A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXI. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bizonyos esetekben akkor is lehetőség van a héa levonására, ha a levonás alapjául szolgáló számla nem az adóalany nevére szól.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Főszabály: számla (folyt.)

A számla kötelező tartalmi elemei (folyt.)

A C-25/03. sz. HE ügy tényállása szerint HE és felesége vagyonközösségben vásároltak telket, amelyre közös tulajdonban lakáscélú ingatlant építtettek. A házastársak között a házasságkötés következtében létrejött vagyonközösségben mind a telek, mind a ház vonatkozásában a férj tulajdoni hányada egynegyed, a feleségé pedig háromnegyed rész.

Alkalmazotti tevékenysége mellett HE kiegészítő jelleggel önálló szakírói szakmai tevékenységet folytatott. Ezen utóbbi tevékenység céljából kizárólagos jelleggel használta a közös ház egyik helyiségét irodaként; ez a helyiség az ingatlan lakható összterületének 12%‑át tette ki.

HE házastársa nem folytatott semmiféle gazdasági tevékenységet, és soha egyetlen percig sem használta férje irodáját. A HE házastársak házasságkötésük következtében létrejött vagyonközössége sem folytatott gazdasági tevékenységet. Miután sem HE házastársa, sem az említett vagyonközösség nem bírt adóalanyisággal, adólevonási joggal nem élhettek.

A ház építéséhez kapcsolódó számlákat a HE házaspár részére megkülönböztetés nélkül állították ki, és nem tüntették fel rajtuk a tulajdonközösségben a házastársakat megillető tulajdoni hányadnak megfelelő ár- és héa-hányadokat.

HE a felszámított héa levonását az általa kizárólag szakmai célra használt iroda egészére, azaz 12%‑ra igényelte, ugyanakkor az ingatlanon fennálló közös tulajdon 25%‑ával rendelkezett. Az adóhatóság elutasította ezeket a levonásokat azon okból, hogy az építkezés megrendelője és címzettje a HE házaspár által alkotott vagyonközösség, és nem csupán HE.

Az EUB ítéletében kifejtette: amennyiben a házasságkötés következtében egymással vagyonközösségben álló házastársak szereznek meg valamely tárgyi eszközt, amelynek egy részét az egyik tulajdonostárs kizárólagos jelleggel szakmai célokra használja, ez utóbbi tulajdonostárs a vállalkozása céljára használt ingatlanrészt terhelő teljes héa összegét jogosult levonni, amennyiben a levont összeg nem terjed túl az adóalanyt az említett ingatlanon megillető vagyonhányad határain.

Kérdésként merült fel, hogy a vonatkozó irányelvi rendelkezések előírják‑e, hogy az alapügyéhez hasonló körülmények esetén az adólevonási jog gyakorlásához az adóalany saját nevére kiállított számlával rendelkezzék, amelyen fel vannak tüntetve a tulajdoni hányadának megfelelő ár- és héa-hányadok, vagy e célból elegendő a vagyonközösséget alkotó házastársak nevére együttesen kiállított számla.

Az EUB rámutatott: az irányelvi előírások értelmében az adólevonási jog gyakorlásához a számlán egyértelműen fel kell tüntetni az adó nélküli árat és a valamennyi adómértékhez kapcsolódó adóösszeget, adott esetben a mentességet is. Eltekintve e minimumkövetelményektől, az irányelv nem írja elő olyan egyéb adatok kötelező feltüntetését, mint amilyenek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben szerepelnek (tulajdoni hányadnak megfelelő ár- és héa-hányadok).

A tagállamoknak joga van megállapítani azon követelményeket, amelyek alapján valamely bizonylatot számlának lehet tekinteni, és további kötelezettségeket is előírhatnak, amelyeket szükségesnek tartanak az adó helyes megállapítása és beszedése, továbbá az adókijátszás elkerülése érdekében.

