A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXII. rész)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szintén a számlán szereplő vevőadatok jelentettek problémát egy másik ügyben, amelyben az EUB kiemelte, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek között a levonási jog gyakorlásához szükséges adatok a számlától eltérő eszközzel is érvényesen megállapíthatóak.

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)

A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)

Főszabály: számla (folyt.)

A számla kötelező tartalmi elemei (folyt.)

A C‑280/10. sz. Kopalnia Odkrywkowa Polski Trawertyn P. Granatowicz, M. Wąsiewicz spółka jawna ügyben egy újonnan létrehozott társaság által levonásba helyezni kívánt héa vonatkozásában tagadta meg a levonást az adóhatóság. A levonás alapjául szolgáló számlák közül ugyanis az egyiken a vevő nem maga a társaság, hanem az ingatlant a társasági szerződés megkötését követően nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként a társaság rendelkezésére bocsátó természetes személyek voltak. A másik számlán ugyan a társaság neve szerepelt, de a cégjegyzékbe történő bejegyzését megelőzően állították ki, következésképpen egy a kiállításkor még nem létező társaság nevére szólt.

A társaság többek között arra hivatkozott, hogy amennyiben egyes eszközöket – az alapügyben konkrétan külszíni kőbányát – gazdasági tevékenység végzésének céljából szereztek meg, amely szándékot objektív tények, nevezetesen egy vállalkozás létrehozása és ennek adóalanyként történő bejegyzése támasztották alá, ésszerűen az a következtetés vonható le, hogy a tagok a héairányelv 9. cikke értelmében vett adóalanyokként jártak el. Márpedig ezen irányelv 168. és 169. cikke értelmében az adóalany jogosult az előzetesen felszámított héa levonására az általa végezni szándékozott tevékenység céljából végzett beruházási költségek tekintetében.

Az EUB ítéletében kimondta, hogy az irányelvi előírásokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé sem a társaság tagjai, sem pedig a társaság számára azt, hogy az e tagok által a szóban forgó társaság bejegyzését és héaalanyként történő nyilvántartásba vételét megelőzően a társaság érdekében és gazdasági tevékenysége céljából viselt beruházási költségek után fizetett héalevonásának jogát érvényesítsék.

Kérdésként merült fel, hogy a héairányelv 168. cikkét és 178. cikkének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között az előzetesen felszámított héát a társaság azon tény okán nem vonhatja le, hogy az e társaság bejegyzését és héaalanyként történő nyilvántartásba vételét megelőzően kibocsátott számlát ugyanezen társaság leendő tagjainak nevére állították ki.

Az ítélet emlékeztetett arra, hogy a tagállamok a héalevonási jog gyakorlását nem köthetik a számlák tartalmára vonatkozó olyan feltételek tiszteletben tartásához, amelyeket a héairányelv rendelkezései kifejezetten nem írnak elő. A tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a héa pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, e lehetőséget azonban nem lehet az irányelvben meghatározott kötelezettségeket meghaladó további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.

Az adósemlegesség alapvető elve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa levonása lehetséges legyen, ha az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még ha egyes alaki követelménynek nem tesznek is eleget az adóalanyok. Mivel az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az adóalany – mint a szóban forgó ügyletek címzettje – köteles‑e héát fizetni, ez utóbbinak a szóban forgó adó levonásához való joga tekintetében nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége elenyészik.

A konkrét ügyben megállapítható, hogy a levonási jog anyagi jogi feltételei láthatóan fennállnak, különösen a tekintetben, hogy a Polski Trawertyn élhessen az ingatlan megszerzését terhelő héa levonásának jogával, minthogy ezen ügyletre ténylegesen a szóban forgó társaság által teljesített adóköteles ügyletek érdekében került sor.

Mivel az, hogy a Polski Trawertyn nem gyakorolhatja az előzetesen felszámított héa levonásához való jogát, abból a tényből következik, hogy a szóban forgó vásárlásra vonatkozó számla kiállításának időpontjában e társaságot még nem jegyezték be és héaalanyként sem vették nyilvántartásba, és hogy a számlát – következésképpen – a tagok nevére állították ki, még akkor is, ha – amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította – az előzetesen felszámított héa megfizetésére kötelezett személyek azonosak a Polski Trawertyn tagjaival, a levonáshoz való jog gyakorlásának e lehetetlenségét pusztán alakszerű kötelezettségből eredőnek kell minősíteni. E kötelezettség tiszteletben tartása nem követelhető meg, mivel e követelmény hatására a levonáshoz való jog gyakorlása teljességgel lehetetlenné válna, következésképpen sértené a héa semlegességét.

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis egyfelől az következik, hogy bár nem vitatott, hogy az adóalanyok kötelesek bejelenteni tevékenységük megkezdését, módosítását és megszüntetését, a tagállamok semmiképpen nem jogosultak arra, hogy ilyen bejelentés hiányában az adóalanyt megfosszák e jog gyakorlásától.

Az EUB másfelől – hivatkozva a a C‑90/02. sz. Bockemühl‑ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletben kifejtett álláspontjára – megállapította, hogy jóllehet egy számla jelentős bizonylati funkcióval bír azon tény okán, hogy ellenőrizhető adatokat tartalmazhat, léteznek olyan körülmények is, amelyek között az adatok a számlától eltérő eszközzel is érvényesen megállapíthatóak, és amely körülmények között a héairányelv rendelkezéseinek minden tekintetben megfelelő számlával való rendelkezés követelménye olyan jellegű lehet, hogy sértheti valamely adóalany levonáshoz való jogát. A tényállás szerinti esetben pedig az EUB álláspontja szerint – az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből is kitűnően – a héa megbízható és hatékony beszedésének biztosításához szükséges adatok megállapíthatóak.

A fentiekből következően az uniós előírásokkal ellentétes az arra alapozott levonási tilalom, hogy egy társaság bejegyzését és héaalanyként történő nyilvántartásba vételét megelőzően kibocsátott számlát ugyanezen társaság tagjainak nevére állították ki.

(A nemzeti bíróság ilyen irányú kérdése hiányában az ítélet nem taglalta külön a társaság nevére, de még a cégjegyzékbe történő bejegyzését megelőzően kiállított számla alapján történő héalevonás kérdését. Mindazonáltal álláspontom szerint az ítélet levezetéséből az következik, hogy az uniós előírásokkal ellentétes az arra alapozott levonási tilalom is, miszerint a számla egy a kiállításkor még nem létező társaság nevére szól, amennyiben a héa megbízható és hatékony beszedésének biztosításához szükséges adatok egyéb eszközzel is érvényesen megállapíthatóak.)