A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XLV. rész)

Az EUB számos alkalommal állást foglalt a tekintetben, hogy héaügyekben az adóhatóságot milyen körben terheli bizonyítási kötelezettség.

Joggal való visszaélés, adócsalás (folyt.) (Az előző részt itt olvashatja)

Adócsalás (folyt.)

Bizonyítási teher (folyt.)

Az adóhatóság bizonyítási kötelezettsége

Az adóhatóságnak az ítélkezési gyakorlat értelmében objektív körülmények alapján bizonyítania kell, hogy

• adócsalás történt, és
• ezt az adóalany követte el, vagy
• az értékesítési lánc más szereplője követte el, és az adóalany
  • tudott arról, hogy adócsalásban vesz részt, vagy,
  • ha az ésszerűen elvárható intézkedéseket megtette volna, tudnia kellett volna róla.

A C‑80/11. és C‑142/11. sz. egyesített Mahagében és Dávid ügyekben az EUB kifejtette: az adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az eladó, illetve a szolgáltató vagy az értékesítési láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.

Amennyiben szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülmények állnak fenn, a körültekintő gazdasági szereplőt az ügy körülményeitől függően arra kötelezhetik, hogy a megbízhatóságáról való meggyőződés érdekében tájékozódjon azon másik gazdasági szereplő felől, amelytől termékeket vagy szolgáltatásokat kíván beszerezni.

Az adóhatóság ugyanakkor általános jelleggel nem követelheti meg a héalevonási jogát gyakorolni kívánó adóalanytól egyfelől, hogy az arról való meggyőződés érdekében, hogy a korábban teljesített ügyletekkel kapcsolatban nem történt szabálytalanság vagy csalás, ellenőrizze, hogy az e jog gyakorlásának alapjául szolgáló termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója adóalanynak minősül‑e, hogy rendelkezik‑e a szóban forgó termékekkel, és képes‑e azok szállítására, illetőleg hogy héabevallási és ‑fizetési kötelezettségének eleget tesz‑e, vagy másfelől, hogy e vonatkozásban rendelkezzen iratokkal.

Főszabály szerint ugyanis az adóhatóság feladata az adóalanyoknál az ahhoz szükséges ellenőrzések elvégzése, hogy felderítse a héával kapcsolatos szabálytalanságokat, illetve csalásokat, valamint hogy az e szabálytalanságokat, illetve csalásokat elkövető adóalanyokkal szemben szankciókat alkalmazzon. Azáltal pedig, hogy a levonási jog megtagadása kockázatának kilátásba helyezésével az előbbiekben felsorolt intézkedéseket várja el az adóalanyoktól, az adóhatóság a saját ellenőrzési kötelezettségét hárítaná át ezen adóalanyokra.

Megjegyzést érdemel az ítéletnek a magyar joggyakorlatra kifejtett hatása. A Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportjának „Az általános forgalmi adó levonhatóságával összefüggő perek gyakorlata” vizsgálata eredményéről készített Összefoglaló véleménye szerint: „Ennek az ítéletnek a jelentősége abban áll, hogy első ízben vizsgálta meg a Bíróság a magyar adóhatóság és bíróságok által az adólevonás területén folytatott gyakorlatát és találta azt ellentétesnek az irányelvben és általa ítéleteiben kimunkált elvekkel. Nagy jelentőségű az is, hogy a bizonyítás teher tekintetében is állást foglalt és egyértelműen az adóhatóság feladatává tette azt. Rögzítette azt is, hogy az adózó a számlán kívül egyéb okirattal nem kell hogy rendelkezzen a teljesítésről, illetve a számlát kibocsátó bármilyen szabálytalansága nem róható a számlabefogadó terhére, ha objektív körülmények alapján nem tudta és nem is tudhatta, hogy valamely szereplő által megvalósított adócsalásban vesz részt.”

A C–285/11. sz. Bonik ítélet megerősítette az EUB által a C‑80/11. és C‑142/11. sz. egyesített Mahagében és Dávid ügyekben kifejtett álláspontot.

A C‑277/14. sz. PPUH ügyben az EUB szintén kiemelte: a számla kibocsátója által elkövetett csalásokat vagy szabálytalanságokat megállapító adóhatóságnak – objektív körülmények alapján, és anélkül, hogy a számla címzettjét olyan ellenőrzésre köteleznék, amely nem feladata – kell bizonyítania, hogy e címzett tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jog megalapozására hivatkozott ügylet héacsalás részét képezi, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

A C-101/16. sz. Paper Consult ügyben az EUB emlékeztetett arra, hogy ítélkezési gyakorlata értelmében az adóhatóság nem kötelezheti az adóalanyt arra, hogy a szállítójára vonatkozó összetett és alapos ellenőrzéseket végezzen, amelynek révén az e hatóságot terhelő ellenőrzési feladatokat ténylegesen az adóalanyra hárítanák át.

A C‑189/18. sz. Glencore Agriculture Hungary Kft. ügyben az adóhatóság a Glencore beszállítóinál lefolytatott ellenőrzésekben tett megállapításokat vette alapul, bizonyított tényként véve figyelembe a héacsalást.

Az EUB kiemelte, hogy az adóhatóság feladata, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa azon objektív körülmények fennállását, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának alátámasztására hivatkozott ügylettel ilyen csalásban vesz részt.

Az ítélet kifejti: nem ellentétes az uniós joggal, ha az adóhatóság az adóalannyal szemben párhuzamosan folyó és még be nem fejezett büntetőeljárás keretében beszerzett bizonyítékokat használhat fel közigazgatási eljárás keretében a héa területén fennálló visszaélésszerű gyakorlat bizonyítása érdekében. Amennyiben azonban az adóhatóság olyan bizonyítékokra kívánja alapozni a határozatát, amelyeket az adóalany beszállítóival szemben indult büntetőeljárások és kapcsolódó közigazgatási eljárások keretében szereztek be, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve megköveteli, hogy ez utóbbi a vele szemben indult eljárásban betekinthessen mindezen bizonyítékokba, továbbá a védekezése szempontjából hasznos bizonyítékokba, kivéve ha közérdekű célkitűzések igazolják e betekintés korlátozását.