A Németországi Szövetségi Köztársaság élt ez utóbbi lehetőséggel. E tagállamban a német adótörvény úgy is rendelkezett, hogy a számlákon többek között fel kell tüntetni a tevékenység címzettjének nevét és címét, az értékesített eszközök szokásos kereskedelmi rendeltetését vagy a szolgáltatásnyújtás jellegét és terjedelmét, valamint a tevékenység díját.

Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében arra kell korlátozódnia az adólevonási jog gyakorlása tekintetében a számlán az irányelvben felsoroltakon kívüli egyéb adatok szerepeltetése előírásának, ami a héa megállapítása és beszedése, valamint adóhatóság általi ellenőrzéshez szükséges. Továbbá ezen adatok nagy száma vagy a feltüntetés módja nem teheti a gyakorlatban lehetetlenné vagy túlságosan nehézzé az adólevonási jog gyakorlását. Azon intézkedések, amelyeket a tagállamoknak lehetőségük van elfogadni az adó pontos megállapítása és beszedése, valamint az adókijátszás elkerülése végett, szintén nem mutathatnak túl az e célok eléréséhez szükséges mértéken. Tehát nem lehet ezeket úgy alkalmazni, hogy kockáztassák a héa semlegességét, amely a héa közösségi szabályozás által bevezetett közös rendszerének egyik alapelvét képezi.

Az alapügyhöz hasonló esetben nem áll fenn adókijátszás vagy visszaélés veszélye, mivel az meglehetősen különleges típusú vagyonközösséget, a házastársak közötti tulajdonközösséget érinti, amely önmagában nem bír jogalanyisággal, és amelyen belül csak az egyik házastárs folytat gazdasági tevékenységet, tehát kizárt, hogy a számlákat, noha azokat „HE úr és asszony” nevére állították ki a vagyonhányadoknak megfelelő HÉA-összegek feltüntetése nélkül, a nem-adóalany házastárs vagy a vagyonközösség felhasználhassa ugyanazon HÉA-összeg újbóli levonása céljából.

Ilyen körülmények között nem lenne összeegyeztethető az arányosság elvével az adóalany házastárs adólevonási jogának elutasítása azon egyszerű oknál fogva, hogy a számlák nem tartalmazzák az alkalmazandó nemzeti jog által előírt adatokat.

Következésképpen ilyen esetben az adólevonási jog gyakorlásához nem szükséges, hogy az adóalany saját nevére kiállított számlával rendelkezzék, amelyen fel vannak tüntetve a tulajdoni hányadának megfelelő ár- és héa-hányadok. E célból elegendő a vagyonközösségben álló házastársak nevére együttesen kiállított, tételes felosztás nélküli számla. 


Kapcsolódó cikkek

2023. március 1.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XV. rész)

Cikksorozatunk mostani részében először azt mutatjuk be, hogy az EUB szerint milyen feltételek teljesülése esetén kell termékértékesítésnek tekinteni a felek által bérletként (azaz szolgáltatásként) kezelt lízingszerződést, majd pedig a levonási jog alaki feltételeivel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról lesz szó.
2023. február 22.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XIV. rész)

Az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában visszatérően megjelenik az a gondolat, hogy az adott ügyletre vonatkozó tagállami polgári jogi szabályok nem határozhatják  meg az ügylet áfarendszerbeli megítélését. Adott esetben ez azt eredményezheti, hogy az áfalevonás jogszerűsége is megkérdőjeleződik.
2022. november 17.

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (I. rész)

Az általános forgalmi adó rendszerének kulcsfontosságú eleme az adólevonási jog. Bizonyos esetekben ugyanakkor az adóalanyok e jogát az adóhatóság elvitathatja. E cikksorozat azt elemzi, milyen feltételek mellett ítélte jogszerűnek az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) a levonási jog megtagadását. Az EUB ítéleteinek egy része magyar vonatkozású ügyben született, némelyik a Kúria jogértelmezési gyakorlatára is hatással volt.