A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XIX. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Számos EUB-ítélet foglalkozott a számlák kötelező tartalmi elemei és a levonási jog közötti összefüggésekkel.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Főszabály: számla (folyt.)

A számla kötelező tartalmi elemei

A levonási jog gyakorlásának nem csupán az a feltétele, hogy az adóalany rendelkezésére álljon a számla, hanem az is, hogy az irányelv számlázási előírásainak megfelelően legyen kiállítva. Tartalmaznia kell tehát az irányelvben előírt kötelező tartalmi elemeket. A számlázásra vonatkozó előírásokat a nemzeti jog is meghatározhat, mindazonáltal az EUB gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a tagállamok a héalevonási jog gyakorlását nem köthetik a számlák tartalmára vonatkozó olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyeket a héairányelv rendelkezései kifejezetten nem írnak elő.

Az EUB több ízben is kihangsúlyozta, hogy a számlákon kötelezően feltüntetendő adatok rendeltetése az, hogy lehetővé tegyék az adóhatóságok számára, hogy ellenőrizzék az esedékes adó megfizetését és adott esetben a héalevonási jog fennállását. Ebből következően az adóhatóság nem tagadhatja meg a héalevonás jogát kizárólag azon okból, hogy valamely számla nem teljesíti az irányelvben előírt feltételeket, ha rendelkezésére áll minden, annak ellenőrzéséhez szükséges adat, hogy az e jogra vonatkozó anyagi jogi feltételek teljesülnek-e. Azt viszont a héalevonást kérelmező adóalanynak kell bizonyítania, hogy megfelel az igénybevételhez előírt feltételeknek. Az adóhatóságok ezért magától az adóalanytól követelhetik a kért levonás biztosításához általuk szükségesnek tartott igazolásokat.

A tagállamok  hatáskörükben szankciókat írhatnak elő a héalevonási jog gyakorlására vonatkozó alaki jogi feltételek megsértése esetére, feltéve, hogy ezen intézkedések nem haladják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket és nem veszélyeztetik a héa semlegességét.

A C‑374/16. és C‑375/16. sz. Rochus Geissel és Igor Butin egyesített ügyekben az vezetett a héa levonásának megtagadásához, hogy a kibocsátó a számlán feltüntetett címen nem folytatott gazdasági tevékenységet, a cím csupán „postafiókcímként” szolgált.

Az EUB ítéletében kifejtettek szerint a héairányelv 226. cikkének 5. pontja többek között előírja, hogy a számlán kötelezően fel kell tüntetni az adóalany és a vevő teljes nevét és címét.

Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi.

A héairányelv 226. cikke 5. pontjának szövegét illetően az EUB megjegyezte, hogy e rendelkezés különböző nyelvi változatai eltérést mutatnak. Az említett rendelkezés egyes nyelvi változatai tartalmazzák a „teljes” jelzőt a cím vonatkozásában is, más változatok nem. Ugyanakkor a „teljes” jelzőnek az e követelmény megfogalmazásában való hiánya vagy jelenléte nem nyújt iránymutatást annak eldöntése vonatkozásában, hogy a számlán feltüntetett cím az a hely‑e, amelyen a számla kibocsátója a gazdasági tevékenységét folytatja.

Az EUB megjegyezte, hogy a köznapi értelmében vett „cím” kifejezést tágan kell értelmezni. E kifejezés szokásos jelentésében mindegyik címtípusra, így a „postafiókcímre” is vonatkozik, feltéve, hogy az adott személy e címen elérhető.

A héairányelv 226. cikke szerint a 220. cikk értelmében kiállított számlákon a héa megállapítása céljából kizárólag a 226. cikkben szereplő adatokat kell kötelezően feltüntetni. Ebből következően az említett adatokkal kapcsolatos kötelezettségeket megszorítóan kell értelmezni olyan értelemben, hogy a tagállamok nem írhatnak elő szigorúbb kötelezettségeket, mint amelyek a héairányelvből következnek. Következésképpen a tagállamok a héalevonási jog gyakorlását nem köthetik a számlák tartalmára vonatkozó olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyeket a héairányelv rendelkezései kifejezetten nem írnak elő.

Azon összefüggést illetően, amelybe a héairányelv 226. cikke illeszkedik, az EUB emlékeztetett arra, hogy a héalevonási jog főszabály szerint nem korlátozható. Az olyan számla birtoklása, amely tartalmazza az ezen irányelv 226. cikkében előírt elemeket, a héalevonáshoz való jog alaki feltételének minősül. Márpedig az előzetesen felszámított héa levonása lehetséges, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha egyes alaki követelményeknek nem is tesznek eleget az adóalanyok. Ebből következően a számlakibocsátó címe feltüntetésének módjai a héalevonás szempontjából nem minősülhetnek meghatározó feltételnek.

A héairányelv 226. cikkének teleologikus értelmezését illetően a számlákon kötelezően feltüntetendő adatok rendeltetése az, hogy lehetővé tegyék az adóhatóságok számára, hogy azok ellenőrizzék az esedékes adó megfizetését és adott esetben a héalevonási jog fennállását.

A számlakibocsátó címének a nevével és héa‑azonosítószámával együtt való feltüntetése e számlakibocsátó azonosítására, és így arra irányul, hogy az adóhatóság az említett ellenőrzéseket lefolytathassa.

Az EUB hangsúlyozta, hogy a levonási rendszer arra irányul, hogy a vállalkozót teljes egészében mentesítse valamennyi gazdasági tevékenysége keretében fizetendő vagy megfizetett héa terhe alól. Márpedig az említett rendszer céljainak az eléréséhez nem szükséges azon hely címének a feltüntetésére vonatkozó kötelezettség előírása, amelyen a számlakibocsátó a gazdasági tevékenységét folytatja.

Az ilyen értelmezést ezenkívül a C‑277/14. sz. PPUH Stehcemp ügyben hozott ítélet is megerősíti, amelyben az EUB kimondta, hogy lehetőség van az előzetesen felszámított héa levonására az olyan társaság által kiállított számlák alapján, amelyet a nemzeti bíróság nem létező gazdasági szereplőnek tekint. Még ha a nemzeti bíróság azt állapította is meg, hogy az e társaság által annak székhelyeként megjelölt épület „romos” állapotban volt, az a körülmény, hogy az említett társaság székhelyén nem lehetett gazdasági tevékenységet végezni, nem zárja ki azt, hogy e tevékenységet a székhelytől eltérő más helyeken folytassák, különösen amennyiben a tevékenységeket tárgyiasulatlan módon, új informatikai technológiák felhasználásával folytatják.

A fentiekből következően a héalevonási jognak a termékek vevője vagy a szolgáltatás igénybevevője általi gyakorlása szempontjából nem követelmény, hogy a termékek eladójának vagy a szolgáltatás nyújtójának a gazdasági tevékenységeit a számlán megjelölt címen folytassák.