A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XX. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az EUB álláspontja szerint a hibában szenvedő számla korrigálható, azonban az, hogy az adóhatóság a levonási jogot megtagadhatja-e, függ attól, hogy a korrekcióra a határozat meghozatalát megelőzően vagy azt követően került-e sor. 

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Főszabály: számla (folyt.)

A számla kötelező tartalmi elemei (folyt.)

A  C‑368/09. sz. Pannon Gép Centrum ügyben az adóhatóság megtagadta az alvállalkozótól igénybevett szolgáltatásokhoz kapcsolódó héa levonásának jogát, két okból. Egyrészről az alvállalkozó által kibocsátott eredeti számlák tévesen tartalmazták a szolgáltatásnyújtások teljesítési időpontját. Másrészről a javított számlákat – amelyek esetében nem vitatott, hogy pontosan tüntették fel a teljesítések időpontját – az adóhatóság olyannak tekintette, mint amelyek nem biztosítják a folyamatos sorszámozást, mivel az ugyanazon a napon kibocsátott sztornó számlák és a javított számlák eltérő sorszámozást használtak.

Az EUB megállapította, hogy a számlának a héairányelv 226. cikkének 7. pontja alapján kétségtelenül kötelezően említenie kell a szolgáltatásnyújtás teljesítésének pontos időpontját. Az ügynek az EUB elé terjesztett irataiból azonban kitűnik, hogy amikor az elsőfokú adóhatóság megtagadta az alapeljárás felperesétől az alvállalkozó által részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó héa levonását, e hatóság már rendelkezett az utóbbi által javított és a pontos teljesítési időpontokat feltüntető számlákkal. Márpedig a héairányelv nem tiltja a hibás számlák kijavítását.

Amennyiben a javított számlák tartalmazták a héairányelvben, különösen annak 226. cikkében előírt valamennyi adatot, úgy kell tekinteni, hogy teljesült minden ahhoz szükséges tartalmi és alaki feltétel, hogy a Pannon Gép Centrum élhessen az alvállalkozó által teljesített szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó héa levonásának jogával. Az EUB hangsúlyozta, hogy a héairányelv 226. cikke nem ír elő olyan kötelezettséget, amely szerint a javított számláknak ugyanazon sorozatba kell tartozniuk, mint amelybe a hibás számlákat érvénytelenítő sztornó számlák tartoznak.

Az ítélet konklúziója szerint az uniós előírásokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amelynek alapján a nemzeti hatóságok azzal az indokkal tagadják meg az adóalanytól a részére nyújtott szolgáltatások után fizetendő vagy megfizetett adónak az általa fizetendő héa összegéből való levonását, hogy a levonás időpontjában rendelkezésére álló eredeti számla a szolgáltatásnyújtás teljesítésének téves időpontját tartalmazta, valamint a később javított számla és az eredeti számlát érvénytelenítő sztornó számla sorszámozása nem folyamatos, feltéve, hogy a levonás anyagi jogi feltételei teljesülnek, és az érintett hatóság határozatának meghozatala előtt az adóalany olyan javított számlát nyújtott be az előbbi részére, amely feltünteti a szolgáltatásnyújtás teljesítésének pontos időpontját, még ha nem is folyamatos e számla és az eredeti számlát érvénytelenítő sztornó számla sorszámozása.

A C‑271/12. sz. Petroma Transports és társai ügyben az EUB elé terjesztett kérdések egyike arra vonatkozott, hogy ellentétes-e az uniós előírásokkal az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a héalevonási jog megtagadható a szolgáltatásokat igénybe vevő, hiányos számlákkal rendelkező adóalanyokkal szemben, ha e számlákat utóbb a kiszámlázott ügyletek valódiságának, természetének és összegének bizonyítására irányuló információkkal kiegészítik.

Az EUB levezetése szerint az adólevonási jog gyakorlását illetően az ügy tekintetében irányadó hatodik irányelv pusztán egy bizonyos adatokat tartalmazó számlát követel meg, a tagállamok további adatokat írhatnak elő a héa pontos beszedésének és adóhatósági ellenőrzésének biztosítása érdekében.

Igaz ugyan, hogy a C‑368/09. sz. Pannon Gép Centrum ügyben hozott ítéletben az EUB kimondta, hogy a tagállamok a héalevonási jog gyakorlását nem köthetik a számlák tartalmára vonatkozó olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyeket az irányelv rendelkezései kifejezetten nem írnak elő, hangsúlyozni kell azonban, a tárgyi esetben azonban az akkor hatályos rendelkezések megengedték a tagállamoknak, hogy megállapítsák azokat a követelményeket, amelyek alapján valamely bizonylatot számlának lehet tekinteni.

A héalevonási jog gyakorlását a szolgáltatásokat igénybe vevő adóalanyokkal szemben abból az okból tagadták meg, hogy az alapügybeli számlák nem voltak elég pontosak és teljesek, így különösen nagy részük nem tartalmazta az egységárat és a szolgáltatásokat nyújtó társaságok személyi állományának tagjai által teljesített munkaórákat, meggátolva így a pontos adóbeszedés bárminemű adóhatósági ellenőrzését.

A közös héarendszer nem tiltja a hibás számlák helyesbítését. Így amikor a héalevonási jog gyakorlásához szükséges valamennyi anyagi jogi feltétel teljesült, és az érintett hatóság határozatának meghozatala előtt az adóalany e hatósághoz benyújtja a helyesbített számlát, főszabály szerint nem tagadható meg vele szemben e jog gyakorlása azzal az indokkal, hogy az eredeti számla hibás volt.

Ugyanakkor az EUB megállapította, hogy a tárgyalt esetben a számlák kiegészítését és helyesbítését célzó információkat azt követően nyújtották be, hogy az adóhatóság meghozta a héalevonási jog megtagadásáról szóló határozatot, így e határozat meghozatala előtt az említett hatóság részére benyújtott számlákat még nem helyesbítették annak érdekében, hogy utóbbi biztosítani tudja a héa pontos beszedését és az ellenőrzését.

Az EUB úgy ítélte meg, hogy az uniós előírásokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a héa levonásához való jog megtagadható a szolgáltatásokat igénybe vevő, hiányos számlákkal rendelkező adóalanyokkal szemben még abban az esetben is, ha e számlákat az ilyen elutasító határozat meghozatalát követően a kiszámlázott ügyletek valódiságának, természetének és összegének bizonyítására irányuló információkkal kiegészítik.

Az tehát, hogy az adóhatóság a levonási jogot megtagadhatja-e, függ attól, hogy a valamely kötelező adatot nem tartalmazó számla korrekciójára még a határozat meghozatalát megelőzően vagy csupán azt követően került-e sor.