szám általános jellegű használata alkotmányellenes, különös tekintettel arra is, hogy abból kiolvasható szenzitív adatként a születési dátum. A döntés alapján az APEH is más azonosító rendszert alakított ki, 1997-től jött létre az adóazonosító jel és az adóigazolvány. Sokan nem tudják, hogy az adóazonosító jel 2-6. számjegyei ugyancsak a születési dátumot tartalmazzák, méghozzá olyan módon, hogy az 1867. január 1-je (kiegyezés!) és a születési dátum közötti napok számát határozzák meg. Ennek visszafejtése viszonylag egyszerű (pl. Excel-ben egy rövid képlet).

Levél-előállító üzemet hozott létre az APEH 1999-ben. Ennek lényege az, hogy a bevallások, befizetések, adatszolgáltatások és bizonyos kritériumok alapján formalizált leveleket, határozatokat hoznak létre. Ezeket a leveleket emberi kéz érintése nélkül állítják elő (fogalmazzák, nyomtatják, borítékolják, postáliázzák) és juttatják el a címzetteknek, tulajdonképpen a címzett az, akinek ujjai elsőként érintik meg magát a levelet.

Az adóhatóság létszámának bővülése, különösen a társadalombiztosítási integráció már megkövetelte, hogy a jelentős számú új munkatárs felkészítése, betanítása is szervezett keretek között valósuljon meg. Ennek érdekében hozták létre 2000-ben az APEH Oktatási Igazgatóságát. A szervezeti egység többszöri átalakulást, feladatbővülést követően a NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete elnevezéssel működik jelenleg. A Kulturális tevékenységek között meg kell említeni az Adó- és Vámtörténeti Múzeumot, illetve a Pénzügyőr Zenekart.

Az APEH 1997-től működtet internetes honlapot, 2000-től már közzétette interneten is a bevalláskitöltő programokat, 2002-től egyes vállalkozói körökben kötelezővé tették az elektronikus adóbevallásokat, ennek lényeges bővítésére 2006-tól került sor. Ma már a bevallások és adatszolgáltatások túlnyomó része interneten keresztül érkezik a Hivatalba, sőt más ügyek is intézhetők az internet segítségével (például fizetési könnyítések, méltányossági kérelmek, ügyfélszolgálati tevékenység). Újabb jelentős változás lépett életbe 2017-ben: a magánszemélyek részére (kérésre, illetve ügyfélkapuval rendelkezők részére automatikusan) az adóhatóság bevallás-tervezetet készített (e-szja). Ennek elfogadása esetén a bevallást teljesítettnek tekinti a NAV (arra azért érdemes odafigyelni, hogy a bevallás adatainak felelőssége továbbra is a magánszemélyt terheli, kivéve, ha a Hivatal tévedett).

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása az adóhatóság tevékenységét érdemben nem változtatta meg, mivel a felkészülés, illetve az adórendszer jogközelítése folyamatosan történt. Egy szervezeti egység, az ún. Központi Kapcsolattartó Iroda jött létre az APEH szervezetén belül, illetve a csatlakozás – más országokhoz hasonlóan – adóbevétel-kieséssel is együtt járt, de ezt az államháztartás viszonylag gyorsan „kiheverte”.

Adómanó (egy – sajnos – elfeledett figura)

Összefoglalva

Térjünk rá a cikk felvezető szövegében megfogalmazott kérdésre, azaz van-e okunk az ünneplésre a 30. évforduló alkalmából!

Természetesen egy ilyen nagy szervezetnél lehetnek, és voltak is működési nehézségek. Talán legismertebb az ún. zöld dossziés ügy, amelyhez kapcsolódott az amerikai kitiltási botrány is, ennek végül szervezeti és személyi változások is következményei lettek, de a legnagyobb problémát talán a szervezet iránti közbizalom megrendülése jelentette.

Szintén személyi és szervezeti következményei voltak az adónyomozói tevékenységgel kapcsolatos politikai villongásoknak, illetve az EU-csatlakozást követő bevételkiesés is megrázkódtatta a szervezetet, főleg annak vezetését.

Az adóhatóság személyi állományával kapcsolatban nem ritkán jelennek meg sajtóhírek. A húszezres állományi létszám, és a pénz közelsége sokszor teremt korrupcióra alkalmas helyzeteket, és bármennyire is óvatosak a munkatársak kiválasztásánál, mindig akadhatnak olyanok, akik elcsábulnak. Ez nem jó, de tudomásul kell venni, együtt kell vele élni, az elkövetők egyébként igen szigorú következményekkel számolhatnak (ennek legenyhébb esete a hivatalvesztés, de számolni kell akár a letöltendő börtönbüntetéssel is).

Az adóhatóság dolgozóit esetenként atrocitások is érik. Ennek eddig egy olyan súlyos esete volt, amikor sajnálatos módon az eljáró munkatárs meghalt, de egyéb erőszakos cselekmények, sőt emberrablás is előfordult már a szervezet története során.

Minden nehézség ellenére az adóhatóság megalakulása óta képes volt teljesíteni a költségvetési elvárásokat, az államháztartás működéséhez szükséges adókat beszedte, nyilvántartotta, ellenőrizte (stb.).

Összefoglalva elmondható, hogy van ok a visszafogott, csendes ünneplésre, hiszen a szervezet teljesítette és teljesíti a vele szemben megfogalmazott elvárásokat, biztosítja az ország működtetésének pénzügyi fedezetét.